Bűntudat egy bazilika elvesztése miatt?

Térhatású számítógépes animáció Szent István egykori fehérvári templomáról

Miközben újabb és újabb viharfelhők gyülekeznek a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely, a korábban egyszerűen csak Romkertnek hívott belvárosi kőpanoptikum ege fölött, egy székesfehérvári filmrendező – elegánsan maga mögött hagyva a szépségről és stílusról parttalanul vitatkozók tömegét – újra felépítette Szent István király egykori bazilikáját. Tette ezt a maga eszközeivel, a maga módján, maximálisan kihasználva a kor biztosította technikai lehetőségeket. Deák Péter bazilikájának megtekintése kevesebb mint fél órát vesz igénybe, és ehhez még az sem alapfeltétel, hogy az érdeklődő Fehérvárra utazzon: a térhatású számítógépes animációval készült 21 perces filmet ugyanis hamarosan a Duna Televízió is műsorára tűzi.

(A zárójelben lévő más színű szövegek a film kísérőszövegéből valók, amelyet a nézők Galkó Balázs tolmácsolásában hallhatnak hamarosan a Duna TV-ben.)

– Nyolc éve foglalkoztat a gondolat, hogy valahogy „kézzelfoghatóvá” kellene tenni azt a szakrális erővel bíró épületet, ahol királyaink java részét megkoronázták. Munka közben találtam rá Szabó Zoltán építészmérnökre, aki nálam is többet, mindmáig 15 évet szentelt a bazilika ügyének. Szerinte a különböző régészeti, levéltári forrásokból, illetve a helyszínen található romok elhelyezkedéséből számított térrekonstrukciós rajzok csupán néhány centis eltérést mutatnak, ami egy ekkora épület esetén bőven belefér a „hibahatárba”.

(Jó pénz volt Szent István pénze. A magyar ezüstpénz nyomban megszületése után kedvelt fizetési eszközzé lett egész Európában. István király kedvezőbb helyzetben volt a többi pénzverő úrnál, mert ezüstszükségletét saját bányáiból elégíthette ki. Pénzét Európa-szerte utánozták. A királyság gazdagodása láthatóvá vált.)

– A többévnyi munkához rengeteg pénzre volt szükség, amelynek összegyűjtésében Szele István barátom volt a segítségemre. Stílusosan: minden követ megmozgatott, hogy stabil anyagi hátterünk legyen. A teljes költségvetésünk végül meghaladta a húszmillió forintot is. Producerként mellénk állt a kecskeméti filmstúdió is. Nekik köszönhetően sikerült igen tehetséges, fiatal művésztársakra találnom. Végül az ő kezükbe került a térhatású számítógépes animációk elkészítése, miközben az Iparművészeti Főiskolán diplomamunkájukkal is szorgoskodniuk kellett.

(Szent István király a Boldogságos Szűz évenkénti ünnepét megülni Fehérvárra érkezett. Mór püspök és Anasztáz apát az ünnepre Fehérvárra mentek a királyhoz, és Gellért urat is magukkal vitték. Mikor a király Gellértet megpillantotta, a püspöktől titkon tudakolta: „Honnan jött ez hozzánk? Mert úgy nézem, istenfélő ember.”)

– Az épület egyszerű bemutatásán kívül fontosnak tartottam azt is elmondani, hogy a bazilika egy fedél alá hozott három olyan embert – Istvánt, Imrét és Gellértet –, akit később az egyház szentté avatott. Ez körülbelül olyan, mintha ma három Nobel-díjas tudós élne a városban...

(Azóta üres helyét védeni nem tudjuk, romkerteket „építünk” évtizedeken keresztül a pillanat divatja szerint. Szent István A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt temploma előtt, lehajtott fejjel, szomorúan állunk.)

– Nem biztos, hogy ez mindenkiben tudatosul, de szerintem mi, fehérváriak kollektív bűntudatot érzünk amiatt, hogy elvesztettük legjelentősebb szakrális helyünket. És még csak a törökökre sem lehet fogni mindent, mert XVIII. századi források szerint az északi mellékhajó még kétszáz éve is állt. Csak aztán a köveket inkább más, újonnan emelt épületeknél hasznosították...

(A magyaroknál szerencsésebb sorsú nemzeteknél megmaradtak történelmi múltjuk legjelentősebb relikviái. London, Madrid, Aachen, Versailles őrzi a királykoronázások és temetések helyszínét évezredeken át. A magyar történelem nem volt ilyen szerencsés. Az államalapító Szent István által építtetett királyi koronázó bazilika, amelyben több mint ötszáz évig valamennyi magyar uralkodót megkoronázták, nagy részét eltemették, nem élhette túl a történelem viharait.)

– Az ember körülnéz, és hiányt érez maga körül. Bemegyek a belvárosba, és ahol hajdan a bazilika állt, üres tér sincs már. Újabb idegen épület került a bazilika megszentelt helyére. A kutatással foglalkozó tudósok többsége ódzkodik a gondolattól, hogy láthatóvá tegyék az épület egykoron volt vonalait. Attól félnek, hogy egy új, ma még ismeretlen lelet esetleg fenekestül felforgatja elképzeléseiket, és akkor „felsülnek” a nyilvánosság előtt. Őket köti a tudomány szabályzata: még a publikációikban található vesszőkért is felelniük kell. Ugyanakkor jogos igénye az embereknek, hogy szeretnék végre látni, hol koronázták évszázadokon át királyainkat. Mivel nekem nincs semmiféle tudományos kötelezettségem, sőt a művészi szabadság jegyében akár tévedhetek is, nyugodt lelkiismerettel vágtam neki a munkának. Több mint negyven éve élek Fehérváron, ennyivel tartozom ennek a városnak.

Szakály Attila
Népszabadság

Vissza a kezdőlapra