Iz. 26,1-6
Mt..7,21,24-27

          A napkeleti bölcsek

       Ama csillag után. 

       A holdsugaras hideg éjszakában, 
       Mint egy fehérlő, csendes álom, 
       Úgy vonult el a komoly karaván. 
       És elől ment a három. 
       
       A sziklás föld mogorván és kopáron 
       Feküdt el lábaik alatt. 
       Méltóságos sora a száz tevének 
       A harmaton halkan haladt. 
       És mintha fehér árnyak lengenének, 
       Úgy vonult végig a fehér sereg 
       A völgyön, ahol nem nőttek virágok, 
       S a városon, ahol az emberek 
       Nem virrasztottak és nem énekeltek. 
       S ahol nem látta őket senkisem. 

       És így suhant el csendesen 
       Életre éledt vágya Napkeletnek 
       Az ezredéves éjszakán. 

       Ama csillag után.