Surján László dr.

Keresztény közéleti kötelességeink

A keresztény ember közéleti felelősségének bőséges irodalma van. Nem vállalkozom ennek átfogó ismertetésére. Inkább egy elmélkedésre, önvizsgálatra hívok. Ne csak értsük, érezzük is át, hogy miről van szó.

Odafigyelés

Induljunk ki egy régi történetből. A nyolcvanas években, még a nagy olvadás előtt, de már a Gorbacsovi időkben az egyik ifjúsági hittantábor végén a gyerekek még tomboltak egyet, s közben mi szülők elbeszélgettünk. Többen jeleztétek azóta, hogy akkor egy szavamat sem hitték el. Arról beszéltem, hogy más idők jönnek, s ezekre fel kell készülni. Nem mondtam vad dolgokat, bár még tíz évvel korábban simán börtön lett volna a dologból…

Játszunk el egy kicsit a gondolattal: mi lett volna, ha többen rezonálnak, ha az ott felvetettek folytatódnak? Akkor talán nem a Beszélő lett volna a fő rendszerváltó műhely, az apák és fiúk összecsapásának látványos terepe. Akkor talán megmozdíthattuk volna a szunnyadó, de utat kereső keresztény értelmiséget. Talán nem balos ízekkel keverve alakul meg az MDF, hogy majd egy évet elvesztegessen ennek a kitisztítására. Talán fiatalosabban és hatékonyabban indul a KDNP.
A politikában, a történelemben persze értelmetlen a "mi lett volna, ha" felvetése. De nem értelmetlen, ha a keresztény ember végiggondolja életének fordulatait és felméri: mikor tett helyesen, mikor nem. Mi ott a táborban, s majd itthon Zugligetben léphettünk volna jobban és nagyobbat. Nem léptünk. Magam sem láttam tisztán, s fogalmam sem volt, hogy milyen lehetőségek szunnyadnak az idők méhében. Tény: sok mindent elszalasztottunk. Fogalmazzuk meg a feladatot: figyelő, értő szemmel kell járnunk a világban, és felelnünk kell kihívásaira.

Persze, édes mindegy, mit gondolt és mit tett volna egy maroknyi kis csoport. Akkoriban semmiképp sem léphettünk ki megszokott életünkből. Nem volt erőnk a meglévő feladatok mellett még valami egészen más, ismeretlen számára.

Ez igaz. De tartsunk szem előtt a Platónnak tulajdonított mondást: Ha az okosak és a szelídek félrevonulnak, ne csodálkozzanak, ha rövidesen a buták és az erőszakosak fogják intézni a város ügyeit.

Imádság

Váltsunk most lépést, s emlékezzünk Mindszenty bíborosra: Ha lesz egy millió imádkozó, nem féltem Magyarországot.
Azóta eltelt több mint fél évszázad. Rettenetes pusztítást hozott, emberéletben, különösen magzati életben, lélekben, egészségben, tudásban, kultúrában. Ha érvényes a bíboros mondása, akkor nem volt egy millió imádkozó.

Talán nem vagyunk felelősek az egy millió hiányáért, de egyéért igen. Az önmagáért viselt felelősség alól nem bújhat ki az ember. Minden elmulasztott imához, minden elkövetett bűnhöz hozzákapcsolódik valami rossz, ami elkerülhető volt. Szavalhatjuk lánglelkűen, hogy "haj, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben, s elsújtád villámidat dörgő fellegekben". Mit ér ez, ha nem gondoljuk komolyan?
A bíboros talán előre látta, hogy mi következik. Nem a szervezkedés, pártoskodás, szellemi vagy fegyveres ellenállás útját jelölte ki, hanem egy olyan utat, amelyet minden elnyomás és jogfosztás közepette is járható: az imádság útját. És ez az út nemcsak nehéz időkben áll rendelkezésünkre, hanem állandóan. Most is. Van imaközösség több is, van mozgalom, ahol a hazáért való fohászkodás rendszeres gyakorlat. A Fokoláréhoz tartozók például minden első pénteken imádkoznak a politika világáért. Decemberi felhívásukból egy részlet: "Kérjük a szentlélek segítségét mindazok számára, akik a családok egységén, szociális biztonságán, erőszakmentességén, szabadságban való kiteljesedésén dolgoznak. Saját munkánk, életünk is hozzájárulhasson, hogy minden család békében ünnepelhesse a Karácsonyt."
Ha valaki számba veszi az előttünk tornyosuló problémákat: a házasságkötések számának csökkenését, a népszaporulat hiányát, az alkohol okozta pusztítást, a kábítószer fenyegető rémét, az erőkifejtésre egyre kevésbé hajlandó, élvezeteket hajszoló emberek tömegét, felmerülhet benne: ennek a nemzetnek nincs esélye. Napi sikereink - amelyekből jócskán kijutott az elmúlt három évben - elfedik a fenyegető bajokat. Ám, ha nem anyagi, még csak nem is szellemi gyarapodásban akarjuk megmérni magunkat, hanem erkölcsi szempontokat veszünk elő, azonnal kibukkan a baj. Még mindig fehérre meszelt sírokhoz hasonlítunk.

Megértettétek-e a magyar millennium szavát? Nemcsak a nemzeti büszkeség ünnepe volt ez. Nemcsak egy magára találó nemzet lassan kiegyenesedő gerincét kell látnunk a millenniumi zászlókban, hanem a meghajló térdeket is. Szent Istváni ma is a helyzet. Ha a magunk gyarló erejéből nem futja, őt kell követnünk. Ma is fel kell ajánlani a Koronát - ahogy tettük közösen idén augusztus 15-én Esztergomban, mégpedig a Szent Korona jelenlétében.

Cselekvés

Ezek után egy lépéssel tovább kell mennünk. Nem mindenki, aki mondja nekem, Uram, Uram, hanem aki Atyám akaratát cselekszi, az megy be a mennyek országába. A cselekvésnek ezen a téren több lehetséges módja van.

1. El kell menned választani, és szavaznod kell, lelkiismereted szerint.

Mindannyiunknak kötelessége végiggondolni, ki mit kínál, és mit valósít meg. Döntésed legyen megalapozott, azaz világosan megokolható, érvekkel alátámasztott.

2. A második, de még mindenkitől elvárható szint, hogy saját döntésedet kisugárzod a környezetedre.

Ne határozzuk meg, hogy mekkora ez a környezet. Van, akinek a családot, másoknak már egy nagyobb baráti kört is jelent. Van, akinél beletartozik a munkatársak sora, másoknál a szomszédság is.

3. A harmadik szint azt kívánja, hogy tudatosan gondold végig ezt a kisugárzási kört és láss hozzá kiszélesítéséhez.

Az előbb azokat az embereket soroltam fel, akikkel mindenképp van valami kapcsolatod. Ez a kapcsolat a családtagtól a szomszédságig egyre lazább, kisugárzásod növelhető úgy is, hogy fokozatosan mélyíted ezeket a kapcsolatokat. Nyithatsz azonban újabb területeket is. Eljárhatsz a kampányidőszak alatt meghirdetett összejövetelekre, beszélgethetsz, vitázhatsz. Leülhetsz az internet elé és beszélhetsz fűvel-fával valamelyik fórumon vagy csevegő szobában. Kihasználhatsz minden alkalmat, utazást, vásárlást például, hogy szóba állj emberekkel és hass rájuk.

4. Ha komolyan veszed az előbbi feladatot, hamar rádöbbensz, hogy nem vagy eléggé felkészült. Keresztény közéleti felelősség felkészülést kíván tőled.

Ne csak saját józan eszedre és a médián keresztül hozzád eljutott információk megítélésére támaszkodj. Egyházadnak van hiteles és fontos szava a társadalomról, s aligha mondhatod magad ezen Egyház élő tagjának, ha ezt nem ismered. Évtizedeken át óvatosan kezeltük ezt a kérdést. Régebben a hozzá kapcsolódó politikai veszélyek miatt, újabban pedig azért, mert be láttuk: megértése és feldolgozása komoly tanulmány, nem egyszerű olvasmány. Pár éve azonban alapvetően megváltozott a helyzet. Nemcsak a nehéz nyelvezetű, több előtanulmányt igénylő enciklikák és zsinati dokumentumok álnak rendelkezésünkre, hanem az ezeknél rövidebb és legfeljebb középfokú végzetséget igénylő magyar püspökkari körlevelek is.
Ezeket bizony minden katolikus hívőnek el kellene olvasnia, meg kellene értenie és a benne foglaltakat tovább kellene adnia. Nagy eredménye lenne az előttünk álló 2002. évi választásoknak, ha ezen a téren javulnának a mutatóink. Igaz ugyan, hogy új meg új kiadásokra volt szükség. A legszebb reményeket meghaladóan elfogyott az "Igazságosabb és testvériesebb világot" című első körlevél. De kérdezzük csak meg magunkat, elolvastuk-e, megértettük-e, használjuk-e vezérfonalnak? Segítségével megmérjük-e a politikai életben vitézkedőket?

5. Egy további szintet jelenthet, ha az ember kézbe, majd észbe és szívbe veszi az eredeti szövegeket, a nagy pápai enciklikákat.

Ezekkel nem könnyű megbirkózni, de egy-egy nagyobb plébánián nem lenne akadálya egy olyan kört szervezni, amelyben közösen végeznénk el ezt a munkát. Alighanem sikerülne szakavatott előadókat is megnyerni.

6. Ha eljutunk erre a szintre, válaszútra kerülünk. Dönteni kell: Lesznek, akik a megszerzett ismeretek valóra váltásán akarnak dolgozni, konkrét dolgokat tenni a társadalom egészéért. Lesznek, akiket taszít a politikai környezet.

Ez nem a magános farkasok világa. Csapatjáték, amely csak szervezett keretek között folyhat. Aki erre érez indítást, belép valamelyik politikai pártba vagy közéleti egyesületbe. Nagy kitartást és komoly önfegyelmet kívánó lépés. Könnyű ugyanis hamar és nagyot csalódni. Az első csalódás idején gondoljunk a már említett platóni mondásra, meg arra a jézusira, hogy az vesse a bűnösre az első követ, aki maga is bűn nélkül van.

7. Vehetünk azonban egy másik irány is, amely talán a hetedik szint, mégpedig az evangelizáció.

Megértéséhez Robert Schumant idézem. Európáért címmel kis példányszámban magyarul is megjelent könyvében vázolta az általa megálmodott új Európát. Ebben olvashatjuk: "A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz."
Érdemes megfigyelni a folytatást is: "Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba vagy anarchiába süllyed."
A zsarnokságot már megtapasztaltuk, s ma sokan vannak, akik az anarchia felé löknének bennünket.
Azok számára, akik inkább egy Schuman féle demokráciában szeretnének élni, nemcsak a gyakorlati párt-politikai tevékenység útja nyílik meg.
Érezzük-e a saját felelősségünket azért, hogy Európa és azon belül Magyarország egyre kevésbé nevezhető joggal kereszténynek? Ha átérezzük ezt a felelősséget, tetteknek is kell fakadnia ebből az érzésből. Tetteknek, amelyeket egyben válaszok II. János Pálnak, aki Európa újraevangelizálását sürgeti.

Ez a két utolsó pont egymásra támaszkodik. Az államhatalom erejével nem lehet kereszténnyé tenni már senkit. Ilyen értelemben elmúltak a Szent Istváni idők. Lehet azonban olyan törvényeket hozni, amelyek megkönnyítik az emberek szabad döntéseit és a jó, a közjó irányába terelik őket. Ilyen például a család-politika, a gyermekvállalás elősegítése, a segély helyett munkaalkalom. Ha világít a világosság, és magához vonzza az embereket, ha nem visszaszorul, hanem terjed a kereszténység, akkor egy valóban igazságosabb és testvériesebb világ bontakozik ki. A missziós lelkület és cselekvés ugyancsak közéleti tett, sőt talán a legteljesebb mértékben az. A helyes politikai döntés pedig ugyancsak része lehet a missziós tevékenységnek.

A Budapest-Zugliget Szent Család plébánia "házas hittan" estéjén,
2001. december 9-én elhangzott előadás szerkesztett változata.
Mejelent az egyházközség Csali című belső lapjában és az MKDSZ
Hír-Lap karácsonyi számában.

Vissza a kezdőlapra