PRESIDENT
OF THE CHAMBER OF LOCAL AUTHORITIES

ZÁRÓ SAJTÓKÖZLEMÉNY

“Ezer város Európáért”
Kongresszus

Innsbruck
Fordulat Európában

A kongresszus üzenete: Megvalósítani az egységet a különbözőségben.

A népek, kultúrák, vallások különbözőségében megvalósuló európai egység volt az “Ezer város Európáért” c. kongresszus fő témája november 9-10-én Innsbruckban. A kongresszust Herwig Van Staa polgármester, az Európai Unió Önkormányzati Kamarájának elnöke kezdeményezésére szervezték az Egység Mozgalommal - a Fokoláre Mozgalom politikai-kulturális szekciójával – együttműködésben.

1200 résztvevő érkezett egész Európából, köztük mintegy 700 polgármester földrajzilag és pártállásukat illetően is a legkülönbözőbb helyekről, ezen kívül jelen volt a közélet számos jeles személyisége, vallási vezetők, és nem utolsó sorban több mint 300 fiatal. A kongresszus végén nyilatkozat formájában üzenetet intéztek az egész világhoz: Európa kinyilvánítja, hogy békét akar, hogy be akarja vezetni a testvériséget, mint politikai fogalmat, s ebben a mögötte álló széles rétegek egyetértésére és közreműködésére támaszkodik; meg akarja tehát teremteni “a polgárok Európáját”, mely példa lehet a világ számára.

Összességében a kongresszus – a beszédekkel, vitákkal, munkacsoportokkal, a nyilatkozat kidolgozásával, kulturális előadásokkal, de mindenekelőtt a résztvevők közt kialakult párbeszéddel – igen jelentős esemény volt, mely az egyesült Európában való békés együttélés reményét erősítette meg.

Az alábbiakban közöljük a “Nyilatkozat Európáért” c. záródokumentumot:

Nyilatkozat Európáért
Innsbruck, 2001. november 10.

Mi, az innsbrucki konferencián résztvevő polgármesterek, Európa 28 országából(1), személyesen elkötelezzük magunkat Európa építése mellett ebben az új szakaszban, mely a kontinens jövője felé tekint, s az Európa Tanács laekeni ülésével veszi kezdetét.

Annak ismeretében, hogy Európa stabilan beépítette alapvető értékei közé a népek és államok szabadságát és egyenlőségét - jóllehet ezek politikai megvalósítása terén még sok a teendőnk -, tudatában vagyunk, hogy ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy Európa betöltse szerepét. Szilárd meggyőződésünk, hogy küldetését csak akkor tudja teljesen megvalósítani, ha a testvériséget politikai kategória szintjére emeli, s ezáltal segíti Európa további fejlődését.

Az Európa iránti politikai elkötelezettség ezen új dimenziója elsősorban települési szinten valósulhat meg, ahol a lakosok kapcsolatát a “közelség” és a “kölcsönösség” jellemzi, s az intézményekkel személyesen, közvetlenül és folyamatosan találkoznak.

A kontinensünket érintő problémák és súlyos gondok legélőbben és a maguk hétköznapi valóságában a településeken jelentkeznek, és ott várnak megoldásra. A polgárok lakóhelyükön kezdhetik el politikai aktivitásukat; a településektől, a demokrácia igazi műhelyeitől kiindulva tudnak szembenézni a hovatartozást, a felelősséget és a szolidaritást érintő új kérdésekkel.

Az önkormányzatok, mint a kormányzati szintek alapelemei így példaértékűek lehetnek egy demokratikusabb Európa számára, mely nyitottabb a polgárokkal való együttműködésre.

Azért, hogy együtt növekedjünk európaiságunk tudatában, mi, polgármesterek elkötelezzük magunkat, hogy a munkánkat a lakosokkal való folyamatos párbeszédre alapozzuk, és bevonjuk őket a települést érintő programokba.

Felhívással szeretnénk fordulni minden helyi vezetőhöz, hogy építsük ki a kapcsolatok formális és informális hálóját, megosztván egymással az elképzeléseket, problémákat, tapasztalatokat, terveket és erőforrásokat.

Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi európai fejlődés előmozdítására irányuló törekvések, politikai értelemben is, az igazi egység iránti vágy megvalósítását célozzák, mely értékeli az identitások különbözőségét. Ez az elv a változó események közepette is vezérfonálként húzódik végig Európa történelmén, és politikailag - az önkormányzati szintet is beleértve - más és más formában nyilvánul meg.

A testvériségben egyesült Európa pedig nem lehet, hogy ne bocsássa rendelkezésre tapasztalatát és erőforrásait az igazságosság, az együttműködés és a béke kérdésének szolgálatára, melyet a világ kevésbé fejlett térségei vetnek fel.

____________

1. Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Grúzia, Hollandia, Horvátország, Írország, Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, Lengyelország, Litvánia, Luxemburg, Macedonia (volt Macedódiai Jugoszláv Köztársaság), Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna

Részletek különböző beszédekből és hozzászólásokból:

Alois Kothgasser, Innsbruck püspöke: «A Szentlélek erejére is szükség van ahhoz, hogy megvalósítsuk a pluralitást és az egységet. Az út ehhez Jézus Krisztus megvallása.». Aztán így folytatta: «Senkit sem becsülhetünk le, mindenkit komolyan kell venni. Minden egyes ember helyzetét tisztelnünk kell, ez az a lépés, mely segítheti az új Európa felépítését».

Raimund Schreier, stift wilteni apát: «Egyre nagyobb az emberek belső szenvedése, sok helyen irányvesztettek. A hit elveszítésével megjelenik az erkölcsi értékek hiánya is. Ez a kongresszus lelkes emberek és bátorító szavak által új reményt adott».

Chiara Lubich a Fokoláre Mozgalom alapítója és elnöke: “A testvériség a politikában, mint Európa és a világ egységének kulcsa” c. beszédéből : “A szeptember 11-i borzalmas eseményekmegerősítik a világban, s különösképpen a politikában a testvériség szükségességét. A nagy terv, az európai egység megvalósítása lehetetlen, ha nem éljük meg a testvériséget”. “Négy dialógusra van szükség – folytatta -, hogy megvalósítsuk a testvériséget. Mindenekelőtt dialógusra az egyes keresztény egyházakon belül, mely már az új egyházi mozgalmak működése által is kezdetét vette. Ökumenikus dialógusra, melynek célja az egyházak teljes közösségének és látható egységének megvalósítása. Dialógusra más vallású emberekkel: zsidókkal, muszlimokkal, buddhistákkal, stb., ez a dialógus az úgynevezett “aranyszabály” által valósítható meg. S végezetül dialógusra azokkal, akik nem vallásos meggyőződésűek, de a szeretetre vannak teremtve, mint minden ember (…). Ez jellemzi a politika világát, az állampolgári létet: a másikkal való folytonos kapcsolat, különbözőségeink elismerése, ugyanakkor az a meggyőződés, hogy egy városba, egy közösségbe tartozunk. S ez jellemzi Európát is.”

Prof. Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke, “A különbözőségekből fakadó gazdagság az unió erőssége“ c. beszédében így szólt: «A kontinens összes népe együtt tud élni egy olyan Európában, ahol béke és biztonság uralkodik, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat, és megvalósul a jogállam… A bővítési folyamatnak együtt kell járnia egy valódi szolidaritási politikával az új szomszédaink iránt… Európában sok nyelvet beszélünk, különböző történelmi és kulturális hagyományaink vannak, melyeket féltékenyen őriznünk kell. És éppen ez a különbözőség Európa lényege és gazdagsága… Ezek után világos, hogy mire szolgál Európa: Európa a polgárainak javára szolgál. Jövőjét szilárdan az ő kezükbe kell helyeznie.».

Dr Jos Chabert, az Európai Unió Tartományi Kamarájának elnöke: «A Bizottság azt javasolja, hogy az európai régiók és települések igen erős hatást gyakoroljanak… Amikor a polgárok politikájáról beszélünk, soha nem téveszthetjük szem elől a gazdasági és társadalmi kohéziót, mint célt, és az európai népek közötti szolidaritás alapelvét. Ezen alapelv tiszteletben tartása a bővítés során még nagyobb jelentőséget fog kapni.».

Thomas Klestil, az Osztrák Szövetségi Köztársaság elnöke: «Ez a kongresszus határozottan önvizsgálatra indít, ennek alá kell vetnünk Európát, s ez előfeltétele annak, hogy megvalósuljon az a terv, melyet az európai egyesítés alapító atyjai a II. Világháború után megálmodtak: egy békés és egyesült Európa. ‘Ezer város Európáért’, ez politikai felhívás is, hogy egyesítsük kontinensünket, nem valamiféle gazdasági vagy intellektuális elit elvont elképzelése ez, hanem olyan egyesítés, mely az alapoktól, azaz az Európai Unió polgáraitól kiindulva valósul meg. A nizzai verejtékes tárgyalások és az ír referendum is világosan jelzi, hogy az Európai Uniónak a polgár-közelség felé kell orientálódnia. Az Európai Unió elnökének közvetlen választása által az elnök szerepe lényegileg erősödhetne meg. Amit nekünk, a városok lakóinak meg kell értenünk, az, hogy a kulturális gazdagság abban áll, hogy tiszteljük a másikban, hogy egyedülálló és megismételhetetlen. ‘Ezer város Európáért’ - ez egy ígéret. Tartsuk hát meg!».

Herwig van Staa, az Európa Tanács Önkormányzati Kamarájának elnöke, Innsbruck polgármestere: «Az ember és az élet az eljövendő közös, nagyobb Európában a XXI. században. Fontos, hogy mindig megvitassuk ezt a témát, és mindenekelőtt, hogy foglalkozzanak vele a városok, az önkormányzatok és régiók képviselői. Ők állnak legközelebb az emberekhez, ők nemcsak a választásaikat és vágyaikat ismerik, hanem az aggodalmaikat és gyötrelmeiket is… Sok minden történik a településeken: örömök és remények, gyász és félelem, szegénység és nyomor. Föl kell tennünk a kérdést, hogy mely gyötrelmek olyan alapvetőek, hogy létében sújtják az embert, s melyek a maga alkotta szenvedések.

E folyamat kapcsán fokozódik a félelem, hogy elveszítjük kulturális identitásunkat, hogy homogenizálódik az életstílus… Szem előtt kell tartanunk, hogy az ember nem az, aki birtokolja a jót, hanem, aki teszi a jót ezen a világon. Már a Talmudban azt olvassuk: “Mindent Isten teremtett, és csak az embert teremtette a reményre”. Erre a reményre és Isten áldására most a harmadik évezredben még inkább szükségünk van, mint valaha…

A gazdasági globalizáció mellett, melynek tiszteletben kellene tartania bizonyos határokat, szükségünk van a globalizációra a humanitás és a szolidaritás terén is. Európa fejlődéséhez szüksége van arra is, hogy kötődjön saját területéhez, gazdagságaihoz, kultúráihoz, nyelveihez, kisebbségeihez, s mindenekelőtt tudatában legyen, hogy a polgárok Európája… Veszélyes, ha engedjük elterelni a figyelmünket az ember lényegétől, attól, amire szüksége van az élethez, a boldogsághoz, hogy szembe tudjon nézni a szenvedésekkel.

A fal, hál’ Istennek, leomlott, és a kelet-európai államok ott akarnak lenni, és ott is kell lenniük Európa egyesülésénél. Nekünk is ezt kell akarnunk, és nem kelet felé terjeszkedésről kell beszélnünk, hanem újraegyesítésről. Az Európai Unió csak a keleti térséggel együtt tekinthető teljesnek. Éppen ezért Európa jövőjét illetően a központi kérdés nemcsak a fejlődés és a gazdasági elosztás, hanem mindenekelőtt el kell gondolkodnunk és egyetértésre kell jutnunk az alapvető értékeket illetően. Itt az általános értékeken kívűl, az emberi jogokra a demokráciára, és a kulturális örökségre is gondolok.

Európa ezért a keresztény elvek transzcendenciájára alapozza reményét és a békeszerető hitek életfelfogására… Nem kérdőjelezhetjük tehát meg az erkölcsi értékek, az etika és az alpvető értékekről vallot közös hit elsőrendű fontosságát…

«A XXI. század elején Európának el kell érkeznie az egyesülésre. A településeken meg kell teremteni a béke és a szabadság feltételeit az alapvető értékeket illető konszenzus által. A települések, az önkormányzatok állnak legközelebb a polgárokhoz. Ezért vigyáznunk kell rá, hogy az általuk gyakorolt politikának az Európai Unió olyan jelentőséget tulajdonítson, amilyen fontos valójában. Hogy a szubszidiaritást kötelességnek tekintsük, és Európában ne a polgárok ellen, hanem a polgárokkal együtt politizáljunk».

Rolf Böhme, Freiburgnak, Innsbruck testvérvárosának polgármestere, Németország, “A város, mint európai életforma” címmel: «Azt szeretnénk, hogy Európa polgárok és ne a bürokraták Európája legyen. A szubszidiaritás, a helyi felelősség és az integráció a legjobban a városok, az önkormányzatok önálló helyi igazgatásának szintjén valósulhat meg. Lokális integrációt kérünk, és egyetlen faj vagy kultúra se legyen ebből kizárva. Európának, éppen a nagysága és pluralitása miatt, figyelembe kell vennie, és meg kell valósítania a szubszidiaritás elvét. Ezért egy bölcs európai politika csak a megfelelő körvonalakat határozza meg, a specifikus részek megfogalmazását pedig a helyi szintekre bízza. Egy ily módon decentralizált rendszer magasabb rendű minden központosításnál. Az európai eszme megsínyli, ha Brüsszel nem áll ellen a centralista irányzatoknak.».

Rosa Russo Iervolino, Nápoly polgármestere: «Új korszak kezdetét éljük. Az ember nyughatatlan és szüntelenül az identitását és létének értelmét keresi. Talán a polgármester feladata a legnehezebb. Tudjuk, hogy sokszor jogosak a polgárok követelései, de nem mindig tudunk tenni is valamit. A hit ad bátorságot és reményt, mely másokat is magával ragad. Európa megkívánja, hogy a politika békét akarjon, és példát kell mutatnia a világnak. A politikához nagy alázatra van szükség és készségre, hogy a munkánkat a polgárok iránti szolgálatnak tekintsük.».

Muhidin Hamamtzic, Sarajevo polgármestere: «A jövőt illetően reményteljes, hogy ilyen sokan, és mindenekelőtt ilyen sok fiatal vesz részt ezen a kongresszuson. Én magam tengernyi nehézség közepette élek egy olyan városban, ahol sok vallás jelen van. A múltban voltak különböző erők, amelyeknek sikerült szétzúznia az egységünket. Ennek ellenére a polgárok nem veszítették el a pluralitásban megvalósuló egységbe vetett reményt. Nagyon fontos, hogy minél többen így gondolkodjanak, és elkerüljük – azt, ami Sarajevóban sajnos megtörtént - az ellentétek ütközését. Ha ez megvalósul, Európa ragyogó jövőt remélhet».

Alberto Pacher, Trento polgármestere: «Európa fontos pillére: a felelősség és a szolidaritás hálója, a polgárok részvétele a politikában és az önkormányzatok együttműködése. A politikának jó példát kell adnia a fiataloknak, de fel kell mutatnunk olyan programokat is, melyek érdeklik a fiatalokat. Ugyanakkor figyelemmel kell fordulnunk a harmadik világban és a nagyvárosok peremén élők - mindenekelőtt a gyerekek – felé. El kell köteleznünk magunkat egy olyan Európa mellett, mely reményt és szolidaritást áraszt.».

Andrzej Golas, Krakkó polgármestere: «Európa számára nagyon fontos a polgár-közelség. Hidakat és utat kell épitenünk feléjük. A politikában gyakran fennáll a veszély, hogy messze űzzük az értékeket. Elég arra gondolni, ami 2000 évvel ezelőtt történt: A Jézus elleni per egy politikai per volt, de nem volt olyan erős, hogy feltartóztassa a szeretet feltámadásának civilizációját. A szeretet elve döntő fontosságú a jövőben kibővített Európa számára is. Felül kell kerekednünk az egoizmuson és a kicsinyes korlátok közé szorított elveken. Most tettekre van szükség, erőre, hogy megvalósítsuk azt, amit megértettünk. Az innsbrucki eszmecserének folytatódnia kell».
 

Matusz Mária e-mail: innsbruck@posta.net tel.: (06-1-) 403-1985 fax: (06-1-) 402-1760

Wolfgang Weger Medienservice Stadt Innsbruck Falmereyerstraße 2, A-6010 Innsbruck. e-mail: <w.weger@magibk.at> internet: <http://www.innsbruck.at>

Vissza a kezdőlapra