???????????????????????????

Hármójuk közül Péter áll hozzám a legközelebb. Bár egyiküket sem ismerem személyesen. Egy papírlapot kaptam mindössze, néhány kérdéssel, s hárman próbálták megválaszolni azokat. Például: mire vágynak? Péter továbbtanulni, majd dolgozni szeretne. Erika visszamenne szüleivel Amerikába. Anna szintén tovább tanulna, s egy ajándéknak – legyen az bármi – örülne a legjobban. Erika annak, ha meggyógyulna. Péter? Ha találkozna Zsoltival. Anna azt érezné legnagyobb jutalmának az életben, ha győzne az olimpián. Erika azt, ha valaki felfedezné betegsége gyógymódját. Péter – ha kapna karácsonyra egy CD-lemezt. Most az a legfontosabb számára, hogy van elektromos kocsija. Anna ugyanezt járógépével kapcsolatban érzi. Erika – hogy jó családja van. Talán ezért szeretné a legjobban azt, ha képes lenne végigmenni a világon, a leendő férjével. Anna azt szeretné, ha képes lenne – viselkedni. Péter dolgozni szeretne. Erika semmit sem sajnálna azért, hogy menni tudjon. Anna semmit sem sajnálna azért, hogy ötöst kapjon. Péter nem sajnálna semmit azért, hogy: ??????????? Anna elhatározta, hogy sétálni fog az erdőben. Erika elhatározta, hogy mindig ír nővéreinek. Péter elhatározta, hogy: ?????????????

Dühről, vagy talán reménytelenségről árulkodó, hosszan lenyomott billentyű. A kérdőjelé, egy ceruzával. Ők hárman – végtagbénult mozgássérültek. Beszélni sem tudnak. Egyetlen kommunikációs eszközük a számítógép klaviatúrája fölött köröző pálcika, amelyet a szájukban tartanak. Azzal nyomják le a megfelelő betű billentyűjét. A kérdőív kitöltése így eléggé időigényes; mégis – alkalmat ad a beszélgetésre, a gondolataik kifejtésére. Ha tőmondatokban is, de el tudják mondani az érzéseiket. Mesélnek álmaikról. Tervezgetnek, nem térve ki a kihívások elől; bár Pétert – úgy vélem – bosszantja ez, vagy az a kérdés. Miért feleljek rá, ha a vágy – irreális? ??????????????????

Persze, hogy napok óta én is azon tűnődöm. A becsapódó repülőgépeken, a halottakon, a kitervelők szándékain. A miérteken. Akkor is ezen tűnődöm, amikor meccset nézek, virágot locsolok, csekkeket töltök ki. Ilyen részlet, olyan számla. Békém és kényelmem díjtételei. Nézem az égbolton a nagy mese jelképeit, s látom a közöttük tovaszáguldó fénypontokat. A Nagymedve, vagy a Fiastyúk állandósult csillagképei között az intelligens ember mesterséges repülő szerkezeteit. Műholdak, vagy utasszállító repülők. Esetleg nagy magasságban átcikázó vadászgépek. Amint épp sietnek valahová. Nyáron az Alpokban jártam; szobám erkélyére, ha kiültem, úgy éreztem: fejem fölött legfeljebb három-négy emeletnyire van a Göncölszekér. Talán fel tudtam volna kapaszkodni rá; barátom, akivel együtt nyaraltam, talán fel is ugrott rá, mert eltűnt néhány napra. S bár később visszatért, igazából azóta sem találkoztam vele. Rébusz? Túlontúl elvont metafora? Gondolják annak, ha akarják; de tudom, hogy nem így vélekednek. Mondom: szép volt ott az égbolt, s szép itt, az Abonyi utca fölött is. Szép – mert szépnek akarom látni. Gondolni. Érezni. Bár: ?????????????????
Fotókat nézek a robbanásról – és nem igaz, hogy tűnődöm. Nem. Ez a tehetetlen értelmiségi kibúvója. Akinek akkor is van véleménye, amikor nincs. Akkor is magyarázatokat keres, amikor nem lehet. Akkor is önnön fontosságának tudatával csalja magát, amikor – arcul csapták. S nem tud visszaütni. Olyan végtagbénult mozgássérült, aki beszélni sem tud. Csak egy szövegszerkesztő klaviatúráján keresztül képes kommunikálni; mint ők, hárman. Akik csalják magukat reményekkel, érzelmekkel, bizakodással, de ha kell, képesek a legkeményebb őszinteségre. Elhatározni valamit? … ?????????????????? Nem sajnálni semmit azért, hogy… ?????????????????????  Irracionális lépésekre nincs racionális válasz. S az irreális életet vagy elfogadod, vagy felkapaszkodsz a Göncöl szekerére, minél előbb. Vagy itt maradsz. Itt, ahol talán még ők a legboldogabbak. Akik valóban tehetetlenek. Mert egy ponton túl nem kötelező részt venniük a homo sapiens öncsalásaiban. Mert egy ponton túl, összeszorított fogaik között egy pálcikával, rácsaphatnak a legegyértelműbb billentyűre: ????????????????

Tamási Orosz János

Vissza a kezdőlapra