Vissza
a kezdőlapraVita a nyelvtörvényről
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend elfogadását követően folytatjuk munkánkat. Ahogy azt az elnök úr is jelezte, soron következik a magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/4899. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/4899/1., 2. és 8. számokon kapták kézhez.
Megkérem azon képviselőtársaimat, akik közfeladataik halaszthatatlan ellátása miatt nem vesznek részt a további vitában, a beszélgetést, illetőleg a munkájukat az üléstermen kívül folytassák.
Megadom a szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kölcsey Ferenc mondatával kezdeném expozémat, aki Parainesis című művében így ír: "Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig a lehetségig mívelni kötelesség." Ennek a kötelességünknek teszünk eleget, amikor benyújtjuk a törvényjavaslatunkat.
A nyelv védelme és tudatos ápolása elsőrendű nemzeti feladat. A történelem lassú sodrásában a magyar nyelvnek mindig volt elegendő ideje és ereje, hogy a jövevényszavakat a maga képére formálja, olyannyira, hogy ma már számos szavunkról nem is érezzük, hogy nem magyar eredetű. Az utóbbi fél évszázad, különösen pedig az elmúlt évtized, előnytelen változásokat hozott ezen a téren. A korábbi bezártság megszűnése, a tömegkultúrák akadálytalan behatolása erőteljes nyomokat hagyott nyelvünkön, és ennek a folyamatnak csak az elején vagyunk.
Miközben a nemzet felemelkedéséhez elengedhetetlen, hogy minél szorosabban kapcsolódjunk a világ fejlettebb részeihez, az ezzel járó nem kívánt mellékhatások próbára teszik a magyar nyelvet is. Bár a nyelvészek és a lelkes nyelvművelők tudatosan igyekeznek a nyelvet fejleszteni, ma sincs megfelelő szavunk például a szoftverre és a fájlra, hogy csak a leggyorsabban fejlődő technikai szaknyelvre utaljak, de számtalan más példát is lehetne említeni. Szerencsés, és egyben szellemes ugyanakkor, új honlap szavunk, mely már gyökeret is eresztett, ez azonban csak egy ritka, egyben üdítő kivétel.
A tömegkultúra megjelenése hazánkban a szellemi és tárgyi kultúra minden területén érzékelhető, az öltözködésben és a zenei ízlésben éppúgy, mint a nyelvben. Budapest belvárosától a legeldugottabb kisközségig tapasztalható, hogy a reklámok, az üzletek feliratai egyre több helyen idegen kifejezéseket tartalmaznak, és gyakoriak immár az olyan feliratok, amelyekben magyar szó elő sem fordul.
A rádió és a televízió is rendszeresen sugároz immár ilyen reklámokat. Közismert tény, hogy a gyerekek és a fiatalok úgy nézik a tévéreklámokat, mint szüleik a korábbi évtizedekben az esti mesét. Általános tapasztalat, hogy romlik a felnövekvő ifjúság szókincse és stílusa, s ennek egyik oka éppen a reklámok káros hatása. Nagy mennyiségben záporoznak tehát ránk az idegen nyelvi hatások, és a magyar nyelv önfejlődése immár nem képes felvenni ezt az egyenlőtlen versenyt, ezért széles körben fogalmazódott meg: valamit tenni kellene e jelenségek térnyerése ellen.
A nyelvművelő-társadalom, a nyelvészek már régóta szorgalmazzák a hathatós fellépést, nemrégiben pedig a hazai és a külföldön élő nagy magyar tudósokat tömörítő Magyar Professzorok Világtanácsa tett közzé felhívást a magyar nyelv védelme érdekében. De nemcsak ők, a tudomány emberei érzik a veszélyeket, hanem minden magyar ember, aki anyanyelvének helyes használatára érzékeny. Komoly igény nyilvánul meg a nyelvvédelem iránt. Ennek sokféle öntevékeny társadalmi egyesületi formája mellett a törvényalkotással szemben is jogos igények fogalmazódtak meg. Grétsy László professzor úr, a nyelvészeket és a nyelvvédőket képviselve tolmácsolta a kormányzatnál ezt az igényt, és egyben javaslatot tett a reklámok, üzletfeliratok és más közterületi tájékoztató feliratok nyelvhasználatának szabályozására.
Nincs mit titkolni azon, sőt nagyon is büszkék vagyunk arra, hogy a törvényjavaslat fő szabályozási elveit szinte készen kaptuk a nyelvészektől. Örömünkre szolgál, hogy egy valós szakmai és társadalmi igénynek megfelelő, egyben tudományosan is megalapozott és a kormány törekvéseivel is messzemenően összhangban álló törvény megalkotására van lehetőségünk; hadd utaljak csak ebben a körben a kormányprogram magyar nyelvre vonatkozó bekezdésére.
Fontos hangsúlyozni, hogy a most benyújtott törvényjavaslat nem nyelvtörvény. Semmi köze a térségünk egyes országaiban az elmúlt években megalkotott rossz emlékű nyelvtörvényekhez, azok ugyanis a nemzetállam hivatalos nyelvét kívánták védeni, és gyakran a kisebbségi nyelvek, sokszor éppen a magyar nyelv ellen irányultak. Ezek a nyelvtörvények tehát mások ellen szólnak, a mi tervezetünk pedig senki ellen sem, hanem csakis édes anyanyelvünkért kíván tenni. Nem a másokét akarjuk bántani vagy tiltani vele, hanem a magunkét védelmezni.
A kormány törvényjavaslata nem érinti a magyarországi kisebbségek nyelvi jogait, hanem a magyart védi az idegen nyelvi hatások ellen. A javaslat világosan és egyértelműen rögzíti: a benne foglalt követelmények nem érintik a kisebbségek jogairól szóló törvényben foglalt azon jogokat, amelyek a települések, közterületek, közintézmények feliratainak kisebbségi nyelven való megjelenítésére vonatkoznak. Ez a hatályos szabályozásunk egyébként Európa-szerte pozitív példaként szolgál.
Kiemelem, hogy a törvényjavaslatnak sajátos alkotmányos vonatkozása is van. Felmérések bizonyítják, hogy a magyar lakosságnak sajnos ma még mindig csak 12 százaléka beszél idegen nyelvet, ami értelemszerűen azt is jelenti, hogy a lakosság 88 százaléka kizárólag magyarul ért. Az alkotmány 61. §-ában szabályozott információszabadság alapjoga pedig csak akkor érvényesülhet, ha a szöveges információkat a polgárok azon a nyelven fogadhatják be, amelyet értenek. A közérdeklődésre számot tartó közlemények megismeréséhez való jog sérül, ha nyelvismeret hiánya miatt az információ nem értelmezhető a polgárok széles tömegei, adott esetben többsége számára. Ha pedig nem értelmezhető, akkor a törvényhozásnak kell a lehetséges alapjogsérelem okait kiküszöbölni.
A törvényjavaslat, tisztelt Ház, azt követeli meg, hogy a reklámok és az üzletfeliratok szövegét magyarul kell megjeleníteni. Ez alól csak egyes értelemszerű kivételeket határoz meg, ilyenek például az idegen nyelvű sajtótermékekben, rádió- és tévéműsorokban közzétett reklámok. Nem tiltja meg azonban a szabályozás, hogy idegen nyelvű szöveg szerepeljen a reklámokon, feliratokon, de szigorúan megköveteli, hogy ilyen esetben ugyanott, azonos észlelhetőséggel, tehát azonos méretben és terjedelemben a magyar nyelvű szöveget, a magyar nyelvű megfelelőt is meg kell jeleníteni. Ugyanezt a követelményt fogalmazza meg a javaslat a közterületi, illetve a középületeken és a közforgalmú közlekedési eszközökön lévő nem reklámcélú feliratokkal szemben.
A törvényjavaslat nem hagyja figyelmen kívül, hogy a magyar nyelv számos kifejezése már rég meghonosodott idegen szó. Ezeket a törvényjavaslat magyar szavaknak, kifejezéseknek ismeri el. Azért, hogy erre hivatkozással ne lehessen megkerülni a törvényt, a javaslat előírja, hogy ha vita merül fel, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetétől kell szakvéleményt kérni. Ez biztosítja, hogy a vitás kérdésekben a legmagasabb szintű, tudományosan megalapozott, egységes szemléletű állásfoglalások szülessenek.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat gondot fordít a követelmények betartásának ellenőrzésére, és ha kell, szigorú betartatására is. Ennek érdekében a reklámok esetében a fogyasztóvédelem szervezetét, a közlekedési eszközök felirataival összefüggésben a közlekedési hatóságot, a többi felirat tekintetében pedig az önkormányzati jegyzőket ruházza fel hatósági jogkörrel.
A törvény lényeges rendelkezése, hogy a követelmények bevezetésére megfelelő alkalmazkodási időt hagy. A reklámok esetében, amelyek viszonylag rövid időre szólnak, a törvény hatálybalépésétől számított négy hónap elteltével, míg az általában hosszabb időre szánt egyéb feliratok esetében egy év eltelte után kell teljesíteni a törvényben foglalt követelményeket. S ha mindehhez hozzászámítjuk a törvényjavaslat hatályba léptető rendelkezései között szereplő azon rendelkezést, amely szerint a törvény kihirdetése és hatálybalépése között további hatvan nap telik el, akkor mindnyájan láthatjuk, hogy egy igen tág, igen hosszú alkalmazkodási, felkészülési időt hagy a törvényjavaslat - és reméljük, majd a törvényhozó is - a kereskedőknek, a reklámoztatóknak, hogy teljesítsék a követelményeket. Ez tehát, ha úgy tetszik, a törvényhozó előzékenysége a jogalanyokkal szemben.
Szeretnék nagyon röviden - miután az általános vitára való alkalmasság körében számos parlamenti szakbizottság már állást foglalt - az eddigi bizottsági vitákban elhangzottakra is reagálni. Megelégedésre ad okot az, hogy az általános vitára való alkalmasság vizsgálata során két bizottság is, így az önkormányzati és az oktatási bizottság egyhangúlag támogatta a javaslatot.
A gazdasági bizottság ülésén felmerült, hogy a kormány a javaslatával indokolatlanul növelné az önkormányzati jegyzők feladatait. Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni és tájékoztatni a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslat előkészítése során négy önkormányzati érdekszövetséget kerestünk meg - egyébként is szokatlanul széles körben egyeztettük a törvényjavaslatot -, s ezek az érdekszövetségek kivétel nélkül, tehát a legkülönfélébb pártállású önkormányzati szövetségek is egyetértettek, nem kifogásolták a törvényjavaslatot, sőt a Megyei Jogú Városok Szövetsége kifejezetten üdvözölte és támogatta azt.
Az oktatási bizottság ülésén felvetődött, hogy vajon a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete eleget tud-e majd tenni a javaslatban rögzített szakértői feladatának. Számunkra rendkívül megnyugtató, hogy az imént említett széles körű egyeztetés során természetesen megkerestük a Magyar Tudományos Akadémiát is, és az MTA főtitkára nemcsak hogy egyetértett a törvényjavaslattal, hanem külön is üdvözölte azt, hogy a Nyelvtudományi Intézet szerepet kap a törvény végrehajtása során.
Tisztelt Ház! A bizottsági vitákban olyan kritika is elhangzott a törvényjavaslatunkkal kapcsolatban, hogy csak nagyon szűk körű szabályozást ad, sokkal szélesebb körben kell előírni nyelvi követelményeket. A kormány nem osztja ezt a véleményt, mert úgy véli, hogy aki sokat markol, az keveset fog. Nincs értelme olyan szabályozásnak ezen a nagyon kényes és nehéz területen, amely túlzó elvárásokat támasztana, és a mai viszonyaink között betarthatatlan lenne.
Jelenleg tehát az a reális cél, hogy a nyelvünket leginkább fenyegető veszélyek ellen védelmet nyújtó, végrehajtható szabályozás szülessék.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat igen mértéktartóan szabja meg azt a kört, amelyben a nyelv védelme érdekében szabályozást indokolt adni. Azokra a területekre vonatkozóan ír elő kötelezettséget, amelyeken a legsúlyosabb mértékű nyelvrontás tapasztalható, s ahol a nyelvtudomány, ismétlem, egybehangzó véleménye szerint a leghatékonyabban lehet és egyben múlhatatlanul szükséges fellépni a nemkívánatos idegen nyelvű hatások ellen.
Bízva abban, hogy a törvényjavaslat olyan magasztos nemzeti célt fogalmaz meg, amely mindazok szívügye, akiknek fontos a magyar nyelv s vele a magyar nemzet megmaradása, kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
UGHY ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Engedjék meg, hogy rögtön az elején a felszólalásomat egy nemzetközi kitekintéssel kezdjem. A példákat Európa és a világ néhány nagyvárosából gyűjtöttem össze, Berlinből, Münchenből, Párizsból és Francia Kanadából, Québecből. Ezek között a városok között vannak olyanok, amelyek a globalizáció élharcosai, mint például Berlin, de vannak közöttük olyanok is, amelyek kényes gonddal őrzik nemzeti azonosságtudatuk egyik legfontosabb ismérvét, a nemzeti nyelvet, az anyanyelvet. Mert bizony képviselőtársaim, hiába keresnék önök a jól ismert angol ruhamárkák egész portált betöltő angol neveit, mondjuk, Münchenben, vagy a hamburgeréről ismertté vált gyorsétterem-hálózat boltját nálunk ismertté vált neve alapján, mondjuk, Montreálban, az adott ország nyelvének ismerete hiányában valószínűleg csak a megszokott színek és a hasonló embléma lesz az egyetlen elem, ami alapján ráakadhatnának.
Ezek után tisztelt képviselőtársaim, egy budapesti vagy egy képzeletbeli Balaton-parti sétára szeretném önöket invitálni. Ha a Nagykörúton elindulunk egészen közel innen, a Margithíd pesti hídfőjétől az Oktogon irányába, és minden egyes olyan kirakatot igyekeznénk feljegyezni, ahol legalább ugyanakkora mértékben magyar nyelven van felírva az üzlet neve és tevékenységi köre, mint idegen nyelven, mondjuk, angolul, akkor bizony az irka, amit magunkkal vinnénk, azt hiszem, félig sem telne meg. De azt gondolom, a helyzet akkor sem lenne sokkal jobb, ha legnagyobb tavunk környékén tartanánk egy nyelvőrsétát: igen széles tárházával találkozhatnánk a német nyelv arra vonatkozó részeivel, hogy hol található üres szoba, milyen töltelékkel lehet kérni a palacsintát és mennyibe kerül a sült hal.
Tisztelt képviselőtársaim, ez elszomorító. Elszomorító többek között azért, mert a magyar lakosság mintegy négyötöd része nem beszél idegen nyelven, és szerintem a nyelvtanulás didaktikáját nézve nem is helyes, ha az "apartman frei" vagy "jeans wear" vagy "steak house" vagy "aquafresh multiaction whitening" kifejezések bemagolásával jelentkeznének, mondjuk, angol vagy német nyelvvizsgára.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő T/4899. számú törvényjavaslat pont azzal a céllal született, hogy a fenti anolá... anomáliákat megpróbálja megszüntetni - látják, én sem tudom kimondani azt a szót, ami nem egészen magyar. Tehát akkor inkább azt mondom, hogy nem az anomáliákat, hanem a visszásságokat próbálja megszüntetni. (Bauer Tamás: Bizony!) Első két bekezdésében arról rendelkezik a törvény, hogy a gazdasági reklámoknak és az üzleti feliratoknak milyen nyelvi követelményeknek kell megfelelniük. Eszerint minden magyar nyelven kiadott sajtótermékben, a televízió- és rádióműsorban a reklámoknak - ide értve a jelmondatokat is, szlogeneket is - magyarnak kell lennie. Az üzleteken pedig a felirat legalább olyan nagyságban magyarul is ki kell legyen írva, mind amilyen mértékben idegen nyelven is van.
A 3. §-ában arról rendelkezik a törvény, hogy az információt szolgáltató, nyújtó tábláknak - függetlenül attól, hogy magán- vagy közterületen vannak - kötelességük az idegen nyelv mellett magyarul is tájékoztatást nyújtaniuk. Azt gondolom, joggal tehetjük fel a kérdést, és ellenzéki oldalon bizony joggal is teszik fel a kérdést, hogy mi szükség van ilyen nyelvőrtörvényre a globalizálódó világban, egyáltalán mi szükség van ilyen típusú törvényekre, illetve hogy van-e hasonló szabályozás máshol Európában vagy a világon.
Tisztelt Képviselőtársaim! A bevezetőmben említett, a mienkénél sokkal kedvezőbb helyzet Franciaországban vagy Kanadában, vagy Németországban nemcsak a belső késztetésre, a társadalom egészséges önvédelmi reflexének következtében alakult ki, hanem az ott elfogadott törvényeknek is köszönhetően. Nézzük, hogy miket is tartalmaznak és mire is terjednek ki ezek a nyelvtörvények! Létezik egy nyelvtörvény, amelyet a Cseh Köztársaság Országgyűlése fogadott el 1999-ben a Cseh Köztársaság nyelvéről. Ez alapvetően egy olyan keret jellegű törvény, amely a cseh nyelv védelmét és elsőbbségét fekteti le a Cseh Köztársaságban a hivatalos és mindennapi élet minden területén, a közigazgatás, a hatóságok, a hadsereg, a bankok, a belföldi rádió- és televízió-műsorok tekintetében. Ezenkívül - hasonlóan az előttünk fekvő előterjesztéshez - meghatározza azt is, hogy a tömegkommunikációs eszközökben csak cseh nyelven lehetséges reklámokat sugározni. Sokkal szigorúbb egyébként ez a törvény, mint a mostani keretszabályozás.
Nézzünk egy másik törvényt is, az 1994-ben elfogadott, francia nyelv használatáról szóló törvényt, amely Franciaországban igaz. Alapvetően megfogalmazásaiban és céljaiban ez a törvény is a fenti sorba illeszkedik azzal, hogy itt még néhány plusz kiegészítő, tiltó szabályozás is található, amely annak a törvénynek az 5. §-ában szerepel. Eszerint például tilos idegen nyelvű kifejezések vagy fogalmak használata bármely közokiratban akkor, ha erre létezik olyan francia kifejezés vagy fogalom, amelynek értelme azonos. Egy másik érdekesség - és gondoljunk csak a médiatörvény körüli vitákra, micsoda felzúdulás keletkezne, ha hasonlót próbálnánk Magyarországon bevezetni -, hogy Franciaországban minden idegen nyelven megjelent lapnak kötelező egy francia nyelvű összefoglalót tartalmaznia arról, hogy miről szól az újság, miről szól a periodika, akkor is, ha ez tudományos publikáció. Azt gondolom, ez azért is fontos, mert egy nyelv akkor tud hosszú ideig fennmaradni és életszerű lenni, ha a tudományos viták, a tudományos publikációk is anyanyelven jelennek meg, és ez a tudományos anyanyelv védelme érdekében különösen fontos. Ezt többször is hangsúlyozta Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
Illetve létezik egy harmadik törvény, a Kanadában 1977-ben elfogadott francia nyelv chartája. Ez egy picit korábban elfogadott nyelvtörvény, és nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy az észak-amerikai angolszász nyelvtengerben a magányos szigetként elhelyezkedő Québec állam - Kanada egyik szövetségi állama - a francia nyelv használatát hosszú távú védelme érdekében jelölte ki. Ez a magyarázata annak, hogy viszonylag korán elfogadták, és az összes közül ez az, amelyik a legkeményebben védelmezi a frankofon nyelvi érdekeket az angolszásszal szemben. Ezért például nem lehet csak francia nyelvű céget bejegyezni Québecben, reklám- és információs tábla esetében nem elégszik meg azzal, hogy legalább ugyanakkora legyen, hanem nagyobbnak és jobban láthatónak kell lennie a franciának, sokkal hangsúlyosabb megjelenésűnek, sőt már 1977-ben megkövetelte azt, hogy azoknak a szoftvereknek, amelyek Québecben megjelennek, francia nyelvű változattal is rendelkezniük kell, tehát azok a számítógépes programok csak úgy jelenhetnek meg Québecben, ha létezik francia nyelvű verziójuk is.
Azt hiszem, a fenti példák jól mutatják, hogy a magyar szabályozás viszonylag jól illeszkedik egy nemzetközi trendbe, amelyhez elsősorban azok az országok csatlakoznak, amelyek szeretnék nemzeti nyelvüket mint azonosságtudatuk legfontosabb elemét megőrizni. Azonban az is feltűnő, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat eléggé visszafogott a fenti példákhoz viszonyítva. Nem követel nagyobb magyar kiírást az idegen nyelvűnél, nem kívánja az idegen nyelvű kiadványoktól, hogy Magyarországon magyar összefoglalóval jelenjenek meg, és még sorolhatnám azokat a szabályokat, amelyek alapján puhábbnak tekinthető akár a cseh, akár a francia társánál.
Azonban szeretném néhány problémára is felhívni a figyelmet, ami módosítást igényel az eredeti javaslathoz képest. Ilyen a törvény életbe léptetésének ideje. Frakciónk úgy látja, hogy felesleges többletkiadásba hajszoljuk bele a kereskedelmi és vendéglátó-ipari egységek tulajdonosait azzal, ha túl rövid határidőn belül követeljük meg tőlük a reklámtáblák lecserélését, ezért egy hosszabb idejű átmeneti időszakot szeretnénk javasolni, illetve külön szeretnénk olyan módosító javaslatokkal élni, amelyek a törvény felelősségi körére vonatkoznak, mert számunkra egyelőre nem világos, hogy ki a felelős. Ugyanaz a felelősségi kör, mint a reklámtörvény esetében, tehát ugyanazokat lehet szankcionálni, mint a gazdasági reklámról szóló törvény esetében, vagy mások lépnek be. Illetve a törvényben többször előfordul egy olyan szó vagy kifejezés, amit én magam nem értek, de a szakemberek sem. Ez az úgynevezett "vezérszó" kifejezés. Ha ehhez tudna valaki segítséget nyújtani, azt szívesen venném. Ennek következtében a törvényjavaslathoz több módosítást fogunk benyújtani.
Végül szeretném a tisztelt Háznak a törvényjavaslatot Babits Mihály egyik esszéjével ajánlani. Ez az esszé a magyar nyelvről szól, a nyelvről szól általában, és 1909-ben írta Babits Mihály a fogarasi gimnázium évkönyvébe, diákjainak szóló ajánlással. A következőképpen szól:
"Gondolkodni és beszélni voltaképpen egy. Gondolkodás nem képzelhető el beszéd nélkül, és megfordítva. Logosz, ez a görög szó észt jelent, észt és szót, s ész és szó nem különböző dolgok. A gondolat hangtalan beszéd, s a szó a megtestesült gondolat, így a nyelvkincs egyúttal gondolatkincs. Akinek több szava van, több ismerete van, sőt mivel a rokon értelmű szavak soha nem egyértelműek, akinek több szava van egy dologra, több gondolata is van róla. Mikor a rokon értelmű szavakat gyűjtöd, képzeteidet sokasítod, szellemedet, lelked világát népesíted. Így van a szólamokkal is. A szólam átöröklött, megcsontosodott gondolatkapcsolás. Kincs, kincses örökség, melyet apáidtól örököltél, s mellyel apáid gondolkodásmódját örökölted. Örököse vagy őseid szellemi kincsének, s rajtad a sor megőrizni őket. Ne add el idegenért, idegen szólamokért, melyek idegen gondolkodás tükrei. Ismerd meg ugyan az idegen gondolkodást is, tanulj idegen nyelveket, és a magadét is jobban fogod érteni. De csak a magadén gondolkodjál, ha azt nem akarod, hogy a gondolkodásod roskatag legyen, mint a felemás kövekből épített ház." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és elnézést, hogy túlléptem az időt - Babits Mihály nevében is. (Taps.)
ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Felszólalásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Csapody Miklós képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.
Öné a szó, képviselő úr.
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt, ma megint megcsonkított Országgyűlés! Tudják, hogy milyen mai döntésre gondolok.
Azzal kezdeném, hogy nem tudom, az államtitkár úr mint a Magyar Demokrata Fórum alelnöke vagy Lezsák képviselőtársam, Csapody képviselőtársam emlékszik-e még az egy évtizeddel ezelőtti plakátra, aminek az volt a szövege, hogy "Tovarisi, konyec!". Ezen a plakáton csak két orosz szó volt látható, nem volt azonos nagyságban odaírva melléjük a magyar fordítás, hogy "elvtársak, vége". (Dr. Fazekas Sándor: Nem is volt reklám!) A plakát így érte el azt a hatást, amit a politikai plakát készítői el akartak érni. Ha odaírják a fordítást, nem érték volna el ezt a hatást.
Ha Németországban járnak, akkor szerte az országban láthatják a West nevű cigarettának egy plakátját. Ez egy évek óta tartó plakátsorozat különböző képekkel, aminek az a felirata, hogy "Taste the West". Ez egy angol nyelvű szójáték, amit egy német plakáton használnak. Ha odaírnák mellé németül azt, hogy "próbálja ki a Westet", akkor a plakát elvesztené a hatását.
Nemrégiben játszottak vagy most is játszanak Magyarországon egy filmet - azt hiszem, elég rossz film -, aminek az a címe és ez szerepel a plakátján, hogy Sacra Corona. Aki nem tud latinul, az azt kérdezi, hogy: saccra korona? Nem tudja, hogy mit jelent. A film készítői a magasztos hatást akarták elérni a latin szöveg használatával, amit a magyarok többsége nem ért.
Tisztelt képviselőtársaim, gondolkozzunk egy kicsit! Az államtitkár úr az indoklásban azt mondta, hogy a törvényjavaslat célja a magyar nyelv védelme. Azt hiszem, ez egy félreértés. A magyar nyelv - mint ezt többen elmondták - valamennyiünk közös öröksége és közös kincse. Gondolom, valamennyien magyarul gondolkodunk, magyarul álmodunk, idegen nyelvi környezetből magyar nyelvi környezetbe kerülve, külföldön járva magyar rádiót hallva, magyar újságot kézbe kapva azonnal otthon érezzük magunkat. Tehát kincsünk a magyar nyelv, és egyetértek azzal, hogy a magyar nyelv védelemre szorul.
Mit értünk a magyar nyelv védelmén? A magyar nyelv védelmén azt értjük, hogy őrizzük meg a magyar nyelv szókincsét, a magyar nyelv képességét arra, hogy az életünkben megismert fogalmakat magyar szavakkal fejezzük ki, és őrizzük meg a magyar nyelv szerkezetét, azt a sajátos szerkezetét, amelyik a körülöttünk beszélt indoeurópai nyelvektől megkülönbözteti. Mit jelent ez? Hát ez például azt jelenti, hogy a jegybanktanácsot ne hívjuk monetáris tanácsnak; azt jelenti, hogy az Országimázs Központot Országkép Központnak kellene hívni - ha már egyáltalán szükség van rá, szerintünk nincs -; hogy a sportminiszter ne azt mondja, hogy Magyarország kandidál az olimpiára, hanem mondja azt, hogy jelentkezik az olimpiára. Ezt természetesen nem törvénnyel kell elérni, hanem magatartással, ha úgy teszik, nyelvművelő mozgalommal, ahogy az Magyarországon 250 éve szokásban van.
A szavaknál is fontosabb a nyelv szerkezete. Ha megnézik, azt látják az utcán, hogy ki van írva, hogy "Autóház Boldizsár". Ebben maga a szó is a német Autohause-nak a tükörfordítása, holott magyarul ezt autókereskedésnek vagy autójavító-műhelynek kellene hívni. De ami a fő probléma, hogy magyarul egy ilyen szókapcsolatnál mindig a megkülönböztető név van elöl, és utána van az általános fogalom, tehát azt kellett volna mondani, hogy Boldizsár autójavító, de ehelyett nyugati hatásra úgy mondják, hogy Autóház Boldizsár.
Amikor a Fidesz kormányzati programot készített néhány évvel ezelőtt, akkor a Századvég Főiskola ezt úgy nevezete, hogy Kormányzás 2000. Ez egy indoeurópai fogalmazás, mert magyarul ezt úgy hívják, hogy 2000-es kormányprogram.
Azért tartom fontosnak ezt elmondani, hogy lássák, mi az, hogy a nyelv védelme, és mi az, hogy a magyar nyelv veszélyeztetettsége a külföldi hatásoktól. Ezt természetesen - ismétlem - nem törvénnyel kell csinálni, hanem úgy, ahogy Kazinczyék is csinálták, a reformkorban is csinálták, meg a Nyugat generációja is csinálta: nyelvművelő mozgalommal. Tanuljunk ebben Kazinczytól, tanuljunk Aranytól, tanuljunk Kosztolányitól, Babitstól, Karinthytól!
Amiről viszont ez a törvényjavaslat szól, az valami egész más: ez egy nyelvhasználat-szabályozás. Nem arról szól, hogy hogyan védjük a magyar nyelvet, hanem arról szól, hogyan akadályozzuk meg, hogy Magyarországon az emberek közötti közlésekben, ismeretátadásban a magyar helyett idegen nyelvet használjanak. Erről szól ez a törvény. És két területen szól erről ez a törvényjavaslat: részben közérdekű közlemények, hirdetmények területén; részben pedig gazdasági-kereskedelmi reklámok területén. Ez tehát más kérdés, tisztelt államtitkár úr. Amivel önök a dolgot indokolják és amit a törvényjavaslat tartalmaz, annak egymáshoz semmi köze. Egyetértek a nyelv védelmének szükségességével, és nem értek egyet azzal, hogy a nyelv használatáról, hogy hol kötelező magyar nyelvet használni, erről önök törvényt alkossanak.
Két terület van tehát, az egyik a közérdekű közlemények. Itt a benyújtott törvényjavaslat fölösleges, mert Magyarországon a közérdekű közleményeket, hirdetményeket mindig magyarul írják. Én még az életben, most már 55 éve nem találkoztam olyan esettel, amikor egy közérdekű hirdetményt vagy közleményt ne magyarul írtak volna ki. Úgyhogy ez a fele fölösleges. Ez tehát a 3. §.
Ami az 1. és 2. §-t, tehát a gazdasági reklám területét illeti, ott pedig az a véleményünk, hogy nem helyes a javasolt szabályozás. Én azt gondolom, hogy a gazdasági reklám terén a hirdetőnek, a reklámozónak a dolga, hogy a saját pénzéből kihez akar szólni és milyen nyelven akar hozzá szólni. Ha azt akarja kiírni az, aki német vendégeket akar a szobájába csábítani, hogy "Zimmer frei", akkor ezt nem érdemes neki megtiltani, ő ugyanis külföldi üzletfeleket keres a szállására. Ha egy újsághirdetés németül tudó alkalmazottat keres egy vállalkozáshoz, és ezért németül adja fel az álláshirdetést, ehhez joga van, ezt nem indokolt megakadályozni. Ha a hirdetése nem jut el a címzetthez azért, mert idegen nyelven szól, ez az ő kockázata, ő fizeti, az államnak ezt nem kell és nem helyes megakadályozni. Azt gondolom tehát, hogy az 1. és 2. §-ban szereplő szabályozás felesleges.
Szeretném hozzátenni, hogy ezt azért sem tartom indokoltnak, mert Magyarországnak mint kicsiny európai országnak a következő évtizedekre arra kell felkészülnie, hogy a Magyarország területén belül folyó közlésáramlás jelentős része idegen nyelvű lesz; idegen nyelvű lesz a nagyvállalatokon belül, jórészt angolul; idegen nyelvű lesz a tudományos életben, mert a publikációkat idegen nyelven fogják megírni, ahogy ez Hollandiában, Dániában, Svédországban és sok helyen szokásos. Erre ennek az országnak fel kell készülnie. A magyar értelmiség néhány éven belül ugyanúgy kétnyelvű meg háromnyelvű értelmiségi lesz, mint ahogy a holland, a dán, a svéd vagy a norvég értelmiség ma is az. Ez a jövő, és ezt akadályozni, ezt hátráltatni az ország jövője szempontjából nem helyes.
Azt mondom ezért, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, no nem azt, hogy az SZDSZ ezt a törvényjavaslatot elutasítja, mert az ehhez a törvényjavaslathoz egy túl komoly állítás lenne. Azt sem mondom, hogy vonják vissza és dolgozzák át, mert azt gondolom, hogy nem érdemes átdolgozni. Azt javaslom, hogy vonják vissza - és felejtsék el. Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat, így, ahogy van, egy csacsiság.
De még valamit szeretnék mondani. Azt mondhatnám, hogy ártani nem árt, de ez nem így van - árt. Mert ez a törvényjavaslat ugyanúgy nyelvtörvény, mint a szlovák, amit már elfogadtak, és a román, amit éppen most fogadnak el ugyanilyen tartalommal, hogy a román nyelv használatát teszi kötelezővé a romániai kommunikációban, és ami ellen az RMDSZ éppen most tiltakozik Romániában.
Azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat lovat ad azok alá, akik Romániában akarnak hasonló törvényt csinálni, és ezzel a romániai magyarság ama lehetőségét korlátozzák, hogy Románián belül a magyar és magyar közötti kommunikációban a magyar nyelvet és csak a magyar nyelvet használják. Ezért ez a törvényjavaslat nemcsak csacsiság, hanem ártalmas csacsiság.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Természetesen nem szerettem volna az idézésben megszakítani, ezért voltam ilyen toleráns.
Tóth András képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Tímár György képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.
TÓTH ANDRÁS (MSZP, országos lista): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az igazságügy-miniszter által beterjesztett és Hende Csaba államtitkár úr által indokolt törvényjavaslat kettős célt hirdet meg: egyrészt a magyar nyelvet érő nemkívánatos idegen nyelvi hatások törvényhozási lépésekkel történő ellensúlyozását, másrészt az alkotmányban meghatározott információszabadság jogának gyakorlásához a nyelvi háttér törvényi biztosítását.
Az indítvány öt érdemi szakaszból áll, tehát nem egy vaskos törvényről van szó. Maga a törvényjavaslat bevezetése és ezen belül azok a gondolatok, amelyek az anyanyelv védelmével és ápolásával kapcsolatosak, és ezeket a követelményeket tartalmazzák, igaz gondolatok, ezeket nyilvánvalóan támogatjuk, ezekkel egyetértünk. A törvényjavaslat kidolgozását kiváltó jelenségek azok a bosszantó, elszomorító és elképesztő feliratok, tájékoztató táblák, reklámszövegek, melyek immár tolakodóan és gyakran kikerülhetetlenül részévé váltak életünknek, és amelyeket nap mint nap kénytelenek vagyunk olvasni és hallgatni, mindenféleképpen intézkedést, cselekvést, valamifajta megoldást követelnek. Elfogadjuk, hogy a felvetett társadalmi problémák kétségtelenül valóságosak és időszerűek.
A magyar nyelvet torzító feliratok, reklámok megjelenése és általánossá válása álláspontunk szerint nemcsak a gazdasági verseny élesedésével, a technikai fejlődés felgyorsulásával és a nemzetközi hatások közvetlenné válásával magyarázható, hanem ebben szerepe van egyfajta igénytelenségnek, felszínességnek és bizonyos fokig kulturálatlanságnak vagy félműveltségnek is.
Hosszabb ideje ható, kedvezőtlen jelenségekről van szó, nem az utóbbi évek termékéről van szó, amelyek elleni eredményes fellépés álláspontom szerint ugyanakkor hosszabb időt is igényel.
Az anyanyelvünket torzító jelenségeknek tipikus megjelenési formái vannak, ezeket mindenki ismeri. Kétségtelen, hogy ezek közül a legszembeötlőbb jelenség az, amikor idegen nyelvű feliratok öncélú vagy egyoldalú alkalmazására kerül sor, amikor second-hand shopot olvasunk használatruha-kereskedés helyett, illetve hemzsegnek a magyartalan reklámszövegek az újságokban, a televízió- és rádióadásokban is. Jellemző torzulás az is, amikor a külföldön gyártott áruk megjelennek, amelyek hazai árusításához az érvényes jogszabályok szerint egyébként magyar nyelvű ismertetőt kell mellékelni, de úgy jelennek meg, hogy ezek az ismertetők látszólag magyar nyelvűek, hiszen értelemzavaró, alapvető nyelvhelyességi hibákkal tarkítottak. Ezek a hibák sokszor olyan mértékűek, hogy egyszerűen nem lehet elolvasni a termékismertetőt. Szeretném hangsúlyozni, hogy hatályos törvények vannak erre vonatkozóan, s pont a fogyasztóvédelmi felügyelőségnek kellene gondoskodnia ezeknek a helyességéről. Ebben a vonatkozásban nem sikerült áttörést elérni.
Gyakran előforduló jelenség az is, amikor idegen szavak és magyar kifejezések öncélú, esetenként ötletesnek szánt, de mindenképpen zavaró vegyítésével találkozhatunk. Ennek elrettentő példája a "kindertojás surprise", amikor német, magyar és angol kifejezés együtt jelenik meg, és az ember egyszerűen elképedve áll ezek előtt, hogy is gondolják valakik azt, hogy egy ilyen kifejezéssel egyáltalán bármit is értelmesen el lehet adni; mert ez nem a külföldinek szól, ez nem a magyarnak szól, ez egyszerűen zagyvalék.
Tehát azt kívántam jelezni, hogy számos problémával állunk szemben. Ezen problémák közül lényegében hármat vállal fel a törvényjavaslat, és ez a három szabályozási kérdéskör a javaslat szerint a fogyasztóvédelmi felügyelőség, az önkormányzati jegyző, illetve a közlekedési felügyelet ellenőrzési hatáskörébe tartozna.
A javaslattal kapcsolatban alapvetően két vitapontunk van. Az egyik vitapontunk az, hogy a kétségtelenül meglévő és irritáló jelenségek kezelésére önálló törvényt kell-e alkotni, hiszen ha végignézzük a törvény szabályozási anyagát, kiderül belőle, hogy azok a felvetések, amelyeket meg kíván oldani, a meglévő joganyagban, a meglévő törvényekben is elhelyezhetőek. Hiszen a gazdasági reklámról szóló törvényben, a gazdasági társaságokról szóló törvényben, a belkereskedelmi törvényben, és számos más - most nem akarom a felsorolással terhelni az időt - törvényben elhelyezhetőek azok a szabályok, amelyeket az előterjesztő meg kíván oldani. Úgy gondoljuk, megérne egy gondolkodást, hogy valóban az a megoldás célszerűbb-e, hogy egy vadonatúj törvényt alkotunk, vagy pedig a meglévő, hatályos jogszabályok kismértékű módosításával oldjuk meg azokat a kérdéseket, amely kérdéseket a javaslat rendezni kíván.
A másik problémánk azzal kapcsolatos - és ezt sem kívánjuk véka alá rejteni -, hogy a javasolt rendelkezések egyrészt megoldást jelentenek-e a problémákra, a végrehajtásuk hatásosan ellenőrizhető-e, illetve megakadályozható-e a szabályok kijátszása. Sajnos, az álláspontunk az - és a gyakorlat mondatja ezt velünk -, hogy mind a három kérdésre nemleges választ kell adnunk. Nem kívánok ötletet adni a különböző cégek jogászainak, de már most látható a beterjesztett javaslatok alapján, hogy azok a kiskapuk, amelyek benne vannak, hogyan tágíthatók szélessé, hogyan lehet ezt az egyébként indokoltnak látszó javaslatot ellehetetleníteni és a gyakorlati kivitelezhetőségét megakadályozni. Mi attól tartunk, hogy a jó szándék mellett ismételten sikerül egy pitbull jellegű törvényt alkotnunk, egy olyan törvényt, amely persze papíron adott, a nyilvántartásban benne van, csak egy hibája van: a gyakorlatban nem fog hatni, a gyakorlatban nem lesz végrehajtható.
Úgy gondoljuk, ha az a cél, hogy a Balaton partján a "Zimmer frei" feliratú táblák helyett ott legyen a "szoba kiadó", ez lehet persze jó cél, ennek is lehet haszna, még ezt sem vitatom, csak azt gondolom és abban kételkedem, hogy erre egy vadonatúj törvényt kell-e alkotni, ha csak ez a szabályozási tárgyanyag. Hiszen a gazdasági reklámok újságokban való megjelenésével kapcsolatban ott a kiskapu, mindenki pontosan tudja, hogy a lapszerkesztők, ha az az érdekük, mit fognak tenni. És azt is tudjuk, hogy azok a gazdasági társaságok, amelyeknek az érdekükben áll e törvény kijátszása, meg fogják találni a megoldást.
Mi ezért a javaslat kezelési módját illetően azt javasoljuk, hogy üljünk le és nézzük meg, hogy a javasolt törvény helyett van-e mód a problémák más megközelítéssel való rendezésére. Azt gondoljuk, össze kellene szedni azokat a gondokat, problémákat, amelyeket a magyar nyelv védelmével kapcsolatban rendeznünk kell, s ezeket három kosárba kellene helyezni. Az első kosárba azokat a kérdéseket helyezném, amelyek célja, hogy valóban törvényi szabályozás útján, eszközével valamilyen joghiányt oldjunk meg. Biztos vannak ilyenek, egy-kettő a beterjesztettek között is van. Továbbra is hangsúlyozom: szerintem ezt a meglévő joganyag módosításával lehetne megoldani.
A második kosárba helyezném azokat a kérdéseket, amelyek - és fájlalom, hogy az eddigi vitában ez nem került szóba - a megfelelő szakmai testületek - reklámszövetség, kamarák, és nem folytatom a sort - önszabályozó tevékenysége, öntevékeny közreműködése révén oldhatók meg, ahol nem a törvényt kell szabályozni, hanem az ott lévő testületeket, az ott lévő szakmai köröket kell megkérni, egyezségre kell jutni velük, együtt kell velük működni a dolgok rendezésében.
A harmadik kosárba helyezném az ügyek legnagyobb részét, mert szerintem a legnagyobb részük oda tartozik, amelyek bizony hosszú távúak, nem oldhatóak meg törvényi szabályozással, amelyek a civil szervezetek, a népművelő körök, más állampolgári kezdeményezések összehangolt tevékenysége révén rendezhetőek, amelyek a nyilvánosság ereje és hatása következtében válnak majd az évek során rendezetté. Mert nem lehet azt törvényben kimondani, hogy a műveletlenséget vagy a félműveltséget meg akarjuk oldani - ki lehet ilyet mondani, de tudjuk, hogy ennek nem lesz hatása.
Összességében mi azt javasoljuk és azt ajánljuk a minisztériumnak, a kormány képviselőjének, gondolja meg a törvényjavaslat ebben a formában történő visszavonását. Azt javasoljuk és azt kezdeményezzük, hogy egy értelmes egyeztetés révén olyan javaslat alakuljon ki, amely valódi megoldást jelent a kétségtelenül meglévő problémákra.
Köszönöm a meghallgatást. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben kért szót Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár úr. Öné a szó, államtitkár úr.
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Hogy maradjunk az épp elejtett fonalnál, számtalan ártalmas csacsiságot hallottunk az imént képviselő úrtól. Azt azért elvártam volna, hogy elolvassa a törvényjavaslatot, ha egyszer hozzászól, és meghallgatja az expozét, és akkor rögtön világossá válik, hogy a hazai nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogait egyáltalán nem csorbítja és nem érinti ez a javaslat - ez az első.
A második: a "Tovarisi, konyec!" plakátról. Az nem gazdasági reklám, kérem szépen, az politikai reklám, arra nem vonatkozik a törvény. "Taste the West", német plakát - kérem, Németországban ötven éve tanítják rendkívül magas szinten az angol nyelvet, mindenki érti, miről van szó. Magyarországon más a helyzet.
A harmadik: a Sacra Corona egy film címe, azt nem kell magyarul feltüntetni, nem beszélve arról, hogy Magyarországon nagyon hosszú ideig a latin hivatalos nyelv volt, és egy olyan korszakról szól ez az igen kitűnő film, amelyet ön egyébként is bírált, amikor még ez volt a helyzet.
Kazinczyék módszerét alkalmazzuk - kérem, amikor Kazinczy és társai nyelvújító mozgalmat indítottak, akkor nem volt egy magyar szellemű és magyar elvű állam, akkor Magyarország nem volt szuverén állam; nem volt olyan magyar állam, amely a közhatalom eszközeivel felléphetett volna a magyar nyelv védelmében.
Nem igaz az, valótlant állít ön akkor, amikor azt mondja, hogy az idegen nyelvek használatának megakadályozása e törvényjavaslat célja. A törvényjavaslat világos, igenis lehet idegen nyelvet is használni, de magyarul is fel kell tüntetni mindent annak a 88 százaléknak az érdekében, aki nem beszél idegen nyelvet.
Negyedszer: igenis van olyan közérdekű közlés, amely csak idegen nyelven olvasható. Tessék megnézni például egy Nyugatról importált autóbusz közlekedésbiztonságra és egyéb dolgokra vonatkozó közleményét! Nagyon gyakran előfordul, hogy a magyar tulajdonos elfelejti a német vagy az angol szöveg megfelelőjét feltüntetni.
Németül szóló álláshirdetés - köze nincs a témánkhoz, képviselő úr, nem vonatkozik az álláshirdetésre a törvény; jó lett volna, ha elolvassa. Ami pedig azt illeti, hogy aki "Zimmer frei" feliratot használ, német vendéget akar, én nem tudom, hogy egy konvertibilis forint esetében mi jelentősége van annak, hogy német vagy magyar a vendég, és nem tudom, ha valaki a "Zimmer frei" feliratú házba bekopog, és véletlenül magyar az istenadta, vajon a szálláskiadó el fogja őt zavarni?
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.)