Mondhatnád: három percre megáll az élet. De a szíved lüktet, a fejed is fáj. Az élet egy másodpercre sem áll meg.

Ez a három perc hallgatás gondolkodni kényszerít.

Nem engedi az elgyengülést. Megrendítő volt a tragédia, de felemelő a szolidaritás. Tisztelettel, részvéttel, de nem kétségbeeséssel gondolunk az eltávozottakra. Látszólag messze történt a pusztulás, de mégis közelebb jöttek a kontinensek. Nekem is, neked is fáj, ami történt!

Most Európa szerte fejet hajtanak az emberek, s lélekben kezet is fognak egymással. És mind a háromszázmillióban megfogalmazódik a vágy: soha többet! S eközben valahol a föld egy pontján újabb támadásra készülnek... Öten már börtönben vannak, de a repülőtér továbbra is zárva, még nem zökkent vissza a világ a megszokott rendbe. Talán ugyanoda már soha nem fog visszatérni.

Rajtunk múlik viszont, hogy ami jön az rosszabb, nehézkesebb vagy jobb és biztonságosabb lesz-e mint, ami elmúlt.

Surján László

Vissza a kezdőlapra