***

Emlékeznünk kell a régi népszokásokra, hagyományainkra. Hogy megmaradjunk, őriznünk kell a múlt kincseit, ismernünk kell őseink cselekedeteit, gondolatait, és kötelességünk ápolni a ránk maradt örökséget. A jelen viszont valahogy belénk fagyott, már kihunyt belőlünk a lángolás. Nem várjuk az ünnepeket, mert nincs pénz sem karácsonyfára, sem ajándékokra, sem élelemre... Pedig nem is kellene sok ahhoz, hogy az ünnep ünnep legyen. Szeretetre, összefogásra lenne szükség csupán, úgy, hogy mindenki érezze: hozzátartozik a nagy közösséghez. Imreh Árpád (1892–1960) református lelkésznek az udvarhelyszéki Fiatfalván a karácsonyi és újévi népszokásokról írt feljegyzéseiből tallóztam egy maroknyit.

Karácsony szombatján, december hó 24-én, amikor a két istentisztelet elvégződik, nemsokára megindulnak a "rostások". Ezek konfirmáltaknál kisebb fiúgyermekek. Készítenek maguknak keretre felragasztott vörös papírból egy kis, könnyen hordozható, nyélre reáerősíthető szerszámot. A piros papírt átlyukasztják, templomot, jászolt, betlehemi csillagot ábrázoló képeket formálnak, belül gyertyát tesznek, két-három tagból álló csoport megy, a lakott szoba ablaka előtt felnyitják a rostát, megkérdezik, hogy szabad-e énekelni. Ének után bemennek a szobába, köszöntik karácsony estéjén az egész családot. A köszöntést tésztával és apró pénzekkel viszonozzák: egy óra múlva indulnak el a betlehemesek.

Ezek a konfirmálókból álló kis csoportok házról házra járnak, nemigen kerülnek el egy házat se, sietnek, mert utánuk a kántálók jönnek. A betlehemesek magukkal viszik a templomot, és mindenütt előadják kis játékukat, ők már pénzt kapnak, és többet, mint a rostások. A betlehemesek után a kántálók mennek, minden háznál énekelnek, konfirmáltakból, nagy legényekből, fiatal házasokból álló csoport. Az ének elhangzása után továbbmennek, s jőnek a köszöntők. Hosszú versben köszöntik a karácsony estéjét, a családot, minden egyes családtagot. A köszöntőket tésztával, pálinkával kínálgatják, s mindenki pénzt ad. A kántálók által összegyűjtött pénzt jótékony célra adják. Évek óta a kultúrház javára. Régebben árverezték a köszöntést. Pénzt ígértek, s mint komoly árverés folyt le. Aki a legtöbbet ígérte, az volt a köszöntő. A megígért összeget le kellett fizesse a karácsonyi ünnepeken táncot rendezők javára. Ha a kántálásból kevés gyűlt be, azt ki kellett pótolnia, erre nem volt eset, ha több gyűlt be, akkor a többletet baráti körben elmúlatták.
*
Óévtől búcsú és újév köszöntése: óév utolsó napján éjjel háromnegyed tizenkettőkor megszólalnak a harangok. Mindkét egyháznak a tagjai, a község lakói a templomunk elé gyülekeznek. Amikor összegyűlnek, akkor a harangok elhallgatnak, és felcsendül a XC. zsoltár. Tebenned bíztunk elejétől fogva... Ének után valaki a gyülekezeti tagok közüli felolvassa az óévi búcsúztatót. Ezt régi naptárakból írják ki, de az utóbbi évek alatt saját maguk állították össze, az elmúlt év kiemelkedőbb eseményeinek felsorolása után következik az Istennek való hálaadás az ő gondviseléséért, majd könyörgés a jövendőért (többször fordult elő, hogy nem egy, hanem több búcsúzó lett felolvasva), a búcsúzók után következik az új év köszöntése (ez is egy vagy több), nevezhetnők imádságnak is, mely a jövendő áldásaiért száll Istenhez. Mind az ótól való búcsúzásban, mind az új év köszöntésében tréfás megemlékezések is vannak. A köszöntések elhangzásával ismét felcsendül az ének. Az Isten áldd meg a magyart... és az Erős várunk nekünk az Isten. Ének után megkondulnak a harangok, mely alatt mindenki hazamegy övéi körébe. Reggel négy órakor ismét megszólalnak a harangok. Ennek okát nem tudom, de ősidőktől fogva megvan. Ragaszkodnak a fennebb leírt formához. Természetesnek veszik, hogy lövéseket is adjanak le vaktöltényekkel, ezt nem egy esetben túlságba is viszik...

A gyülekezet tagjai szomszédságoknál, rokonságoknál kisebb-nagyobb csoportokban gyűlnek össze, és ott várják meg az új évet. Sajnos vannak mulatozások is, s ennek következtében kilengések is. De azért a szokásnak megvan az áldásos hatása is. Az Isten háza körül énekelő tömeg, az imádkozó, hálát adó és áldásáért könyörgő ember látása felemelő érzéseket váltanak ki.

Eltávozás előtt egymást köszöntik és boldog új évet kívánnak egymásnak.

Faluvégi Anna

Vissza a kezdőlapra