2001. február 25-én a Parlamentben,
a Kommunista Diktatúrák Emléknapján
Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Mádl Ferenc urat, a Magyar Köztársaság elnökét! Köszöntöm Áder János urat, a magyar Parlament elnökét! Köszöntöm a tisztelt minisztereket! Köszöntöm a bajtársaimat, a barátaimat - és az együtt levő áldozatokat! Megilletődve állok a magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket - mint Tisza István, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. De itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, mely egy jobb sorsra érdemes magyar nemzet elvesztésén munkálkodott. Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat, - az élőket, a holtakat -, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat: vádoljuk őket, mert a "lenini utat" - igyekezettel - honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb "útja" volt ez.
A "továbbhaladásuk" tétje: milliónyi emberélet;
- vádoljuk őket, mert nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg még holtukban is;
- vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaim nevében;
- vádoljuk az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, kiknek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját;
- vádoljuk a recski haláltábor megkínzott, megalázott rabjainak nevében;
- vádoljuk a munkaszolgálatosok nevében;
- vádoljuk a 298-as parcella halottai nevében, az ÁVH - erőszakszervezetük - által fogva tartott, megkínzott és agyonvert emberek nevében;
- vádoljuk a 6 millió meg nem született gyermek nevében;
- vádoljuk őket a legdrágább kincs, a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát és az otthon melegét;
- vádoljuk a legfőbb érték, az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra, vagy zártak börtönbe hosszú évekre;
- vádoljuk a megkínzott, megalázott bajtársaim nevében;
- vádoljuk a sortüzek áldozatai nevében; vádoljuk, hogy kiölték az emberből a hitet, a reményt, a morált, egy egyszerű, tisztább élet reményét;
- vádoljuk őket Mindszenty bíborosért; az Istenhez hű papjaiért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket;
- vádolom, hogy kifosztották az országot, hogy a dolgos magyar nép munkájából, elveiket megtagadva lettek vörös kapitalisták;
- vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, élet-terüktől, és így kiszolgáltatottá tették őket;
- vádoljuk őket a történelmünk meghamisításáért;
- vádolom a nyugdíjasok nevében, akiknek elrabolták a hosszú, dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos, nyugdíjas éveiket;
- vádolnak az élők, és vádolnak a meggyilkolt halottak; és
- vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.
Wittner Mária 1956-ban 19 éves volt. A Corvin közben fegyverrel harcolt. A szabadságharc leverése után, november végén Bécsbe szökött, de egy hónap múlva hazajött. 1957. júniusában letartóztatták, halálra ítélték. Nyolc hónapot töltött a siralomzárkában, minden nap várva a kivégzést. Miután nem volt még húszéves, "kegyelemből" börtönbüntetést kapott. 1970. márciusában szabadult Kalocsáról. 1990-ig rendőri megfigyelés alatt állt.
