Lesz-e MDF-Fidesz megállapodás?

Talán igen. Talán nem.

Az MDF teljesíthetetlennek látszó feltételeket szabott az egyezség megkötéséhez. Ilyennek tűnt maga a határidő. A Fidesz már 1999-ben kifejezte a mihamarabbi megegyezés iránti készségét. Akkor az MDF-nek nem volt sürgős, mert remélte, hogy 2000 végére, 2001 közepére túljut a mélyponton, és előnyösebb megegyezést tud kötni. Ez emberileg érthető, bár nem annyira a közös ügyet, mint az MDF részérdekét szem előtt tartó álláspont, de hát a pártvezetőket a párt érdekérvényesítésével bízzák meg megválasztásukkor. Az idő múlásával azonban kiderült az MDF-be, mint szervezetbe nem bíznak eléggé a választók. A frakció parlamenti szereplése ellen ugyan kifogás nem tehető, és Dávid Ibolya néhány miniszteri megnyilatkozása is elnyerte sokak szimpátiáját (amikor hitet tett amellett, hogy akkor is börtönbe kerülhet az elítélt, ha történetesen bankár, vagy amikor előterjesztette a Szent Koronáról szóló törvényt, vagy szót emelt a magyar nyelv védelméért).

Az MDF azonban súlyos terheket is hordoz, nem alakította kolbásszá a kerítést hatalomra jutása után, nem lépett fel elég keményen a rendszerváltás pillanatában, és az általa vezérelt privatizáció nem a nemzet érdekeit szolgálta. Ezek a vádak többnyire indokolatlanok, pl. az egykori privatizációs miniszter ma MDNP-s, de ettől függetlenül miattuk az 5 százalékos küszöb elérése gyakorlatilag reménytelen a párt számára. Két lehetőség áll az MDF előtt: saját erejére támaszkodva kormánypártként, és több kisebb parlamenten kívüli erővel összefogva, mégiscsak próbáljon átevickélni a fenti küszöbön, s ezen kétségtelen bravúr után, az új ciklusban talán sikeres lehet a középpárti pozíció megszerzése. Ennek az útnak a kockázata nagyon nagy: sikertelenség esetén az MDF távozik a közéletből.

Nyilvánvaló azonban, hogy a másik útnak - a Fidesszel való összefogásnak - is van kockázata. A két párt közti súlykülönbség miatt, minél szorosabb az együttműködés, annál kevésbé látszik az MDF, mint önálló politikai erő. Ezért fogalmazott az MDF választmánya határozottan: ragaszkodik ahhoz, hogy az ország minden megyéjében legyen MDF-képviselő, hogy az új parlamentben az MDF önálló frakciót alkosson, és hogy a közös lista nevében is tükrözze a két párt összefogását, azaz Fidesz-MDF lista szálljon szembe az MSZP-vel. Tegnap délutánra kiderült, hogy a Fidesz kész teljesíteni ezeket a feltételeket, sőt amennyiben a Fidesz-MDF megállapodás a fenti keretek között hatályba lép, és úgy látszik az MKDSZ sem fog betű szerint ragaszkodni a már korábban aláírt megállapodásban rögzített néhány olyan körzethez, melyben az MDF - föltehetőleg - sikeres jelöltet tud állítani.

De ne gondoljuk, hogy ezzel a problémák végére értünk. A közös lista állítás miatt az MDF önálló ereje nem lesz lemérhető. A két pártnak magának kell eldöntenie, hogy a szavazatoknak hanyad részét lehet MDF-esnek, illetve Fidesz-esnek számítani. Olyan arányt kell megállapítani, hogy az MDF 5 százalék fölé kerüljön. Ha ez az arány egyben a pártok működését biztosító költségvetési hozzájárulás összegét is megszabja, a biztonság kedvéért magasra vett MDF arány miatt a Fidesz akár működésképtelenné is teheti magát. Ha pénzügyi megfontolásokból a Fidesz számára kedvező arányt állapítanak meg, ugyanoda kerülhetünk, mintha az MDF külön indulna és elvesztené a ráeső szavazatokat. Ha mondjuk egy Fidesz-MDF nevű új jogi személy indulna a választásokon, kétségessé válik az MDF párttagságú képviselők azonnali frakcióállítási joga. Ezek részletkérdések, mondhatja bárki is, s ha a pártok presztízs vagy anyagi szempontokon nem tudnak felülemelkedni, akkor bizony nem is érdemlik meg a támogatást.

A legfrissebb hírek arra utalnak, hogy a Fidesz meghozta azokat a döntéseit, amelyek lehetővé teszik a közös lista állítást, a választójogi és  pénzügyi kérdéseket - mint valójában másodlagosakat - zárójelbe tudja tenni, és azok megoldására az év hátralévő részét akarja felhasználni. Az MDF álláspontja nem ismeretes, s a fenti problémasor alapján talán érthető Dávid Ibolya kétsége a közeli órákon, vagy napokon belüli aláírást illetően. Minden nehézség ellenére azt gondoljuk, hogy az MDF kívánságlistájának teljesítése után az egyezség elmaradása az MDF indokolhatatlan öngyilkossága.

A választók számára fönnmarad a kérdés, veszélybe kerül-e ezáltal a polgári oldal 2002-es győzelme Fidesz-MDF összefogás nélkül? A Magyar-Hon-Lap olvasóinak 20 százaléka vélekedik így. Közel kétszer ennyien azt hiszik, hogy a Fidesz önmagában is megnyeri a választásokat. Valamivel kevesebben pedig biztosak a megegyezés létrejöttében. Mi is azt gondoljuk, hogy a Fidesz-ben van erő és képesség az abszolút többség megszerzésére, de örülnénk - már csak az MDF fönnmaradása érdekében is - ha ez a többség a 4 évvel ezelőttinél szorosabb, és ezért hatékonyabb összefogás eredménye lenne.
 

Vissza a kezdőlapra