Két év a kormányrúdnál
Mérlegen a Horn- és az Orbán-kabinet első félideje
(Részletek a 2000-ben megjelent kiadványból)
SZELLEMI ÉLET
2. Közoktatás
2.1. Megszorítások,
iskolabezárások, demonstrációk
2.2. Az esélyegyenlőség
értelmezése
2. Közoktatás
2.1. Megszorítások, iskolabezárások, demonstrációk
Fodor Gábor hamar népszerűtlenné vált szakmai körökben: a jelentős reálbércsökkenés a baloldali koalíció idején elkeserítette a pedagógusokat, úgy érezték, nem méltányolják munkájukat. Fodor egy év után,1995. november 24-én benyújtotta lemondását, azzal az indokkal, hogy nem értett egyet a tárcát ért kormányzati döntésekkel.(A felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár, Csirik János már kora tavasszal felállt székéből, mert nem tudta elfogadni a kabinet szigorító intézkedéseit.)
(Demonstrációk) A miniszter lemondásáig több mint fél tucat nagy diák- és pedagógus demonstrációra került sor a tandíj tervezett módon való bevezetése, a drasztikusan csökkenő pedagógusbérek, valamint az oktatási intézményhálózatot összeomlással fenyegető Bokros-csomag intézkedései ellen.
(Iskolabezárások) Sokan az 1995. márciusi Bokros-csomagtól számítják a magyar iskolahálózat hanyatlását. Mint mondják, ekkor "szabadult ki a szellem a palackból": a helyhatóságoknak ekkor mintegy megtanították, hogy takarékoskodni legkönnyebben a kulturális intézmény-hálózat rovására lehet. Egészen az 1995/96-os tanév kezdetéig nőtt az iskolák száma: nem kevesebb, mint 288 új létesítménnyel gyarapodtunk. A kedvezőtlen fordulatot Horn Gyulának az általa oly kedvelt lakossági fórumok egyikén tett kijelentése előlegezte meg. A közoktatás teljes átvilágítását helyezte kilátásba, melyre úgymond azért van szükség, mert az ország nem bír el egymillió közalkalmazottat. Ez lényegében azt jelentette, hogy szerinte pedagógusok elbocsátásával, az iskolák bezárásával lehet segíteni az országon. Az első "racionalizáló" tanév után öt általános iskola zárta be kapuit véglegesen, az utána következő esztendőben már harmincnégy, és a folyamat az ezt követő évben sem állt meg.
(Átvilágítás) A polgári pártok választási győzelme után az új oktatási miniszter kijelentette: a tárcának az a célja, hogy a csökkenő gyereklétszám ellenére is az oktatásban tartsa a meglévő pénzt. Korábban egyszerűen pálcát törtek a magyar iskolahálózat és a pedagógustársadalom fölött: a közoktatás szakmailag hiteles átvilágításáról szó sem lehetett. A polgári kormány oktatási minisztere, Pokorni Zoltán is hangsúlyozta közoktatás rendszerének átláthatóvá és ellenőrizhetővé tételét, mivel "lyukas zsákba senki sem önt szívesen pénzt". Ez több mint hangsúlyeltolódás, valójában pozitív fordulat a Horn-kormány forráselvonó politikájához képest. A baloldal által szorgalmazott átvilágítás olyannyira csak puszta szólam maradt, hogy még 1998-ban sem álltak rendelkezésre adatok az országban működő oktatási intézmények és az ott dolgoz pedagógusok pontos számáról, valamint arról, hogy milyen színvonalú oktatást biztosítanak a tanulóknak. Az új kormány az úgynevezett minőségbiztosítás megteremtésére - ami a valódi átvilágítás alapjául szolgálhat - 1,86 milliárd forintot különített el az 1999-es költségvetésben.
2.2. Az esélyegyenlőség értelmezése
A baloldali oktatáspolitika az esélyegyenlőség zálogát - üres szólamok mellett - gyakorlatilag egyetlen "csodafegyvertől" remélte: az Internet hozzáférés általános elterjesztésétől. (Hasonlított mindez a rendszerváltás előtti szocialista idők iskolatelevíziós, írásvetítős kampányaira: arra az illúzióra, hogy tárgyakkal is pótolni lehet az oktatás értékelvű szemléletét és hatékony finanszírozását.)
A polgári kormány oktatási tárcája célul tűzte ki, hogy az ezeregyszáznál kevesebb lakosú települések oktatási intézményei, illetve a fogyatékos gyermekek képzésével foglalkozó iskolák működésének telje költségét a központi költségvetés állja. A roma fiatalok beilleszkedésé-nek segítésére Phare-forrásból 3 milliárd forintot osztanak szét. A nagy számban hátrányos helyzetű gyermekeket oktató iskolák számára pedig beindította a fürdőszobaprogramot, hogy a nyomorúságos körülmények közül kikerülő gyerekek lemorzsolódásának ezzel is segítsenek gátat vetni.
Az Orbán-kabinet az esélyegyenlőséget az iskolaszerkezet stabilitá-sával is igyekszik elősegíteni (lásd a Nemzeti Alaptantervről szóló, 2.4. alfejezetet).
