Vissza
a kezdőlapraElőzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2001. december 5-i számából
December, Télelő, Karácsony hava
DSIDA JENŐ
ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY
Itt van a szép, víg karácsony,1929
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi finom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
A várakozás és a karácsonyi készülődés jegyében telik el az első téli hónap. A napok egyre rövidülnek és hidegülnek, az emberek behúzódnak házukba, a földre hó terül, kihalt a táj, mintha elszunnyadt volna az élet, pedig a magok a hó alatt készülődnek az új tavaszra. A decemberi jeles napok kifejezik az emberek igényét, hogy megidézzék a tavaszt a télben.
“A hónap legfontosabb ünnepe december 25-e, karácsony nap-ja, amelyet a keresztény világ az i. sz. IV. százada óta Jézus születésnapjának tekint. Az adventtal kezdődő karácsonyi ünnep-kör csúcspontja ez a nap, amely nemcsak a hozzá kapcsolódó vallási és egyházi hagyományok miatt fontos a néphagyományban, hanem azért is, mert az európai népek kereszténység előtti mitológiájának számos eleme él benne napjainkig, s a kötődő művelődéstörténeti, ikonográfiai vonatkozások szinte áttekinthetetlenek. Emellett a karácsony szinte az egész művelt világ ünnepének számít; a szeretet, a megbékélés, az emberi össze-tartozás eszméjét van hivatva hirdetni az esztendő végén. Éppen e rengeteg vonatkozás miatt ezen a helyen legfeljebb néhány mozzanatra utalhatunk. Nem véletlen, hogy a kereszténység teológusai éppen december 25-ére tették a Megváltó századokon át vitás születésnapját. A III. században Aurelianus római császár ezt a napot, a saját születésnapját a perzsa eredetű Mithrász világosságisten állami ünnepévé rendelte el az egész Imperium Romanum területén. A kereszténység térhódításával a pogány istenség helyét és funkcióját az új, győzedelmes vallás Megváltója vette át, így lett december 25-e „Jézus-nak, az örök Napnak, az isteni fényforrásnak születésnapja”, ahogy Manga János írja lexikonszócikkében. A karácsony tehát mitológiatörténeti szempontból is fontos; az egymást követő és a korábbiakból átmentve kialakuló-kiterebélyesedő mitológiai rendszerek szép példája. Európa civilizált nemzeteihez hasonlóan a karácsony a magyarságnak is régi, bensőséges népi ünnepe.” (Jung Károly: Régiek kalendáriuma. Heti jegyzetek az esztendő népi hagyományvilágáról. Újvidék, 2000, Forum Könyvkiadó, 135. p.)
Jeles napok és szokások a magyar néphagyományban
December 4.
SZENT BORBÁLA VÉRTANÚ SZŰZ NAPJA. Legendája alapján a bányászok védőszentje. A hiedelmek szerint többnyire dologtiltó nap. Ma is élő szokás a Borbála-ág hajtatása. Ezen a napon vízbe állítanak egy cseresznye-, barack- vagy mandulafaágat, hogy az új esztendőre kivirágozzék. A virágzó ág jelképezi a télben is megőrzött tavaszt, az újjászületést.
December 6.
SZENT MIKLÓS NAPJA. A Mikulás-nap ünneplése és az ajándékozás mai formája viszonylag új keletű, a Miklós-napi alakoskodók azonban régóta részesei a magyar néphagyománynak. Szent Miklós napja a gyermekek kedves ünnepe, amikor eljön a Mikulás, s az ablakba kitett kitisztított cipőcskébe ajándékot, almát, diót, mandulát, csokoládét tesz. Miklós a középkor legnépszerűbb és legtiszteltebb szentje volt. A 13. századtól mint a diákok védőszentje jelenik meg. A miklósolás szokása innen eredeztethető, ebből a kolostori, plébániai játékból, melyet a középkorban Miklós neve napján játszottak.
December 13.
SZENT LUCA VÉRTANÚ SZŰZ NAPJA. Termékenységvarázslásra, házasság-, halál- és időjóslásokra alkalmas nap.
Bajelhárításra ekkor készült a Luca-szék és a Luca-ing. A magyar néphagyomány talán legjelesebb napja. Csak részben hozható összefüggésbe az ókeresztény szirakuzai szűz, Lucia legendájával. A katolikus liturgikus imádságokban azért könyörögnek, hogy a halottaknak az örök világosság fényeskedjék (et lux perpetua luceat eis). A Gergely-naptár életbe lépte előtt (1582) az esztendő legrövidebb napja volt. A népi hiedelem szerint Luca napja a méhében hordozza az új esztendő reménységeit és gondjait. Tele van asszonyi kezdeményezésekkel és a legkülönfélébb tilalmakkal. Ilyenkor leghosszabb az éjszaka, tehát a bűbájosoknak bőven jut idejük a rontásra. Luca a legenda szerint Jézus koszorús menyasszonya, ezért Luca napján szokták elkezdeni a zöld ág sarjadztatását. Ha karácsonyra kizöldül, jó lesz az esztendő, s még a lány is férjhez megy. A Luca-széke mellett jellegzetes Luca-napi szokás a kotyolás.