Felszólalók:
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz)
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP):
ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Soron következik a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az elõterjesztést T/4617. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/4617/1-5. számokon kapták kézhez.
Megadom a szót Harrach Péter szociális és családügyi miniszter úrnak, az ajánlás szerint 25 perces idõkeretben. Tessék, miniszter úr!
HARRACH PÉTER szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt négy év egyik legdinamikusabban fejlõdõ területe volt a szociális jogalkotás. Stratégiai szempontból egységes koncepció alapján került sor a jogszabályok megalkotására, és ennek nagyon jó példája a szociális törvény jelenlegi módosítása is.
A javaslat középpontját alkotó szakterület szabályainak, a szociális szolgáltatásoknak a módosítása ugyanis szerves folytatása annak a reformfolyamatnak, amelynek legfontosabb irányairól, illetve megoldási módjairól a parlament egyszer már döntött, és 1999-ben a törvénymódosítást elfogadta e témakörben. Ennek a módosításnak folytatása a tervezet, mely tartalmazza a szociális szolgáltatásokon kívül a jogharmonizációs követelményekbõl, illetve a pénzbeli ellátások korszerûsítésébõl adódó további új rendelkezéseket is.
Áttekintve a módosítás legfontosabb kérdéseit, elsõként a jogharmonizációs kötelezettségbõl fakadó szabályokat kell megemlíteni, amely az Európai Közösség által szabályozott szociális biztonsági koordináció megteremtése érdekében szükséges módosításokat tartalmazza.
Jelenleg a szociális juttatások a Magyarországon élõ magyar állampolgároknak, a bevándorlási engedéllyel rendelkezõ külföldieknek és a magyar hatóságok által menekültként elismert személyeknek járnak. A javaslat a szociális törvény személyi hatályát - a személyek szabad áramlásának elõsegítése érdekében - az említett személyi körön kívül kiterjeszti az európai gazdasági térség állampolgárára és a harmadik állambeli hozzátartozójára. Hazánk csatlakozását követõen az ápolási díj és az idõskorúak járadéka a jogszerûen, életvitelszerûen Magyarországon tartózkodó és állandó lakhellyel rendelkezõ, de az európai gazdasági térséghez tartozó állampolgárt, valamint - a törvényben meghatározott feltételek mellett - a harmadik államból származó családtagját is megilleti.
Mindkét ellátási forma csak Magyarország területén illeti meg az érintett állampolgárokat. Amikor az országot a letelepedés szándékával a támogatásban részesített személy elhagyja, az ellátás iránti igényelbírálást, valamint a folyósítást meg kell szüntetni, tehát az ellátások egyike sem lesz exportálható. Természetesen ezek a jogkiterjesztõ rendelkezések az Unióhoz történõ csatlakozásunkkal egyidejûleg lépnek hatályba.
Tisztelt Ház! A pénzbeni ellátások vonatkozásában a javaslat módosító rendelkezéseket tartalmaz az ápolási díj és a rendszeres szociális segély tekintetében, másrészt egy új támogatási forma, az adósságkezelési szolgáltatás bevezetésérõl intézkedik. Az ápolási díj módosításának az a célja, hogy ez az ellátás jobban szolgálja a súlyosan fogyatékos és a tartósan beteg, gondozásra szoruló személyek szociális jogait, otthoni ápolásuk esélyeit, valamint az egységes jogalkalmazás elõsegítését. A javaslat hiányt pótol azzal, hogy meghatározza a súlyosan fogyatékos és tartósan beteg személy fogalmát, összhangban a fogyatékos személyek jogairól és az esélyegyenlõségük biztosításáról szóló törvényi definícióval.
A módosítással lehetõvé válik, hogy az oktatáshoz való jogok gyakorlása mellett a súlyosan fogyatékos személy részére - amennyiben integrált nappali képzése nem egész napos elfoglaltságot jelent - az ápolási díj folyósítása lehetõvé váljon, ha ahhoz külsõ segítõ, ápolást végzõ hozzátartozó közremûködése szükséges.
A munkanélküliek elmúlt évben átalakított támogatási rendszere alapvetõen érintette az aktív korú nem foglalkoztatott személyek rendszeres szociális segélyre való jogosultságát. Az egy év tapasztalata megkívánja az önkormányzat által szervezett foglalkoztatás keretében mûködõ közcélú munkavégzésre vonatkozó rendelkezések pontosítását és a jogalkalmazás során felmerült problémák rendezését.
A törvényjavaslat fontos eleme a lakhatással összefüggõ hátralékok kezelésének megoldása. A rendelkezésre álló adatok alapján a különbözõ lakossági hátralékok összege mintegy 40 milliárd forint, amely mintegy 200 ezer családot érint. Ezért szükségesnek mutatkozik egy olyan rendszerû adósságkezelés kialakítása, amely komplex módon kezeli a családok eladósodását, és beilleszthetõ az önkormányzatok szociális feladatai közé. Az adósságkezelési szolgáltatás olyan új ellátási forma, amelynek keretében a pénzbeli támogatás összehangolására kerül sor a háztartás-gazdálkodás fogyasztási szerkezetének átalakítására irányuló tanácsadással, valamint a további eladósodást megelõzõ lakásfenntartási támogatás rendszeres folyósításával. Az adósságkezelésre vonatkozóan a javaslat csak keretjellegû rendelkezéseket tartalmaz, a konkrét jogosultsági feltételek meghatározását, a támogatás igénybevételére, mértékére vonatkozó szabályozást - egyes más segélytípusokhoz hasonlóan - az önkormányzatok hatáskörébe utalja.
A javaslat középpontjában a szociális szolgáltatási szektor korszerûsítésére vonatkozó rendelkezések állnak. Ennek a folyamatnak az elsõ állomása volt a szociális törvény módosítását tartalmazó 1999. évi LXXIII. törvény elfogadása, amely kijelölte a korszerûsítés irányait. Ezt folytatja a javaslat, amely jelentõs paradigmaváltás a szociális szolgáltatások vonatkozásában.
A törvénymódosítás elsõdleges célja, hogy a szociális intézmények szolgáltatásai minõségi szempontból javuljanak, és szeretném hangsúlyozni, hogy az ellátást igénybe vevõk minél hosszabb ideig saját lakókörnyezetükben részesüljenek ellátásban, továbbá az egyéni jogvédelem, a biztonságos szolgáltatási környezet feltételrendszere megvalósuljon. Ennek érdekében a javaslat több tekintetben átalakítja és kiegészíti a hatályos jogszabályokat, és megteremti az alapjait az európai normáknak, elvárásoknak megfelelõ szolgáltatási rendszer kiépítésének.
A szolgáltatások tekintetében elsõdleges fontosságú az alapellátás szakmai feladatainak módosítása, illetve a szolgáltatás biztosításához kapcsolódó szervezeti rendszer struktúrájának átalakítása. Az alapellátás változásának elsõdleges indoka, hogy az ellátást igénybe vevõk minél hosszabb ideig - az egyébként olcsóbb és humánusabb - otthoni környezetben történõ ellátásban részesülhessenek. Ennek a szakmai iránynak további elõnye, hogy a szolgáltatás kiegészítõ jellegéhez kapcsolódóan, annak biztosításába bevonhatók az ellátást igénylõ környezetében élõ személyek, családtagok, hozzátartozók, közösségek, ezáltal megelõzhetõk a szakmailag indokolatlan bentlakásos intézményi elhelyezések.
A javaslat által meghatározott rászorultsági csoportok részére - idõskorúak, fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, hajléktalan személyek - ugyanazon szakmai alapelv, a közösségi alapokon álló szolgáltatási filozófia határozza meg a gondozás kereteit.
Ennek különbözõi formái az egyes ellátotti csoportok szerint differenciáltak - például fogyatékos személyek esetében támogató szolgálat, pszichiátriai betegek ellátása esetén közösségi pszichiátriai ellátás -, de jellegüknél fogva azonos szervezeti és szakmai elvek szerint meghatározottak, s ezáltal a családi kapcsolatok erõsítése, a család tehermentesítése, a saját lakókörnyezetben történõ ellátás elsõdlegessége jelenik meg.
Tisztelt Országgyûlés! A kormány az alapellátás színvonalának javítása érdekében komplex intézkedéseket tervez, melyben a tárgyi feltételek javításának támogatása, az alapellátásban foglalkoztatottak létszámhelyzetének javítása, valamint egy hatékonyabb finanszírozás feltételeinek megteremtése az elkövetkezendõ évek feladata lesz.
Az alapellátás biztosítása szempontjából nagyon fontos, hogy a feladatok megszervezésének szervezeti hátterét is rendezi a javaslat. Lehetõséget biztosít a szervezeti integrációra, például a családsegítés és a gondozási központok együttes mûködtetésével. Ezzel lehetõvé válik, hogy egy hatékonyabb intézményi háttérrel eredményesebben lehessen a szolgáltatásokat szakmai és gazdasági szempontból is megszervezni. Ebben a rendszerben ugyanis összekapcsolható a családsegítés keretében biztosított mentális ellátás és a gondozási központok által végzett konkrét gondozási munka, az étkeztetés, a házi segítségnyújtás feladatai.
Segítséget kívánunk nyújtani az önkormányzatoknak a feladatellátás biztosításában azzal, hogy széles körben lehetõvé tesszük a nem állami szervezetek részére is a részvételt az alapellátás szervezésében, az alapellátás körébe tartozó szolgáltatások biztosításában. Ezzel a szabályrendszerrel olyan korszerû, új ellátások és szolgáltatások alapjai teremthetõk meg a szociális szolgáltatások tekintetében települési szinten, melyek hosszú távon egy új rendszer alapjait jelentik, biztosítva e szektor erõteljes fejlesztését.
Szintén fontos eleme a módosításnak az ellátást igénybe vevõk jogainak átfogó rendezése. Más területek esetében - oktatás, egészségügy - az egyéni jogvédelem szabályainak törvényi szintû kidolgozása, valamint a jogvédelem intézményrendszerének mûködtetése többéves múltra tekint vissza. Elõtérbe kerül az alap- vagy szakosított ellátást igénybe vevõ mintegy 600 ezer fõnek a jogbiztonsága az egyéni jogvédelem eszközeinek és területeinek meghatározásával, egyéni érdekeiknek és szükségleteiknek biztosításával. A javaslat részletesen meghatározza, hogy melyek azok a jogok, amelyek különösen figyelembe veendõk; ezen jogok körének meghatározása az elmúlt évek ombudsmani vizsgálataiban foglalt ajánlásokat is figyelembe vették. Az egyes ellátási csoportok speciális igényeinek megfelelõen a fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, hajléktalan személyek és a szenvedélybetegek esetében is sor kerül speciális rendelkezésekre a jogvédelem területén. Az egyéni jogvédelem személyi feltétele az ellátottjogi képviselõ alkalmazása, aki a megyei módszertani intézményekhez kapcsolódóan, de szakmai függetlenség mellett fejti ki tevékenységét.
Tisztelt Ház! A törvénymódosítás fontos eleme a pszichiátriai betegek szociális ellátására vonatkozó szabályok korszerûsítése, mely több rendelkezés beépítésével valósul meg. Egyrészt célunk, hogy az ellátórendszer differenciáltságának biztosítása érdekében meghatározzuk, hogy mely kórképekkel rendelkezõ személyek nem tartoznak a pszichiátriai betegek szociális ellátásának körébe, és ezáltal tehermentesítsük a pszichiátriai betegeket ellátó intézményeket. Így az idõskori vagy egyéb szellemi leépülés, a súlyos, közösségi együttlétre képtelen személyiségzavar és a szenvedélybetegség esetében a pszichiátriai betegek ellátását végzõ intézmény csak akkor köteles az ellátást igénylõ elhelyezésére, amennyiben az ellátásához szükséges feltételeket képes biztosítani. Ha erre nincs mód, akkor önálló intézményi egységet vagy részleget kell biztosítani ezen ellátottak részére. Emellett rendezésre kerül a pszichiátriai betegek kötelezõ, bíróság általi intézményi elhelyezésének meghatározása, amely ebben az egy esetben áttöri az önkéntes intézményi elhelyezés alapelvét.
Szintén fontos szabály az intézményekben alkalmazható korlátozó eszközök felsorolása, illetve alkalmazásuk garanciális szabályainak meghatározása. Ez mind az ellátást biztosító intézmények, mind pedig az ellátottak esetében garanciát jelent a jogszerû és alapvetõ jogokat tiszteletben tartó szolgáltatások kialakítására.
Az önkormányzatok feladatellátása szempontjából is lényeges rendelkezéseket tartalmaz a javaslat. Egyrészt úgynevezett szolgáltatástervezési koncepció készítésére kötelezettek az önkormányzatok, amelyben pontosan fel kell mérniük a településen, illetve megyében élõ szolgáltatások iránti igényt, a hiányzó ellátások megszervezésének, a fejlesztések megvalósításának ütemezését, azok feladatainak meghatározását. A koncepciót mind a települési, mind a megyei, fõvárosi önkormányzatnak el kell készítenie, összehangolva a fejlesztés irányait. Szintén az önkormányzati feladatellátást erõsíti az integrációs szabályok beépítése a törvénybe. Különösen kisebb települések esetében komoly problémát jelent az egyes ellátási formáknál, hogy minden ellátás esetében külön-külön meg kell felelni a jogszabály által elõírt tárgyi-személyi feltételeknek. Ezt a kötelezettséget könnyíti meg a javaslat azzal, hogy bizonyos vonatkozásokban felmentést ad ezen szabályok alkalmazása alól.
Az önkormányzati feladatellátás megkönnyítését szolgálja az egyes intézményi szolgáltatások úgynevezett kiszerzõdtetésének lehetõvé tétele, amikor is a fenntartó szerzõdést köthet intézményen kívüli szolgáltatóval egyes feladatok - mint például a mosatás, étkeztetés, takarítás, könyvelés, karbantartási feladatok - ellátására; fontos szabály azonban, hogy a intézmény szakmai feladatainak kiszerzõdtetésére nincs mód. A javaslat a kiszerzõdtetés lebonyolításának garanciális szabályait határozza meg, felsorolva a megkötendõ szerzõdés minimális kötelezõ elemeit, illetve a kiszerzõdtetés lebonyolítását.
A javaslat több vonatkozásban is foglalkozik a szociális szolgáltatásban foglalkoztatottak helyzetével. A továbbképzési és szakvizsga-kötelezettség teljesítéséhez, illetve a kötelezettség elmulasztásához kapcsolódóan új szabályok jelennek meg a javaslatban. Eszerint a továbbképzési kötelezettségüket teljesítõk egyszeri jutalomban részesülnének, amelynek összege megegyezik az érintett személy havi illetményével, a kötelezettséget nem teljesítõk esetében viszont lehetõség nyílik a munkaviszony, illetve a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére.
Emellett a javaslat tartalmazza a szolgáltatásban foglalkoztatottak jogaira vonatkozó rendelkezéseket. Egyrészt összhangban a gyermekvédelmi ágazatban foglalkoztatottakra vonatkozó rendelkezésekkel, a munkavégzéshez kapcsolódó erkölcsi megbecsülés és elismerés deklarálásával, másrészt pedig bizonyos, elsõsorban az alapellátásban meghatározott munkakörök esetében a foglalkoztatottak közfeladatot ellátó személynek minõsülnek, és így fokozott büntetõjogi védelemben részesülnek.
Tisztelt Országgyûlés! A szociális jogalkotás újabb fontos állomása a parlament elõtt levõ törvénymódosítás. Nagyon fontosnak tartom, hogy mind a pénzbeli ellátások, mind a szolgáltatási szektor esetében erõsítsük meg a szolgáltatási jelleget, ösztönözzük az ellátásszervezõ önkormányzatokat minél magasabb szintû feladatellátásra, és a szociális támogatások és szolgáltatások stigmatikus jellege gyengüljön. Célunk, hogy minden rászoruló személy esetében sor kerüljön az egyéni élethelyzet részletes vizsgálatára, és az alkalmazott támogatás, akár pénzbeli ellátás, akár szolgáltatás, egyénre szabott, az egyéni szükségletekhez igazodó, az egyéni igényeket a lehetõ legjobban figyelembe levõ legyen. Fontos, hogy a biztosított ellátások egymásra épülõ rendszere alakuljon ki, amelyben egy egységes, logikus struktúrában szervezõdnek az egyes ellátások, figyelembe véve a törvényi rendelkezéseket, de lehetõséget adva az ellátást biztosító, akár önkormányzati, akár nem állami szervezetek részére, hogy a helyi igényeknek legmegfelelõbb ellátórendszert mûködtessenek.
Azt szeretném leszögezni, hogy a szociális ellátások mindkét nagy területén komoly elõrelépés történik a minõségi, egyénre szabott feladatellátás megvalósítására, valamint a szükségletekhez igazodó szociálpolitikai eszközök alkalmazásának lehetõvé tételére. Ezért tisztelettel kérem az Országgyûlést, hogy támogassák a törvénymódosítást.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Képviselõtársaim! Mi örömmel kezdjük el tárgyalni a szociális törvény módosítását, hiszen a polgári kormány által benyújtott elõterjesztés számos pozitív változtatást kezdeményez. Tovább korszerûsíthetjük az intézményi ellátásokat, elsõsorban az ellátottak jogvédelmére való tekintettel; létrehozhatjuk az adósságkezelési szolgáltatás intézményesített rendszerét; kiszélesíthetjük az alapellátási feladatokat, különös tekintettel a fogyatékos személyekre és a pszichiátriai betegekre; kiépítjük az ellátottjogi képviselet rendszerét. És összességében mindehhez éves szinten több mint 11 milliárd többletforrást rendelnénk.
Nézzük meg részletesen is, miért is jó a Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint ez a törvényjavaslat! Az elmúlt évek során a szociálisan hátrányos családok nagy része olyan adósságspirálba került, amelybõl önerõbõl nem tud kilábalni. Az adósságterhek enyhítésére az elmúlt években, az elmúlt idõszakban több célprogram is indult, és a különbözõ lakossági hátralékokat mérsékelni tudták. A családok egy részének azonban egyidejûleg több szolgáltató felé áll fenn a tartozása, és nem minden rászoruló jelenik meg idõben a támogatási körben.
Ez a törvénytervezet, amely elõttünk fekszik, javaslatot tesz egy komplex adósságkezelési tevékenységre, mely szerint a pénzbeni ellátásokat, a pénzbeni támogatást összekapcsolja egyfajta adósságkezelési tanácsadással, mely a háztartások gazdálkodására vonatkozik. A törvényjavaslat megteremti a jogszabályi kereteket, elõírja a jogosultság feltételeit, meghatározza a fõ szabályokat, és a települési önkormányzatokra bízza a részletes szabályok megalkotását. Az önkormányzati szövetségek többsége üdvözölte ezt a módosítást.
Módosulnak az ápolási díj szabályai. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának jelentései szerint a súlyosan fogyatékos és tartósan beteg személy fogalma meghatározásának hiánya túlzottan széles mérlegelési jogkört biztosított az önkormányzatoknak. Ez a törvényjavaslat követi a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló törvény fogalomhasználatát. Ez segíti egyébként az egységes jogalkalmazást is.
A törvénytervezet kiterjeszti az ápolási díjra jogosultságot azokra az esetekre, amikor a súlyosan fogyatékos nappali képzése nem jelent egész napos elfoglaltságot, vagy a képzés ideje alatt is szükség van az ápoló jelenlétére. Szerintünk ez is pozitív elõrelépés.
1999-ben szabályoztuk a rendszeres szociális segélyre vonatkozó elõírásokat, melyek szerint új önkormányzati feladat lett a segélyre jogosult aktív korúak számára a munkalehetõség biztosítása. Az azóta eltelt idõ tapasztalatait most beépíthetjük a törvénybe, korrekciós céllal. A javaslat pontosan meghatározza az önkormányzat foglalkoztatási feladatát, a közcélú munka fogalmát és azon személyek körét, akik a közcélú foglalkoztatásba bevonhatóak.
A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézményekre vonatkozó szabályok is módosulnak, javulnak. Az alapellátási feladatok körében a helyben élõ fogyatékos személyek, pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek és hajléktalan személyek ellátását is biztosítani kell. A nagy létszámú intézmények átalakításából adódóan a saját lakókörnyezetbe visszakerülõkrõl is gondoskodni kell, akár a saját családjához költözik vissza, akár önálló életet fog élni és ezt választja.
Újítás a javaslatban, hogy a pszichiátriai betegek esetében a közösségi gondozási módszert, a fogyatékos személyek esetén pedig a támogató szolgálat szolgáltatásait fogalmazza meg. Mindkettõ a saját lakókörnyezetben, a specialitásokat figyelembe véve nyújt segítséget. Jelentõs pozitívum még, hogy a közösségi pszichiátriai ellátásnál folyamatos kapcsolattartás lehetséges az egészségügyi ellátórendszerrel, így a korai észlelés, az idõben nyújtott orvosi segítségnyújtás esélye adott.
A szakosított ellátás területén történõ módosítások leginkább a pszichiátriai betegek otthonának szabályait érintik. Ezek alapján a pszichiátriai betegek otthonába csak az a személy vehetõ fel a jövõben, aki nincs veszélyeztetõ állapotban és nem igényel kórházi kezelést. Régóta jelentkezõ igény az is, hogy a nappali intézetekben legyen lehetõség a halmozottan fogyatékos személyek részére történõ szolgáltatásra. A törvénytervezet ezt lehetõvé tenné.
A nagy létszámú intézmények átalakítására készülve két, új típusú lakóotthon kerül megnevezésre: a rehabilitációs célú lakóotthon és az ápoló-gondozó célú lakóotthon. Az integrált szervezeti formákra vonatkozóan a tervezet meghatározza a három alapformát: részlegek, vegyes profilú intézmény, integrált intézmény. A javaslat lehetõvé tenné a szervezeti integrációt az alap és nappali ellátást nyújtó intézményekben és a bentlakásos intézményekben is egyaránt. Ezzel jelentõsen könnyíthetünk a kistelepüléseken, azokon a kistelepüléseken, ahol ellátási kötelezettség nélkül fenntartott intézmények vannak, hiszen a szakdolgozók sokkal rugalmasabban tudják munkájukat végezni, valamint ez egy költségkímélõbb megoldási forma.
Fontos garanciális szabályok kötelezõ betartása mellett egyes integrált intézményi formáknál felmentést lehetne adni bizonyos tárgyi és személyi feltételek biztosítása alól. Kötelezõ azonban betartani azon szabályokat, amelyek az egy személyre jutó alapterületet, a szakdolgozók létszámát írják elõ.
Az egészségügyhöz, oktatáshoz, gyermekvédelemhez hasonlóan szükségessé vált a szociális intézményekben élõk jogainak szabályozása. A tervezet nem csupán jogokat deklarál, hanem konkrét garanciális szabályokat is megfogalmaz, nevesül, hogy a jogok érvényesülése mennyiben az intézmény feladata, és milyen konkrét kötelezettsége van az intézmény vezetõjének. Hadd említsem meg a legfontosabb területeket: a fogyatékos személyek esetében az akadálymentes közlekedés biztosítása; szenvedélybetegek esetében a személyiségi jogok biztosítása; hajléktalanok esetében az emberi méltóság biztosítása. A pszichiátriai betegek esetén a korlátozó intézkedések és kényszerítõ eljárások alkalmazásának garanciális szabályai vannak kidolgozva, figyelemmel az egészségügyi törvény elõírásaira.
A tervezet létrehozza az ellátottjogi képviselõ intézményét, mely nem egy általános értelemben vett jogsegélyszolgálat, hanem az esetleges, szociális helyzetbõl adódó kiszolgáltatottság enyhítése a cél. Mi lesz tehát a feladata egy ilyen ellátottjogi képviselõnek? Megkeresésre, illetve saját kezdeményezésre tájékoztatást nyújthat az ellátottakat érintõ legfontosabb alapjogok tekintetében; segít a panasz megfogalmazásában; kezdeményezheti annak kivizsgálását az intézmény vezetõjénél vagy az intézmény fenntartójánál.
A törvénytervezet foglalkozik az érdek-képviseleti fórum szerepével, mely elsõdlegesen az intézmény mûködésével, életével kapcsolatos. Véleményez, tájékoztatást kér és tanácsot adhat a döntések meghozatalánál.
A törvénytervezet módosítja a rehabilitációs intézményrendszer igénybevételére vonatkozó szabályokat is. A teljes körû ellátás kötelezõ biztosításán túl a foglalkoztatási feltételek biztosítását kötelezõ feladatként határozza meg. Lehetõséget teremt új elemként külsõ gondozó vonatkozásában is. Az ezekre vonatkozó részletes elõírásokat külön jogszabály fogja meghatározni. A meglehetõsen kidolgozatlan pálya- és munkaalkalmassági vizsgálatot - amely helyenként kaotikus állapotokat is teremtett - felváltja az úgynevezett rehabilitációs alkalmassági vizsgálat. Támogatandó a javaslat azon része is, mely egyhavi illetményt juttatna azon személyes gondoskodást végzõ dolgozóknak, akik teljesítik továbbképzési kötelezettségüket. Ennek egyik oka az, hogy a továbbképzés költségekkel jár.
A szociális törvény módosítását jogharmonizációs kötelezettségünk is indokolja, hiszen e négy alapszabadság egyike a személyek szabad áramlásához kapcsolódik. Ezen belül feladatunk a szociális ellátásokra vonatkozó európai közösségi normákkal való összhang megteremtése. Szabályozzuk ebben a tervezetben a Magyarországon lakóhellyel rendelkezõ és életvitelszerûen itt tartózkodó európai gazdasági térség állampolgárainak és hozzátartozóiknak a juttatását.
A törvénytervezethez kapcsolt hatástanulmányból - amelyet megkaptunk - kiderül, hogy az önkormányzatoknak átadott normatív támogatások összege 2003-ban 7 milliárd forinttal nõ. A szakmai programok, fejlesztések támogatására pedig több mint 3 milliárd forintot biztosítana a központi költségvetés.
A hatályba léptetés idõpontját mi megfontolt döntésnek tartjuk, hiszen ezen törvénytervezet elfogadása után elõször szakmailag fel kell készülni a törvény végrehajtására, meg kell alkotni a végrehajtási rendeleteket nemcsak a minisztériumnak, hanem az önkormányzatoknak is, és ezután hozzá kell rendelni a költségvetési forrásokat.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat a szociális intézményi ellátások szabályait tovább korszerûsíti, javítja legfontosabb szempontként az ellátottak jogvédelmét. Célja, hogy a szociális ellátásokat lehetõség szerint a lakóhelyen vagy ahhoz közel nyújtsa. A hatékonyabb intézményrendszer létrehozása érdekében, valamint a jogharmonizációs kötelezettségek teljesítése miatt ezt a törvénytervezetet támogatjuk és támogatásra ajánljuk.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm, képviselõ asszony. Felszólalásra megadom a szót Szabó Sándorné képviselõ asszonynak, MSZP; õt követi majd Koppánné Kertész Margit képviselõ asszony.
SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Kedves Államtitkár Asszony! Nem egy szokványos törvénymódosítás tárgyalása zajlik a parlamentben. Ambiciózus szakmai programot szorgalmaz - pénzügyi megalapozottság nélkül. Mi, szocialisták is alapvetõen egyetértünk a fõ céllal: a szociálisan, az egészségügyi állapota miatt rászoruló embereken segíteni kell, nem kiszakítva õket a családi környezetbõl, és csak a legvégsõ esetben intézményi ellátást nyújtani számukra. Segíteni lehet ezáltal nemcsak az érintett embereken, hanem a családokon is, támogatva õket a gondozási-ellátási feladatukban.
De nem tartjuk túl elegánsnak azt, hogy a ciklus negyedik évében a következõ évekre az ellátórendszert átformáló törvényt hoznak elõzetes politikai egyeztetés nélkül. Eddigi tapasztalataink ugyanis azt sugallják, a parlamenti tárgyalás során már a kijegecesedett elõterjesztést nem vagy alig lehet, különösen ellenzéki módosító javaslatokkal formálni, javítani. Pedig a formálás, javítás kötelezettségét érezzük, mert tudjuk, illetve hisszük, a megvalósítás felelõssége ránk fog hárulni a következõ ciklusban. (Csige József: Hát ez az! - Közbeszólások a Fidesz soraiból.) A miniszter úr vezette tárca álmodott, szót fogadva a miniszterelnöknek, s néhol merészet is. Úgy látszik, bízik bennünk, mi meg is tudjuk majd valósítani. Mi nemcsak könyveket gyûjtünk a gyermekeknek, családoknak, ami nagyon szép és nemes dolog, hanem a gazdasági fejlõdés eredményeit is érzékelhetõvé tesszük a rászorultak számára.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslat 58 paragrafusából kétharmad 2003 után lép hatályba, akkor kerül majd bevezetésre, egy másik része pedig az európai csatlakozás után.
Hét külön jogszabály kidolgozását is ígéri a törvényjavaslat. Félõ, hogy a kormányzati píár, a propaganda részévé válik a javaslat néhány jó eleme, noha csak másfél év múlva kerül bevezetésre. Most, amikor talált pénz van a kormány kasszájában, a jelenlegi kormány kasszájában, erre kellene fordítani. Ha az országimázsra van több mint 9 milliárd forint, erre nem jut 11 milliárd? Pedig ha van valami, ami az országimázst segíti és építi, akkor ez, a szociális ellátórendszer gazdagítása, gyarapítása az.
Jónak tartjuk és ezért maximálisan támogatjuk azt a javaslatot, hogy a szociális szférában dolgozók, ha továbbképzésen sikeresen vesznek részt, egyhavi bérüket kapják jutalmul - de ne 2003-tól, hanem jövõ év január 1-jétõl! Különben azt kell mondanunk, hogy ez nem több, mint megsimogatása a szociális munkások lelkének, bár úgy tûnik, hogy õk nagyon jó szívvel veszik a kedves és vigasztaló szavakat, de alapvetõen életkörülményeiken, munkakörülményeiken és anyagi helyzetükön egy ígérvény nem változtat.
Mi, szocialisták tudjuk, a jó jövedelmi viszonyokat kedves szavak nem pótolják tehát. Éppen ezért az a tervünk, hogy a szociális területen dolgozók bérét a közalkalmazotti bér átlagára emeljük, és ismerve a jelenlegi anyagi helyzetet, ez a béremelés akár az 50 százalékos mértéket is elérheti. Tudjuk, nemcsak anyagilag, lelkileg, mentálisan is kimerítõ a szociális munka. Terveink szerint minden e területen dolgozó számára évente biztosítjuk majd a regenerálódás feltételeit.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslat másik új eleme, amit szintén a tervezettnél hamarabb, már jövõre be kellene és lehetne vezetni, ez az adósságkezelési szolgáltatás. Módosító javaslatunk tehát egyrészt elõbbre hozza a bevezetést, másrészt rövidebb tartozási idõtartamot ír elõ hat hónapnál. Így a 20-30 ezer forinttal tartozó, de ennek kifizetését is reménytelennek látó családok számára is nyújtanánk fogódzót. Ezen kívül, pontosabban ezen belül már részletkérdésnek tûnik, de a lakhatási támogatás automatikus nyújtása az adósságkezelési szolgáltatást igénybe vevõknek feszültséget keletkeztethet az önkormányzatban, ezért erre is lesz módosító javaslatunk.
Másik új eleme a tervezetnek az ellátottjogi képviselõ intézményének a létrehozása. Fontosnak, szükségesnek és támogatandónak tartjuk, de elfogadhatatlan az a mód, ahogy bevezetni tervezik. Elfogadhatatlan tehát számunkra az, hogy a szociális intézményrendszeren belül a módszertani intézet alkalmazásában álljon ez az ellátottjogi képviselõ. Két megoldási javaslatunk van. Vagy az ombudsmani hivatalhoz kellene telepíteni, természetesen az ombudsmani hivatal anyagi terheinek növekedését kompenzálva, vagy egy közalapítványhoz, köztestülethez, amely a függetlenségét garantálná. Így valósulhatna meg és valósulna meg az a szándék, hogy az intézményi ellátottak számára nyújtana segítséget jogaik gyakorlásában.
Tisztelt Képviselõtársaim! A szociális alapellátás szolgáltatásait kiszélesíti e javaslat. Az idõsek mellett a fogyatékos személyek, a pszichiátriai betegek, szenvedélybetegek, hajléktalanok ellátását is tartalmazza. Ez jó, azonban az esélyegyenlõségi törvény definícióját veszi át például a súlyos fogyatékosság meghatározására. A fogyatékossági támogatás jelenlegi megítélésének alapjául szolgáló definíciót álláspontunk szerint az idõ tapasztalatai alapján már finomítani lehetne és kellene, összhangban az európai elvárásokkal. A jelenlegi definíció szerint a rászorultságot nem a rászorultság maga, hanem az oka dönti el. Ez nem felel meg az európai felfogásnak.
A fogyatékkal élõk érdekvédõ és szakmai szervezeteinek a véleményét elfogadva a definíció módosítását javasoljuk. Például egy javaslat lehetne az, hogy súlyos fogyatékkal élõ az, akinek funkciózavara olyan mértékû, hogy önálló életvitelében akadályozza, mindennapi teendõiben rendszeresen eszközök vagy személyek segítségére szorul, vagy azokat oly mértékben másképpen képes végezni, hogy az akadályozza a normális életvitelben. Reményeink szerint ez a definíció befogadásra talál az elõterjesztõnél, és így az érintettek szervezetei számára is elfogadhatóvá válik. Emellett az is fontos lenne, ha az esélyegyenlõségi törvény elvárásainak figyelembevételével készülnének a kormány és a minisztériumok rendeletei, és nemcsak a kihirdetés után derülne ki róluk, hogy emberellenesek és fogyatékosellenesek.
Tisztelt Államtitkár Asszony! Az is a tárca feladata lenne, hogy ezeknek a tervezeteknek a vitája során önök észrevegyék, hogy javaslataik hátrányos intézkedéseket tartalmaznak a fogyatékkal élõk számára, és akkor nem kellene nagy riadalmat keltve visszavonni ezeket. De említhetném még a kormány kompetenciájába tartozók közül az emelt szintû családi pótlék esetét, illetve azt a gazdasági minisztériumi lakástámogatási rendeletet, amit vissza kellett vonniuk.
Másik javaslatunk, amely szintén sok ezer embert érint, az, hogy a támogató szolgálat tevékenysége terjedjen ki a krónikus betegekre is, így például a vesebetegekre, hogy ne fordulhasson elõ az, hogy a mozgáskorlátozott kap házi gondozást, de egy súlyos vesebeteg nem. Talán az "egészségkárosodott" összefoglaló megnevezést is lehetne ezekre az érintett emberekre használni, és ez elfogadható lenne.
Tisztelt Képviselõtársaim! Mi, szocialisták maximálisan támogatjuk a szociális ellátórendszer sokszínûvé, ember- és családközpontúvá tételét; valljuk, egy országról az ad igazán hû képet, hogyan gondoskodik és gondolkodik a rászorultakról, mit tesz a társadalmi feszültségek csökkentéséért. Ez igazi országimázs-építés; az tehát, hogy mennyire nyitott az ellátórendszere a nem állami, nem önkormányzati, hanem civil, egyházi intézmények alapítására, a szociális, karitatív feladatokat mennyire adja át, engedi másoknak is végezni. Tudjuk mindannyian, több százezer rászorult idõs beteg, fogyatékkal élõ, egészségkárosodott, hajléktalan, szenvedélybeteg él hazánkban, akik mások segítségére szorulnak. Véleményünk szerint a segítség minden formáját szektorsemlegesen kell támogatni.
E törvényjavaslat tovább bõvíti az ellátások területén az egyházak feladatvállalási lehetõségeit. Ezzel egyet is értünk. Azzal azonban nem, hogy az egyházi fenntartók tanácsát mint a szociális és családügyi miniszter véleményezõ, javaslattevõ, tanácsadó szervét létrehozza és mûködteti. A plenáris ülés elõtt megkapott, a Szociális és Családügyi Minisztérium által készített háttéranyagból vett adatok alapján tudjuk, hogy a szociális ellátórendszerben az intézmények 14,7 százaléka egyházi fenntartású, az ellátottaknak pedig 9 százaléka, tehát nem éri el a 10 százalékot azoknak a száma, aránya, akik egyházi intézményben kapnak gondozást. A nem egyházi, de nem is állami fenntartók így kimaradnak a véleményezés lehetõségébõl.
Javaslatunk kezeli ezt a problémát. Két javaslatunk, két megnevezési javaslatunk is van, erre felhívnám az államtitkár asszony figyelmét, közvetítse a miniszter úr felé is. A nem állami fenntartók tanácsa lenne az egyik vagy a szociális intézményi fenntartók tanácsa - ezt javasoljuk létrehozni -, amely az intézmények 33,5 százalékát, illetve a gondozottak 20 százalékát képviselné. Ez szerintünk az elõterjesztõ szándékával is egybeeshet, hiszen így az alapítványok, társadalmi szervezetek, egyesületek, egyéni vagy társas vállalkozások, illetve közhasznú társaságok által fenntartott intézmények tapasztalatait is tudná közvetíteni. Ha a cél az, hogy az ellátás mindenkihez eljusson, nem tüntethetünk ki egy kis csoportot a figyelmünkkel. Tudjuk és hisszük és reméljük azt, hogy mindenki elkötelezettje a segítségnyújtásnak, a kormány, a jelenlegi kormány, a miniszter úr, a képviselõtársak egyaránt. Akkor nyitottnak kell lenni minden segíteni kész szervezõdés irányába és befogadni a javaslataikat!
Tisztelt Képviselõtársaim! Nem tudjuk támogatni és elfogadni azt a javaslatot sem, hogy nem minden fenntartónak kell a normatíva 10 százalékát elkülönülten kezelni. Nem látjuk a garanciáját az ellátottak biztonságának ilyen mentesség megadásával, különösen abban az esetben, amikor például vannak olyan egyházak, amelyeknek a gyülekezetei is jogi besorolást kapnak, jogi személyiséggel rendelkeznek, és itt a jogi személyiség ad egyrészt mentességet.
Tisztelt Képviselõtársaim! Van a törvénytervezetnek egy kis nyúlfarknyi paragrafusa, a 49., amely számunkra felháborító és támogathatatlan. Azt tartalmazza: az intézményben ellátottnak az egyéni gyógyszerszükséglete fedezésére a költõpénze is igénybe vehetõ.
Reméljük, senki nem gondolja a jelenlegi kormányban sem, a tárcánál sem, hogy az intézményben élõk anyagi ellehetetlenítésével a tudatosan alultervezett gyógyszerkasszát ki lehet egészíteni. Ugye senki sem gondolja a jelenlegi kormányban, a tárcánál és a kormánypártiak közül sem azt, hogy ez a pár száz forint menti meg az egészségügyet, miközben megalázó helyzetbe sodorhatja az intézetben élõ, amúgy is nehéz sorsú ellátottakat, gondozottakat. Botrányos és tûrhetetlen lenne, ha ez a paragrafus benne maradna a végleges szövegben. Azt mutatná, a kormány számára ezek az emberek nem számítanak, megrövidíthetõk, megbánthatók.
Tisztelt Képviselõtársaim! A Szocialista Párt képviselõcsoportjának további felszólalói folytatják az általam megkezdett sort, sorolják azokat a pontokat, amelyekben módosítani, változtatni javasoljuk a törvénytervezetet, elmondják észrevételeiket, javaslataikat. Ha a tervezet tartalmán, szellemiségén, határidején nem tudunk alapvetõ változtatást elérni, bármennyire is fontosnak tartjuk az ügyet, nem tudjuk teljes szívvel támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
