Vissza
a kezdőlapraParlamenti napló
2001. szeptember 4.
KérdésA külügyi kormányzat teendői az Agache-per ügyében
ELNÖK: Bogdán Emil, a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselője, kérdést kíván feltenni a külügyminiszternek: "Mit kíván tenni a külügyi kormányzat az Agache-per meghurcoltjainak érdekében?" címmel. Bogdán Emil képviselőt illeti a szó.
DR. BOGDÁN EMIL (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az 1989-es romániai úgynevezett forradalom zavaros eseményei ma is szedik magyar áldozataikat. Ismeretes, hogy az amnesztiarendelet ellenére három székely helységben eljárás indult a népharag feltételezett kinyilvánítói ellen. Hét zetelaki és oroszhegyi férfit összesen 124 év börtönbüntetésre ítéltek, kettőt közülük öngyilkosságba kergettek.
Kézdivásárhelyen 11 évig tartott a per, többszörös megszakítással. Itt a gazdasági rendőrség rettegett főnökét lincselte meg az elkeseredett tömeg, s ezért négy bűnbakra mértek háromtól hét évig tartó börtönbüntetést és teljes vagyonelkobzást. Az érintett családok azóta mind felbomlottak, s a vádlottak - egy személy kivételével - el is menekültek Romániából. Az egyetlen, aki helyben maradt, Héja Dezső, négy éve ágyban fekvő, tizenkétszer műtött, nyomorék ember. Őt július 9-én, előzetes értesítés nélkül letartóztatták, s beszállították a sepsiszentgyörgyi rendőrségre. A helyi újság szerint két markos legény ölben hozta be az autóból a rendőrségre.
Tőkés László rámutat felhívásában, hogy az elítéltek 11 évvel a véres események után egy magyarellenes koncepciós per áldozatai lettek, következményeként annak a diszkriminatív jellegű törvényhozási gyakorlatnak, amely kizárólag magyar nemzetiségű polgárokban keresi a bűnbakokat. A cél a megfélemlítés, esetleg az elüldözés. A forradalom közel másfélezer áldozatának a diktatúra oldalán állt gyilkosai viszont továbbra is teljes büntetlenséget élveznek.
Kérdezem államtitkár urat, mit kíván tenni a külügyi kormányzat az etnikai diszkrimináció ilyen kegyetlen, magyarellenes megnyilvánulásai ellen.
Köszönöm. (Taps.)
ELNÖK: A kérdésre Németh Zsolt államtitkár úr válaszol.
NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Először is szeretném képviselő úrnak megköszönni a kérdését, mert azt hiszem, nagyon fontos kérdésre irányította a figyelmet.
Magam is úgy vélem, hogy sztálini időszak pereivel rokon az a per, amelynek lezárulása most következett be Romániában. Csak annyiban különbözik, hogy etnikai jellege van, tehát egy etnikai jellegű, modern koncepciós perrel van dolgunk sajnálatos módon Romániában.
Tudjuk, hogy 1990-ben a 3. számú törvényerejű rendelet kegyelemben részesítette mindazokat, akik 1989. december 22-én éjfélig követtek el bűncselekményeket. Ez a magyar álláspont kiindulópontja. Sajnálatos módon a másodfokú, jogerős ítélet megszületett: 2001. március 26-án a bukaresti legfelsőbb bíróság öt vádlottat három és hét év közötti börtönbüntetésre ítélt.
A román rendőrség - ahogy elmondta képviselő úr - Héja Dezsőt 2001. július 19-én, humanitárius elveket sértő módon tartóztatta le, illetőleg Reiner Antalt, aki hosszú magyarországi tartózkodás után, 2001. augusztus 5-én Románia területén volt, szintén letartóztatták. Mindkettőjüket a csíkszeredai börtönbe szállították, és jelenleg is ott tartják - hangsúlyozom - indokolatlanul fogva őket.
A magyar kormány álláspontja egyértelmű: még ha el is követték volna ezeket a bűncselekményeket ezek az illetők, abban az esetben is az amnesztia alá estek volna, tehát etnikai diszkriminációval van dolgunk. Ezért mind jogi úton, mind politikai úton érvényt kívánunk szerezni a magyar álláspontnak, akár a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság útján, akár kétoldalú politikai érintkezések útján.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)