ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Házszabályban előírt szükséges számú aláírás csatolásával Nagy Sándor, Orosz Sándor és Németh Imre képviselők, valamennyien a Szocialista Párt képviselői, politikai vita megtartását kezdeményezték: "A földtulajdon és földhasználat kérdései" címmel. A politikai vita kezdeményezésére irányuló indítványt V/5009. számon kapták kézhez.
(...) Megadom a szót Vonza András földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak.

DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszöntöm a földtulajdon és földhasználat kérdéseiről szóló politikai vitanapon megjelenteket. Engedjék meg, hogy ezekről az agráriumot érintő nagyon fontos kérdésekről tájékoztassam önöket. Ismertetésemben igyekszem képet adni a kormányváltás időszakára jellemző helyzetről, továbbá a földügyekkel összefüggő és a földtulajdonra, a földhasználatra kihatással lévő országos problémák javítása érdekében tett és tervezett intézkedéseinkről.

Először arról szólnék, hogy a mezőgazdaság miért érdemel megkülönböztetett figyelmet Magyarországon. Indokoltnak tartom ugyanis néhány jellemző statisztikai adattal érzékeltetni a problémakör jelentőségét, a döntési felelősség súlyát és annak horderejét.

A 2001. január 1-ei területi adatok szerint az ország mezőgazdasági területe 6 millió 44 ezer hektár, amely az ország területének mintegy kétharmada. A termőterület nagysága, amely a mezőgazdasági területből, továbbá az erdők, a nádasok és halastavak területéből áll, 7 millió 888 ezer hektár. A termőterület meghatározó része a körülbelül 4 millió 680 ezer hektár nagyságú szántó művelési ágú föld.

Látható, hogy hazánknak igen számottevő mennyiségű mezőgazdasági hasznosításra alkalmas földterülete van. Az ország természetföldrajzi adottságai és mezőgazdasági földellátottsága egyidejűleg igen jó feltételeket nyújt az eredményes gazdálkodáshoz. Az ezekre épülő földbirtokszerkezet viszont csak akkor hasznosulhat a közösség javára, ha a birtokpolitika a földtulajdon és földhasználat intézményeit a hazai agrárnépesség és egyben a fenntartható fejlődés szolgálatába állítja. Ez a gondolat pedig már a földtulajdon alakulásával, azaz a politikai vitanap egyik fő témájával függ össze.

Tisztelt Ház! Leszögezhetjük, hogy a termőföld nem a versenyszférához tartozó árupiac tárgya, így a földpiac nem biztosíthatja a társadalom valamennyi tagjának feltétel nélküli és korlátlan mértékű földtulajdonszerzését.

A közérdek különböző biztosítékokat követel arra nézve, hogy a földhasználó a szűkösen rendelkezésre álló termelőeszközt hatékonyan, a saját érdekein túlmutató közcélokkal egyeztetve működtesse.

Az eddig elmondottak alapján tehát a földkérdés túlmutat a mezőgazdaságon, nemzetgazdasági jelentőségű, ezért szükséges a földtulajdoni viszonyok állami beavatkozással történő alakítása. Az európai uniós csatlakozás során is a termőföld "A tőke szabad áramlása" című fejezet keretében kerül tárgyalásra.

A kárpótlási törvények, a szövetkezeti és átmeneti törvények, a földkiadásra vonatkozó, valamint a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény megteremtették a termőföldek tulajdoni viszonyai átalakításának jogi hátterét. Mivel a rendszerváltást követően az alapvető politikai-gazdasági cél a magántulajdonra épülő piacgazdaság kialakítása volt, a legfontosabb nemzeti kincsünk az utóbbi évtizedben bekövetkezett társadalmi-gazdasági változások eredményeként döntően magántulajdonba került. Mindezt számokkal alátámasztva elmondhatom, hogy 2001. január 1-jei adatok szerint a mezőgazdasági terület 6,3 százaléka, míg a termőterület 17,8 százaléka maradt csupán a magyar állam tulajdonában. A szövetkezeti szektor 7,1 százalékkal, illetve 6,3 százalékkal részesül a mezőgazdasági, illetve a termőterületből. A mezőgazdasági terület 86,6 százaléka van magántulajdonban, míg a termőterület 75,9 százaléka képezi magánszemélyek tulajdonát.

A földprivatizáció, mely lényegében befejezettnek tekinthető, erősen megosztott, eltérő gazdasági-társadalmi helyzetű és teljesítőképességű népességcsoportokat juttatott földtulajdonhoz. A kárpótlást követő részarány-földkiadási eljárás során sajnálatos módon tovább nőtt a termőföldek elaprózódása. Nagy számban keletkeztek olyan földrészletek, amelyekben irreálisan magassá vált az osztatlan tulajdonközösségben lévő tulajdonosok száma, illetve igen alacsony az egy főre eső tulajdoni hányad. A részarány-földtulajdon kiadása eredményeként létrejött közös tulajdon teljes mértékben kényszerközösséget jelent. A nagy számú jogközösségek többségében a tulajdonostársak nem is ismerik egymást.

A több mint 5 millió hektárt érintő földprivatizáció során a termőföld igen nagy része olyan személyek tulajdonába került vagy olyan személyek voltak a tulajdon várományosai, akiknek nem volt kötődése sem a termőföldhöz, sem a gazdálkodáshoz. Ez az állapot a termőföld forgalmának folyamatos növekedéséhez vezetett, ugyanakkor külföldi magán- és jogi személyek figyelmét is felkeltette a magyar termőföld vásárlásának lehetősége. Ezzel szemben törvényi szabályozás nem korlátozta a részaránytulajdon forgalmát a földprivatizáció befejezéséig, valamint nem korlátozta törvény a bel- és külföldi jogi személyek és külföldi magánszemélyek termőföldvásárlását egészen 1994. július 27-éig.

Ezzel egy időben a mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozók köre nem volt képes megjeleníteni fizetőképes keresletet a termőföld iránt. Egyes régiókban a magyar gazdáknál jóval tőkeerősebb külföldi gazdák jutottak a települések meghatározó földterületeihez, gyakorlatilag megszüntetve a helyben lakó gazdák versenyesélyeit. Így a magyar termőföld éveken keresztül ki volt szolgáltatva a spekulációs tőkének.

Mindemellett az újdonsült földtulajdonosok - kiváltképpen, ahol a föld nem biztosított megélhetési lehetőséget - kezdeti lelkesedése is alább hagyott, mivel igen hamar rá kellett jönniük, hogy a mezőgazdaság jövedelmezőségi viszonyai elmaradnak más ágazatokétól. Így a művelési kötelezettség elmulasztása miatti bírság elkerülése érdekében inkább bérbe adták földterületüket a mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozó magánszemélyeknek vagy társas vállalkozásoknak.

A termőföld privatizációja eredményeként mintegy 2,5 millió új tulajdonos jutott termőföldhöz. A nagy tömegű magánosítás révén a kialakult birtokstruktúra fő jellemzője, hogy az új tulajdonosok 80 százaléka egy hektár vagy annál kisebb méretű, esetenként több tagban, szétszórtan elhelyezkedő földterülettel rendelkezik. Tisztelt Ház! Jól érzékelteti ezt a következő néhány számadat. Több mint 1,3 millió természetes személy tulajdonát mindössze 0,3-5 hektár nagyságú termőföld képezi, melynek összterülete 2 millió hektár.

A jogszabályi lehetőségek időközbeni szűkülése eredményeként a spekulációs tőke új utakat keresett a magyar termőföld megszerzésére, mégpedig a termőföld használatát a tulajdonszerzési korlátozás megkerülésével, bújtatott tulajdonként, bérleti szerződéssel vagy haszonélvezeti jog alapításával próbálják biztosítani. A még lehetséges kiskapuk száma természetesen ennél jóval több.

A külföldi tőke földszerzése sokkolja a hazai közvéleményt, ugyanakkor az európai uniós tagjelölt államok csatlakozási tárgyalásain ez volt az egyik legélesebb vitapont. A külföldi földszerzések kezelésére, visszaszorítására kialakítandó jogi megoldás politikai döntéstől és annak következetes végrehajtásától függ, melynek érdekében a kormány, valamint az agrártárca konkrét lépéseket tett. Az elaprózódott földeket az ismert okok miatt legtöbbször nem a föld tulajdonosa használja, hanem haszonbérbe adja korábbi nagyüzem jogutódjának vagy nagyobb földterülettel rendelkező gazdálkodónak, esetleg egy újonnan alakult mezőgazdasági vállalkozásnak.Mivel ezekben az esetekben a földtulajdonos és a földhasználó személye különbözik, felvetődik a racionális földhasznosítás problémája is, amelyről a későbbiekben szólok.

A fentiek következtében a termőföld tulajdonosi és használati viszonyai elváltak egymástól, és a kialakult helyzet átláthatatlan használati viszonyokat eredményezett. És ezzel már áttérhetünk a földhasználat kérdéskörére.

A közös tulajdonú földrészletek esetében ugyanis sokszor maga a tulajdonos sem tudja, ki használja a földjét. Az átláthatóság érdekében bevezetésre került a földhasználati nyilvántartási rendszer. A módosított termőföldtörvény rendelkezett a nyilvántartásnak 2000. január 1-jétől történő bevezetéséről, amely rögzíti a haszonbérlet és minden más jogcímen történő földhasználatot. A földhasználati nyilvántartás nélkül az európai uniós földalapú támogatások ellenőrzési rendszere, az integrált irányítási és ellenőrzési rendszer sem működtethető. A törvény 25. § a) pontjának (2) bekezdésében foglalt előírás az egy hektár feletti termőföld használatára vonatkozóan bejelentési kötelezettséget ír elő a nyilvántartásba-vétel céljából.

Tisztelt Ház! A földhivatalok által vezetett két nyilvántartás - az ingatlan-nyilvántartás és a földhasználati nyilvántartás - az ellenőrzési rendszerben szoros egységet képez. A földhasználati nyilvántartási rendszer a kormány elképzelései szerint rövidesen kiegészül egy hatósági feladatokat ellátó ellenőrzési rendszerrel, amely mind a bejelentett földhasználatot, mind a bejelentésekkel kapcsolatos földhivatali eljárások jogszerűségét fokozott mértékben biztosítja.

A földhivatalokhoz benyújtott és általuk jogszerűtlennek ítélt földhasználati szerződések bejegyzésének megtagadása, illetve az ügyészség felé történő továbbítása révén előrelépés történt a termőföldek használati viszonyainak rendezettebbé tétele területén.

A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény hatálybalépését, azaz 1994. július 27-ét követően külföldiek javára szóló termőföldeladások törvénybe ütköznek, emiatt semmisek. Ismerve a mai gyakorlatot azonban megállapítható, hogy az ügyész csak kivételesen indíthat polgárjogi pert. Tekintettel arra, hogy a födlhivatali eljárásban széles körű bizonyítás felvételére nincs lehetőség, a földhivatal elsősorban az iratok alapján dönt, így alapvető szabály, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési kérelem elutasítására a földhivatal által csak akkor kerülhet sor, ha a kérelem alapjául szolgáló okirat nyilvánvalóan érvénytelen. A vonatkozó jogi háttér módosítása indokolt a fennálló anomáliák kiküszöbölése érdekében.

Tisztelt Ház! A családi gazdálkodás zavartalanságának, akadálytalanságának, valamint a helyben lakó agrártermelők földszükségleteinek kielégítése, továbbá az egységes birtokszerkezet kialakításának elősegítése érdekében a termőföldet érintő elővásárlási jogra vonatkozó szabályok módosítása szükséges. A kormányprogram az agrárszektor stabil alapon való harmonikus fejlődése érdekében kiemelt feladatnak tekinti a tulajdonviszonyokban a bizonytalanság fokozott csökkentését, valamint az optimális birtokméretek kialakítását.

Olyan, az Európai Unióhoz való integrálódás küszöbén is járható, piackonform megoldásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a földjüket művelni nem tudó vagy épp gazdálkodni nem akaró földtulajdonosok megfelelő áron eladhassák földjüket, a későbbiekben pedig a mező- és erdőgazdasági tevékenységre vállalkozók e földkészletből kedvező áron földet vásárolhassanak.

A földreform után időszerűvé vált az ésszerű és gazdaságos mezőgazdasági termelést lehetővé tevő birtokszerkezet kialakítása céljából az általános birtokrendezés feltételeinek megteremtése.

Említettem, hogy a jelenlegi, termőföldről szóló törvény hatálybalépéséig, azaz 1994. július 27-éig semmilyen jogi tilalom vagy korlátozás nem állta útját a hazánkban vállalkozni kívánó külföldi jogi vagy természetes személy termőföldtulajdon-szerzésének. A törvény jelenleg is meghatározza a külföldiek magyarországi földtulajdonszerző képességét és földhaszonbérlői pozícióját.

A kormányváltás idején az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások egyik sarkalatos pontja a mezőgazdaságot érintette. E téren nagy volt a lemaradásunk a jogharmonizációs folyamatokban, az EU-konform támogatási és intézményi rendszer kidolgozásában. A kormányzat a döntései előtt mérlegelte, hogy az agrárgazdaság, de különösen a földhasználat az EU talán legszigorúbban szabályzott területe. A termelés közvetlen támogatása egyre inkább háttérbe szorul, erősödik viszont az a tendencia, hogy sorsát a vidékfejlesztés részeként kezeljék, és ennek megfelelően közvetett úton támogassák. Az egyes régiók szintjén a mező- és erdőgazdálkodás funkciói a térség adottságai és társadalmi igényei szerint változnak, helyenként a termelési funkció háttérbe szorul vagy teljesen megszűnik, és táj-, természetvédelmi vagy rekreációs szerepet kap.

Tisztelt Ház! A működőképes családi gazdaságok kialakításának elengedhetetlen feltétele a megfelelő nagyságú termőföld megléte, és annak védelme kiemelt figyelmet érdemel. Kiemelt figyelmet érdemel, mert az ipari, kereskedelmi beruházások, a bányászat, az út- és vasútépítések, a község- és városfejlesztések nagyobbrészt a mással nem pótolható termőföldek más célú hasznosítását eredményezik. A fejlődéssel együtt járó folyamatokat megakadályozni nem szabad, az erőfeszítéseknek ezért arra kell irányulniuk, hogy a beruházások elhelyezésére csak a valóban indokolt nagyságú, lehetőleg gyengébb minőségű termőföldeket vegyék igénybe. A hatályos rendelkezések értelmében a termőföldek más célú hasznosításához a földhivatal engedélye szükséges, és az igénybe vett termőföld után földvédelmi járulékot kell fizetni.

Hadd ismertessem a kormányzat által tervezett további intézkedéseket. A kormány és a tárca szakmai érvekkel alátámasztott meggyőződése, hogy a hazai mezőgazdaság jövőjét, hasonlóan az Európai Unióban kialakult megoldáshoz, a gazdaságosan termelni képes családi gazdaságok jelentik, ezért ezt a folyamatot minden lehetséges eszközzel támogatja. Tapasztalhatjuk, a termőföld privatizációja önmagában nem volt elegendő a családi gazdaságok kialakításához.

Nem érintve most a jogszabályalkotás, az agrártámogatások vagy az adórendszer eszköztárát, csak a földügyekért elsőként a rendkívül kedvezőtlen birtokstruktúrából származó gondokat kell megoldani. Visszautalnék a felszólalásom előző részében elmondott adatokra, miszerint a hazai átlagos birtokméret 2-3 hektár területű. Ez maga után vonja, hogy az ilyen földbirtokon nem lehet hatékony szántóföldi, mezőgazdasági tevékenységet folytatni. Ugyanakkor azt is meg kell említsem, hogy a birtokméret nagysága nagyban függ attól, hogy milyen mezőgazdasági termelést folytat azon a gazdája, hiszen amennyiben zöldség-, gyümölcstermesztéssel foglalkozik vagy éppen dísznövénytermesztéssel - mely utóbbi kapcsán olyan adatok állnak rendelkezésünkre, hogy egy hektár esetében egy év alatt akár 100 millió forintot is megforgatnak, illetve 5 millió forint a tiszta nyereség -, ez maga után vonja azt, hogy a birtokméretet csak statikusan szemlélni nem igazán szerencsés; ez függ attól, hogy mit termelnek rajta.

Mindamellett a családi gazdaságok helyzetét szükséges megerősíteni. A családi gazdaságok kialakításának tervezett eszközei: az általános birtokrendezésről szóló törvénytervezet benyújtása - mely ezt követően az agrártörvénycsomag keretében fog a kormány, illetve a parlament elé kerülni -, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítására gondolunk, a nemzeti földalapról szóló törvény tervezetéről van szó, illetve a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítását kívánjuk. A családi gazdaságokról a kormány rendeletet fog készíteni. (Dr. Géczi József Alajos: Törvényről volt szó!)

Az előző kormányok azzal adósok maradtak, de a jelenlegi elkészítette az általános birtokrendezésről szóló törvénytervezetet. A birtokrendezés egyik formája az önkéntes földcsere, amelyre a termőföldről szóló törvény ma is lehetőséget ad, és azt adó- és illetéktörvények is preferálják. Látható azonban, hogy ezen a módon a több mint 5 millió hektár termőföldterület megfelelő méretű és alakú táblákba való összevonása nem lehetséges. A birtokstruktúra ennél hatékonyabb javítása csak átfogó birtokrendezéssel lehetséges. A tárca már kidolgozta az általános birtokrendezésre vonatkozó törvény tervezetét, az előzetes tárcaegyeztetések megtörténtek, ezért a törvényjavaslat a kormány jóváhagyása után még az idén a tisztelt Országgyűlés elé kerülhet.

Tisztelt Ház! Említettem, hogy a családi gazdaságok helyzetének erősítése érdekében növelni kell az egy gazdasági egység által művelt földterület nagyságát, ennek érdekében birtokkoncentráció szükséges. A birtokszervezet javításának támogatásán felül széles körű agrárpolitikai célok megvalósítását teszi lehetővé a nemzeti földalap létrehozatala, amelynek igénye már a kormányprogramban is megfogalmazásra került. A nemzeti földalap az állam tulajdonában lévő, folyamatosan változó mennyiségű és elhelyezkedésű földvagyon, amelyet az állam részben mező- és erdőgazdasági céllal hasznosít, részben pedig sajátos földbirtok-politikai és közcélok érvényesítése érdekében hoz létre. Célja a termőföldek rendeltetésszerű hasznosításának széles körű biztosítása, a birtokszerkezet fejlesztése, működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a kialakulóban lévő reális földárak és haszonbérek kedvező irányú befolyásolása. A nemzeti földalapnak a földpiac élénkítésében és a földárak befolyásolásában is szerepe lesz, mivel a földvásárlások az átlagos árak felett történnek, az elfogadhatatlanul alacsony magyarországi termőföldárak kérdése ugyanis neuralgikus pont.

Feltétlenül hangsúlyozni kell, hogy a gyakorlatban széles körben kialakult földárról alig lehet beszélni. Ennek oka egyrészt az, hogy az egyes ingatlanok igen eltérő természeti és elhelyezkedési adottságokkal rendelkeznek, másrészt a termőföldforgalom olyan rövid időszakra tekinthet csak vissza, ami nem tette még lehetővé a reális piaci viszonyok kialakulását.

A nemzeti földalap létrehozását követően, annak működési keretei között mód nyílhat a jelenlegi és leendő állami földterületek kedvezményesen történő átadására a családi mezőgazdasági vállalkozások számára. A nemzeti földalapnak igen nagy szerepe lesz a gyenge termőképességű területek racionális hasznosításának biztosítása terén, kapcsolódva a nemzeti agrár-környezetvédelmi programhoz. A termőföld privatizációja során kialakult tulajdonosi viszonyok, a létrejött birtokstruktúra alapján jól látható, hogy az államnak a birtokrendezési folyamatok költségei részbeni átvállalásán felül az állami tulajdonú termőföldeket is be kell vetnie az ország és agrárium jövője érdekében.

A nemzeti földalap bizonyos tekintetben már meg is kezdte tevékenységét, mivel a Miniszterelnöki Hivatal előirányzatából rendelkezésre álló 5 milliárd forint a zsebszerződésektől elállni kívánók termőföldjeinek a felvásárlására is fordítható. A földalaptól a kormányzat agrárpolitikai, vidékfejlesztési céljainak hatékony támogatását várjuk, kezdve a fiatal, szakirányú végzettséggel rendelkező gazdálkodók kedvezményes földhöz juttatásától olyan speciális célok támogatásáig, mint például a szociális földprogramok.

Tisztelt Ház! Az előzőekben említettem, hogy a földkiadási eljárás során nagy számban keletkeztek olyan földrészletek, amelyekben irreálisan magas a tulajdonosok száma. Megoldani tervezzük, hogy az osztatlan közös tulajdon megszüntetésével egy-egy tulajdonos rendelkezési joga tekintetében mezőgazdasági művelésre alkalmas önálló, kedvező méretadottságú birtoktest kerülhessen kialakításra. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény tervezett módosításával, a spekulációs célú földszerzések kizárása érdekében tovább kívánjuk szigorítani a termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó korlátozásokat, például elővásárlási jog biztosítása a helyben lakó és élethivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozó magánszemély részére. A termőföldtörvény módosításával a helyben lakó, főállásban mezőgazdasági termeléssel foglalkozók elővásárlási jogának megteremtésével növelhető a családi mezőgazdasági vállalkozások földtulajdonhoz jutásának esélye.

A jelenleg hatályos törvény a termőföldek tekintetében nem tartalmaz korlátozást magánszemélyek esetében a haszonélvezeti, használati jogviszony időtartamára és a tárgyának, azaz a mezőgazdasági rendeltetésű földterületének nagyságára vonatkozóan. (Dr. Kis Zoltán: Dehogynem!) A törvénymódosítási javaslat szerint egységesen és szektorsemlegesen valamennyi jogalany a termőföldtulajdon-szerzésre irányadó új korlátozások alapján alapíthat termőföldre haszonélvezeti és használati jogot.

A nemzeti földalap tervezett elővásárlási joga útján az állam javára szóló alkotmányos határok közötti kedvezményt biztosít. A tervezet szerint nem a tulajdonhoz való jogot érinti, hanem a tulajdon megszerzése tekintetében tesz különbséget az állam javára, és az elővásárlási jogok rangsorát állapítja meg. A birtoktagoltság felszámolása, a birtokrendezés méltányolható ok arra nézve, hogy az állam a fentiek szerint élhessen elővásárlási jogával. A kormányprogram agrár- és birtokpolitikai céljainak megvalósítását szolgálja az agrártörvénycsomag-tervezet, amely még ez évben a kormány és a parlament elé kerül.

Tisztelt Ház! A politikai vitanap kapcsán MSZP-s képviselők írták, hogy a magyar agrárium legkritikusabb kérdéséről van szó. Engedjék meg, hogy a földtulajdon és földhasználat témáival foglalkozó tájékoztatómat Teleki Pál örök érvényű gondolatával zárjam: "A magyar földről való intézkedéseinkhez épp olyan kötelességérzettel és áhítattal kell hozzányúlni, mint a magyar föld megmunkálásához."

A magyar földről való intézkedéseinkhez kérem valamennyi képviselő felelősségteljes, egyoldalú politikai szemlélettől mentes, az ország és a mezőgazdaság ügyét szolgáló, segítő javaslatait.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a kilencvenes években történelmi léptékű magánosítás történt a mezőgazdasági földtulajdonlásban és -használatban. Ennek alaptörvényei - csak emlékeztetőül - a következők voltak. A kárpótlási törvény révén mintegy 750 ezer eredeti földtulajdonos vagy annak leszármazottja jutott jogos tulajdonához, és további tízezrek részesültek földtulajdonlásban, illetve alkalmazottként szerezhettek termőföldet. Az erdőterületek mintegy 40 százaléka magánkézbe került, és mintegy 300 ezer honfitársunk válhatott erdőbirtokossá, tulajdonossá.

A szövetkezeti átalakulásról szóló törvény következtében körülbelül 1 millió aktív vagy nyugdíjas tag kapta vissza termőföldjét. A földrendező és földkiadó bizottságok működtek közre egyes önkormányzatok határában elterülő földrészletek kialakításában, illetve kimérésében. Figyelembe véve, hogy a rendszerváltás előtt is megtalálható volt hazánkban a mérethatárral korlátozott, főleg kertészeti termelésre használt magán-földtulajdonlás, együttesen az évtized közepére már mintegy 3,5 millió földtulajdonlásról szóló földügyi nyilvántartás szerepelt. A földtulajdonosok azonban nagyban heterogén és alapvetően, alapjaiban véve szétaprózott földterületekkel rendelkeznek. A kialakult birtokstruktúra csak kevesek számára tette lehetővé saját földterületen az olyan mezőgazdálkodást, amelyből a család is megélhet.

Az 1994-ben megalkotott földtörvény korlátozta a külföldiek földvásárlási jogát, és 300 hektárban szabta meg a belföldi magánszemélyek földtulajdonlási maximumát. Az előző kormány ezt az örökölt állapotot úgy vélte javíthatónak, hogy a szövetkezetek és társaságok földhasználatát tartotta természetesnek és előmozdítandónak. A támogatási rendszer eszközeivel elsősorban az úgynevezett árutermelő nagygazdaságok jövedelempozícióit kívánta javítani. Előkészített egy olyan földtörvény-koncepciót, amely a belföldi jogi személyek földszerzését volt hivatott szolgálni. Az elgondolás jogilag sem volt megalapozott, de népszavazás kiírását kezdeményező aláírás-gyűjtési akció hatására végül is lekerült a napirendről a törvénymódosítás. A támogatási rendszer nem ösztönzött igazán a földkoncentrációra, ennek illeték-, díj- és adóterhei olyan magasak maradtak, hogy a földterületek természetes összevonását is akadályozták. Mint sajátos kategória, fennmaradt az osztatlan közös földtulajdoni használat, ami a mezőgazdasági földterület mintegy negyedrészén ma is létező földhasználati forma. Ennek megszüntetésére sem történtek intézkedések. Ez a forma inkább a földet használó szövetkezetek, illetve társaságok számára kínál előnyöket a tulajdonosokkal szemben, ezért nem történt érdemleges elmozdulás a Ptk.-ban meghatározott tulajdoni teljesség megteremtésére.

A földek kijelölése, kimérése, telekkönyvi átvezetése azért sem valósulhatott meg, mert a szakintézmény, az FVM-földhivatalok pénzügyi forrásaiban nem történt gondoskodás. Az szja módosításával a Horn-kormány kialakította az őstermelői intézményt, nagyon alacsonyra szabta az adókedvezmények határértékét, ezzel is akadályozva az árutermelő magángazdaságok megerősödését, a fejlesztésre fordítható forrásoknak a gazdaságokban történő felhasználását. Ez a Bokros-csomagból származó adóügyi kategória volt, és nem a mezőgazdaság agrárpolitikai jelentőségű, egyéni magángazdasági, üzemi fogalom jogi rendelkezése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék néhány gondolatot említeni arról, hogy a kormány az elmúlt időszakban milyen intézkedéseket tett e vonatkozásban. (Dr. Kis Zoltán: Akkor már most be is fejezheted.) Az intézkedések és a rendeletek az örökölt helyzet felszámolását és az életképes egyéni gazdaságok megerősítését szolgálták: a falugazdász-hálózat létrehozása azzal a céllal, hogy minden gazda napi gondjainak megoldásában szakképzett segítséget vehessen igénybe; a termelői regiszter létesítése a földalapú támogatás igénybevételéhez; a földhasználati regiszter kiépítése a földhivatalokban; támogatás a földvásárlásokhoz; fiatalgazda-program beindítása; gazdahitel-konstrukció kiterjedt működtetése; képzési és szaktanácsadási projektek indítása; földhivatalok költségvetési forrásainak jelentős megemelése. A sort nem is folytatom tovább.

Milyen intézkedések várhatók a kormány elkövetkezendő időszakában? Úgy gondoljuk, hogy a kormányprogram egyik ágazati célja a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó családi gazdaságok helyzetének erősítése. Ennek érdekében komplex jogszabályi intézkedési csomag kialakítását javasolja a kormány. Az előbb a miniszter úr több vonatkozásban is említést tett a csomagról, részleteiben, megfelelő módon, mindenki számára érthető módon kifejtette nézeteit.

Én néhány kiegészítést szeretnék ehhez tenni. Az elgondolás szerint a kormányrendeletben meg kell határozni a családi mezőgazdasági vállalkozás fogalmát, tisztázni kell jogalanyiságát, a családok közötti vagyoni viszonyokat, definiálni kell a méret- és a jövedelemviszonyokkal összefüggő feltételeket. Így legfontosabb témakörként meg kell említeni: a földalap létrehozásával és működtetésével kapcsolatos jogi szabályokat; a földtörvény módosítását; a több tagban lévő földtulajdonok koncentrációját a birtokrendezési törvény megalkotásával; a földkiadás befejezését.
Ma is számtalan helyen komoly gondot okoz, hogy a fölterületek nincsenek még tulajdonba adva. A földrendező bizottságokról szóló törvény módosítása elkerülhetetlen, a földhasználat ellenőrzésének szigorítása szintén. Ezt az új támogatási formák, valamint adó- és járulékkedvezmények alkalmazásával kívánjuk elérni.

Az általános birtokrendezésről néhány szót. Mint gyakorló gazda és gazdasági vezető is mindennapos problémáim közé tartozik az, hogy különböző jogcímeken került tulajdonokba földterület. Ezek a földterületek ma jelentős részben alkalmatlanok arra, hogy megfelelően jövedelmező mezőgazdasági tevékenységet lehessen ezeken a területeken végezni. Éppen ezért - úgy gondolom, személyes tapasztalatok birtokában is merem ezt önöknek mondani - elindult több helyen az országban olyan program, amely megelőzi az általános birtokrendezésről szóló programot. Helyi szinten vannak kezdeményezések, ahol a gazdák megfelelő módon, megfelelő toleranciával élnek a lehetőséggel, és a birtokrendezés, a birtokcsere lehetőségeit kihasználják.

Ehhez nagyon nagy segítséget kapnak ezek a gazdálkodók a földhivatalok helyi szakembereitől, és úgy gondolom, hogy az elkövetkezendő egy-két hónapban megfelelő eredményről is lehet már beszámolni. Természetesen ezek a helyi kezdeményezések nem hátráltatják a központi birtokrendezésről szóló törvénymódosítást, törvényt, amely nagymértékben a földrészletek kialakulásáról, kialakításáról, a tulajdonosok esetleges kártalanításáról is szólhat később.

Természetesen ennek költségeit jelentős részben - mert komoly költségek vannak - várhatóan a költségvetés és az FVM fejezeteiben is meg kell hogy találjuk. Ugyanakkor mindannyiunk érdeke, hogy ezek a birtokrendezések megtörténjenek, ehhez természetesen a tulajdonosoknak némi hozzájárulása is elengedhetetlen.

Nagyon fontos, hogy a földrendező és a földkiadó bizottságokról szóló törvény is módosításra kerül, ahogy előbb is említettem, főleg azért, mert jelen pillanatban is nagyon nagy területen ezek a földtulajdonok nincsenek kiadva, számtalan társas vállalkozás úgy műveli, úgy használja ezeket a területeket, hogy semmiféle bérleti díjat, semmiféle kötelezettséget nem vállalt át, és ma ezeken a területeken nagyon olcsó termelni, mivel semmiféle állami kötelezettség, semmiféle bérleti kötelezettség nem merül fel.

Ugyanakkor úgy gondolom, az is nagyon fontos, hogy ezeket a legfontosabb kérdéseket áttekintve ezen túljussunk, és a nemzeti földalapot mint intézményrendszert megteremtjük a kormányprogram céljainak megfelelően, ami nagymértékben segíteni fogja a termőföldek privatizációja során létrejött kedvezőtlen birtokszerkezettel, a vidékfejlesztéssel összehangolt javítást. Befolyásolni lehet általa a kormány birtokpolitikájának megfelelően a termőföldárakat, a földbérleti díjakat, képes lehet a reális földpiac kialakulására, valamint megakadályozhatja - és ezt kiemelem - a külföldiek zsebszerződésekkel történő földszerzését. Ennek egyik eszköze a tervezet szerint, hogy a földalap mindennemű termőföld értékesítésekor elővásárlási jogokkal élhessen.

A termőföldről szóló törvény módosítása is nélkülözhetetlen és elengedhetetlen; csak néhány fogalmat szeretnék az idő rövidsége miatt erre mondani. Meg kell határozni és kezdeményezni kell a termőföld és a tanya fogalmi meghatározásának pontosítását, megszüntetni az erdőbirtokossági társulat mint jogi személy földszerzési jogosítványait. A nemzeti földalap részére az elővásárlási jognak a biztosítása, a haszonélvezet, illetve a haszonbérleti jog szerződéses alapítását megszüntetni vagy korlátozni szükséges, ugyanakkor a haszonbérelhető termőföld felső határát egységesen legalább 2500 hektárban kell meghatározni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy egy nagyon fontos szakaszhoz értünk el most, szeptember vége felé, amikor a kormány megfelelő intézkedéseket tett az üzletrész kifizetésére, ami mintegy kilenc éve fájó pontja a tulajdonosoknak. Ez a földcsomag, törvénycsomag nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy átlátható birtokszerkezet, birtokstruktúra, földtulajdon alakuljon ki a magyar mezőgazdaságban, és ha ezt a két rendkívül fontos dolgot úgymond elintéztük, megoldottuk, akkor nyugodtan bízhatunk abban, hogy a családi gazdaságokról szóló törvénytervezetet erre alapozva egy valóban a XXI. században induló, fejlődő, családi alapokra építő, biztonságot, jövedelmet adó mezőgazdaságban gondolkodhatunk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük Pásztohy András: Ötvenes évek!)

DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Néhány évvel ezelőtt Hajdú-Bihar megyében egy fórumon felállt egy idősebb parasztember és a következőket mondta: ami itt az elmúlt csaknem tíz évben történt, az röviden összefoglalható. Én ugyanis úgy jártam, hogy visszakaptam a földemet, de elvesztettem a kenyeremet.

Találó mondat, ha nem is állítható, hogy a mezőgazdaság minden szereplőjére egyformán igaz. De hogy sok-sok ember reménye és keserűsége sűrűsödik benne, az egészen bizonyos. Az idős gazda akkor még nem tudhatta, hogy nemcsak a kenyerét vesztette el, de ha így mennek a dolgok, akkor a földjét is elveszti újra. Bár voltak ellenzéki kezdeményezések szép számmal, három és fél évig ez a kormány nem beszélt a földről. Nemcsak nem beszélt róla, nem is tett ezzel kapcsolatban semmit.

Aztán hirtelen az idei nyári kánikula kezdetén a Fidesz, vagy talán pontosabban inkább a miniszterelnök úr, elkezdett a földről beszélni. Először ez év június 9-én, amikor váratlanul megjelent a Magyar Gazdakörök jubileumi országos gyűlésén. Csak megjegyzem, hogy utoljára a választások előtt, '98 februárjában Szolnokon nézett be hozzájuk. Hozzászólásában sok mindent megígért. Földtörvényt, családi gazdaságokról szóló törvényt, nemzeti földalapot, "karácsonyi ajándéknak" szánt természetű és tartalmú üzletrész-kifizetést, amit úgy kell érteni, hogy aki most nem kerül sorra, az majd sorra kerülhet a választások után.

Néhány hétre rá elérkezett a kálócfai esős nap, és a Fidesz, a kormány - a brüsszeli megállapodás körüli indulatokat feledtetendő - kurucos hévvel hadat üzent a magyar földön gazdálkodó osztrákoknak. A zsebszerződések elleni álságos, hamis offenzíva azóta is tart, szegény nyugdíjas földeladók ma sem tudják igazán eldönteni, feljelentsék-e önmagukat vagy maradjanak csendben.

Végül itt van a legújabb hullám, ami a leginkább önleleplező és talán a legveszélyesebb. Szeptemberre ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a későn született fideszes agrárpolitika és narancsillatú mezőgazdasági törvénycsomag gyümölcsei már nem érhetnek be a választásokig. Így újabb elterelő hadműveletre volt szükség. Közhírré tétetett ezért, hogy azok a reménytelenségbe süppedt földtulajdonosok, akik egy kis pénzhez akarnak jutni, ajánlják fel a földjüket megvételre a megyei földhivataloknak. Csak megjegyzem, hogy szegény hivatalnokok persze azóta sem tudják, hogy ki becsüli fel az értéket, ki fizet érte és mennyit, mi ennek a jogi alapja, mi lesz a bérlővel, és nem akarom folytatni a sort.

A tönkretett agrárpiac, a leépülő termelés párosul az utóbbi években a hivatalok nyilvántartási packázásaival, valamint a kilátásba helyezett szigorú büntetésekkel, és mindez, tisztelt képviselőtársaim, garancia arra, hogy a kétségbeesett tulajdonosok, akik eddig még véletlenül sem akarták elvesztegetni a földjeiket, most az államilag vezényelt földspekuláció martalékává teszik saját földjüket. (Taps és közbeszólások az MSZP soraiban: Úgy van!) Hát ez lenne a nemzeti földalap? Erről szól a nemzeti földalap gondolata? Nem fordítva kellett volna hozzákezdeni? Földalapba azokat a földeket helyezni elsődlegesen, amelyek a rendezett gazdálkodáshoz, az átgondolt, világos, ésszerű birtokpolitikához szükségesek?

A nemzeti földalapnak nem az a dolga, hogy a gazdák vagy a tulajdonosok helyébe lépve osztogató hivatallá váljon. Az lenne a dolga - ha egyébként szükség van rá -, hogy a gazdák mögé álljon, hogy helyzetbe hozza őket, a ma mezőgazdaságból élőket, azaz hogy megérje nekik földet venni, hogy képesek legyenek birtokaikat egyesíteni, bővíteni, hogy képesek legyenek a spekulánsokat gazdasági erővel a földpiacról kiszorítani.

Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! Az eddig említett manőverekért kár volt megtörni a hallgatást, kár volt szóba hozni a földet, kár volt fölébreszteni hamis illúziókat. Ha már három és fél évig megvoltak agrárpolitika és földkoncepció nélkül, most hirtelen kapkodással, hamis kampányokkal nem kellene tovább rontani a falu, a vidék, a mezőgazdaság egyébként is súlyos helyzetét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minderről sokkal hosszabban beszélhetnék, ha bennünket, szocialistákat elsősorban a Fidesz bírálata és nem a mezőgazdaság, a vidék sorsa foglalkoztatna. Ám nincs arra idő, sem lehetőség, hogy ez a önpusztító helyben járás, ez az összevissza vagdalkozás még akár egy fél évig vagy akár csak egy hétig folytatódjon. Vessünk véget ennek a dolognak a mai napon!

A magyar szocialisták azért kezdeményezték a földről, a földhasználatról szóló vitanapot, hogy végre a parlamentben ne kisgazdapárti tragikomédiákról, ne elterelő, felelősségelhárító fideszes manőverekről folyjék a szócséplés, hanem végre valóban a földről, a földtulajdonról, a földhasználatról, a magyar termőföld sorsáról, annak hasznáról, azaz a mezőgazdaságban élőkről, de nyugodtan mondhatom: valamennyiünk sorsáról váltsunk szót.

Sokáig ugyanis nem lehetséges, hogy a magyar gazdasági fejlődés összezsugorodó, vergődő mezőgazdasággal párosuljon. Mint ahogy az sem lehetséges - és határozottan ki merem jelenteni, hogy ez az egész magyar politikai elit bűne lesz, ha nem tudunk ezen változtatni -, hogy kivérzett, elgyengült agráriummal lépjük át az Európai Unió küszöbét.

A magyar történelem a reformkor óta nem kis mértékben a magyar vidék, a magyar parasztság polgárosodásáról, sajnos jóval több kudarcáról, mint sikeréről szól. Kínálkozna az alkalom, hogy felemlítsem ennek fontosabb állomásait, de most nem teszem, annál inkább, mert a közelmúlt is kínál éppen elég példát. Sokat fogunk még azon vitatkozni, mi volt az 1989 óta történtekben az Antall- vagy éppen a Horn-kormány felelőssége. Ezzel azonban nem sokra megyünk, és nem is mi fogjuk eldönteni.

A mostani kormány felelősségéről, mert jelen időről van szó, viszont kötelességünk beszélni, nemcsak azért, mert ezért küldtek ide bennünket a választóink, hanem mert még ez a kormány is tehetne valamit hátralévő idejében, mert őt meg ezért küldték ide a választói. Tehetne, ha végre felhagyna azzal a politikai stílussal, amely minden kérdést erőből kíván megoldani, minden egyes probléma megoldásánál kizárólag választási szempontokat mérlegel, és nem azt, hogy döntései emberek tíz- és százezreit érintik. Mert végül is mi itt a probléma lényege? Az, hogy Magyarországon jó a termőföld, a magyar paraszt hozzáértő és szorgalmas, de többsége mégsem tud megélni a mezőgazdaságból.

A földkérdés, a földtulajdon, a földhasználat ügye nagyon fontos, de nem az egyetlen, amire választ kell keresni. És éppen a most elhangzottakból világosan kitűnik: azért kezdett el a Fidesz és a miniszterelnök úr a földről beszélni, mert nincs mondandója a mezőgazdaságról. A két dolog ugyanis nem ugyanaz. Ma a mezőgazdaságban sok munkával sem lehet elérni elfogadható jövedelmet. Nincs értékesítési biztonság, nem segítik a piacra jutást, nincsenek stabil, megbízható földhasználati szabályok, százmilliárdok folynak el és nem látszik a haszna, több százezer ember tengődik vidéken és nem lát perspektívát maga és gyermekei előtt. Ez így bizonyosan nem mehet tovább. Világos programot kell adnunk, a magyar mezőgazdaságot, a vidéket ki kell végre vezetni a válságból.

Melyek ennek a legfontosabb elemei? Mindenekelőtt az, hogy elősegítsük a versenyképes mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét, mert a jó föld csak akkor nemzeti kincs - és azt gondolom, ebben mindannyian egyetértünk, hogy a föld nemzeti kincs -, ha haszna is van. Ha nincs haszna, akkor üres szócséplés ilyen fordulatokról beszélni. Mindehhez pedig világos, kiszámítható, indokolatlan megkülönböztetéseket nem tartalmazó támogatáspolitikára van szükség; szükség van a mezőgazdaság adósságterheinek mérséklésére; szükség van a piacra jutás támogatására; szükség van az értékesítési biztonság állami garanciáinak megteremtésére; szükség van ésszerű, a termelőket segítő stabil földhasználati szabályokra; és szükség van új földtörvényre, hogy csak néhányat említsek a legfontosabbak közül. Csak ezek együttes hatásaként lehet ugyanis elérni, hogy a magyar termőföld jövedelmező legyen, és hogy ne lehessen spekuláció tárgya. És kérem tisztelettel, itt teljesen mindegy, hogy külföldi vagy belföldi spekulánsról van szó! Hagyjuk abba azt a hülyeséget, hogy a spekulációt külföldihez kötjük, és nem érdekel bennünket, ha valahol Magyarországon valaki szintén a földre spekulál!

Nem lehet csak földszabályokkal ezt a kérdést rendezni, átfogó, koherens mezőgazdaság-politikára van szükség, amelynek része a földtulajdon, földhasználat problémája is, annak nem egyedüli és nem meghatározó eleme.

Másodszor: azt is világossá kell tenni, hogy a mezőgazdaság támogatása, a vidék fejlesztése és a földkérdés, bár ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz, nem ugyanazt jelentik, és egymással össze nem keverhető dolgok. Fejleszteni kell a vidék gazdaságát, és ez mindenekelőtt munkahelyteremtést, munkahelyteremtést és még egyszer munkahelyteremtést jelent - mert azt is világossá kell tenni, hogy egy korszerű, fejlett mezőgazdaság hosszú távon nem tud közel egymillió embernek megélhetést biztosító munkahelyet adni! Nem kell az emberek figyelmét elterelni a valóságos helyzetről, nem kell őket becsapni!

Fejleszteni kell a vidék településeit is. Nem azért, mert ott mezőgazdasággal foglalkoznak, hanem azért, mert ott emberek élnek. Utat kell építeni, egészségügyi ellátást biztosítani, jó minőségű és esélyegyenlőséget biztosító oktatást, oda kell vonzani a fiatal szakembereket, külön el kell ismerni azt, hogy nehezebb körülmények között dolgoznak, hogy csak néhányat említsek. Végül: világos programot kell kidolgozni a vidéken élő emberek szociális problémáinak orvoslására, ennek részeként a társadalombiztosítással nem rendelkezők - ezek számát legalább 150 ezer főre becsülik - megfelelő szociális biztonságának megteremtésére.

Harmadszor: meg kell érteni végre, és ebben a politikának óriási felelőssége van, hogy a fejlett világban zajló folyamatok lényege az, hogy ma Európában, vagy mondjuk, az Egyesült Államokban az elmúlt évek súlyos egészségügyi problémái következtében mindennél fontosabbá vált az élelmiszer-biztonság. Ez pedig nem egy ágazat belügye. A jó minőségű, egészséges, mindenki számára elérhető élelmiszer, mezőgazdasági alapanyag a társadalom egészének ügye, mint ahogy a tájvédelem, a környezetvédelem is mindannyiunk legalapvetőbb érdeke, és nem ágazati kérdés. Ennek vannak társadalmi költségei is. Nyilvánvalóvá kell tenni: ez nem a mezőgazdaság ügye, nem csak az ő ügye.

Nincs helye szembeállításnak! A mezőgazdaság ésszerű és szükséges támogatása nem állítható be úgy, hogy valaki a falut, a vidéken élő embereket akarná támogatni a város rovására. Engedelmet kérek, ez hülyeség! Aki így gondolkozik, az nem ért az egész lényegéből semmit.

És még valami: világos beszédre van szükség, ennek alapjául viszont csak világos gondolatok szolgálhatnak. Mondok néhány példát. A Brüsszelben földügyben kötött megállapodás legnagyobb problémája a mi szemünkben nem az, hogy előbb-utóbb el kell fogadni majd azokat a szabályokat, amelyek az Európai Unióban általánosak, hanem az, hogy itthon nem történt meg időben a földtörvény olyan átalakítása, amely a mezőgazdaság hazai szereplőit védené, ki merem mondani, előnyben részesítené, nem indokolatlanul, de minimum azonos verseny- vagy esélyhelyzetben tartaná; továbbá az, hogy a politika nem készíti fel a szereplőket, az érintetteket időben a változásokra.

A családi gazdaságok kormány által kigondolt támogatásával nem az az alapvető baj, sőt nem az a baj, hogy néhány ezer családi gazdaság helyzetén javítani akar, magától értetődik; hanem az, hogy nem gondol a többi tíz- és százezer érintett sorsára, arról nem mond semmit.

A szőlő és a bor jövedéki szabályozásával nem az a baj, hogy szándéka szerint fel akart lépni a borhamisítással szemben, hanem az, hogy végig nem gondolt, ostoba szabályai következtében a borhamisítás mit sem változott, a kis- és közepes gazdaságok viszont vergődnek a bürokratikus szabályozás hálójában. Ez ennek a kormánynak egyik jogalkotási gyöngyszeme, csak mellesleg említem meg, amelyet bizonyára a családi gazdaságok támogatására talált ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt egyezséget ajánl. Egyezséget ajánl a gazdáknak, a családi gazdaságoknak, a társas vállalkozásoknak, a szövetkezeteknek, és egyezséget ajánl az egyébként a problémát megértő pártoknak, politikai erőknek. Tegyük félre az értelmetlen szócsatákat, lássunk hozzá egy nemzeti agrárprogram pontos részleteinek kimunkálásához, amelyhez álláspontunk szerint jó alapot biztosít az előző ciklusban valamennyi párt által támogatott és aláírt nemzeti agrárprogram és az annak alapján született, máig hatályban lévő törvény.

A Magyar Szocialista Párt nagyon sok mezőgazdasági szakmai érdek-képviseleti szervezettel közösen dolgozik azon a programon, amely a mezőgazdaság válságából kivezető út, a vidék, a falu felemelkedésének programja. Mi ezt nem magunknak csináljuk, bárkivel megosztjuk az elképzeléseinket, aki valóban a mezőgazdaság, a vidék helyzetének javítását akarja, mert úgy gondoljuk, csak ez az út vezet el oda, így érhető el, hogy a jó föld, a jó gazda jó minőségű, egészséges élelmiszert termeljen, és természetesen tisztes megélhetést eredményezzen annak, aki ezzel foglalkozik.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

---

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy Sándor frakcióvezető úrnak volt egy olyan kijelentése, nagyon sok volt, de csak egyet emelnék ki, amellyel nem értünk egyet és amelyet visszautasítunk, amikor azt mondja, hogy a parasztemberek önmagukat jelentik fel vagy próbálják feljelenteni. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Sajnos így van!) Erre csak néhány gondolatban szeretnék reagálni. Ezek a zsebszerződések mit tartalmaznak? Nekünk nem mindegy, hogy ezek az emberek hogyan élik meg a jövőjüket, éppen ezért néhány gondolatot mondanék.

Zsebszerződések, dátum nélkül megkötött adásvételi szerződések, korlátozások nélkül; gyakori jelenség, hogy a kifizetett vételár sokszorosát írták a szerződésekbe. Elővételi jogokat kötöttek ki ezekben a szerződésekben, vételi opciós jogokat, amelyeknek a következményeit nem látták ezek az emberek. Erdő- vagy legelőbirtokosságot alapítanak külföldiek, mert ezen társaságok részére még eddig nincs kizárva a termőföldtulajdon szerzése. Színlelt kölcsönnel, jelzáloggal terhelik a termőföldet. Haldoklók, illetve öregek nevére vagy öregektől megveszik a földtulajdont, majd végrendelettel örökösként némelyik közjegyző hagyatéki végzése alapján átvezetésre kerül. Haszonélvezeti jogot alapítanak a termőföldre külföldi részére, társaság alapításakor a hazai alapító a termőföldet apportálja, majd üzletrészét értékesíti, ezzel külföldiek tulajdonába kerülhet a föld. Úgy írják a szerződést, hogy ebből nem derül ki, ki a vevő, külföldi vagy magyar. Ma a leggyakoribb az, hogy magyar állampolgárt, neppert alkalmaznak ezekre az ügyletekre. Ha önöknek ez jó, kérem; de úgy gondolom, hogy ez a magyar társadalom számára viszont elutasítandó.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Járvás István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt, szintén kétperces hozzászólásra.

JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Meg kell mondanom, hogy nagyon megragadott Nagy Sándornak a több mint tízperces beszéde, és annak az első gondolatához szeretnék hozzászólni. Az első gondolata, amellyel a beszédét felvezette, az volt, hogy idézett egy falusi fórumból, ahol valaki azt mondta neki, hogy megkapta a földjét, de elvesztette a kenyerét.

Én azt hiszem, hogy mintegy tíz éve vagyunk tanúi annak a gondolatnak, amelyet Nagy Sándor mondott, és ez jellemzi a Szocialista Pártot is, minden megnyilatkozásában, mindig azt sulykolja a vidéknek, a falunak, hogy a mezőgazdaságból nem lehet megélni. (Közbeszólás az MSZP soraiban: Miért? Meg lehet?) Ez egy nagyon nagy üzleti fogás, nagyon jól kigondolt gondolat, hiszen most is azt mondta a frakcióvezető úr, hogy nem lehet jól megélni, ezt a gondolatot sugallja. Ez egyébként nem igaz. Hogy miért teszik ezt?

Elsősorban azért teszik, hogy minél jobban leszorítsák a földnek az árát, minél jobban leszorítsák az üzletrészeknek az árát, erre törvényt is hoztak önök, uraim, törvényt hoztak az elmúlt ciklusban, amely lehetővé tette azt a helyzetet, amely kialakult mára, hogy 10-15 százalékért veszik meg az üzletrészeket. Ez azért fontos, mert a föld megműveléséhez, akármilyen hihetetlen egyeseknek, eszköz is kell, és ezt az eszközállományt kívánják leértékelni, ezt kívánják folyamatosan degradálni, hiszen tudják, hogy akik megszerzik az eszközt, az épületeket, az infrastruktúrát, a szállítót, azok fognak földet használni, bármilyen hihetetlen ez. És ez független attól, hogy aki az eszközt megszerzi, az vidéken él vagy városban lesz, és ezért volt önöknek érdekük az, hogy részvénytársaságokat alakítsanak, a szövetkezeteket részleges átalakulással részvénytársaságok felé vigyék, mert ez, kérem szépen, az eszközök birtoklását jelenti, és ez független attól, hogy ki melyik párthoz tartozik. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

---

DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mai vitanap végén kialakult bennem egy olyan meglátás, miszerint aki a múltat nem ismeri, az a mát sem érti.

Mai gondjaink majd mindegyike a kommunista hatalomátvétel évére, a nemzeti tragédiát okozó 1948-ra datálódik. (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) Ekkor követték el a magántulajdon ellen azt a merényletet, amelyet a mezőgazdaság a mai napig nem tudott kiheverni. Akik '48-ban tulajdontörvényekkel zúzták szét a piacgazdaságot, azok 1989-ben ugyancsak tulajdontörvényekkel akadályozták annak jogállami kiépítését: spontán privatizációs törvény, társasági törvény, átalakulási törvény. Ezekkel az 1989. évi tulajdontörvényekkel a piacgazdasághoz való visszatérés hosszú kitérőre kényszerült, és az 1990. évi első demokratikus magyar kormány (Zaj az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) jogállami törvénykezését is kényszerpályára terelte. (Keller László: Le kell mondania a miniszter úrnak!)

Tisztelt Ház! Gondoljunk csak az 1991. évi kárpótlási törvény végrehajtására, amikor is a földtulajdon és a földhasználat klasszikusan szétválasztódott, hiszen ügyvédek, brókerek és strómanok összeszokott serege járta, immár egy évtizede, a kárpótlásokat. (Dr. Kis Zoltán: A te pártod csinálta, miniszter úr!) Talán mégsem a jogalkotó szándéka volt ez a gyakorlat, sem pedig az elmúlt hetekben publikált eset, amikor a helyi gazdálkodni szándékozóknak pár négyzetméteres csíkok kerültek kitűzésre. (Dr. Kis Zoltán: Bizony, így van.) Nesze neked, földtulajdon, földhasználat! (Bauer Tamás: Lásd kárpótlás!)

A kárpótlás révén Magyarországon 2,6 millió hektár termőföld került magántulajdonba. Ezzel együtt a termelőszövetkezetek vagyonnevesítése után összesen 5,1 millió hektárnak és körülbelül 1,5 millió földrészletnek van újranevesített tulajdonosa. Az új tulajdonosok 80 százaléka egy hektár vagy annál kisebb méretű, esetenként több tagban, szétszórtan elhelyezkedő földterülettel rendelkezik. (Dr. Kis Zoltán: Így van.) A magyar élni akarás ezekkel a kis területekkel kezdett a gazdálkodáshoz. Valószínűleg mindannyian arra a csodára gondoltak, amely az úgynevezett háztáji gazdaságokkal következett be.

A szocialista nagyüzemi gazdálkodás évei alatt a termőterület 1,5 százalékát kitevő háztáji gazdaságok adták a legtöbb ágazatban a termelés több mint 50 százalékát. Nagyon lényeges eleme a kárpótlási törvénynek, hogy önálló helyrajzi számmal adták ki a tulajdonokat. A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény sajnos már lehetőséget adott az osztatlan közös tulajdonformának is. Idézem a törvény idevonatkozó részletét, 7. § (4) bekezdés: "Ha az (1), (2) bekezdések szerinti földrészletből a részarány-földtulajdonosok nem kérik az önálló ingatlanok előző bekezdés szerinti kialakítását, a földrészlet a teljesíthető földkiadási kérelmet benyújtó részarány-földtulajdonosok, illetőleg az egyezséggel vagy a sorsolással megállapított tulajdonosok közös tulajdonába kerül. Az azonos földrészlethez tartozó tulajdonosok száma legfeljebb húsz lehet."

Ezzel a húsz főben maximált tulajdonosi körrel, még ha nehezen is, kezelni lehetett a tulajdon és a használat kérdését. Azonban a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény '95. évi módosítása által a húsz főben maximált határ feloldásra került, és ez a határ nélküli tulajdoni és használati lehetőség a gyakorlatban teljes anarchiát okozott máighatóan mind földtulajdonilag, mind a földhasználat vonatkozásában.

Ezt a módosítást dr. Kis Zoltán államtitkár 1995. március 7-én a parlamentben így indokolta, idézem: "A mezőgazdasági bizottságnak volt egy indítványa, amely az ésszerű földhasználatot volt hivatott szolgálni; nevezetesen, a földhasznosító közösségek jogintézménye, ami arra szolgál, hogy az ésszerű üzemi használatot a tulajdonjog megjelenítésével egy időben, és a közös tulajdon későbbi megszüntetésének racionalizálásával rendezze. Ezt külső szakértői vélemények olyan új jogintézménynek tekintették, amely nem fér bele a magyar jogrendbe, így ezzel a problémakör gyakorlati megoldása, úgy gondolom, továbbra is várat magára. Bár a korábbi korlátozást, ami egy adott földrészletre előírt húsz főt jelentette, föloldottuk, így olyan közös tulajdoni rendszer alakulhat ki, amely a gazdálkodást és a közös tulajdon megszüntetését is jogi garanciákkal együtt szabályozni tudja."

Vagyis nem kevesebbet állított dr. Kis Zoltán államtitkár úr 1995. március 7-én, mint hogy a földtulajdoni és földhasználati nehézséget okozó, húsz főben maximált osztatlan közös tulajdon kétszáz, háromszáz vagy még több közös tulajdonos esetében már nem fog földtulajdoni és földhasználati nehézségeket okozni.

Mivel dr. Kis Zoltán közismerten kiváló jogász és közismerten kiváló politikus (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Úgy van! - Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.), nem tudom elképzelni, hogy szakmailag ekkorát tévedett volna, hanem inkább valami tendenciózus politikai szándékról lehetett szó, aminek a levét máig isszuk. (Dr. Kis Zoltán: Nem szabadon adod elő. Aki leírta neked, az korábban nekem mást írt.)

A földtulajdon és földhasználat előbbiekben vázolt történelmi és törvényi előzményeivel terhelten kezdte meg a jelenlegi kormány a munkáját. Az elmondottakból egyértelműsíthető, hogy a földtulajdon és földhasználat vonatkozásában elsődlegesen helyzetfelmérésre volt szükség. Ezt a helyzetfelmérést szolgálta az 1994. évi, termőföldről szóló törvény 1999. évi módosítása, amely módosítás bevezette a földhasználati nyilvántartást. A földhaszonbérleti nyilvántartás rávilágított a kormány előtt álló földügyi teendőkre, amely földügyi törvénycsomag a parlament őszi ülésszakában kerül a tisztelt Ház elé. (Zaj az MSZP padsoraiból.) A törvénycsomag elemei az elmondottakból nyilvánvalónak tűnnek.

Szükség van a földtörvény módosítására, a földkiadó és földrendező bizottságokról szóló törvény módosítására, birtokrendezési törvényre és természetesen nemzeti földalapról szóló törvényre; a családi gazdaságokról kormányrendelet fog rendelkezni. Ebből is látszik, hogy a kormány a koalíciós szerződés aláírásakor már tudta, és a koalíciós szerződésben leírtakat hajtja végre akkor, amikor ezt az agrártörvénycsomagot - és ezt egy rendszerben kell elképzelni - fogja a parlament elé terjeszteni. A polgári kormány akkor, amikor a családok támogatását tűzte ki céljául, hiszen a család a társadalom alapja, akkor ez a mezőgazdaság vonatkozásában a családi mezőgazdasági vállalkozások támogatását jelenti.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Ahogy azt várni lehetett, a szólásra emelkedők soraiban voltak olyanok, akik szakmai problémákra igyekeztek szakmai érvekkel alátámasztott megoldást javasolni.

Köszönöm mindazon hozzászólásokat, amelyek kiegészítették és pontosították az általam elmondottakat, de köszönöm a kritikus hangvételeket is, ha azok a földkérdés tényleges problémáinak a megoldására irányultak. Sajnos, a földkérdést sokan kizárólag politikai szempontokból közelítették meg. Ezek a személyeskedéstől sem mentes hozzászólások általában figyelmen kívül hagyták a mai vitanap témáját, hogy gyakorlatilag itt a földtulajdon és a földhasználat volt a mai vitanap, és a kormányzás, illetve a mezőgazdaság valamennyi, többek között az előző kormánytól örökölt problémáját a jelenlegi kormány bűnéül próbálták felróni.

Most engedjék meg, hogy néhány kérdést részleteiben is említsek. A földtulajdonszerzés szabályozása: maradva a földtulajdonkérdésnél, meggyőződésem, hogy a családi gazdaságok szükségességében egyetértünk. A termőföld tulajdonjogának megszerzésére irányuló előírások további szigorítását, mivel ez a magángazdaság kialakításával szorosan összetartozik, a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításával kívánjuk elérni. Ugyanezen törvénymódosítási javaslat a földhasználat és a haszonélvezeti jog újraszabályozására is kiterjed, mivel látható, hogy ezek a kiskapuk, amelyek lehetővé tették és teszik a zsebszerződéseket.

Ellenzéki képviselők rendszeresen javaslatot tesznek a tulajdonszerzési korlátozások enyhítésére, elsődlegesen a jogi személyek termőföldszerzésének lehetővé tétele érdekében. Való igaz, hogy sok esetben ez kedvező hatással lenne a földárakra is, a gazdasági társaságok meglévő anyagi eszközei és földvásárlási szándékai miatt. El kell mondanom, hogy éppen ez az egyik oka a jelenlegi korlátozások fenntartásának, sőt tervezett szigorításának. A földpiac ilyen értelmű felszabadítása következtében ismét a gazdaságok tulajdonába kerülne a termőföld nagy része, és megakadályozná a magántulajdonon alapuló családi gazdaságok kialakítását. Ezzel nem érthetünk egyet, és úgy gondolom, hogy ezt az ellenzéki képviselő urak és hölgyek sem gondolják komolyan.

Ezt bizonyítja, hogy a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény ilyen értelmű módosítására kormányzati idejük alatt sem került sor. Megjegyzem, hogy a gazdasági társaságok a működésükhöz szükséges földet bérelhetik. Ennek jogbiztonságát éppen a jelen kormányzati időszakban bevezetett földhasználati nyilvántartás alapozza meg.

Tisztelt Ház! A nemzeti földalapról itt többen szóltak, és többen olyan víziókat vázoltak fel, mintha ez a nemzeti földalap egy erőszakosan létrejövő alap lenne. Erről, kérem, itt szó nincs. Nemzeti földalapra szükség van, hisz a nemzeti földalap lesz az az intézmény... - és hogy erre milyen szükség van, azt a most bevezetett intézkedésünk mutatja, amikor is a polgártársaknak lehetőségük van a földjeiket felajánlani az állam részére, és nem telt el egy hét, és már ezer bejelentés érkezett ezekre a lehetséges helyekre, nevezetesen a földművelésügyi hivatalokhoz. Ezeknek a feldolgozása folyamatban van. Tehát akkor, amikor a kormány, nagyon helyesen, a törvényi háttér létrejötte előtt már létrehozta ezt a lehetőséget, és ennek az ötmilliárd forintnak, amely erre a célra a Miniszterelnöki Hivatal fejezetében a rendelkezésünkre áll... - a felszabadítása jelzi azt, hogy itt egy nagyon nagy igény van a polgártársak részéről, és ezt az igényt a kormánynak teljesíteni kell, és teljesíteni is fogja. És szó sincs, szó sem lehet erőszakról, itt nem az 1960-as évek erőszakos téeszesítésről van szó, mert a kormány nem annak a pártnak a jogutódja.

A birtokrendezéssel kapcsolatosan a privatizációs folyamatok nagyrészt a végéhez közelednek. A kárpótlás lényegében már befejezettnek tekinthető, a részaránytulajdon kiadása befejezéshez közel áll. Ebből a helyzetből kell kiindulni, és a kormány feladata nem lehet más, mint a birtokkoncentrálódás jogszabályi feltételeit megteremteni, a szükséges pénzügyi források biztosításával együtt.

A megoldást segítő jogi eszközök keretében a tárca kidolgozta és a közeljövőben benyújtásra kerül a már előbb említett nemzeti földalap mellett az általános birtokrendezésről szóló törvény. A törvényi feltételeken felül meg fogjuk teremteni a munkák költségvetési fedezetét is. Reményeink szerint már a következő évben megkezdődnek a birtokrendezések, de azzal is tisztában vagyunk, hogy az eredményhez több év kell majd. Le kell szögezni, hogy a birtokrendezésre csak az érintett tulajdonosok többségi akarata alapján lesz lehetőség. Várható, mert elkerülhetetlen, hogy a birtokrendezéssel nem minden tulajdonos fog egyetérteni. Meggyőződésünk, hogy a többségi döntést kell elfogadni. A költségek nagy részét az állam vállalja magára, hisz ez az előzőekben elmondottakból is következik.

A termőföld gazdaságos művelésében az elaprózott birtoktestek mellett nagyon sok nehézséget jelentenek a közös tulajdonként kiadott részarány-földterületek. Kedvező esetben az egész használat szempontjából rendezetlen táblát egy földhasználó műveli, akkor a közös tulajdon még nem okoz komoly problémát. Ha azonban valamelyik tulajdonostárs önállóan akar gazdálkodni, vagy például el akarja adni a tulajdoni hányadát, akkor ez a tulajdonosok nagy száma miatt a gyakorlatban megoldhatatlan gondot okoz.

A kormánynak ennek rendezésére is van elképzelése. A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény módosítására kidolgozott javaslat szerint valamennyi indokolt esetben meg kell szüntetni a közös tulajdonokat. A földhivatalok hatósági munkaként az állam által erre biztosított keretből fogják ezt a munkát végrehajtani.

Tisztelt Ház! A politikai vitanap másik témája a földtulajdon kérdése mellett a földhasználat vizsgálatára vonatkozott. Látható, hogy sok esetben e kettő nem választható külön. Már érintettük a privatizáció során kialakult kedvezőtlen birtokméretek problémáját. A kis területek és szétszórt birtoktestek kapcsán eddig csak a gazdaságtalan művelésről szóltunk, de gondot jelent ezeknek a földeknek a megfelelő mezőgazdasági hasznosítása is, főleg azok számára, akik távolabb laknak, idős személyek, szakismereteik és eszközeik nincsenek. A hatóságok nagy erőfeszítéseket tesznek a határszemléken megműveletlenül talált földek használói felé a művelés vagy legalább a megfelelő termőképes állapotban tartás elérésére. A gyomos területek mértékének csökkenését célozza az országos gyommentesítési program, főleg az úgynevezett nyomvonalas létesítmények esetében máris hozott eredményeket.

A termőföld nehezen áttekinthető használati viszonyai tették szükségessé a földhasználati nyilvántartás kötelező bevezetését, amelynek indokoltságát nem is kérdőjelezték meg. Lehet, hogy a kormány és a tárca nem mindig hoz szükségszerűen rossz döntéseket? Mindenesetre a munkát továbbra is folytatni kell, nemcsak a jogszabályi környezet, hanem egyéb feltételek javítása érdekében is, mint például az ellenőrzési rendszer létrehozatala és a számítástechnikai háttér megerősítése terén.

A termőföld használatához tartozónak tartjuk a termőföld más célú hasznosításának, vagy ahogyan régebbről ismerjük, a mezőgazdasági művelésből történő kivonásának kérdését. Néhány kivételes esetben a művelésből kivont föld után nem kell földvédelmi járulékot fizetni. A kedvezményezett célok számának átgondolatlan növelése semmiképpen sem indokolt, azonban a települési önkormányzatok közösségi célú beruházásainak támogatása érdekében a közelmúltban módosításra került a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény. A tárcának a törvény módosítására irányuló, előterjesztés előtt (Az elnök csenget.) lévő javaslata kiterjed néhány további eset járulékmentessé tételére, speciális lakásépítési formákkal összefüggésben.

Elnézést elnök úr, én úgy tudtam, hogy még tovább beszélhetek, mert az expozéban kevesebb időt használtam fel.

ELNÖK: Miniszter úr, természetesen tovább beszélhet. Csak az ajánlás az volt, hogy körülbelül 15 perces legyen a végszó.

DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Megértettem, akkor befejezem, köszönöm szépen.

ELNÖK: Nem kell azonnal befejezni természetesen, csak belátható időn belül.

DR. VONZA ANDRÁS földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Értem. Néhány mondatot kérek még, és be fogom fejezni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megköszönöm a lehetőséget, az irányú lehetőséget, hogy kifejthettem a kormány álláspontját. Nyilvánosságra került az is, hogy azok a fajta korábban emlegetett éles ellentétek nincsenek, mert az ellenzéki oldal is nagyon sok esetben hasonló elképzelésekről adott tanúbizonyságot, mint amit a polgári kormány már elkezdett és hitem szerint folytatni is fog.Arra  kérem az ellenzéki képviselő urakat, az összefogásnak itt van a nagy lehetősége akkor, amikor ez a törvénycsomag a parlament elé kerül, szavazataikkal is támogassák azt a pozitív és jó munkát, amit a polgári kormányzat végez.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

B.Ágnes

Vissza a kezdőlapra