Vissza
a kezdőlapraAz amerikai terrortámadásról s a magyarországi intézkedésekről
az OrszággyűlésbenMartonyi János külügyminiszter
Szájer József (Fidesz)
Kovács László (MSZP)ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Így soron következik az "Infinite Justice" - "Végtelen igazság" - művelethez történő magyar hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Az előterjesztést H/5170. számon kapták kézhez, az expozét Orbán Viktor miniszterelnök úr terjeszti az Országgyűlés elé.
Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak.
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Életünk jelentős eseményei mélyen belénk szoktak vésődni; azt hiszem, mindannyian emlékezni fogunk arra, hogy éppen hol voltunk és mit csináltunk 2001. szeptember 11-én. Azért jöttünk ma össze, hogy kifejezzük: együttérzünk az áldozatok hozzátartozóival; azért jöttünk össze, hogy együttérzésünket és megrendelésünket fejezzük ki az Amerikai Egyesült Államok népének.
Tisztelt Elnök Úr! 2001. szeptember 11-én egy maroknyi ember, talán néhány tucat, úgy döntött, hogy megakadályoz bennünket abban, hogy úgy élhessünk, ahogy eddig tettük. Úgy döntött, hogy megkérdőjelezi, s ha tudja, talán le is rombolja mindazt, amit eddig felépítettünk. Úgy döntött, hogy a bizalom helyett a félelmet teszi mindennapjaink legfontosabb érzésévé. Ezek az emberek talán jelképeket, a Világkereskedelmi Központot, a Fehér Házat vagy a Pentagont vették célba, de szörnyű tettükkel minket, embereket találtak el: hatvankét nemzet lányait és fiait, volt magyar áldozat is köztük, bár mondják, külföldi állampolgár. Nem egyszerűen ártatlan áldozatokról van szó, gyerekekről, anyákról, apákról, nagyszülőkről, hús-vér emberek ezreiről - azokról van szó, akiket családok veszítettek el. Amikor rájuk gondolunk, valójában a magunk szerettei jutnak az eszünkbe.
Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindannyian láthattuk: a terror a szabadságot veszi célba, és ha valaki, hát mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a szabadság nem az, amit adnak, hanem az, amit nem vehetnek el. A terror a mi saját személyes szabadságunkat, mindannyiunk közös szabadságát vette célba, a mindennapi életünket, a családunk hétköznapjainak magunk által kialakított rendjét. A terror a jól végzett munka örömét veszi el tőlünk, a jólétünket, a nyugalmunkat, a reményeinket, a boldogságunkat. Félelmet ébreszt bennünk, és azon mesterkedik, hogy a rettegés által tegye tönkre az életünket, és elzárja előlünk a jövőt. A döntés, amelyet ma meg kell hoznunk, valójában erről szól. Magunkról kellett az elmúlt napokban dönteni, és itt és ma, szintén magunkról kell döntést hoznunk.
Az Amerikai Egyesült Államok úgy fogalmaz, hogy Amerika és a terrorizmus között kell neki választania. Nekünk a saját hazánk és az annak rendjét lerombolni akarók között kell választani. Mondják, hogy a világ megváltozott, és szeptember 11-én új időszámítás kezdődött. Meglehet, az időszámítás új, de az értékeink a régiek. Magyarország szeptember 11-e előtt szabad, biztonságos és gyorsan fejlődő ország volt; azt akarjuk, azért jöttünk ma itt össze, hogy továbbra is szabad, biztonságos és gyorsan fejlődő ország maradjon. Ennek érdekében néhány döntést meg kellett, és meg is kell hoznunk. Első helyen döntenünk kell arról, hogy részévé váljunk-e annak a nemzetközi összefogásnak, amely az egyetlen esélyt adja arra, hogy a jövőben elkerüljük a hasonló támadásokat. Én azt kérem a tisztelt Háztól, azt tanácsolom a hölgyeknek és az uraknak, hogy a nemzetközi összefogásban való részvétel mellett döntsünk.
Az elmúlt napokban az emberek biztonságát erősítő rendőri intézkedéseket is meg kellett hoznunk. A határátkelések rendjét megszigorítottuk, minden be- és kilépőt rögzítünk; a zöldhatár védelmét megerősítettük, a határvadász századokat kirendeltük; a menekülttáborok eddigi működési rendjét megváltoztattuk, és szigorúbbra fordítottuk.
Jelentős változásokat eszközöltünk, tettünk az eddigi vízumpolitikánk ügyében is: az önálló vízumkiadás jogát beszűkítettük, a központi vízumkiadás rendjét pedig kiszélesítettük. A Magyarországon működő terroristaelhárító egységeket készenlétbe helyeztük. Magyarországon léteznek ilyen egységek, létezik ilyen központ. Megfeszített munkával dolgozik a terrorelhárító igazgatóság, és a különleges szolgálat terrorelhárító részlege is készenlétben áll.
Szeretném önöket, tisztelt elnök úr, arról is tájékoztatni, hogy felgyorsítottuk azokat a munkálatokat, amelyek a magyarországi pénzmosás visszaszorítására, s ezáltal a nemzetközi bűnözés egyik lehetséges anyagi alapjának a felszámolására irányulnak. A pénzmosás visszaszorításáról intézkedő csomag hamarosan a nyilvánosság előtt is ismertté válhat.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök is tudják, hogy a világgazdaságban, a 11-ei terrortámadástól függetlenül, Magyarország számára kedvezőtlen folyamatokat tapasztalhatunk. Elsősorban az Egyesült Államok gazdasági növekedésében észlelünk megtorpanást, amely el fogja majd érni Európát, és ezen keresztül befolyással lehet a magyar gazdaság helyzetére is. Ezt a helyzetet a kormány gazdaságpolitikával foglalkozó műhelyei és döntéshozói már elemezték, a gazdasági tanácsadó testület, a gazdasági kabinet és a Nemzeti Bank elnökének bevonásával maga a kormány is.
Jó úton vagyunk oda, hogy összefogás jöjjön létre a gazdasági élet szereplői között, merthogy most éppen erre, összefogásra van a legnagyobb szükség. Szeretném világossá tenni, hogy meggyőződésünk szerint az összefogás teret nyit és lehetőséget teremt arra, hogy a megváltozott körülmények között is közös céljainkat együttes erővel megvalósíthassuk. Meggyőződésem, hogy az összefogás segít abban, hogy megvédhessük az értékeinket, és megvédhessük azokat, akik igazán fontosak számunkra. A kormány meggyőződése, hogy az összefogás segít megvédeni életünk értelmét.
Azonban el kell kerülnünk egy csapdát. El kell kerülnünk a csapdát, hogy a terror világát ránk erőltető, mondjuk úgy, szélsőséges csoportok miatt egy vallást, az iszlám világot, népeket, muzulmán hívő embereket ítéljünk el, elítéljünk és üldöztetésre kárhoztassunk. Mi, magyarok pontosan tudjuk: nincs bűnös nép, nincs bűnös vallás. Nem szabad még egyszer a XX. század mocsarába merülnünk. A XX. század egyszer s mindenkorra véget ért, a jövő elkezdődött, és meggyőződésünk szerint csak rajtunk áll, hogy milyenné tesszük.
Valaki azt írta: "Korunkban, amikor a békének nem lehetnek vesztesei és a háborúnak nem lehetnek győztesei, kötelességünk ügyelni a nemzet erejének és mértéktartásának helyes arányára." A nemzet erejének és mértéktartásának helyes arányára! Ha a nemzet erejének és mértéktartásának helyes arányát meg akarjuk találni, ahhoz nyugodt, higgadt és okos döntésekre, pontos mérlegelésre van szükségünk. Ezért arra kérem mindannyiukat, hogy szorítsák háttérbe a pártpolitikai vitákat, arra kérem önöket, hogy hagyjanak fel az egymás ellen folytatott küzdelmekkel, és mind a gazdaságban, mind a politikában az előttünk álló időszakban hozzuk létre a lehető legszélesebb összefogást.
A XXI. századba azzal a vággyal léptünk át, hogy Magyarországon véget vetünk annak a korszaknak, amikor az élet alakít bennünket, és nem mi alakítjuk az életünket. A kormány hisz abban, hogy ha lesz összefogás, akkor a saját szándékaink, érdekünk és szájunk íze szerint mi fogjuk alakítani továbbra is az életet itt Magyarországon.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaságnak az Egyesült Államokkal szemben elkövetett terrortámadást követő kül- és biztonságpolitikai lépéseiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája. Az előterjesztést H/5155. számon kapták kézhez, az előterjesztéshez - legalábbis idáig - módosító javaslat nem érkezett.
Megadom a szót Martonyi János külügyminiszter úrnak, a napirendi ajánlás szerinti tizenöt perces időkeretben.
DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez az országgyűlési határozati javaslat szorosan összefügg azzal a határozattal, amelyet az imént, pár perccel ezelőtt az Országgyűlés elsöprő többséggel elfogadott. Mindenekelőtt szeretném a kormány nevében köszönetemet kifejezni azért a többségért, amellyel az Országgyűlés egyértelműen kifejezésre juttatta azt, hogy Magyarország, a magyar parlament melyik oldalon áll abban a nehéz és feltehetően hosszú küzdelemben, amely - legalábbis látványos formában, tragikus formában - ez év szeptember 11-én vette kezdetét.
A miniszterelnök úr az expozéjában, valamint a frakcióvezetők felszólalásaikban szinte mindent elmondtak erről a támadásról, e támadás következményeiről, én ezért most csak néhány, inkább a háttérre vonatkozó észrevétellel, információval, talán következtetéssel szeretnék e napirendi pont vitájához hozzájárulni.
Azt hiszem, teljes egyetértés volt abban, hogy a szeptember 11-ei támadás ugyan közvetlenül a Világkereskedelmi Központ és a Pentagon ellen irányult, valójában azonban a valóságos célpont az egész emberiség volt; minden egyes ember, mindazok az értékek, amelyek az emberi civilizáció univerzális alapértékei, fajtól, vallástól, bőrszíntől és minden egyébtől függetlenül.
A Magyar Köztársaság vezetői a legelső pillanatban kifejezték az együttérzésüket, szolidaritásukat; osztoztunk és osztozunk a szövetségesünk gyászában, és osztozunk mindannak az eddig, úgy tűnik, hatvannál több nemzetnek a gyászában, akik áldozatokat vesztettek ebben a támadásban.
Egyetértünk azzal, hogy a bűnösöket fel kell kutatni, meg kell őket büntetni, és mindenekelőtt meg kell azt akadályozni, hogy hasonló terrorcselekmények a jövőben ebben vagy más formában előforduljanak. Valóban formálódik egy univerzális, a lehető legszélesebb koalíció, mindenekelőtt az atlanti szövetség országaiból, az Európai Unió országaiból, a tagjelölt országokból, de benne van ebben a koalícióban Oroszország, benne vannak az arab és iszlám országok - legalábbis ezeknek az országoknak a túlnyomó többsége -, és benne vannak a világ legnépesebb országai, Kína, India, és minden más olyan ország, amelyik tenni kíván a terrorizmus ellen.
Magyarország ezen az oldalon áll NATO-szövetségeseivel együtt, és természetesen az Európai Unió tagállamaival és tagjelöltjeivel együtt.
Néhány következtetést már most le kell vonnunk. Az első talán az, hogy jóllehet évek óta beszélünk és írunk az úgynevezett új kockázatokról, talán nem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy ezeket az új kockázatokat és az ezekből fakadó különleges, rendkívüli veszélyeket elhárítsuk. Ez vonatkozik mindannyiunkra. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete egyébként az 1999-es csúcsértekezletén foglalkozott ezekkel a veszélyekkel, külön megjelölte a nemzetközi terrorizmust is mint az egyik olyan veszélyforrást, amely ellen egy új stratégiai koncepció, az új stratégiai kezdeményezés keretében föl kell venni a harcot. De hogy valóban kifejlesztettük-e azokat a katonai és nem katonai képességeket, amelyek a veszélyekkel való szembenézéshez szükségesek, ez talán fölvethető.
Most minden megváltozott. Most a legfontosabb célkitűzés ez lesz; ez lesz az egyes országokban, ez lesz a szövetségben, és ez lesz a helyzet univerzálisan. Integrálni kell a katonai és nem katonai képességeket, ki kell fejleszteni azokat a rendszereket állami és nemzetközi szinten egyaránt, amelyek képesek arra, hogy megbirkózzanak ezekkel az új veszélyekkel. És miután tragikus módon a történelem folyamán a nagy tragédiáknak mindig volt valami pozitív hozamuk is, most is látni kell azt, hogy a szeptember 11-ei tragédia bizony megindít, netán esetleg felgyorsít bizonyos pozitív folyamatokat is.
Az első rögtön a transzatlanti szövetség. Jól tudjuk azt, hogy az elmúlt hónapokban, az elmúlt esztendőkben voltak viták. Voltak és vannak súrlódások az Atlanti-óceán két partja között; vannak kereskedelempolitikai vitáink, esetleg másként látjuk a biológiai fegyverek ellenőrzésének a kérdését, és vannak más vitás kérdések is. De most egyértelművé vált az, hogy ezeknél a vitáknál messze-messze fontosabb az a stratégiai összetartozás, az az érdek- és értékközösség, ami a transzatlanti kapcsolatot eddig is életben tartotta, és ami a jövőben ezt lényegesen meg fogja erősíteni.
A másik ilyen kérdés, hogy vajon hogyan fog alakulni az európai integráció közeljövője és a távlatai. Úgy tűnik, egybehangzó vélemény az, hogy az európai integráció erősödni fog, és bizonyos folyamatok fel fognak gyorsulni. A leglátványosabb felgyorsulás természetesen az úgynevezett második és harmadik pillér területén következik be. Erősödni fog a közös kül- és biztonságpolitika, markánsabb lesz, feltehetően új dimenziókat nyer az európai biztonság- és védelmi politika, és természetesen erősödni fog a bel- és igazságügyi együttműködés. Sőt, továbbmehetünk, jóllehet ez már inkább talán középtávú vagy hosszú távú célkitűzés, de valószínűleg közeledni fognak egymáshoz az úgynevezett pillérek. Különösen vonatkozik ez a második és a harmadik pillérre, és ez azzal is összefügg, amit az előbb mondtam, hogy integrálni kell a katonai és nem katonai képességeket. A közrend fenntartása, a belső közbiztonság egyre inkább elválaszthatatlanná válik a külső biztonság kérdésétől, és úgy tűnik, hogy az európai integráció felismerte ezt a szükségszerűséget, és a közelmúltban hozott határozat is erről tanúskodik.
Magyarország, a magyar kormány egyébként szombaton fél kilenckor csatlakozott az Európai Tanács rendkívüli ülésének a következtetéseihez és akciótervéhez. A következtetések önmagukért beszélnek, rögzítik mindazokat az értékeket, mindazokat az alapelveket, mindazokat a célokat, amelyekről a tisztelt Ház ma délután is beszélt. Az akcióterv ennél sokkal konkrétabb. Konkrét feladatokat jelöl meg, és ma délelőtt megindult már az a munka a kormányon belül, amelynek az a célja, hogy ennek az akciótervnek valamennyi pontját át tudjuk venni, be tudjuk építeni a magyar szabályozási rendszerbe, csatlakozzunk mindazokhoz az akciókhoz, mindazokhoz a célkitűzésekhez, amelyeket ez az akcióterv rögzít. A miniszterelnök úr szólt már a pénzmosás elleni küzdelemről, általában véve a terrorizmus pénzügyi oldalával kapcsolatos kérdésekről. Fel kell venni a harcot a terrorizmus finanszírozásával is, és sok minden más feladat van; javítani kell a légi közlekedés biztonságát, javítani kell a határellenőrzést és így tovább, és így tovább.
Nagyon sok feladatunk lesz a közeljövőben nekünk is. Át kell értékelni a biztonságpolitikánkat és a védelmi politikánkat, új dimenziókat kell hogy nyerjen mind a kettő, különös tekintettel azokra a bizonyos új veszélyekre, amelyek már nem annyira újak szeptember 11-e óta, és amelyek, mint jeleztem, a legkülönbözőbb formát ölthetik. Erősítenünk kell a közbiztonságot. Új dimenziókat kell hogy kapjon ez a tevékenység is. Ez új forrásokat igényel, erre is gondolnunk kell, új energiákat igényel, és én azt hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb feladata lesz a következő éveknek, sőt, azt hiszem, évtizedeknek.
Hatással van mindaz, ami történt, az integrációs politikánkra is. Megerősödött az az elhatározásunk, hogy egy erősebb, egységesebb Európára van szükségünk, és ennek az integrációs politikának is át kell fognia azokat az új szempontokat, új dimenziókat, amelyekről eddig beszéltünk. (Folyamatos zaj.)
A gazdaságpolitikának is le kell vonnia a szükséges következtetéseket, a miniszterelnök úr erről is szólt. A kormány dolgozik azon, hogy hogyan tudjuk ellensúlyozni a világgazdaság lelassulásából fakadó nehézségeket, hogyan tudjuk egyensúlyi viszonyok között, de fenntartani azt a növekedési dinamizmust, ami a magyar gazdaságot az elmúlt esztendőkben jellemezte, és ami hitünk és reményünk szerint egy jó gazdaságpolitika, gazdaságfejlesztési politika következtében a magyar gazdaságot a jövőben is jellemezni fogja.
Sok fontos következtetést kell tehát levonnunk, én nem szeretnék mindezekre kitérni. Ugyanakkor látni kell azt, hogy nemcsak a biztonsági és védelmi politika, a közbiztonsági politika, az integrációs politika, a gazdaságpolitika igényel új megközelítést, hanem - és ez a legfontosabb - az egész gondolkodásunk. A következtetéseket mindenekelőtt a fejünkben, és azt hiszem, hogy a szívünkben kell levonnunk. Összetartozási érzés, szolidaritás, felelősségvállalás és - nyugodtan ki kell mondjam - egy bizonyos bátorság nélkül nem fogunk tudni szembenézni az új helyzettel. Igaz az, hogy Magyarországot nem fenyegetik különleges veszélyek, igaz az, hogy mindent megtettünk és megteszünk annak érdekében, hogy az ország biztonsága, a polgárainak a biztonsága ne kerüljön veszélybe (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), de az is igaz, hogy a veszéllyel szembe kell néznünk, és vállalnunk kell nekünk is a felelősségnek és a kockázatnak a ránk eső részét. Mindez és talán még ennél sokkal több van e mögött a határozati javaslat mögött, amit most a kormány az Országgyűlés elé terjeszt.
Köszönöm szépen. (Taps.)
DR. SZÁJER JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. A képviselőtársaimnak javasoltam a házbizottságban, hogy az előző és a mostani témáról közös vita folyjon, hiszen ebben az esetben nem kellene ismételni magunkat. Én igyekszem elkerülni az ismétléseket.
Annak, ami szeptember 11-én New Yorkban történt, minden ember és minden nemzet számára emlékeztetőül kell szolgálnia, hogy mire képes a gonosz a maga legnyersebb formájában, kicsinyes céljai megvalósítása érdekében. Emlékeztetőül kell szolgálnia arra, hogy a terrorizmust éppúgy, mint a fasizmust és a kommunizmust, le kell szorítani a történelem színpadáról. Ehhez, ahogy a miniszterelnök úr is mondta az imént, tiszta fejre, erős akaratra és mindenekelőtt összefogásra van szükség, a nemzetek összefogására és minden jóakaratú ember összefogására. Ez a nyugati civilizáció részeként egy évezrede azonos eszméket, értékeket valló országként, a NATO-szövetség új tagjaként Magyarországnak is erkölcsi kötelessége.
Nekünk, magyaroknak sajnos van tapasztalatunk súlyos történelmi katasztrófákban, de nem ez a fő oka annak, hogy az amerikai néppel szolidaritást kell vállalnunk. A New York-i és washingtoni sok-sok ezer áldozatot követelő terrortámadás mindannyiunk ellen, minden, szabadságot és rendet, rendezett életet szerető ember ellen irányult. Nincs, egyszerűen nem létezhet olyan eszme, olyan ok, olyan mentség, amely az ártatlan polgárok halálát okozó terrorista cselekedeteket indokolhatná vagy igazolhatná. Akik ilyet keresgélnek a történtek mögött, rossz úton indulnak el.
Tisztelt Országgyűlés! Szeptember 11-e óta megváltozott a világ felfogása mindennapi biztonságunkról. A terrorizmus, természeténél fogva, épp mindennapi biztonságunk gyenge pontjait igyekszik saját gonosz céljainak szolgálatába állítani. Ezért aztán saját védelmünk érdekében mostantól mindannyiunknak fokozottabban oda kell figyelnünk arra, ami körülöttünk történik. Az állam, a rendvédelmi szervek sem működhetnek csupán a régi rutin szerint. Új eszközöket, nehezen kivívott szabadságunkat továbbra is tiszteletben tartó új módokat kell találni a polgárok, életünk rendjének megvédésére. De ez csak akkor lehet hatékony, ha közben ebben a folyamatban minden polgár aktívan részt vesz. Nem állítható rendőr minden kapu elé, de mi magunk ezentúl nagyobb felelősséget tanúsíthatunk saját környezetünk iránt.
Az amerikai tragikus események következtében Magyarországot közvetlen veszély nem fenyegeti, amint ezt a külügyminiszter úr is mondta. Ez azonban nem ok arra, hogy ne tegyünk meg mi is mindent saját biztonságunk érdekében. Ez nem jelenti azt, hogy nekünk ne lenne közünk a tőlünk sok ezer kilométerre történtekhez. Hiszen az elmúlt években, különösen a déli határainkon dúló háború miatt mi, magyarok is ki voltunk téve a terrorcselekmények fokozott kockázatának, még ha nagyságrendjét és az áldozatok számát tekintve nem is lehet összehasonlítani őket. Személyesen, családommal együtt én magam is szenvedő alanya voltam egy máig, talán véglegesen felderíthetetlen terrorcselekménynek, egy húszlakásos lakóközösség életét és javait fenyegető robbantásos merényletnek néhány esztendővel ezelőtt. Ezért ismerem, átéltem az arcát nem vállaló, eszközökben nem válogató, emberi életet, javakat nem kímélő, gonosz, sunyi támadás romboló következményeit.
Tisztelt Ház! Ugyanakkor nem felejthetjük el azt sem, hogy az sem volt olyan régen, még a szocializmus idején, hogy az akkori magyar politikai vezetés hivatalos politikája támogatta a szabad világ ellen küzdő terrorista csoportokat. (Rockenbauer Zoltán: Úgy van!) Gondoljunk csak többek között Carlos magyarországi tartózkodásaira, menedékére, és akik ezt akkoriban bátorították, még ma sem tűntek el maradéktalanul a politikai életből. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz padsoraiból.)
Amellett is nehéz elmenni, hogy ma Magyarországon létezik a parlamenti bejutás küszöbén álló olyan párt, a Munkáspárt, az MSZMP szellemi utódja, amely ezt a múltat ma is nyíltan vállalja. S nemhogy vállalja, de ma is közvetlen és baráti kapcsolatokat ápol népelnyomó, terroristáknak otthont adó, a terrorizmust nyíltan támogató olyan rezsimekkel, mint például Irak. Sajnos, van olyan, nála komolyabb parlamenti erőt képviselő párt, amely koalíciókat és választási szövetségeket köt ezzel a párttal, így válva annak cinkosává. (Rockenbauer Zoltán: Szégyen!)
Tisztelt Ház! A Fidesz elfogadhatatlannak tartja azokat a politikai nyilatkozatokat, amelyek a gyász és a megdöbbenés óráiban saját pártcéljaikat előbbre valónak tekintik, mint a közös, elemi erejű tiltakozás ügyét. Demokratikus politikai erőként súlyosan elhibázottnak tartjuk a MIÉP és a Munkáspárt nyilatkozatait; és azokat az ellenzéki politikusi megnyilvánulásokat is, amelyek az amerikai terrortámadást, mint minden mást az elmúlt három évben, csak ürügynek tekintik arra, hogy a polgári kormányt támadják.
Tisztelt Országgyűlés! Az emberi alapon elfogadhatatlan, hogy emberek tömeges, szörnyű halálát egyesek kicsinyes célokra használják. A magyar politikai erőknek ehelyett inkább példát kellene mutatni arra, hogy a nehéz időkben képesek az összefogásra. A most tárgyalt parlamenti nyilatkozat, határozat közös elfogadása is bizonyíthatja a világnak, hogy hasonlóan gondolkodunk ezekről a kérdésekről. Örülök annak, hogy hatpárti egyeztetések során ez a határozati javaslat végül is elfogadásra kerülhet. Annak viszont kevésbé örülök, hogy a hatpárti találkozó után minden pártnak még eszébe jutott egy-egy újabb gondolat, amit módosító indítvány formájában részben ennek a megállapodásnak a módosításaként, megváltoztatásaként kíván benyújtani.
Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz képviselőcsoportja részvétét nyilvánítja az amerikai népnek, elítéljük a terrorizmust, és az elkövetők, a terrorizmust támogatók büntetését követeljük. Felhívjuk a kormányt, a társadalmi szervezeteket, a sajtót, minden magyar polgárt, hogy a maga területén tegyen meg minden tőle telhetőt a terror elleni világméretű küzdelemben. Biztosíthatom önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Fidesz képviselőcsoportja ezt fogja tenni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kovács László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében. Öné a szó.
KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előző napirendi pont tárgyalásánál már elmondtam, hogy a Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja szerint mire célszerű összpontosítani a nemzetközi akciókat. Szeretnék ehhez most néhány kiegészítést is tenni. Így meggyőződésünk, hogy szükség van a biztonsági intézkedések és rendszabályok nagyon széles körű nemzetközi összehangolására azok hatékonyabb érvényesítése érdekében. Meggyőződésünk, hogy szükség van arra is, hogy az országok összehangolják stratégiájukat a globalizációval kapcsolatban, legalábbis két dologban. Az egyik: hogyan lehetne közös erőfeszítésekkel mérsékelni a globalizáció sajnos elkerülhetetlen kedvezőtlen hatásait, s hogyan lehetne ugyanakkor, ugyancsak közös fellépéssel, összehangolt stratégiával a globalizáció folyamatát az emberiség javára kihasználni, hiszen a globalizáció ellen nem fellépni kell, mert az majdnem olyan, mintha természeti jelenségekkel szállnánk szembe, hanem meg kell próbálni a globalizációt az emberiség javára a lehető legnagyobb mértékben hasznosítani.
Megindokoltam azt is, hogy miért tartjuk elengedhetetlennek Magyarország részvételét a közös akciókban, és most arról szeretnék röviden szólni, hogy túl az Egyesült Államok kérésének teljesítésén - amiről már örvendetes egységben született egyetértéssel döntés -, milyen legyen részvételünk formája. Ehhez szeretnék néhány további szempontot adni, hogy milyen szempontokat vegyen figyelembe a magyar kormány, amikor ezekről dönt.
Véleményünk szerint részvételünk konkrét formáinak meghatározásánál a legfontosabb szempont Magyarország biztonsága, a magyar emberek életének megóvása kell legyen. Egy másik fontos körülmény abból adódik, hogy a terrorista akciók nyilvánvalóan a szabadság, a demokrácia ellen irányulnak. A válaszlépéseknek ezért nem korlátozniuk, hanem megvédeniük és megszilárdítaniuk kell a szabadságjogokat és a demokráciát. Ezt kell szem előtt tartania a magyar kormánynak is a magyarországi intézkedések kimunkálása és bevezetése során.
A Magyar Szocialista Párt álláspontja szerint a nemzetközi terrorizmussal szembeni fellépés, az ehhez történő magyar hozzájárulás nem kizárólag a kormány ügye. Ezért nyújtottunk be módosító indítványokat. Megmondom őszintén, nem az volt a célunk, hogy bármelyik párt frakcióvezetőjének ezzel örömet szerezzünk, mert az imént valami szemrehányást véltem kiérezni, hogy "nem örülünk" - hangzott el -, ezeknek a módosító indítványoknak. Nem is ez volt a célunk, hogy örömet szerezzünk, hanem az volt a célunk, hogy biztosítsuk ezekben az intézkedésekben a lehető legszélesebb körű egységet, összefogást az ország határain belül is. Hiszen ha szükség van ilyen összefogásra nemzetközi méretekben, akkor azt gondolom, hogy csak egyetérthetünk miniszterelnök úr imént is és korábban is elhangzott figyelmeztetésével, hogy igenis egységesen, a lehető legszélesebb egységben kell föllépnünk, és ezek a módosító indítványaink pontosan arra irányulnak, hogy a parlament, a civil szervezetek, lényegében az egész társadalom szerepvállalására lehetőséget adjanak, illetve azt biztosítsák. Ugyanis meggyőződésünk szerint csak az ilyen széles körű összefogás garantálhatja az eredményes fellépést a nemzetközi terrorizmussal szemben. Erre tettünk néhány intézményi és szervezeti javaslatot. Csak az ilyen széles körű, összehangolt fellépés biztosíthatja a magyar gazdaság stabilitásának a megóvását, és ugyancsak ilyen széles körű összefogás kell a gyűlölködés kiszorítása érdekében, mert ne feledjük, a gyűlölködés is melegágyát képezi a terrorizmusnak.
Tisztelt Ház! Befejezésül szeretnék utalni arra, hogy a kormány határozattervezete az indokolásban ítéli el azokat a megnyilatkozásokat, amelyek a terrortámadás egyértelmű megbélyegzése helyett - ahogy az indoklás fogalmaz - indokot próbálnak keresni erre a barbár cselekedetre. Ez az állásfoglalás a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja szerint nagyon is fontos, és ma meggyőződtünk arról, hogy nagyon is időszerű. Olyannyira fontos és olyannyira időszerű, hogy szerintünk ezt nem a határozat indoklásában kell elrejteni, hanem magában a határozatban kell egyértelműen kimondani és hangsúlyozni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)