Szocialista szellem 

MSZP-kampánystratégia:
"Magyarország, amit a zsebedbe rejtesz" 

"A rendszerváltozást követő legfontosabb választási kampány küszöbén állunk" - olvasható az MSZP kampánystratégiájában. A szocialisták a lapunk birtokába került dokumentum kommunikációs paneleivel kívánják legyőzni ellenfelüket. Az izraeli Ron Werber pr-szakember munkáját dicsérő alkotásból például megtudhatjuk, hogy "Orbán Viktor gátlástalan és elvtelen hataloméhsége kisszerű figurákat szabadított az országra, akik erkölcstelenül lopták össze magukat három év alatt". 

Fotó: MTI

A Magyar Szocialista Párt kampányát hazai segítőin túl az izraeli Ron Werber felkészítő munkájára alapozza. A pr-szakember a zsidó államban a Munkapárt tanácsadója volt, de Romániában cége - a Werber Public Affairs - vezette Ion Ilescu pártjának 1996-os felkészülését is. A szakember - egy 1996-ban a Jerusalem Postnak adott nyilatkozata szerint - úgy tartja: a szavazók megszerzésének leghatékonyabb módja, ha a győzelemre törekvő párt transzparenseket lobogtató emberek tömegeit viszi ki az utcára. "Senki nem olvas újsághirdetéseket - mondta Werber -, a tévéreklámok pedig csak a párt támogatóinak megerősítésére alkalmasak." Az izraeli Munkapárt választási kampányát ezért aktivisták ezreire alapozta, akiknek az volt a feladatuk, hogy a szavazás időpontja előtt három héten keresztül, mindennap reggeltől estig Simon Peresz arcképét ábrázoló plakátokkal a kezükben a nagyvárosok csomópontjain álljanak. 

Az utca elfoglalása

Ma még rejtély, hogy jövő tavasszal Medgyessy-portét lobogtató MSZP-aktivisták látványára kell-e felkészülniük a magyar autósoknak. (Többek között erről szerettük volna kérdezni Ron Werbert, akit mobiltelefonján értünk utol, ám ő elhárította a nyilatkozatot.) Bizonyos azonban, hogy a szocialista párt kiterjedt szervezettel rendelkezik, s eddig sem volt ellenére az "utcai harc". A stratégia készítőjének tanácsai szerint a kampány résztvevőinek - a még jobb szervezettség céljából - adatbázist kell szerezni az iskolákról, kórházakról, az intézmények vezetőinek munkahelyi és otthoni elérhetőségéről, s a választókerület térképén fel kell tüntetni az egyetemeket, iskolákat, de még a templomokat is. 

Werber szerint egy kampányban döntő fontosságú a győzelmi légkör kialakítása, mert a bizonytalanok általában azt a pártot támogatják, amelyiket esélyesnek látják a győzelemre. Ezért is szerepel az MSZP kampánystratégiájában az első helyek egyikén a "győzelmi légkör kialakítása a közösségen belül, az MSZP és az egyéni jelölt körül" kitétel, s itt is visszaköszön az "utca elfoglalása saját képi megjelenésünkkel és fizikai jelenlétünkkel" motívum. Ennek fényében a Magyar Gallup Intézet múlt héten közzétett felmérése aggodalmat kelthet a szocialisták körében. Novemberben ugyanis a választók 40 százaléka gondolja, hogy a Fidesz-MDF lesz a befutó, és csak 30 százalék tekinti az MSZP-t várható győztesnek. (A Medián adatai 37-30-as arányt mutatnak.) Nem csoda, ha az Info Rádióban múlt pénteken Juhász Ferenc, az MSZP alelnöke arra ragadtatta magát, hogy azt mondja: a Fidesz a Gallupot is maga mögé állította a lakosság megtévesztésére. A kemény szavak után bizonyára többeknek eszébe jut a Magyar Narancs szeptember 13-i száma, melynek írása szerint Medgyessy Péter, az MSZP miniszterelnök-jelöltje saját csapatán kívül leginkább a Szonda Ipsost vezető Levendel Ádámra hallgat. A Gallup befolyásolásának vádja pedig könnyen visszaüthet, hiszen ugyanekkora valószínűséggel azt is lehetne állítani, hogy az MSZP a számára kedvezőbb eredményt regisztráló intézeteket manipulálja. 

"Mi a pálya, Viktor?"

A kampánystratégia további részei tréfás fejezetcímekre épülnek: "Mi a pálya, Viktor?", "Orbán, a nyári Mikulás", "Vidék-visszafejlesztési Minisztérium", "Magyarország, amit a zsebedbe rejtesz!", "Felzárkóztunk Dél-Amerikához". A szellemes mondatok közül talán a legsikerültebb a már széles körben használt panel: "Mi, szocialisták, elsősorban azt akarjuk, senki ne betegedjen meg azért, mert szegény, és senki ne szegényedjen el azért, mert beteg." Ugyancsak viccesnek szánt, ám a kényesebb ízlésűek olvasatában már-már demagógiába hajló kijelentés, hogy ma Magyarországon egy hajléktalan "csak abban reménykedhet, hogy kényelmes padot sikerül kifognia az 'Álomalapítás' vagy a 'Merjünk nagyok lenni' plakátok alatt". Az "Orbánék szándékosan hátráltatják Magyarország EU-csatlakozását" kiszólás olvastán pedig azon lehet tűnődni, hogy lám: minden híresztelés ellenére tényleg egzakt tudomány a pr-tanácsadás. 

"Az Orbán-kormány gazdaságpolitikája, kulturális törekvései és agresszív politikai manőverei a régmúlt legsötétebb korszakait idézik" - olvasni a szövegben, melynek fogalmazója nyilván tudja, de nem mondja, hogy melyik korra is kell gondolni. Ezen eszme jegyében adja a szerző szellemi munícióként a szocialisták szájába az érvet, mely szerint "a jobboldali kormány kezdettől fogva azon igyekezett, hogy létrehozzon egy kormánypárti napilapot". Rögvest meg is említtetik a Magyar Nemzet, ám a polgári napilapon, valamint a Heti Válaszon túl többre nem futja a kormánypárti lapok felsorolásában. Még ha a Magyar Demokrata csak feledékenységből is maradhatott ki, ebből akkor is arra lehet következtetni, hogy a szocialisták - csak a közéleti újságokat tekintve - közel negyven (országos vagy megyei) napi- és hetilapot nem kormánypártinak tekintenek. 

A kormányfő nyáron körbehaknizta az országot, hogy Mátyás királyként orvosolja búját, baját - olvassuk, illetve arról kapunk hírt, hogy "a húsos közbeszerzési pályázatokat rendre az Orbán-kormány sameszeinek vállalkozásai nyerik meg - csont nélkül." "Orbán Viktor gátlástalan és elvtelen hataloméhsége kisszerű figurákat szabadított az országra, akik erkölcstelenül lopták össze magukat három év alatt" - folytatódik a szöveg. (Nem tudni, hogy Horn Gyula exminiszterelnöknek a tápiószelei lakossági fórumon tett, lapunk által három hete idézett - majd a sajtóban előkelő karriert befutó - szenvedélyes kijelentéseit a kampánystratégiából merítette-e, avagy személyes munkássága részének kell-e tekinteni őket.) 

A kormány árnyéka

A kampánystratégia elemeit az egyes szakterületek szerint fogalmazták meg, s a szocialisták választási felkészülésük részeként árnyékkormányszerű csapatban is gondolkodnak. A sajtóhírek szerint többen ismerni vélik a "kabinet" tagjainak névsorát is. Eszerint Kovács László pártelnök lenne a külügyminiszter, Juhász Ferenc a honvédelmi tárca vezetője, Szili Katalin a környezetvédelmet felügyelné (vagy a parlamenti elnöki tisztséget kapná); az újonnan létrehozandó lakásügyi minisztérium gazdája Csabai Lászlóné lenne, az agrártárca élén Varga Gyula állna, az informatikai minisztériumot Mandur László irányítaná. Erős János, a K&H Bank korábbi elnöke a hírek szerint lehetséges pénzügyminiszter, Doszpot Péter a belügyi tárca irányítója lehet, Nagy Nóra pedig az összevont kulturális és oktatási minisztériumot vezethetné. 

Az Angliában bevett, ám hazánkban hagyomány nélküli intézmény közjogi kategóriát jelent, így megvalósításához Magyarországon törvénymódosításra lenne szükség. Az árnyékkormány tagja széles körű jogokat élvez: például állami fizetést kap, stábot alkalmazhat, s bemehet a minisztériumba "kihúzogatni a fiókokat". Mivel pedig felkészüléséhez elegendő idő és információ áll rendelkezésre, hatalomra kerülésekor nem számolhat türelmi idővel. A hazai közjogi rendszer ilyen irányú módosításáról azonban nincs szó, ezért a "szoros emberfogáson" alapuló újszerű felállásra csupán kampányelemként lehet tekinteni.