Vízesés

viadukt-paloták csöndje
terít köpenyt a völgyre.
;ölében moccanatlan pára;
szavakra fordított magány
a vers itt; mondhatatlan;
hiába várok nagy csodákra.
itt van már – de miattam
biccentésnyi gondot sem
vesz magára… torziós ihlet
ez a csönd; mérnöki, precíz
kihívás. ha szólsz róla,
vagy hozzá, akkor buksz el;
hallgatva dermedni robajlásba:
ezt várja el. s ez lehet csak
egyetlen jutalmad, azért,
amiért félévszázados léted
pazarló bolyongásai után
- - megtaláltad - -

(Bad Gasstein, 06.11.2001.)

Közelítő

deresre húzta a hegy gerincét
a teremtés rendje; de süt a Nap.
búcsúzz, üzeni, szépen és nyugodtan:
a tél sem rosszabb. jobb, mint
ott – a tavasz. de ne zúgolódj.
onnan úgyis ide vetődsz, mint
tavad hullámai a kifutó partnak…
s tengert álmodának az ő vízcseppjei
;miközben deresre húzzák a hajnalt;

(Grundlsee, 08.11.2001.)

Vissza a kezdőlapra