Jeszenszky Géza nagykövet úr levele az amerikai magyar levelező listán keresztül érkezett hozzánk. Mondanivalója és a csatolt elemzés oly annyira fontos, hogy - a nagykövet úr engedélyével - honlapunkon is megjelentetjük.

Kedves Honfitársak!

Pár napja írtam néhány barátomnak:
"Lassan két hete lesz, hogy kifordult a világ a megszokott kerékvágásból.
Sosem tér vissza a régibe - s ez nem baj, sőt. Amerika tartósan megváltozott,
nemcsak erősebb lett, de jobb is. Etikailag is, műveltségben is. A sok blőd
műsor után mindenütt komoly világpolitikai elemzések mennek. Amerika rájött
saját korlátaira, s ezeket nemcsak kijavítani kezdte, de rádöbbent arra is,
milyen hosszú az út a cél, a terrorizmus mellett az azt kiváltó okok, többek
között az Amerika-ellenesség legyőzéséig."

Sajnálatos, hogy otthon még tájékozott emberek is mennyire félretájékozottak
Amerikával kapcsolatban. S e drámai, katartikus időkben nem veszik észre,
amit a tájékozott külföld azonnal észrevett - ld. a lent idézett cikk. Az
Amerika-ellenesség okairól remek, találó - s remélem meggyőző - cikk
olvasható az Economist legfrissebb számában is. Ha jórészt igaztalanok is az
Amerika-ellenes vádak, de ezekről lehet beszélni. Azonban akár csak
részlegesen is igazolást keresni szeptember 11-re bűn is és hiba is.

S milyen tévedés összekeverni a SZU elleni afganisztáni gerilla-hadviselést a
lesből ártatlanokat gyilkoló terrorizmussal. Végül ami az itteni hírcsatornák
igénytelenségét illeti, ennek - legalábbis egyelőre - vége. Olyan
külpolitikai iskolát jár ki e napokban Amerika, ami nagyon reá férne a magyar
társadalomra is.

Tisztelettel

Jeszenszky Géza
nagykövet
 

Fukuyama és Schirrmacher véleménye a "leszámolásról"
--------------------------------------------------------------------------------
    Berlin, 2001. szeptember 23., vasárnap (MTI) - A terrorista merényletek
még inkább egységbe forrasztják az Egyesült Államok lakosságát, nemzetközi
síkon pedig az eddiginél konstruktívabb fellépésre sarkallhatják - vélekedik
Francis Fukuyama. A Frankfurter Allgemeine Zeitung hétvégi számában megjelent
elemzésében a neves amerikai politológus a változások okát pszichológiai
gyökerekben látja.
    Pearl Harbor óta senkinek nem sikerült amerikai földön csapást mérni
Amerikára. A külföldi beavatkozások nem érintették az amerikai népet; az
öbölháború és a koszovói fellépés e szempontból teljesen "antiszeptikus
maradt". Mindenki arra számíthatott, hogy Washington saját polgárai életének
kockáztatása nélkül diktálhatja az eseményeket. Ez most megváltozott.
     A korábban aszimmetrikus hadviselés szimmetrikussá vált: Amerika
ellenségei eloször váltak képessé arra, hogy amerikai akciókra közvetlenül az
Egyesült Államok elleni támadással reagáljanak. Az izolacionizmus már nem
lehet megoldási változat. Amerikának ezentúl tekintetbe kel vennie tettei
közvetlen költségeit. Ez persze nem fogja meggátolni a fellépésben, ám
nagyobb fokú realizmusra kényszeríti a világ többi országaihoz fuzodo
viszonyában.
     Kiemelkedo ereje és kapacitásai dacára Washington nem lesz képes egyedül
legyozni a terrorizmust. Katonai és titkosszolgálati síkon nemcsak európai
szövetségeseire, de Oroszország, Kína, Pakisztán és a mérsékelt arab államok
együttmuködésére is szüksége lesz. Vagyis koalíciót kell kovácsolnia, és
megfelelo ellenszolgáltatásokkal kell gondoskodnia annak muködtetésérol.
     Fukuyama szerint a merényletek nyomán meg fog változni az Egyesült
Államok: egységesebb lesz, kevésbé lesz elfoglalva önmagával, s talán
"normálisabb" ország lesz abban az értelemben, hogy mind konkrét érdekekkel,
mind sebezheto pontokkal rendelkezik, s nem ül fel többé annak az illúziónak,
hogy egyedül is megszabhatja annak a világnak a sorsát, amelyben él.
     George Bush elnöknek a kongresszus tagjai elott mondott beszéde rácáfolt
a várakozásokra, egyben jelezte, hogy az Egyesült Államok tudatában van
megváltozott nemzetközi szerepének - írta a a frankfurti lap hétvégi számában
Frank Schirrmacher.
     Az újság tárcarovatának felelos szerkesztoje rámutatott: Bush szájából
nem hangzott el a leszámolás (showdown) kifejezés, amelyet pedig az utóbbi 50
év hollywoodi forgatókönyvei és az irodalmi-ipari komplexum termékei alapján
sokan vártak volna. Akár csak tíz vagy tizenöt évvel ezelott egy Pentagon
elleni támadás hatalmas visszavágást eredményezett volna - most errol szó sem
volt.
     Bármit hoz is a jövo, egy dolog bizonyos: nem az aggódó közvélemény,
hanem az amerikai kormány int türelemre. Az elnök a válság közepén nem egy
bunkerban csücsül, hanem egy mecsetbe látogat. Amerika nem árasztja el a
világot összeesküvési elméletekkel, hanem megpróbál összefogni Oroszországgal
és Kínával.
     A showdown kifejezés nem Bush, hanem a tálibok pakisztáni nagykövetének
a szájából hangzott el, jellemzo módon nem pastu, hanem arab nyelvu
beszédben, jeleként annak, hogy a tálib diplomata a vadnyugati kifejezéssel
még egyszer Amerikának azt a képregénybol ismert változatát akarja az arab
világnak felmutatni, amely csütörtök óta már a múlté - mutatott rá
Schirrmacher.
     A nyitott társadalom ellenségei csak annyit ismernek e társadalomból,
amennyit annak kulturális ipara a globális piacra dob. Bush beszéde kemény
csapást mért rájuk. Nem képesek fölismerni a jelet, kokorszaki
iszlámizmusukban azt a "showdownt" majmolják, amelyet ok - tehetos rétegek
sarjaiként - a filmvászonról ismernek. A nyitott társadalom másként reagál:
okosabban, türelmesebben. Ám az is igaz, hogy mi sem igen számítottunk erre.
Társadalmunknak a villámgyors eszkalációról kialakult - a hidegháború által
ihletett és korlátolt politikusok és tábornokok által erosített - képe ad
acta került. Ez nem jelenti azt, hogy a válság nem harapózhatna el. Ám erre
már nem a szerep-forgatókönyvekben megszabott okokból fog sor kerülni. Nincs
már forgatókönyv.
     Meg fog változni a nyugati kultúra - jósolja a Frankfurter Allgemeine
szerkesztoje -: ennek eredményeként talán elveszítjük a magunkról alkotott
legdrámaibb eloítéleteket. Például azt, hogy a nyugati civilizáció minden
vállalkozása szerencsétlenségbe torkollik. Vagy hogy nincsenek ellenségeink.
Vagy hogy átengedhetjük Amerikának a bunbak felelosségét azért a világért,
amelyben élünk.

Vissza a kezdőlapra