Október 6-a vértanúi
Batthyány Lajos és az aradi 13

BATTHYÁNY LAJOS gróf búcsúlevele feleségéhez, Zichy Antóniához

Pest, október 5-e este 1/2 10 órakor

Drága Nőm!

Hiába reménykedtünk az emberségesség utolsó szikrájában, amikor azt véltük, hogy még egyszer látjuk egymást, ezt is megtagadták Tőled; és ezért ezekben a sorokban ismétlem meg Neked mélyen átérzett kifejezését forró hálámnak és tiszta szerelmed minden kincse iránti csodálatomnak, amelyet megérdemelni sohasem tudtam; és oly igaz, mint az, hogy a halál küszöbénél állok, hogy csupán ennek a bűnnek a tudata az, amit a sírba magammal viszek. Istennek még örömet és kárpótlást kell adnia Neked, te Angyal, és ha akad férfi, aki méltó a te szívedre, ó! akkor az önfeláldozásnak Rád oly jellemző túlzásával ne taszítsd el öt magadtól.

Elnézéssel és szerelmünk első éveire gondolva emlékezzél rám. A gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem kell szégyellniük atyjukat, az én halálomnak a gyalázata előbb vagy utóbb azokra hull vissza, akik engem igaz-ságtalanul és hálátlanul meggyilkoltak. Ebben az ünnepélyes órában megesküszöm, hogy a király és a monarchia elleni árulásnak soha egyetlen gondolata nem férkőzött lelkemhez, és hogy a hazához nem kevésbé hű voltam; ugyan ki hiszi el ezt most! És ezért halok meg; a törvény, a király esküje volt vezérfonalam, és sem jobbról, sem balról nem hagytam, hogy visszaéljenek velem. Viam meam persecutus sum (A magam útját jártam), ezért ölnek meg engem.

Ennyit a gyalázatos politikáról a Te vigasztalásodra, ámbár erre nincs szükséged, hiszen egyedül csak Te voltál az, aki mindig bízott bennem. Hagyd el ezt az országot a gyerekek kedvéért; az ő jövőjük csírájában volna megfertőzve. A Te vagyonod elég lesz nekik; jobb egy szegény sors, mint alamizsna azoknak a kezéből, akik őket árvákká tették.
Az én szeretett szegény, jó nővérem! Menj mindjárt hozzá. Kölcsönösen szükségetek lesz egymásra, és bizonnyal támogatjátok egymást. Szegény kis Jancsimat (Batthyány inasa) figyelmedbe ajánlom, feltétlenül gondoskodjál róla, megszolgálja ő azt körülöttem.

Azt a gonosz gyalázatot, melyet ezek nekem szántak, remélem, elkerülöm, erre a célra már régóta egy mentőeszközt hordok magamnál! És még egyszer egy búcsúcsókot. Isten Veled! Úgy halok meg, hogy csak a Te képed van a szívemben, a Te neved az ajkamon! Viszontlátásra!

Lajosod

AULICH LAJOS utolsó szavai:

Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. Es halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.

DAMJANICH JÁNOS imája és utolsó szavai:

Ima kivégeztetésem elött, 1849. október 5-röl 6-ra virradóra

Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - -dicsértessék a Te neved mindörökké!

Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.

Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen

Damjanich
Emíliának vigasztalásul.

Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

DESSEWFFY ARISZTID levéltöredéke és utolsó szavai:

Az a bizonyos evőeszköz amellyel Tonim (fiatalon elhunyt első felesége)étkezett, a női óra, amellyel Kálmán (testvére) Velencében megtisztelte, üvegképekkel díszített ágya, az éjjeliszekrény és a kockadíszes adassék nagyon szeretett feleségemnek, Emmának (második felesége). A többivel Albert fivérem rendelkezzen belátása szerint, csak a Kálmán fivérem javára szóló megjegyzés a végrendeletben maradjon meg.

Arad,1849. október 5.

Dessewffy Arisztid
Tegnap hősök kellettek, ma mártirok... Igy parancsolja ezt hazám szolgálata.

KISS ERNŐ búcsúlevele lányaihoz, Dániel Jánosnéhoz és Bobor Györgynéhez  és utolsó szavai:

Forrón szeretett gyermekeim!

Bocsássatok meg nekem, gyermekeim, miképpen én is megbocsátok nektek - ez halni készülő apátok kívánsága.

Ti tudjátok, mégpedig a legjobban, milyen híve voltam én az ausztriai háznak - és ilyennek is halok meg - mert én Magyarországot is azért szolgáltam, hogy Ausztriának javára lehessek. Ezért, gyermekeim - apátok ártatlanul hal meg - és az a tudat, hogy uralkodójának mindig a legjobb alattvalója volt, erősíteni fogja őt ezen az utolsó úton.

Ne tegyetek senkinek szemrehányásokat - Isten áldjon meg benneteket! Erősítsen és óvjon benneteket; imádkozzatok ártatlan lelkemért, ez az utolsó kívánsága szerencsétlen apátoknak
1849. 0któber 5.

 Ernőnek
Istenem, az újkor ifjusága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjuság felett, hogy Krisztusé legyen a szivük és a hazáé az életük.

KNEZICS KÁROLY  utolsó szavai:

Milyen különös, hogy Haynau biró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette igy össze a kártyákat.

LAHNER GYÖRGY utolsó szavai:

Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

LÁZÁR VILMOS  levele feleségéhez, Reviczky Máriához és utolsó szavai:

Arad, október 5-én 1849. estve

Kedves szentem, egyetlen Marim! Mindenem e földön! - Egy sejtelem mondja nekem, hogy holnap reggel, mielőtt még egyszer láthatnálak - elvérzettem - és velem több becsületes, derék bajtársaim! Marim! Te, aki szívem minden hézagját bírtad, Te magad maradsz e földön. - Te voltál mindenem, Te leszesz utolsó sóhajtásom. - De marad még neked egypár jó embered, és az én és a Te szegény gyermekeid. Ezekben találd fel minden földi boldogságodat, ezekben összpontosítsd szeretetedet, és az Isten kebledbe fogja önteni a vigasztalás malasztait - és arra törekedj is, ezt kívánja nyugo-dalmam a másik világon, melynek rejtélyei előttem nemsokára megnyílnak! Én érted és nyugodalmodért fogok az Istenhez imádkozni. - Te, édesem, mindenem hason-lóképpen értem imádkozz. - Károly szavát bírom, hogy rólad és gyermekeinkről gon-doskodni fog. Szerencs (mostohafia) hátravan ugyan, de jóakarat ki fogja pótolni a hiányzót. -Isten Veled! Isten veletek! Szeretném beléd lehelleni utolsó sóhajtásom - de az úgyis meg fog történni. Én mártír vagyok, és ártatlanul halok meg. Az Isten, aki még sohasem hagyott el, most sem fog elhagyni - én pedig szellemképp körül foglak lebegni mindenha! Légy nyugodt, és élj boldogul - örök szerelmemben. - Ott fenn ismét látjuk egymást, ha van egy jobblét. - Képzeletemben dobogó szívemhez szorítlak, csókollak - és maradok síromiglan hű, szerető

Vilmosod
Kedves Gyermekeim! Jók legyetek! Szeressétek egymást! éljetek anyátokat vigasztalva, szeretve. - Szerető apátok
Vilmos
Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke es bitófá tövben kell forradalmára éni a magyar lelkeknek.

LEININGEN-WESTERBURG KAROLY búcsúlevele feleségéhez, Sissány Elizhez és utolsó szavai:

Egyetlen, utolsó leheletemig szeretett Lizám!

A kocka eldőlt, és csak kevés órám marad még e világon, hogy előkészüljek a keserves lépésre. - A halál nem volna rettenetes rám nézve, ha egyedül állnék; de a rád és ártatlan gyermekeimre való gondolat, drága Lizám, súlyosan nehezedik lelkemre. A csapás nem ért készületlenül. Azt hittem, mindenre készen vagyok: és mégis e pillanatban görcsösen vonaglik a szívem arra a gondolatra, hogy téged, legnagyobb kincsemet, örökre elveszítelek. - Nem! - nem örökre! Erős a hitem, hogy egy szebb és jobb élet következik erre az életre; szellemem körülötted fog lebegni, mert hisz a szellemnek mindenütt van hona, ameddig Isten mindenhatósága ér.

Szívesen, ó, mily szívesen éltem volna, hisz megvolt mindenem, ami boldoggá teszi az életet, olyan boldog voltam a veled való házasságban, amilyen csak lehet az ember.

Most, ebben a komoly órában, amikor minden földi dolog teljes mulandóságában áll előttem, amikor mintegy föltárul a múlt, minden emlék megrohan, és nehézzé te-szi a válást.

Milyen tisztán és fenségesen áll előttem emléked, mennyire szeretném, ha ki tudnám fejezni szavakkal, milyen fájdalmas érzéssel gondolok rád! Adjon erőt a mindenható Isten, aki szívembe lát, hogy úgy halhassak meg, mint egy keresztyén. Mindig híven hódoltam őseim vallásának, a lelkész kezéből fogadtam hitem vigaszát, és kész vagyok uram és teremtőm ítélőszéke elé lépni.

És te, Lizám, aki mint a vigasz és a remény angyala álltál mellettem, kinek csak gyöngén viszonozhattam azt a boldogságot, amelyet túláradó szeretettel szereztél nekem: adjon Isten bátorságot és erőt neked súlyos végzeted elviselésére.

Nekem pedig bocsásd meg, drága Lizám, ha az életben megbántottalak, vagy nem voltam elég gyöngéd hozzád. Nem hallhatom hangodat, de a szívem azt mondja, hogy megbocsátsz.

És szegény gyermekeim - ó, nagy Isten! Nekik kell, hogy élj, drága Lizám, sorsod súlyosabb, mint az enyém, neked éveken át kebledben kell rejtened a bánatot, én pedig a túlvilágról is hálásan nézek rád, ha megmaradsz gyermekeinknek. Neveld őket az Úr félelmében jó és nemes emberekké; ha én már nem őrködhetem is fölöttetek, legyen anyjuk, anyjuk, aki megtanítja őket, hogy tiszteletben tartsák szerencsétlen apjuk emlékét. - Csak tehetném fejetekre áldó kezem, csak még egyszer nézhetnék szemedbe! De talán jobb is, ha ez az utolsó találkozásunk elmarad. Lipót, a nemes jó Lipót, akit nem ér az én balsorsom, megígérte, hogy atyailag gondoskodik rólad és gyermekeidről, meg fogja tartani szavát. Földi dolgokról nincs mit közölnöm veled ; legalább e tekintetben nem lesznek gondjaid, vagyonodhoz nem nyúlhatnak; de egy kérésem még van. - Kérlek, felelj meg kötelezettségeimnek, hogy nevem becsülete megmaradjon. Tudod, mennyivel tartozom Fritznek és Viktornak. Damjanich tábor-noknak ezernégyszáz forintjával tartozom. - Fizesd meg ezt az adósságomat leendő özvegyének, mert ő is vértanúhalált szenved holnap reggel; és Albrecht őrnagynak is négyszáz forintot, nem tudom, hogy ő hol van, de jelentkezni fog. - Inkey Muki még ötszáz forintommal tartozik. A házassági óvadék is érintetlen megmarad neked, a te tulajdonod. Áldásomat küldöm fivéreimnek és rokonaimnak, és imádkozom sze-rencséjükért. -

Victorom (bátyja)talán nem is tudja, hogy az életem veszélyben forog, öt nagyon érzékenyen fogja sújtani ez a csapás: de Isten, aki a sebet üti, balzsamot is ad, meg is gyógyítja.

Igen, Lizám, remélem, hogy te is, habár fájdalmasan, de engedelmesen és alázatosan szembe tudsz nézni sorsoddal. - Imádkozom érted és gyermekeimért forró áhítattal, és azt mondják: egy halni induló imájának és áldásának különleges ereje van. - Tudom, hogy vérezni fog a szíved; de a gyerekek iránti kötelességeid érzete meg fogja enyhíteni fájdalmadat, és nem sok idő múlva eleven másomat láthatod majd Árminunkban, aki annyira hasonlít rám. A gyerekek még meg vannak kímélve a fájdalomtól, és ez jó van így, ők a te szavaidból fogják megismerni apjukat, és ki mondhatná meg nekik jobban, mint te, hogy apjuk, bár az emberi törvények elítélték, szívében becsületes ember volt, aki meggyőződéséért halt meg. Rövidre van szabva az idő, melyet még e földön tölthetek, a levelet nemsokára át kell adnom, és nehezemre esik megválni ezektől a lapoktól, hiszen ezek az utolsó szavaim hozzád. Isten áldjon és oltalmazzon, drága nemes feleségem, és adjon neked erőt, engem, pedig részesítsen örök békéjében. Édes drága Lizám! Gyermekeim! Éljetek boldogan! Nemsokára kiszenvedek. Még egyszer köszönet hű szerelmedért, mindenért, amit értem tettél. - Istenem, Istenem! Nem bírom tovább. Isten veled, életem, mindenem!
Arad,1849. október 5.

Holtig hű Károlyod
A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

NAGY-SÁNDOR JÓZSEF levele Vinkler Brúnó minorita szerzeteshez és utolsó szavai:

Kedves Tisztelendő úr - tisztelt barátom! Szíves ígérete szerint méltóztassék Pestre Schmidt János rokonomnak, Kalocsára Nagysándor Imre érseki orvos bátyámnak s Lugosra Ungváry János rokonomnak nehány vigasztaló sorokat írni; ezen fésűt és inggombot szíveskedjék a bizonyos pesti irományokkal a gyürüvel elküldeni, ezekre kéri tisztelő barátja

Nagysándor József
De rettenetes volna most az elmúlasra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hősse, igaz emberré, jó katonává tett.

POLTENBERG ERNŐ  búcsúlevele apjához, Leopold Poelt von Poeltenberg lovaghoz,  feleségéhez, Pauline Kakowskához és utolsó szavai:

Legdrágább szegény apám!

Isten a tanúm, majd megszakad a szívem, amikor ezt a szomorú rettenetes hírt közlöm: mire ezeket a sorokat megkapja, már nem leszek. Tíz perccel ezelőtt halálra ítéltek.

Hogyan kerültem ebbe a szerencsétlenségbe érzésem ellenére, nézeteim ellenére, az uralkodó és a haza iránti minden szeretetem ellenére, legjobb apám maga is tudja! és mindenki, aki ismert engem!

Szerencsétlen sorsomra való tekintettel bocsássa meg, drága apám, ami fájdalmat okoztam magának életemben.

Vegye magához jóságosan hőn szeretett szerencsétlen feleségemet és gyermekeimet. Vigasztalja ezeket a szegény, szegény teremtéseket, áldja meg érte az Isten!
Jó anyám, utolsó kérésem, legyen vigaszom ebben a szomorú búcsúórában, hogy nem hagyja el angyali jóságú szegény feleségemet és gyermekeimet.

Ha tudok, írok még drága szeretteimnek. Isten vigasztalja meg őket, és törölje ki jó szívükből emlékem keserűségét!

Mint gyermeke, hő tisztelettel csókolom meg apai kezét gondolatban, és még egyszer istenhozzádot mondok magának!

Szegény fia Ernő
Arad,1849, október 5., reggel 9 órakor.
**********

Arad,1849, október 5.
Imádott szegény feleségem!

Nem tudom, imádott Pauline-om, hogyan írjak neked, hogy a csapás ne sújtsa nagyon gorombán szerető szívedet - és csak azt kívánom, hogy szerencsétlen sorsomat olyan részvevő ajakról halld meg, amely a lehető legkíméletesebben közli veled, még mielőtt ezeket a sorokat megkapod.

Örökre istenhozzádot kell hát mondanom neked!! - megáldva téged mindazért a boldogságért, mellyel gazdagon megajándékoztál, és szívemből köszönve mindazt a szeretetet, melyet tőled kaptam!!

A jó Isten óvjon téged és a kedves és szegény gyerekeket, ne hagyja, hogy túlságosan átengedjétek magatokat a mély fájdalomnak, terjessze ki kedves fejetek fölé mindenható és óvó kezét!... ez utolsó és hő fohászom!! -

Te is, hőn szeretett Pauline-om, érzem! megbocsátod mindazt a keserűséget, amit életemben okoztam neked! Megbocsátod, hiszen mindig a jóság angyala voltál! - Ó, mennyire fáj a szívem, hogy nem láthatlak, nem csókolhatlak többé. -Légy hát erős, jó Pauline-om, légy erős irántam érzett szereteted kedvéért, gondold meg, hogy gyerekeid vannak! hogy értük kell élned!!-

Isten veled, hát, imádott angyalom!! Gondolatban szorosan magamhoz ölellek mindnyájatokat, téged és a kedves gyerekeket! És maga, jó Pauline-om, legyen még boldog! mert megérdemli. Isten veled!!

Szerencsétlen Ernőd
Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

SCHWEIDEL JÓZSEF  utolsó szavai:

A mai világ a sátán világa, ahol a becsletért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a vilag új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

TÖRÖK IGNÁC  utolsó szavai:

Nemsokára Isten legmagasabb itélőszéke elé állok. Életem aranyi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

VÉCSEY KÁROLY  búcsúlevele feleségéhez, Diffaud Karolinához és utolsó szavai:

Drága, imádott Linám! Szeretett, erényes, legkedvesebb feleségem! Látom, ez életem utolsó pillanata - meg kell halnom, tehát még egyszer Isten veled, óvjon Isten, vezessen minden lépésedben - utolsó leheletem, Lina, hogy odaát egy jobb életben bizonyosan újra egyesülünk. - Isten veled, jó lélek; és bocsáss meg mindazért a fájdalomért, amit talán akaratlanul is okoztam neked; csókollak, csókolom kedves lányomat - lányodat -, Gizellát. Isten veled.
Október 6., reggel 6 órakor

Szerencsétlen Károlyod
Isten adta a szivet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgalatáért lángolt.

A levelek Urbán Aladár: Batthyány Lajos főbenjáró pöre, és
Katona Tamás: Az aradi vértanúk kötetekből valók
A Magyar-Hon-Lap 2000. október 6-i oldala
Vissza a kezdőlapra