Mészáros István:

Választási körlevél - 56 éve

Néhány hónappal a második világháború befejeződése után, 1945 őszén nemzetgyűlési képviselőválasztásra készült az ország. Új politikai körülmények között, nehéz gazdasági helyzetben, súlyos erkölcsi válságban élt magyar népünk. Mi legyen a jövő útja? Számos kiváló polgári politikus gondolkodott efelől akkortájt. De már működtek azok az erők is, amelyek az ateista "proletárdiktatúrát" akarták a nemzetre erőltetni. A közelgő választás döntő fontosságú volt az ország jövőjét illetően. Ilyen alkalomból a püspöki kar addig még soha nem adott ki körlevelet, erre akkor került sor először. Alapszövegét Mindszenty hercegprímás készítette, amelyet megküldött a püspököknek. Véleményüket bedolgozta a végleges szövegbe, amelyet 1945. október 17-18-i ülésükön a püspökök egyhangúan elfogadtak. Tartalma tehát a teljes püspöki kar véleményét tükrözte. Hat-hétmillió katolikus élt ekkor Magyarországon. Őket eligazítani a keresztény közéleti erkölcs ügyében alapvető lelkipásztori - nem politikai! - feladata volt mindegyik püspöknek: tudatosítani bennük, hogy erkölcsi kötelessége minden katolikus állampolgárnak, hogy tevőlegesen, alakítólag vegyen részt a közügyekben. Ezért menjen el szavazni, és olyanokra adja szavazatát, akik hitelesen képviselik a közéletben a keresztény erkölcsi értékeket.

Erről szólt a körlevél, amelyet 1945. november 1-jén, mindenszentek ünnepén olvastak fel az ország összes templomában. (November 4-én zajlott le a választás.) A négy nyomtatott oldalas körlevél rámutatott a képviselőválasztás tényének fontosságára; méltatta a demokrácia magasrendűségét; röviden utalt a korabeli hazai közélet négy olyan konkrét esetére, amelyek a keresztény erkölcs szempontjából elfogadhatatlanok; végül a választáson való részvétel jelentőségét hangsúlyozta a haza és az egyház jövője szempontjából. A szövegben egyetlen párt, egyetlen politikus neve sem szerepelt.

"A jövő kialakításának egyik fontos, talán döntő fordulata elé érkeztünk" - hallottuk papjainktól ötvenhat évvel ezelőtt. "Választások előtt áll a magyar nép. Nagyon sok függ attól, hogy a jelen körülmények között milyen irányban nyilvánítja akaratát az ország. Lelkiismeretbe vágó kérdés ez, s éppen ezért kötelességünknek érezzük, hogy e fontos elhatározás előtt híveink segítségére siessünk. Nem avatkozunk be a választási küzdelmekbe, nem foglalunk állást egyetlen párt mellett sem, de az igazság és a kötelesség elveit kifejtjük, hogy minden katolikus hívő azon elvek szerint válasszon képviselőt. Az állami élet jövő berendezkedése csakis a demokrácia elvei szerint történhet" - hangoztatták a főpásztorok.

Természetesen az nem demokrácia, amikor "az egyik embercsoport önző és féktelen uralmát egy másik csoport hasonlóan önző és féktelen hatalmaskodásával váltja fel. Az igazi demokrácia alappillére, hogy sértetlen természetjogi elveket ismer el, amelyekhez emberi hatalomnak erőszakkal nyúlni nem szabad. Az igazi demokrácia a lelkiismereti szabadságot, a szülők jogait, a munkásnak szabad egyéniséggé válását, a munka rabszolgaságának megtörését írja zászlajára." Ez felel meg a pápák szociális tanításának.

Körültekintve azonban 1945 hazai közéletében - írták a püspökök - , "sok olyan jelenséget tapasztalunk, melyek a tiszta demokrácia elveivel ellentétben vannak." Például az új házassági-családjogi rendelet; a földreform megvalósítása során észlelt számos törvénytelenség; ártatlan emberek sokaságának törvénysértő fogva tartása; egyes hivatalos szervek nyílt egyházellenes magatartása. "Aki felelősséget érez gyermekei lelki tisztasága, földi és örök boldogsága iránt, nem habozhat a választások előtt. Csak olyan jelöltre adhatja szavazatát, aki kezességet nyújt, hogy ilyen eltévelyedések nem ismétlődnek meg magyar földön."

A főpásztorok kérték a híveket: "Fontoljátok meg szavainkat, s a választás alkalmával adjátok szavazatotokat arra a jelöltre, aki az erkölcsi tisztaság, a jog, az igazság és a rend érdekében fog síkra szállni, s képes lesz küzdeni a visszaélések ellen. Ne ijedjetek meg a gonoszság fiainak fenyegetéseitől!" Főpásztoraink ötvenhat évvel ezelőtt így látták: "Keresztény választó nem adhatja szavazatát olyan irányzatra, mely újabb elnyomást, újabb erőszakos uralmat hoz, a természettörvényeket mellőzi. Most kellene a múlt hibáit az emberi jogok lelkiismeretes tiszteletben tartásával jóvátennünk!" S hozzáfűzték: "Örömmel üdvözöltük a győztes hatalmak vezetőinek ajkán elhangzott kijelentéseket, valahányszor az emberi személy méltóságának komolyabb megbecsülését jelölték meg a jövő demokratikus fejlődésének feladatául. Hisszük, hogy ezek az eszmék szebb világot teremthetnek..."

Nem sokkal később a hercegprímás személyesen adta át XII. Piusz pápának a körlevél lefordított szövegét. A Szentatya véleménye: "Elolvastam, gratulálok neked és a püspököknek, hogy így megnyilatkoztatok. Meg kellett tennetek!"

Sajnos az éledező magyar demokráciát az új diktatúra hamarosan elsöpörte. De csak negyven évre. S a fél évszázaddal ezelőtt célul tűzött Pannonia Sacra XXI. századi modern megvalósulásának reményei is bontakoznak már. Ennek érdekében azonban még nagyon sokat kell tennünk...

(A szerző neveléstörténész, nyugalmazott egyetemi tanár)
A cikk az Új Emberben jelent meg. A MHL-hoz megküldte Jalsovszky György.
 

Vissza a kezdőlapra