4. oldalán megjelenő cikk
Szabó Palócz
Attila
|
Azon izgulok
most, hogy milyen lesz az új szám. Az első őszi számunk, melyet most a
kezében tart az olvasó. Bizonyára tényleg van is mi miatt izgulnom, hiszen
valószínűleg többen is rálesnek majd, hogy vajon az új főszerkesztő mit
tud kihozni a lapból, milyen változtatásokat eszközöl, hogyan alakítja
át a koncepciót, ha ugyan átalakítja egyáltalán…
Mint mindenki, aki új ezen a poszton, én is azt szeretném, ha a Képes Ifi anyagi gondjai végre-valahára rendeződnének, ha valamiféle megoldást tudnánk találni a lap helyzetének rendezésére. A külmunkatársak megnyugtatására hadd tegyem hozzá rögtön: egyebek mellett azt is értem ez alatt, hogy remélem, rendszeresen, vagy legalábbis rendszeresebben tudunk majd tiszteletdíjat is fizetni. Egyelőre azonban – lehet, hogy szerénytelenségnek tűnhet –, azt tartanám a legfontosabb feladatnak, hogy a vajdasági magyar fiatalok egyetlen hetilapja valóban hetilappá válhasson újra. Van ebben egy kis nosztalgia is, hiszen én hetilapként ismertem meg a Képes Ifit; középiskolás koromban (akkoriban még kilencedik és tizedik osztálynak mondtuk…) még minden héten a kezünkbe vehettük. Aztán, sajnos, voltak nagyon nehéz időszakok is lap a életében, melyek után az átmeneti kényszerünet, majd a havi megjelenés után kéthetilappá válhatott. |
Hogy milyen is lesz az új szám? Milyen is lett…?
A válasz
az asztalon, illetve az olvasó kezében van, felesleges sokat szónokolnom.
Van benne
egy nagy adag igyekezet. Szinte egész nyáron úton voltunk, hogy jelen lehessünk
az idén igencsak megszaporodott rendezvényeken, s hogy összefoglaló jelleggel
most beszámolhassunk Nektek. Olyannyira, hogy egy számba, akármennyire
dupla is, nem is fért bele minden. Amit most nem találtok, biztosra vehetitek,
hogy benne lesz a következőben…
Politikai szempontból sokkal jobb helyzetben veszem át az újság szerkesztését, mint amilyen körülmények között Lívia öt évig csinálta. A tavalyi változások által beindított folyamatok arra is késztetnek bennünket, hogy odafigyeljünk olyan dolgokra is, amelyek eltörpültek, talán jelentőségüket is vesztették a korábban adott körülmények között. Ez könnyebbséget jelent. De nem megkönnyebbülést.
Azt, aki ismeri, aki eddig is olvasta a lapot, valószínűleg nem érik túl nagy meglepetések duplaszámunk lapozgatása közben. Már csak azért sem, mert a koncepcióba nem szeretnék látványosan beavatkozni, hiszen az elmúlt öt évben is aktívan részt vettem az újság készítésében, még ha nem is mindig a Képes Ifinél voltam munkaviszonyban. Az a néhány apróság pedig, amit én másként képzelek el, mint elődöm, egyáltalán nem kell, hogy szembeötlő legyen.
Nem hiszem, hogy sokat kellene magyarázkodnom és jósolgatnom. Aki olvasta Harry Potter kalandjait, tudja mire gondolok, ha ezzel kapcsolatban csak annyit mondok, hogy én „mugli” vagyok, a jóstudományokban nem igazán mozgok otthonosan.
Végső soron: az egymást követő számok majd megmutatják… S remélem, hogy az olvasók is érdeklődéssel fogadják. Egy idő után majd az is kiderül, mire vezetett a fentebb említett izgalom…
Ebben a reményben,
