ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem önöket az ülésszak kezdetén! Részben a szokások indokolják, másfelől pedig fontos dolgok történtek az ország életében a mögöttünk hagyott néhány hónapban, amit közkeletűen nyári szünetnek szokás nevezni; másfelől, illetve harmadrészt pedig komoly teendők előtt áll a tisztelt Ház. Ezek a szempontok így, együtt indokolták, tisztelt házelnök úr, hogy szót kérjek az ülés megkezdése előtt.

Először is engedjék meg, hogy felidézzem önök előtt azt, hogy lezárult a millenniumi ünnepségek sorozata. Erről a helyről is szeretném mindenkinek megköszönni a munkáját, aki segített, közreműködött abban, hogy a magyar nemzet határokon innen és túl méltó módon emlékezzék meg saját, ezeréves állami történelméről, és egyúttal erőt is meríthessen a jövőre nézvést ebből a megemlékezésből.

Kedves Barátaim! Én úgy érzem, hogy hosszú idő után egy olyan ünnepet éltünk át mindannyian, amelyet határon innen és túl minden magyar magáénak érezhetett; olyan ünnepet, amelyet nem valamely távoli központ szervezett valamely nehezen érthető és ködös történelmi esemény fölidézése érdekében, hanem valami olyasmit ünnepeltünk, amit mindenki a saját, személyes történelmének, személyes élete részének érezhetett. Akik jártak ilyen ünnepségeken, ezt maguk is tapasztalhatták; akik nem, nos, nekik mondom, hogy a fölmérések és összegzések szerint azt mondhatjuk, hogy a magyar polgárok 78 százaléka fontosnak tartotta, hogy méltó módon emlékeztünk meg az államalapításról; és mindösszesen 4 százaléknyi olyan polgárunk volt, aki azt mondta, hogy egyáltalán nem lett volna fontos megemlékezni. Ez biztató arány, tisztelt hölgyeim és uraim. Az összegzések azt is elmondják nekünk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a hangsúly a helyi ünnepségeken volt; az ország lakosságának 34 százaléka személyesen is részt vett valamelyik ünnepségen - az ország lakosságának 34 százaléka.

A millennium alkalmából - mint önök is láthatták - maradandó alkotások jöttek létre. Köszönetet kell mondanunk az adófizető polgároknak, hogy jelentős összeget bocsátottak a képviselőik döntésén keresztül a millennium, a millenniumhoz kapcsolódó alkotások megszületésére. 1999 és 2000 között mindösszesen 65, azaz hatvanöt milliárd forintnyi kulturális beruházás valósult meg Magyarországon, illetve van folyamatban. Ha ezt összevetjük a múltunkkal, akkor '95 és '98 között a kulturális beruházások értéke 4 milliárd forint volt. Ezt sikerült felemelnünk 65 milliárd forintra. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Maradandó alkotásokat indított útjára a magyar nemzet, nagy vállalkozásokba vágtunk bele közösen. Maradandó alkotások alatt persze nemcsak azt érthetjük, ami látható és egy-egy nagyobb építkezés formájában megvalósult, mint például a Hősök tere felújítása vagy a Mária-Valéria híd, amelynek utolsó elemét is beemelték, és október 11-én átadják a polgároknak, de a maradandó alkotások közé sorolhatjuk a Széchenyi-tervet, a státustörvényt, de ide sorolom, ha megengedik, azt a közös elhatározást is, hogy Magyarország tegyen kísérletet arra, hogy 2012-ben megrendezhessük az olimpiát.

Szeretném tájékoztatni önöket arról, hogy a kormány hamarosan hivatalos dokumentumban is - föltehetően egy határozati formát választva - összefoglalja a millennium jelentőségét, a megvalósult alkotásokat és az útjára indított nagy, közös programokat.

Engedjék meg, hogy a millennium összegzéseképpen azt is mondjam önöknek, hogy az volt a személyes benyomásom, hogy ezek az ünnepségek, a közös emlékezés és a közös gondolkodás a jövőnk felől megerősítette, megerősítették a nemzet összetartozását és önbecsülését is. Hiszem azt, hogy azok a nagyívű alkotások - utak, hidak, középületek, szakrális épületek, művészeti alkotások -, amelyek a következő tíz esztendőben születnek majd Magyarországon, többségükben a millenniumi elhatározásokból fakadnak, és a magyar millennium emlékezetének a részévé válnak majd.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mint bizonyára tudják, a kormány a nyáron több ülést is tartott. Szeretném megismertetni önökkel a fontosabb döntéseket, illetve a fontosabb döntések mögött meghúzódó érveket. (Bauer Tamás: Hány milliárd?) Bizonyára önök is tapasztalták azt, hogy jelentős pénzügyi döntések is születtek. Ezek közül hadd emeljem ki azt, hogy megszüntettük a forint csúszó leértékelését, döntést hoztunk erről. 2001 októberétől kezdődően tehát előre tervezett módon a forintot az állami gazdaságpolitika nem gyengíti tovább. (Bauer Tamás: Másképp gyengítik!)

Jól emlékszem arra, hogy még a '90-es évek elején, még a '89-es fordulat időszakában minden magyar párt - függetlenül attól, hogy akkor a választóvonal melyik oldalán állt - egyként erős forintot akart, és azt szerette volna, hogy Magyarország egy erős valutával rendelkező ország legyen. Bizonyára emlékeznek arra is, hogy a nyár során 8-10 százalékos átlagos mértékben erősödött a forint annak a döntésnek köszönhetően, amelyet a Nemzeti Bank és a magyar kormány közösen hozott meg. Ezt a döntést egészítette ki a forint csúszó leértékelésének a megszüntetése.

Önök is láthatták a ma reggeli adatokat, amelyeket a folyó fizetési mérleg legutóbbi havi alakulásáról tettek közzé a Nemzeti Bankban. A ma reggeli adatok, amelyek a júliusról szólnak, azt mondatják velünk, hogy ez idáig - bár kétségtelenül nehéz problémákat is felvet az erősödő forint - a nagyobb bajok nem kísértek bennünket. A folyó fizetési mérleg júniusi egyenlege 175 millióval pluszban van euróban számítva. Tehát 175 millió eurónyi plusszal zárt a fizetési mérleg júliusban, miközben egyébként majdnem minden elemzés inkább deficitet várt. Ez egy biztató hír.

Ha az export számait nézzük, akkor azt tudom mondani önöknek, hogy a júliusi kivitel 23 százalékkal haladta meg a tavalyit. A július hónapban készült idegenforgalmi összegzések pedig azt mondják, hogy 55 millió euróval nőtt az idegenforgalom egyenlege ebben az esztendőben, összevetve az előzővel.

Még egy jó hírem van önöknek a gazdaságpolitika magas számainak világából, hogy az infláció újra lejtmenetbe kapcsolt, ami azt jelenti, hogy majd' 1 százalékot csökkenve, újra 10 százalék alatt van, 9,4 százalékos.

Ezek mind jó hírek. Ugyanakkor azonban szeretném önöket emlékeztetni arra - egyúttal figyelmüket és érzékenységüket is kérem -, hogy Nyugat-Európában lassul a gazdasági növekedés, s egy olyan gazdaság esetében, mint amilyen Magyarország, amely meglehetősen kitett a nemzetközi gazdaság változásainak, az ilyen Nyugat-Európából érkező hírekre érzékenyen kell figyelnünk. Várhatóan nem nézünk jó hónapok elé Nyugat-Európában, és ez komoly szakmai kihívást jelent a magyar közgazdászok számára, beleértve a kormányzatot is, és komoly kihívást, gyors alkalmazkodást igényel a vállalkozóktól is. Szeretném itt jelezni, hogy a következő időszakban, éppen a helyzet éles volta miatt, minden magyar közgazdasági műhely javaslataira, gondolataira számítunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mint bizonyára emlékeznek rá, a parlamenti szünetben tartott első kormányülés a Balaton kérdésével foglalkozott. Erről a helyről is szeretném megköszönni Vörs település polgármesterének és polgárainak, hogy olyan kedvesen fogadtak bennünket, mint ahogyan tették. Szeretném megköszönni a Balatoni Fejlesztési Tanácsnak a munkáját, az elnökének munkáját is, akik javaslatokat dolgoztak ki erre a kormányülésre, méghozzá olyan javaslatokat, amelyek nagyobbik részét a kormány könnyű szívvel és örömmel tette magáévá. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a kormány a Balaton környéki térség jelentős fejlesztéséről döntött, s ez azt jelenti, hogy csak a csatornaberuházásokra az előttünk álló két esztendőben és az év hátralévő részében 4-5 milliárd forintnyi pótlólagos beruházásra nyílik lehetőség.

Akiket érdekel, azoknak szeretném elmondani - remélem, a Balaton-partiak közül is sokan ülnek a televízió képernyői előtt, szeretném nekik is elmondani -, hogy ma a Balaton-part térségében mindösszesen 26 milliárd forintnyi idegenforgalmi beruházás történik. Nagyon remélem, hogy azzal a döntéssel, amelyet a kormány meghozott, újabb és újabb települések kapcsolódhatnak majd be ebbe a tekintélyes növekedésbe.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Bizonyára arra is emlékeznek, hogy a kormány a nyár folyamán foglalkozott a mezőgazdaság kérdésével is. (Moraj az MSZP soraiban.) Nyilván azok érdeklődését váltották ki ezek a döntések elsősorban, akik maguk is vagy családi gazdálkodást folytatnak, vagy úgy gondolkodnak a magyar mezőgazdaság jövőjéről, mint a kormányzat, vagyis a családi gazdaságok megerősítésében látják a jövőt.

Bizonyára emlékeznek rá, hogy a kormányzat már a megelőző esztendőkben hozott olyan döntéseket, amelyek a családi gazdaságok megerősítését szolgálták. Emlékeznek tán arra a sokat vitatott új támogatási rendszerre, amelyet a mezőgazdasági minisztérium vezetett be, és amely a kisebb földterületek számára nagyobb földalapú támogatást tett lehetővé, mint a nagyobb földterületek számára, ezzel is a középbirtokosságot részesítve előnyben. Nos, ez az a gondolkodásmód és politika, amelyet a nyáron folytattunk, és amelynek jegyében döntéseket hoztunk. A döntések tekintélyes része meg fog jelenni itt önök előtt is, hiszen törvényjavaslatok, törvénymódosítások formáját ölti. A tisztelt Házat szeretném kérni, hogy az előttünk álló hónapokban ezeket gondosan vitassa meg, és ha lehet, akkor támogassa a polgári kormány előterjesztéseit.

Módosítani fogjuk - ezt a képviselőkön túl szeretném mondani a tévéképernyők előtt ülő, gazdálkodással foglalkozók vagy ilyen családban élők számára is -, a kormány módosítani szeretné a földtörvényt, amely elővásárlási jogot biztosít a családi gazdálkodók, a helyben lakók számára és a nemzeti földalap számára. A családi gazdálkodóknak szeretném mondani, hogy számukra külön új támogatási rendszert is bevezetünk, az erről szóló törvényt is ősszel tárgyalja majd a Ház, érdemes talán követni a parlament vitáit.

Végezetül a kormány erőteljes lépéseket tett a zsebszerződések feltárása és felszámolása érdekében. Értünk is el részeredményeket (Bauer Tamás: Halljuk!), az erre vonatkozó információkat a soron következő ülések valamelyikén (Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.) kellő mélységben és szélességben önök elé fogjuk tárni. Sokan fogunk majd meglepődni.

Szeretném tájékoztatni önöket arról is, hogy megtaláltuk azokat a jogi megoldásokat, amelyek alkalmasak arra, hogy kizárjuk újabb zsebszerződések megkötését, és amelyek jó esélyt adnak arra, hogy a már megkötött zsebszerződésektől is elálljanak, vagy az elállást lássák helyesnek azok a felek, akik azokat megkötötték. (Szórványos derültség az SZDSZ soraiban.)

Megmondom őszintén, a parlamentben nyilván lesz erről vita. Ehhez a vitához szeretném adalékul elmondani önöknek, hogy a felmérések szerint a magyar lakosság 90 százaléka támogatja azt, hogy a kormány mindent tegyen meg a zsebszerződések felderítése és felszámolása érdekében. Szeretném tehát, ha tudnák, hogy a polgári kormányzat ilyen irányú törekvése mögött legalább a magyar népesség 90 százalékának akarata áll, amellyel nemcsak nem akarunk, de ha akarnánk, sem tudnánk szembefordulni.

Szeretném azt is elmondani önöknek, hogy a felmérések szerint a zsebszerződések felderítését és felmondását támogató rétegek Magyarországon elsősorban a hagyományosan munkásosztálynak nevezett, valamint az alsó középosztály rétegéből kerülnek ki; és a pesti képviselőknek is szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy ugyanolyan arányban támogatják a budapestiek a zsebszerződésekkel szembeni erőteljes kormányzati fellépést, mint ahogyan ezt a vidékiek teszik. Talán nem túlzás egy ilyen esetben azt mondani, hogy mindannyiunkat érintő, fontos, talán mondhatom azt, országos közügyről van szó.

Szeretnék itt köszönetet mondani az Igazságügyi Minisztérium munkatársainak, szeretnék köszönetet mondani a mezőgazdasági minisztérium munkatársainak, akik a jogi megoldásokat kidolgozták, a kormánynak bemutatták és hamarosan a tisztelt Ház elé is terjesztik majd.

A képviselő urakon kívül szeretném a bennünket figyelő egykori szövetkezeti tagoknak is azt elmondani, hogy megkezdődött a szövetkezeti külső üzletrészek felvásárlása. Minden reményünk megvan arra, hogy a munka nagyját december 1-jéig el is végezhetjük. A bennünket figyelő volt téesznyugdíjasoknak szeretném azt mondani, hogy december 1-jétől kezdődően pedig az ő külső üzletrésztulajdonukat is felvásárolja a kormány névértéken, ha tehát van még náluk, most ne adják el, mert a kormány 100 százalékon ezt hajlandó felvásárolni. (Taps a Fidesz, az MDF és az FKGP soraiban.)

Úgy látom, kibontakozófélben van egy közvita, amely arról szól, hogy vajon nem kellene-e felvásárolni azokat a külső üzletrészeket is, amelyek nem az eredeti tulajdonosaiknál vagy azok örököseinél vannak, illetve nem a nyugdíjasoknál, hanem olyanoknál, akik időközben azt vásárolták. Szeretném leszögezni, hogy a kormánynak nem áll szándékában azoktól visszavásárolni a külső üzletrészt, akik évekkel ezelőtt körülbelül, a tapasztalatok szerint olyan 10 százalékos áron ezt felvásárolták. Ha most ezt megtennénk, akkor 90 százaléknyi ajándékot adnánk azoknak, akik valamilyen megfontolásból - amely megfontolásokat nem óhajtok kétségbe vonni, nyilván tisztességes természetűek voltak - ezeket felvásárolták. Tehát a kormány, ha ez a vita kiélesedik, amelyet látok a sajtóban, azon az állásponton lesz, tisztelt képviselőtársaim, hogy a külső üzletrészek eredeti tulajdonosainak, azok örököseinek, illetve a nyugdíjasoknak fizetjük ki a külső üzletrész értékét.

Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! A kormány döntést hozott arról is, hogy a mezőgazdasági őstermelőket szeretnénk abban a kedvezményben részesíteni, hogy évi 6 millió forint árbevételig választhassák az átalányadózást. Az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatot a kormányzat be fogja nyújtani a tisztelt Ház elé. Szeretném kérni önöket, hogy támogassanak bennünket ebben.

A nyár egyik fontos kérdése volt, hogy áttekintette a kormány az otthonteremtési támogatás rendszerét. Bizonyára önök is emlékeznek még arra, hogy a '98-as választások után itt elfogadott kormányprogram különös hangsúlyt ad az otthonteremtés kérdésének, a fiatalok, lakásépítők és ilyen terveket szövögetők számára. Bizonyára arra is emlékeznek, hogy eddig ebbe az ügybe, a lakáskérdésbe minden kormánynak beletörött a bicskája; nemcsak '90 után, hanem bizony még '90 előtt is. Mindannyian tudtuk tehát '98-ban, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket, mégis úgy gondoltuk, hogy érdemes ezt megtenni.

Emlékezhetnek rá, hogy 2000-ben útjára indítottunk egy otthonteremtési programot. Ez megváltoztatta a helyzetet, tisztelt hölgyeim és uraim! Ma már senki sem legyint, amikor arról van szó, hogy a fiatalok lakáshoz jutását meg kellene oldani, illetve a családosoknak lehetőséget kellene teremteni arra, hogy jobb életminőséget adó lakásokba és házakba költözzenek. A helyzet megváltozott, ez onnan is tudható, hogy a lakásépítési engedélyek száma váratlanul, talán sokakat, még bennünket is meglepő mértékben kezdett növekedni, a hiteleket sikerült egy esztendő alatt mintegy a felére, 10 százalékkal csökkenteni, szerintem ez talán nemzetközi rekordnak is minősíthető, és a 2000. év végére pedig már 50 százalékkal volt magasabb a lakáshitel-állomány aránya, mint egy esztendővel korábban.

Ezt egészítette ki a kormánynak az a döntése, hogy újra építsünk az önkormányzatokkal közösen állami támogatásból szociális bérlakásokat. Szeretném a tisztelt Házat tájékoztatni, hogy ma Magyarországon 4 ezer szociális bérlakás épült már fel, illetve épül a korábbi döntésünk eredményeképpen. Szeretném elmondani önöknek, hogy a nyáron olyan döntést hoztunk, hogy a szociális bérlakásépítésre fordítható költségvetési támogatást jelentősen megemeltük újabb 5 milliárd forinttal, ez azt jelenti - ha az önkormányzatokkal tudunk együttműködni és eddig tudtunk, jók tehát a remények a jövőre nézve is -, hogy újabb 10 ezer szociális bérlakás építése indulhat meg Magyarországon. Hogy igazán méltányolni tudjuk ezt a teljesítményt - amely nem a kormány teljesítménye, hanem a magyar gazdaság teljesítménye, az önkormányzatok teljesítménye, illetve a polgárok akaratának teljesítménye -, szeretném elmondani, hogy lényegében 1990 óta Magyarországon nem épültek állami támogatással szociális bérlakások. Tehát azt kell mondanom, hogy ez a mostani eredmény mindannyiunk közös sikerének is mondható.

Szeretnék innen most köszönetet mondani a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, amely kidolgozott a kormány számára egy javaslatot, amely arról szólt, hogy hogyan lehetne a nagycsaládosok számára támogatást nyújtani akkor, ha a jelenleginél nagyobb használt lakást vásárolnak és ilyenbe szeretnének beköltözni. Ezt a megoldást sikerült megtalálni, és így a nagycsaládosok ilyen célra is igénybe vehetik a félszocpolt. Köszönjük szépen a szakmai segítségüket.

A kormány még egy fontos döntést hozott, amely érinti az otthonteremtést, és szeretném mindannyiuk figyelmébe ajánlani. Nem tudom, emlékeznek-e arra, hogy ez idáig az adóalapból leírható lakáshitel-törlesztési részlet 35 ezer forint volt egy évben. A kormány olyan döntést hozott, hogy ezt szeretnénk felemelni 240 ezer forintra - 35 ezer forintról 240 ezer forintra. (Taps a Fidesz és a MIÉP padsoraiból.) Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy 60 ezer magánszemély számára teremt ez kedvezőbb lehetőséget a mostaninál. Hatvanezer magánszemély esetében jelentős adócsökkentés történik ezzel a döntéssel.

Mélyen Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A kormány nyári üléseinek egyik kiemelt témája volt a turizmus kérdése. Bizonyára önök is tudják, hogy mintegy 250 ezer ember él Magyarországon a turizmusból úgy, hogy ebben az iparágban dolgozik; 250 ezer ember keresi saját és családja kenyerét ebben az iparágban. Ezért volt jó döntés, hogy a Széchenyi-terv külön fejezetet szentelt a turizmus fejlesztésének, ezen belül is az egészségturizmusnak. A szándékaink visszaigazolást nyertek, úgy tűnik, ez helyes döntés volt. A július végén rendelkezésre álló adatok szerint a magyar turisztikai iparág minden idők legnagyobb teljesítményét érte el. Azt tudom mondani önöknek, hogy majd 2 milliárd, 1,87 milliárd eurónyi bevételt állított elő a nemzetgazdaság számára, amely a tavalyi évhez képest, amely nem volt rossz esztendő, 18 százalékos növekedést jelent.

Ezért a kormány úgy döntött, hogy tovább kellene haladni ezen az úton, és ennek szellemében hozott egy fontos döntést. Azt javasoljuk a tisztelt parlamentnek, hogy az ősz során tartott vitákban törölje el a turizmust ma még sújtó turisztikai hozzájárulást. Amennyiben ezt megtesszük, egy nagyon sok terhet jelentő extra adótól szabadítjuk meg ezt az iparágat, és ha nem tévedünk, és a döntés valóban jó döntés, akkor remélem, hogy a 2002-es turisztikai teljesítményben már visszaköszönhet majd az önök okos - reményeim szerint meghozandó okos - döntése, amelyet ősszel hozhat meg a tisztelt Ház. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Külön napirendi pontot szentelt a kormány az egészségturizmusnak, ezt részben azért tettük, mert 40-50 ezer ember dolgozik ebben az iparágban, és az európai tendenciákat figyelembe véve úgy tűnik, ha ügyesen irányítjuk ezt a területet, akkor már középtávon meg tudjuk duplázni ezt a számot, és 90-100 ezer ember élhet Magyarországon az egészségturizmushoz kapcsolódó vállalkozásokból. Éppen ezért, tisztelt hölgyeim és uraim, a kormány úgy döntött, hogy ennek az évnek a második felében nemcsak egyszerűen eltörli a turisztikai hozzájárulást, hanem a Széchenyi-terv keretét megemeli, és ezen belül 10 milliárd forintot szándékozik a turizmus rendelkezésére bocsátani beruházások céljából.

Tisztelt Elnök Úr! A kormány foglalkozott nyári üléseinek egyikén a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésével és építésével. Sok fontos döntést hoztunk, beemeltünk olyan útvonalakat is a hamarosan meginduló építések sorába, amelyeket már nagyon régen várnak az emberek. Ezeket most nem fogom felsorolni, remélem, akiket érint, követték a híradásokból. Csak egyet emelek ki, mert úgy látom, hogy ekörül alakult ki a legnagyobb közegyetértés, ez pedig az, hogy a 4-es útnál kezdődjön meg a beruházás, és az Albertirsa utáni szakaszon történjen meg a gyorsforgalmi úttá való négysávosra történő átalakítás. Ezek az előkészítő munkálatok megindultak, hamarosan látni lehet majd a gépeket, amint hozzálátnak ennek az útszakasznak a megépítéséhez. Régi sérelme ez a Tiszántúlon élőknek, úgy gondolom, hogy ezzel a döntésével a kormány e régi sérelem orvoslása irányába tett egy fontos lépést. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Szeretném önöknek azt is elmondani, hogy a nyáron ismét - és úgy látom, most már ez mindig így lesz - fel-fellobbant az a vita, hogy helyes dolog-e, hogy magyar vállalkozók építik az autópályákat. (Moraj az MSZP padsoraiból. - Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Ki kérdezte?! - Szalay Gábor: Nem ez volt a kérdés!) Miután ez egy éles vita volt, csak röviden szeretném... (Zaj az MSZP és a SZDSZ padsoraiból.) Belátom, hogy önöket talán kevésbé érdekli, amit mondok, de miután nemcsak önök figyelnek ránk (Bauer Tamás: Nagyon érdekel!), hanem ott kinn, a Ház falain kívül esetleg több százezer magyar vállalkozó is figyel, ők szeretnék hallani, amit mondok, tisztelt hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy elmondhassam nekik. (Bauer Tamás: Nagyon érdekel bennünket!)

Tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, a kormány az időnként fellobbanó viták ellenére is ki fog tartani a mellett az álláspontja mellett, hogy ha beruházásokat hajt végre a magyar állam, akkor ott és ahol csak lehet, mindenhol magyar vállalkozók végezzék el ezeket a munkákat. (Taps a Fidesz és a MIÉP, szórványos taps az FKGP padsoraiból. - Közbeszólások az SZDSZ padsoraiból: Orbán-bánya!) Legyen szó gátakról, legyen szó utakról, legyen szó hidakról, szeretnénk, ha ezeket a beruházásokat, ilyen munkákat az egyre nagyobb számban képes magyar vállalkozók végeznék el. De nem csak ezt szeretnénk. Azt is fontosnak tartom, amiről kevesebb szó esik, hogy az ilyen beruházások finanszírozásához is egyre kevésbé külföldről és egyre inkább a magyarországi, azon belül is magyar bankoktól tudunk forrásokat igénybe venni. (Bauer Tamás: Ez egyszerűen baromság!) Ezt legalább olyan fontosnak gondolom, mint azt, hogy magyar vállalkozók dolgozzanak ezeken a beruházásokon.

Önök is bizonyára látták, hogy az utóbbi idők legnagyobb ilyen természetű hitelfelvétele történt meg, amelyet a legnagyobb magyar pénzintézet vezetett. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Természetesen fontos kérdés és a nyári vitákban is napirendre került, hogy vajon nem lesz-e drágább az autópálya attól, ha magyar vállalkozók és nem külföldiek építik. Erről szerteágazó vitákat hallhattunk. Én egyetlen számot szeretnék önöknek mondani és a ránk figyelőknek is; azt gondolom, hogy a józan paraszti ész segít ennek a kérdésnek a megválaszolásában. Magyarországon építettek már külföldiek autópályát. Van is olyan autópálya, amelyet éppen azért, mert külföldiek építették, nem tudtunk bevonni ez idáig az egységes magyar autópálya-rendszerbe. Most kiszámoltuk, hogy ha valaki a személygépkocsijával az előző kormány idején épült M5-ös autópályát minden nap igénybe akarja venni és azon akar közlekedni (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.), és minden kedvezményt igénybe vesz, akkor 660 ezer forintot kell egy évben fizetnie. (Moraj, közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Ezzel szemben... (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Az elnök csenget.) Ezzel szemben, ha a kormány által kialakított autópálya-rendszeren belül és a most épülő autópályákat akarja igénybe venni és minden nap használni akarja, akkor egy évben 23 ezer forintot kell fizetnie. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Kedves Barátaim! Ez a 23 ezres szám áll szemben a 660 ezer forinttal, és ennyit arról, hogy vajon olcsó-e, olcsóbb-e, ha külföldiek építik Magyarországon az autópályát. Azt már nem is mondom önöknek, hogy miután a magyar autósok - teljesen érthető módon - nem nagyon akarnak évente 660 ezer forintot fizetve ezen a pályán közlekedni, kénytelen a költségvetés a korábbról örökölt szerződés értelmében pénzt adni azoknak a külföldi vállalkozóknak, akik megépítették és működtetik az autópályát. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy a nyár egy sokkal inkább örömteli eseményére is felhívjam a figyelmüket. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a kormánynak azon az ülésén, amely az olimpia kérdésével foglalkozott, széles, mondhatom talán most már azt, hogy nemzeti egyetértés alakult ki. A főváros is támogatja az olimpiát, és ez jó esélyt ad arra, hogy a magyar nemzetnek a millennium után ismét legyen egy nagy közös vállalkozása, amelyet mindannyian magunkénak érezhetünk, függetlenül attól, hogy budapestiek vagy vidékiek vagyunk, függetlenül attól, hogy hol és mit dolgozunk. Nagyon bízom abban, hogy ez az együttműködés a főváros és a kormány között meghozza az eredményt. Nagyon remélem, hogy akik még bizonytalanok abban a kérdésben, hogy támogassák-e az olimpia gondolatát - mert hát ilyen politikai erők is vannak még Magyarországon -, azokat szeretném arra kérni, hogy latolgassák, fontolják meg jól az érveket, és ha lehet, akkor csatlakozzanak ehhez a közmegegyezéshez.

Miután ilyen széles támogatás van e szándék mögött, meg is kezdtük az olimpiára való felkészülés munkáját, ami azt jelenti, hogy az olimpia előkészítéséhez szükséges dokumentációt egy erre felkért bizottság most alkotja meg. A kormány éppen ezért úgy döntött, hogy részben ennek az olimpiát előkészítő bizottságnak a munkáját támogatandó, részben a sporthoz kapcsolódó, elsősorban az utánpótlás-nevelést segítő beruházások megsegítése érdekében, még ebben az esztendőben 3,7 milliárd forint támogatást szeretne eljuttatni erre a területre, a sport-, olimpialétesítmények és utánpótlás területére. (Bauer Tamás: Tessék módosítani a költségvetést!)

Hasonlóképpen szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a Budapest Sportcsarnoknál is megkezdődött az építkezés. Mindannyian emlékezhetnek arra, hogy mennyi embernek okozott fájdalmat (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.), amikor ez a lángok martalékává lett. Hosszas előkészítő munka után az alapkövet elhelyezték, az építési terveket a fővárossal egyetértésben a kormány támogatandónak látta, a szükséges beruházási keretet biztosította. Ez azt jelenti, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy ha felépül a Sportcsarnok, és erre jó esély van, akkor a parlament után ez lesz Magyarország második legnagyobb középülete, méltó ahhoz, amit millenniumnak nevezhetünk. (Bauer Tamás: Építik a franciák! - Közbeszólás az MDF soraiban: Most az a baj, hogy a franciák építik!)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány egy külön ülésén a helyszínen foglalkozott az árvíz sújtotta területek újjáépítésével. Mint önök is hallhattak erről, bár a kormány Csarodán tartott ülést - a csarodaiaknak itt is szeretném megköszönni, amiért olyan kedvesen fogadtak bennünket -, de az összes többi települést, amelyet árvíz sújtott, felkeresték az államtitkárok és a miniszterek, egyetlen település sem maradt ki. Nagyon remélem, az ott élők érzik, hogy nemcsak a kormány, de Magyarország szinte minden jóérzésű polgárának saját személyes ügye, hogy mire a nehezebb idők beállnak és az ősz is esősebbre fordul, addigra minden árvíz sújtotta családnak fedél lehessen a feje fölött. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Szeretném azt mondani önöknek, hogy a baj nagyobb, mint korábban gondoltuk: még a nyár elején is kellett lakhatatlanná vált lakásokat elbontani. Ezért a kormány úgy döntött, annak érdekében, hogy az újjáépítés rendben és kellő időben haladhasson, 10 milliárd forintot szeretnénk erre a célra fordítani. Nem lesz könnyű, azt is mondhatnám, nehéz lesz, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az őszre minden család feje fölött fedél legyen, de nem lehetetlen. Ezért arra kérek mindenkit, hogy ebben a célkitűzésben támogassuk az ott élőket. Szeretnék köszönetet mondani az újjáépítést vezető nagy magyar vállalkozói konzorciumnak, akik az újjáépítési munkákat szervezték, és annak a sok száz helyi vállalkozónak, akik ebben a munkában részt vettek, és személyes tapasztalataim alapján becsülettel és tisztességesen, a lehető leggyorsabban és legjobb minőségben végzik a munkájukat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány egy külön ülést szentelt az oktatás kérdésének is. Ha megengedik, én most ezekből a döntésekből csak kettőt szeretnék felidézni az önök számára.

Mintegy 5,7 milliárd forintot szeretne a kormány a költségvetésben szereplőhöz képest többletként elkölteni még ebben az esztendőben a felsőoktatás fejlesztésére. Ez szükséges. Ez azért szükséges, mert Magyarország végre átlépett egy nagyon fontos és magas határt. Azok, akik ma 19 évesek Magyarországon, elmondhatják magukról, hogy ők az első korosztály, amelyből ugyanannyian járnak felsőoktatási intézménybe, mint amennyien az Európai Unióban teszik. Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon a ma 19 éveseknek 42-43 százaléka eljut főiskolai és egyetemi intézményekbe és képzésbe. Ez európai átlag. Bizonyára emlékeznek arra, hogy tíz esztendővel ezelőtt milyen szomorú listákat láthattunk arról, hogy Magyarország egy-egy korosztálya milyen hátul szerepel az európai összehasonlító elemzésekben a beiskolázás tekintetében. Örülök annak, hogy tíz esztendő alatt sikerült eljutnunk oda, hogy ma már a 19 évesek esetében európai átlagról beszélhetünk.

A kormány foglalkozott, tisztelt hölgyeim és uraim, a nyugdíjasok helyzetével is. Hoztunk egy olyan döntést, amelyet szeretnék itt most az ország nyilvánossága előtt nagyobb körben is ismertetni. A kormány döntött, és javaslatot tesz a tisztelt Háznak... (Zaj az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Egy kis figyelmet szeretnék ismét kérni; én tudom, hogy esetleg önöket nem érdekli, de 320 ezer olyan munkavállaló nyugdíjas él ma Magyarországon, akik közül lehet, hogy sokan figyelnek bennünket, és ez az ő személyes életüket érinti.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kormány tehát azt a javaslatot teszi a tisztelt Háznak, hogy 2002. január 1-jétől a nyugdíj mellett dolgozók adóalapját ne növelje a nyugdíj. Ez 320 ezer munkavállaló nyugdíjas számára teszi könnyebbé az életet. (Taps a kormánypártok soraiban.) Arra szeretném kérni a tisztelt Ház képviselőit és képviselő asszonyait, hogy az őszi parlamenti döntés során támogassák pártállásra való tekintet nélkül a kormány javaslatát.

A kormány foglalkozott a beiskolázás kérdéseivel is, erről a sajtó elég széles körben tájékoztatott. Én csak egyetlen információt szeretnék itt most megismételni önök előtt. A kormány úgy döntött, hogy növelni kell az iskolás korú gyermeket nevelő szülők adókedvezményét, és ennek érdekében úgy döntöttünk, hogy gyermekenként 10 ezer forintig a természetbeni juttatás, amely eddig adóköteles volt, ezután ne legyen adóköteles. Ez azt jelenti, hogy 530 ezer gyermek számára válik könnyebbé az iskolakezdés, 530 ezer gyermeket nevelő család és szülő kapott érzékelhető segítséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ezek után engedjék meg, hogy végezetül a legfontosabb kérdésről is szóljak néhány szót. 2001 első félévében háromszázzal születtek többen, mint egy esztendővel ezelőtt az előző év első hat hónapjában. Ezzel egy időben 5400-zal kevesebben haltak meg, mint egy évvel ezelőtt, és a csecsemőhalálozás aránya 11 százalékkal csökkent. Ez a legfontosabb információ, amelyet önöknek a nyári összefoglaló elemzésekből át tudok adni.

Ez azt jelenti, hiába tűnik úgy, hogy a helyzet javult, és azt hiszem, nemcsak úgy tűnik, hanem a valóságban is javult, de még így is az év első felében 17 ezer fővel fogyott Magyarország népessége, bár a csökkenés mértéke lassult 25 százalékkal, de azért még mindig erősnek mondható. A népességfogyást nem sikerült megállítani három év kemény munkájával sem; lassítottuk, jó reményeink vannak a jövőre nézve, de még nem sikerült megállítani. Azt kell mondanom önöknek, hogy ezért Magyarországot okkal nevezhetjük továbbra is olyan országnak, amely ugyan egészségesebb, mint volt, de még mindig nem gyógyult meg. Az az ország, ahol többen halnak meg, mint amennyien születnek, nem nevezhető egészséges országnak.

Azt kell mondanom, hogy mindannyiunk összefogására, komoly kormányzati munkára, parlamenti összehangolt működésre van továbbra is szükség ahhoz, hogy Magyarország ebből a bajból kigyógyulhasson. Az orvosi konzílium véleménye szerint a beteg állapota javult, az alkalmazott gyógyszerek eddig hoztak már némi eredményt, de az előttünk álló időszakban még nagyon sok beavatkozást kell elvégezni.

Azt kívánom a tisztelt Háznak, hogy folytatva az e területen, a családok támogatása ügyében eddig mutatott politikáját, az előttünk álló fél évben is hozza meg a szükséges döntéseket, az előttünk álló fél esztendő parlamenti vitái is közelebb vigyenek ahhoz, hogy Magyarország ismét egészséges ország lehessen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)

A frakció-reakciók és a miniszterelnök viszontválasza

Vissza a kezdőlapra