Előzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2001. november 21-i számából

A Kelták visszatérése
Orthodox Celts a Mojóban

Hegyi kecske zene – az egyik, egykori kollégám csupán így jellemezte az ír népzenét játszó Orthodox Celts csoportot anno hat évvel ezelőtt és nem nagy jövőt jósolt a zenekarnak. Nos, ő azóta már visszavonult az újságírásból, az Orthodox Celts népszerűsége viszont az említett hat év alatt változatlanul a csúcson van. A népszerűség már csak azért is rendhagyónak tekinthető, mivel a zene, amit játszik igencsak szokatlannak mondható Szerbiában, de a nyugati országokban is csak néhány, hasonló stílusban játszó csoport dicsekedhet azzal, hogy sportcsarnokokat képes megtölteni. Az Orthodox Celts, legalábbis szerbiai viszonylatban ezen csoportok közé tartozik, mint ahogyan a zentaiak és a környékbeliek blues-szentélyét is megtöltötték az ír népzene rajongói november 27-én este. A híres- nevezetes blues- kocsmában képtelenség volt akár egy tűt is leejteni, annyian voltak kíváncsiak a “Pravoszláv Kelták” visszatérésére. Igen, nem tévedés, Aca Celtics és csoportja már járt itt 1994-ben, amikor is első, a csoport elnevezésével azonos című korongjukat mutatták be a zentai közönségnek óriási sikert aratva. Sokan képtelenek voltak bejutni mindannyiunk kedvenc kocsmájába, bizonyítva azt, hogy a városnak és a környéknek is elkelne egy sportcsarnok, ahol méltóképpen lehetne többek között megrendezni az “első ligás csoportok” hangversenyeit is, amelyekre minden jel szerint a zentai közönség igencsak ki van éhezve, s ekkor talán a beugró ára sem tűnne annyira paprikásnak. No de ez már egy teljesen másik téma.

Arról, viszont hogy honnan is ez az óriási népszerűség, amely hét éve övezi ezt a csoportot, Dejan Lalić-Lalet, a csoport egyik tagját kérdeztük.

– Az az igazság, hogy mi egyáltalán nem terveztük azt, hogy professzionális keretek közt foglalkozzunk zenével, csakis azért vágtunk bele az egészbe, mert szeretjük ezt a zenei stílust. Akkor, amikor itt minden másképpen kezdett el kinézni, a kilencvenes évek folyamán, mi a szó legszorosabb értelmében magunkba zárkóztunk, és magunknak kezdtünk el zenélni. Ekkor viszont a belgrádi Brit Kulturális Központ több alkalommal is meghívott minket, hogy játsszunk az embereknek. Ekkor ismertek meg minket, és ahogyan a népszerűségünk nőtt, úgy növekedett a csoport tagjainak a létszáma is. Az 1994-ben, a Mojóban megtartott első koncertünkön még csak négyen voltunk az együttesben, most viszont dupla annyian vagyunk. Az igazat megvallva képtelenek vagyunk megmagyarázni, hogy hogyan is váltunk ennyire népszerűvé. Mi csak azt csináltuk egész idő alatt, amit szerettünk, és a mai napig is szeretünk. Hála Istennek, hogy vannak emberek, akiknek ez tetszik, és mindannyian jól érezzük magunkat.
– A közelmúltban jelent meg harmadik, Green Roses című albumotok. Mennyiben különbözik ez az első kettőtől?
– Szinte minden előző albumunkon vannak saját szerzemények is a tradicionális feldolgozásokon kívül. Az első Orthodox Celts című korongunk ugyan kizárólag feldolgozásokat tartalmazott, de a másodikon, The Celts Strike Backen már kettő saját szerzemény is található. Ezek a Drinkin Song és a Blue. Ezen az utolsó korongunkon viszont már 7 saját alkotás található, 6 tradicionális feldolgozás és 3 instrumentális szerzemény. Sikernek érezzük ezt a korongot, mert sikerült egyfajta autentikus hangzást adni ennek a zenének, többek között úgy is, hogy az eredeti ír népdalokat is sajátosan, a magunk módján dolgoztuk fel. Így megtörtént, hogy írek előtt játszva, maga a közönség sem ismerte fel először, hogy amit mi játszunk, az valójában a saját népzenéjük.
– A tavalyi év igen izgalmas lehetett számotokra, mert kiadtatok egy új korongot, koncerteztetek, de részt vetettek a nemkormányzati szervezetek választásra buzdító Vreme je! elnevezésű kampányában is. Figyelembe véve ez utóbbit, egy évvel később mennyire vagytok elégedettek a változásokkal, akár politikai, akár  zenei téren?
– Mi nem akartuk, hogy politikailag angazsáljuk magukat, de szükségét éreztük annak, hogy megosszuk az emberekkel mindazt, amit akkor a népünk, a barátaink és természetesen, amit mi éreztünk. Azonban ezzel mondhatni, be is fejeztük “politikai pályafutásunkat”, és nem akarunk többet foglalkozni politikával. Egy normális országban szeretnénk élni, egy olyanban, mint a nyugatiak, ahol a normális embereket nem érdekli a politika. Ami a változásokat illeti, tisztában vagyunk azzal, hogy az elmúlt tíz év történései után nem váltpzhat meg hirtelen a helyzet. Ezzel nem áll szándékunkban senkit sem igazolni. Ami biztos, hogy el kell, hogy múljon pár év, hogy érződjenek ezek a változások. Egészen más emberekkel az élen, különösen itt, nálunk, ahol mindannyian egyformák. Gondolok itt a politikusokra. Nincs különösebb kommentárom rájuk.
– És zenei téren?
– A legfontosabb az lenne, hogy a szerzői jogokat végre elkezdjék tiszteletben tartani. Azokat a jogokat, amelyeknek köszönhetően a Nyugaton megélnek az előadóművészek, szerzők, stb. Az elmúlt tíz évben erre nem volt példa hazánk területén. Ami a fellépéseket illeti, semmi sem változott. Talán az idén valamennyivel nehezebb volt, mint az előző években. Nincs az embereknek pénzük, így eleve kevesebb koncertre is kerül sor. Mi, zenészek is állandóan azt kérdezzük egymástól, hogy kinek, hol sikerült fellépnie. Mely helyek, csoportok léteznek, melyek szűntek meg stb. Mint ahogy már említettem, valamennyivel nehezebb, mint az előző években, de ha az elmúlt tíz évben kibírtuk valahogyan, akkor most is kibírjuk valahogyan. Egyszer ennek is rendeződnie kell.
– Mi történik veletek mostanában, és mit várhatunk tőletek a közeljövőben?
– Nagyban készülünk stúdióba vonulni, hogy felvegyük következő albumunkat. Nyolc-kilenc dal már kész, és hiszem azt, hogy nagyon gyorsan fel is veszünk egy-két szerzeményt. Januárra tervezzük az új videoklipünk elkészítését, tisztán azért, hogy ismét megjelenjünk a képernyőkön a rajongóink előtt, illetve, hogy bejelentsük új albumunkat. A tárgyalások folyamatban vannak, és a jövő évben meg kell, hogy jelenjen. Ami a korongot illeti, úgy tervezzük, hogy csakis saját szerzemények szerepeljenek rajta, ami ismét óriási kihívás lesz az együttes számára.

Horváth Zsolt-Tádé

Vissza a kezdőlapra