Wittner Mária, a Corvin köz szabadságharcos hőse beszéde
2001. február 25-én a Parlamentben,
a Kommunista Diktatúrák Emléknapján

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Mádl Ferenc urat, a Magyar Köztársaság elnökét! Köszöntöm Áder János urat, a magyar Parlament elnökét! Köszöntöm a tisztelt minisztereket! Köszöntöm a bajtársaimat, a barátaimat - és az együtt levő áldozatokat! Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket - mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. De itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, mely egy jobb sorsra érdemes magyar nemzet elvesztésén munkálkodott. Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat, - az élőket, a holtakat -, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat: vádoljuk őket, mert a "lenini utat" - igyekezettel - honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb "útja" volt ez.

A "továbbhaladásuk" tétje: milliónyi emberélet;

Ezért megállapítom az áldozatok nevében: soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek! Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar Parlamentben még most is, és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?  Éppen ezért - a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében - erkölcsi hullává nyilvánítom őket. Köszönöm szépen!

Wittner Mária 1956-ban 19 éves volt. A Corvin közben fegyverrel harcolt. A szabadságharc leverése után, november végén Bécsbe szökött, de egy hónap múlva hazajött. 1957. júniusában letartóztatták, halálra ítélték. Nyolc hónapot töltött a siralomzárkában, minden nap várva a kivégzést. Miután nem volt még húszéves, "kegyelemből" börtönbüntetést kapott. 1970. márciusában szabadult Kalocsáról. 1990-ig rendőri megfigyelés alatt állt.

Vissza a kezdőlapra