Jonathan Sunley - Kovács Tibor
Két év a kormányrúdnál
Mérlegen a Horn- és az Orbán-kabinet első félideje
(Részletek a 2000-ben megjelent kiadványból)

SZELLEMI ÉLET

4. Az egyházak helyzete
    4.1. A "semlegesség" elmélete és gyakorlata

4. Az egyházak helyzete
 
Az egyházak szerepével kapcsolatos viták alapjául olyan előítéletek szolgálnak, amelyek - úgy tűnik - csupán egy szűk baloldali értelmiség fejében léteznek. Miközben a baloldali média rendszeresen foglalkozik a történelmi egyházak állítólagos túlzott befolyásával, kivételezett hely-zetével, addig a magyar közvélemény a mindennapokban egészen más egyházzal találkozik. Szociológiai felmérések szerint például az embe-rek csaknem nyolcvan százaléka úgy gondolja, hogy az egyházaknak részt kellene venniük az erkölcsi kérdések megoldásában, a szociális problémák csökkentésében és a kulturális kérdések megvitatásában. Az emberek mintegy fele szerint az egyház nem a múlt maradványa, ma ép-pen olyan fontos szerepe van, mint egykor; az egyházak segítik a demokrácia megvalósulását, és hozzá kell szólniuk a társadalom dolgai-hoz.

Miközben az állampolgár azt olvassa egyes újságokban, hogy az egy-házak újabb és újabb oktatási intézményekre "teszik rá a kezüket", a va-lóságban azt tapasztalja, hogy hiába próbálja egyházi iskolába íratni a gyermekét, a sokszoros túljelentkezés miatt erre alig van reális lehetősége. Az egyházi intézmények iránti kereslet tehát sokkal nagyobb, mint a rendelkezésre álló kínálat, és az állam egyáltalán nem siet azzal, hogy az adófizető polgárok ilyen irányú igényeit kielégítse. Ha az állampolgárnak mégis sikerült a gyermekét egyházi intézményben taníttatnia, egészen a közelmúltig azt kellett tapasztalnia, hogy az általa befizetett közpénzekből kevesebbet fordítanak a gyermekére, mint ha nem egyházi iskolában tanulna.

A baloldali kormány - a "modernizáció" harcosaként - elkötelezte magát a "világnézeti semlegesség" mellett. A baj csak az volt, hogy azoknak a fránya adófizető állampolgároknak a jelentös része nem akart világnézetileg semleges lenni...

4.1. A "semlegesség" elmélete és gyakorlata

A Horn-kormány hivatalba lépése után gyorsan kiderült, hogy a "világnézeti semlegesség" a baloldali gyakorlatban mit is jelent: olyan politikai véleményklíma megteremtését, amely egy szűk egyházellenes kisebbségnek kedvezett. Ennek egyik megnyilvánulási formájaként értelmezhető a Dabas-Sári-ügy, valamint sok más vitás eset, amely - például - az egyházi ingatlan-visszaadás folyamatát nehezítette, lassította. (1995. augusztus 3-án Dabas-Sáriban durva támadás érte a katolikus Szent János Általános Iskolát: az önkormányzati iskola irányából a "világnézeti semlegesség" harcosai puszta semlegességből áttörték a két épületrészt elválasztó falat, és komoly anyagi károkat okoztak az egyházi intézményben.)

Egyes adatok szerint mára az egyházi ingatlanok visszaadása, használatbavétele körüli peres ügyek 60 százaléka lezárult, részben a keresettől való elállással, illetve közös megegyezéssel. Feltételezhető, hogy a békés rendeződéshez a megváltozott politikai légkör is hozzájárult. A polgári kormányzat szerint az állam és az egyház szétválasztása megtörtént, most eljött az ideje annak, hogy együttműködjenek. Különös tekintettel arra, hogy a kapott állami támogatást az egyházak nem maguknak gyűjtögetik, hanem a magyar állampolgárok többségének értékvilágával és érdekeivel összhangban álló célokra használják fel.

(Szerződés a Vatikánnal) A Horn-kormány szerződést kötött a Vatikánnal a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, melyet 1997 júniusában írtak alá. Ám e szerződést később sem a törvényalkotás, sem pedig az anyagiak tekintetében nem valósították meg. (Egyes adatok szerint az egyházi intézmények a ténylegesen nekik járó támogatásnak csak 50-60 százalékához jutottak hozzá.) Az új kormány hozzálátott, hogy a vatikáni szerződésnek érvényt szerezzen, és megszűntesse a közfeladatokat vállaló egyházi intézmények hátrányos megkülönböztetését a finanszírozásban.

(Egyenlő finanszírozás) Az Alkotmánybíróság 1998. októberi állásfoglalása szerint eltérő lehet az állami és egyházi oktatási intézmények finanszírozása. "Nem állapítható meg, hogy az államnak mindenki számára a választása szerinti iskolában kell ingyenes oktatást biztosítani." A normatív költségvetési támogatás az alapítványi és magániskoláknak is jár, de a kiegészítő támogatásokról csak közoktatási megállapodások keretében rendelkezhet az állam. A kormány lehetőségeinek megfelelően biztosította tehát az azonos finanszírozás elvét, ami annál is inkább fontos, mert megfigyelhető tendencia, hogy a korábban önkormányzati intézmények fenntartását egyházak vállalják. A katolikus és a református egyház a hátrányos helyzetű régiókban különösen pozitív szerepet játszik új iskolák létesítésével, amely tudatosan vállalt, kiemelt programjuk. (1999-ben országosan húsz új egyházi oktatási intézmény nyílt meg.) A kormány 1999. január 1-től visszamenőlegesen 50 ezer forintra egészítette ki az egyházi iskolák fejkvótáját. A Horn-kormány alatt évi 11-12 ezer forintos kiesést kellett elkönyvelniük annak következtében, hogy csak mintegy 60 százalékos fejkvótát kaptak a diákok után.

(Hitoktatás és erkölcstan) A katolikus egyház számára hátrányos volt a vatikáni szerződésben többek között az, hogy megszűnt a hitoktatás állami finanszírozása, miközben más fakultatív tárgyak, mint például a portugál nyelvóra vagy a furulyázás ezt a támogatást megkapta. (A "semleges" baloldali állam tehát a hitoktatást értéktelenebbnek ítélte , mint a furulyaoktatást.) A polgári kormány visszaállította a hitoktatás költségeinek állami finanszírozását. Valamennyi felekezetet figyelembe véve az esedékes tanévben 1,7 milliárd forintot biztosított e célra az állam. (Egy hitoktató 1998-ban mindössze bruttó 290 forint javadalmazásban részesült egy tanítási óra után.) Felmérések szerint a mintegy 900 ezer iskolás fiatal több mint fele hittant is tanul. Az ő szüleik ugyanolyan adófizetői a magyar államnak, mint azok, akik például portugál nyelv-órát igényelnek, a legelemibb igazságosság is azt diktálja tehát, hogy igényeiket az állam azonos mércével mérje.

Ennek jogi megfogalmazása a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben olvasható: eszerint a szülök joga, hogy "vallási és világnézeti meggyőződésüknek megfelelő oktatásban és nevelésben részesülhessenek gyermekeik." A baloldali reformerek a közoktatási törvény alapelvei közé új passzust iktattak be: "Az állami és helyi önkormányzatok nevelési-oktatási intézményei a vallási és világnézeti tanítások igazságáról nem foglalhatnak állást tevékenységük során, vallási és világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradniuk." Eszerint úgy kellene tehát a tanároknak irodalomról, művészetekről, történelemről beszélniük, hogy közben mélyen hallgatnak ezek világnézeti gyökereiről, illetve ha ilyesmi mégis szóba kerülne, csak a legteljesebb közöny hangján nyilatkozhatnának róluk. Erre is utalt a polgári kormány minisztere, Pokorni Zoltán, amikor kijelentette: "A legfőbb és eleddig feloldhatatlannak tűnő ellentét az előző oktatási kormányzat és a jelenlegi között talán az, hogy míg elődeink a világnézeti semlegesség, illetve elkötelezettség kérdését úgy oldották meg, hogy az erkölcsi dilemmák értéktartományát nem létezőnek nyilvánították, addig mi ezeknek a gazdagságát kívánjuk felmutatni az erre nagyon fogékony kiskamaszok előtt.

Az új kulturális kormányzat rögtön kifejezte szándékát, hogy a hittant - az európai országok gyakorlatának megfelelően - a tanterv részévé kívánja tenni, természetesen anélkül, hogy valamiféle hittérítésről lenne szó: a hittan nem lesz kötelező, mellette az erkölcstan lesz választható tárgy.

A Horn-kormány főleg a katolikus egyházzal törekedett megállapodásra, ez méltánytalan helyzetet teremtett a többi felekezet számára. Az Orbán-kormány valamennyi történelmi egyházzal tárgyalóasztalhoz ült, és szerződésben tisztázta a megoldandó kérdéseket.

Az egyházi ingatlanok visszaadása az első kormányzati évben felgyorsult, ám 2000-ben, annak ellenére, hogy a kormány az eddigieket meghaladó mértékben, hatmilliárd forintot különített el erre a célra a költségvetésben, némileg újra lelassult. Négymilliárdot ugyanis még az előző kormány kötelezettségvállalásainak teljesítésére kellett fordítani. Az egyházak a folyamat felgyorsulását attól is remélnék, ha az egyházi ügyek visszakerülnének a Miniszterelnöki Hivatalhoz. A kormány ugyanakkor felállította az egyházi referensek rendszerét a tárcáknál.

Vissza a kezdőlapraVissza a tartalomjegyzékhez