A hazai baloldal szívesen állítja, hogy a globalizáció-ellenesség szélsőjobb gondolat. Ezért nehéz lesz mit kezdeniük a francia és német vezetés szeptemberi találkozójának globalizáció ellenes jellegével. A német kancellár a konzervatív Chirac és a szociáldemokrata Jospin előtt világosan fogalmazott: "Meg akarom beszélni európai és főleg francia partnereinkkel, hogy hogyan tudnánk reagálni a viszonylagosan autonóm spekulatív tőkeáramlásokra." A köztársasági elnök, Johannes Rau is élesen fogalmazott. "A globalizációban, ahogy jelenleg megtapasztaljuk, a világ mélyülő megosztásának veszélyét látom." Mindebből csak a legdinamikusabb régiók húznak hasznot, s ez - mondta Rau - "nem lehet a jövő."
A mai Európa vezetői - pártállástól függetlenül - a globalizációt veszélynek tartják. A magyar polgári politika is megoldást keres a globalizáció okozta gondokra. Ezért a nagytőke hazai támogatói - nem tudva, vagy eltagadva a fentieket - európaiságunkat vonják kétségbe.
A globalizációs tőkemozgás mai formája inkább veszély, mint esély a világ számára. A gond az, hogy nincs még hatékony válasz a kihívásra. A Nobel díjas közgazdász, James Tobin felvetett egy ötletet: a valutapiac spekulációs bevételeit meg kell adóztatni. A megvalósítására sem Eichel német, sem Fabius francia pénzügyminiszter nem lát lehetőséget. Schröder szót emelt az adóparadicsomok ellen, ám a gyakorlati lépéseket ő sem javasolt.

A mi helyzetünk különösen kényes. Rászorulunk a működő tőkére, ezért a spekulatív tőke ellen úgy kell fellépnünk, hogy a tisztességes tőkét el ne riasszuk. Ezt a "kötéltáncot" eddig eredményesen jártuk. Pedig még nem is volt olyan régen (1990), amikor először szembesültünk az egész világot átjáró hatásokkal. A Szovjetunió árnyékában ugyanis többé-kevésbé el voltunk zárva ezek elől. A viszonylagos védelemért aránytalanul nagy árat fizettünk: a világméretű fejlődés előnyeit egyáltalán nem élvezhettük.

A globalizáció a földkerekséget átjáró hatások közös neve. Túl sok minden tartozik ide a Föld egészét károsító környezeti ártalmaktól kezdve a kozmopolita világpolgár fogalmáig.
A változatos jelentéstartalomból három elemet kell kiemelnünk. A globalizáció része az a jelenség, amelyet a Föld összezsugorodásának nevezhetünk. A modern ember útjaival, közlekedési és szállítóeszközeivel behálózta az összes földrészt, megteremtette a távközlést, azaz pillanatokon belül elérhetővé tette az embereket egymás számára, hallhatom szinte bárkinek a hangját, hovatovább láthatom is egy képernyőn, akivel beszélek. Az elektronikus levelek, faxok percek alatt elviszik gondolatainkat bárhová. A folyamat a múlt ködébe vesző futárokkal kezdődött, s eljutott a szuperszonikus repülőgépekig és az internetig.
Az összezsugorodásnak természetesen mélyreható következményei vannak: egyformává vált a világ. Bárhová megyünk, azonos márkájú cikkek sorozatát látjuk, a papírpelenkától kezdve a mosóporokon át a gépkocsiig. Az egyformaság nemcsak unalmas, nagy veszélye a helyi értékek, a nemzeti kultúrák elsorvadása, a gyökértelenné válás.
Az igazi veszedelem a globalizáció harmadik rétege. Európa sokat köszönhet annak, hogy az Unió területén biztosított a tőke szabad áramlása. Nincs köszönet viszont azokban a tőkemozgásokban, amelyek már nem egyszerűen szabadok, hanem gátlástalanul, mondhatni könyörtelenül csak a pillanatnyi haszon számokkal mért nagyságát vesznek tekintetbe. A jelenség befolyásolhatatlan. Ez a globalizáció harmadik eleme, az ellenőrizhetetlenség. Schöder kancellár - meglehetősen udvariasan - viszonylagos autonómiának nevezte ezt. A modern demokrácia a hatalmi ágak ellenőrzésén alapul, s ha a gazdasági hatalom képes kivonni magát az ellenőrzés alól, a demokrácia alapjai sérülnek.

A magyar polgári erők megtesznek mindent, hogy élvezzük a globalizáció előnyeit: folyik pélául a telekommunikáció fejlesztése, az internet elterjesztése. Közben a kárelhárítás is folyik. Ez történt, amikor a nemzetközi vállalati érdekkel szemben a győri keksz fogalmának és gyártásának megmentésére törekedtek. Ezért tartja a kormány ellenőrzése alatt az energiaárakat, s ezért próbálja a szolgáltatókat a kényelmes áremelések helyett arra késztetni, hogy fejlesztéssel, költség-csökkentéssel jussanak a kívánt haszonhoz.

Kormányok és országok elítélhetik a globalizációt vagy aggódhatnak miatta, de nem viselkedhetnek úgy, mint egyes szélsőséges csoportok, akik a maguk tehetetlenségét utcai tüntetésekbe, gépkocsik felgyújtásába, robbantásokba fojtják. Ha jelenleg nincs elfogadott és eredményesen alkalmazható kormányzati eszközünk, akkor foglalkozzunk a magunk dolgával. A polgári oldal tudja: az Európai Unió az elérhető leghatékonyabb védelem a világméretű, spekulatív tőkemozgásokkal szemben. Nemzetállami keretekben nem lehetünk elég eredményesek. Az Unió méretei, gazdasági ereje s szervezetének ésszerűsége, alapelveinek keresztény gyökerei adják a garanciát. A leghatékonyabb védelem tehát az, ha az Európai Unió teljes jogú tagjai lehetünk.

A világméretű gazdaság a fogyasztói társadalomban érdekelt. Olyan emberekre van szüksége, akik számára a fogyasztás öncél. Ennek érdekében - a pénzügyileg függő helyzetben lévő média hatékony támogatásával - világméretű kampányt folytat. E hatások ellen mindent meg kell tennünk az oktatás magas színvonaláért és a kultúra terjesztéséért. A nemzeti önazonosságának tudatában élő, saját kultúráját ismerő és szerető, mások hasonló értékeit is tiszteletben tartó s a sajátjára egészségesen büszke embert nem tudja a sivár globalizált világkép magával ragadni.

Két egymástól teljesen eltérő életforma, kultúrafelfogás és gazdaságpolitikai szemlélet áll egymással szemben. Nagyon fontos, hogy az emberek a választásokra készülőben erre  a szempontra is figyeljenek. Döntse el a többség, merre menjünk! Szolgáljuk-e ki a multinacionális vállalatok önző érdekeit, vagy védjük a közjót, a polgárok érdekeit? A polgári oldal tisztességes hasznot, biztonságot és a hosszú távú közös érdekeken alapuló együttműködést kínál a nemzetközi tőkének, de nem szegődik szolgálatába egyetlen mégoly pillanatnyi hasznot kínáló, de értékromboló csoportnak sem.

Ez a politika azonban csak akkor lesz eredményes, ha minden ember megteszi, ami rajta múlik: a kultúrát nem jogszabályok, hanem az egyes ember önkéntes erőfeszítése élteti. A feladat nem ismeretlen a magyarok számára: Széchenyi István is a kiművelt emberfőkben és az európai gazdasághoz való felzárkózásban látta a jobb jövőt. A gazdasági felzárkózás lényegében megtörtént, de mit sem ér kiművelt emberfők nélkül.

Surján László

Vissza a kezdőlapra