Képes Ifjúság 2001. október 24-i szám
előzetes ismertetése

A Képes Ifjúság kábítószer-ellenes kampánya
Ing. Ekszerovits Szög
UTAZÁSAIM
(még néhány szó a narkóról)
3. rész
CANNABIS SATIVA var. indica

(Most, hogy e sorokat írom, igen különösen érzem magam éppen. Ma jöttem rá, hogy valószínűleg delirium tremens esete forog fenn. Nemrég egereket láttam sorban elvonulni a szobában, ma meg egy egészen különös rovart fedeztem fel a WC falán. Szerintem ilyen faj nem is létezik. Mikor másodszor is odanéztem, már nem volt ott. Meglehetősen durva bulikat éltem át kb. egy hónapja egyfolytában. Éppen ezért ma egy 5 mg-os Bensedin volt a téma, a következő napokban meg úgy tervezem, ásványvizezni fogok, persze csak akkor, ha Dionüsszosz is úgy akarja. Mert ezek a tervek nem mindig valósulnak meg az én esetemben.)

Node, félre a szomorú valóságot, beszéljünk inkább a füvecskéről! Ezt hallottátok már?

Új narkós érkezik a városba. Nem tudja még, hol juthat anyaghoz. Az ismerőseinél érdeklődik, azok pedig a törökfürdőbe irányítják, azzal, hogy ott majd lát az előcsarnokban egy kövér törököt, aki füvet árul. Hősünk el is megy azonnal, és lám, valóban ott a fószer. Megbeszélik, mi a szitu, és a török mondja, hogy van anyag ezerért, kétezerért és háromezerért. A fickó kér az ezresből. Bemegy a sloziba, elrántja a jointot, majd szétnéz a fürdőben. Vár egy fél órát, de semmi hatás. Kicsit bosszankodva visszamegy a dealerhez, és kér a kétezresből azzal, hogy reméli, ez azért érni is fog valamit. Klozet, elránt, be a medencébe, de hatás ismét semmi. A fickó kezd már bepöccenni, visszamegy a törökhöz a háromezres motyóért azzal, hogy ha ez is szar lesz, szétrúgja a török seggét. Rendben, új fickó vagyok, de azért még nem kellene velem baszakodni. Az persze bizonygatja, hogy ez oltári brutális anyag, ha ezt elszívja, totál szét fog tőle hullani. OK. Az alak elrántja ezt is, és mászkálni kezd a gőzfürdőben. Vár tíz percet, fél órát, de hatás az most sincs egy szikrányi se! A fószer most már dühöng, kirohan az előcsarnokba. A török észreveszi és menekülni kezd. A fickó utána. A török beugrik egy sárga BMW-be és elszáguld. Emez leint egy taxit. „Kövesse azt a sárga BMW-t!” Száguldanak, már kiértek a városból a hegyek közé. Mit ad Isten, a török kisodródik és egy szakadékba zuhan. Barátunk megállítja a taxit, kiszáll és leereszkedik a roncshoz. A török a füvön fekszik, ez bizony elpusztult. A fickó észrevesz a hulla zsebében egy pénzköteget. No, legalább a lóvét visszaveszem, gondolja. De amikor lehajol, hirtelen rosszul lesz és hányni kezd. Ekkor valaki megütögeti a vállát. „Mi van?! Mi van?!” „Már megbocsásson, uram, de azért talán mégse kéne ideokádni a fürdő medencéjébe!”

Nos, eddig a vicc, most komolyodjunk egy picit. Aztán lesznek még viccek is bőven.

Az imént átlapoztam egy-két füzetet a narkóról és találtam egy érdekes idézetet. Gondoltam megosztom veletek...

„Kendertől vörös szememet
befelé fordítva
mámoromban megélek
magam mögött hagyva a világot.”
(Nepáli Síva himnusz, részlet, XV. sz.)

Nekem megtetszett. Jó lehet a nepáliaknak, hehe. Nos, mi is akkor ez a fű? A latin neve Cannabis Sativa var. indica, ami indiai vadkendert jelent. Indiában állítólag kilencezer éve szent növényként tisztelik, a szomszédos Kínába is igen hamar eljutott. Európában középkori adatok szerint egyes germán törzsek használták vallási rítusokhoz. Ennyit a történetéről, arról úgyis írnak eleget a könyvek.

Egyszer Máté barátommal tépegettünk Gödöllőn, a koleszban. Elmúlt már néhány óra a buli kezdete óta, és kezdtünk javában szétesni, amikor magyaráztam valamit Máténak, ő meg csak nézett, és láttam az arcán, hogy nem érti. Pedig valami rohadt egyszerű dologról lehetett szó, mert én sem álltam  szellemi képességeim tetőfokán. Befejezem a dumát, ő néz még egy ideig, majd megszólal: „Szerintem az agysejtjeim már távcsővel sem látják egymást...”

Mert ilyen egyszerű dologról van szó. A kender úgy hat, hogy hatóanyagai eltávolítják egymástól az idegsejtek nyúlványait, a szinapszis megszakad és egyetlen ingerület sem tud normálisan eljutni az érzőközpontba. Ez okoz minden zavart. (Főként ez.)

A fű fő hatóanyaga a THC (tetrahidro-cannabinol), melyből legtöbb van a termőnövény (tudjuk, a kender kétlaki) leveleiben, virágzatában és a magot burkoló vékony héjban. Ezt szokták megszárítva elszívni cigibe sodorva (joint), pipában vagy vízipipában. Talán ez utóbbi a legkellemesebb, mert a víz lehűti a füstöt, így a tüdő teleszívható. A növény gyantája a hasis, mely jóval nagyobb koncentrációban tartalmaz THC-t. Általában ezt is szívják, de mindkettőből lehet készíteni sütit (space-cake). Préselnek még belőle olajat is, de ezzel én még nem találkoztam. No meg tea is főzhető, de ez igen bonyolult, mert az egyszerű forró víz nem oldja ki a hatóanyagokat. Az indiai embernek jó dolga van, nem kell a dealer után futkosnia, a háza táján burjánzik a vadkender. Láttam egyszer egy dokumentumfilmet Indiáról, ahol a bácsi kiment a háza mögé, két keze között összedörzsölt néhány kenderlevelet, majd a tenyerére rakódott fekete gyantát lekaparta, bekeverte némi dohánnyal, megsodorta és már szívta is. Nem rossz módszer. Költözzünk Indiába.

Néhány szó a cannabis hatásáról. Olvastam egyszer egy bődületes marhaságot, éppen itt, a Képesben, hogy a nálunk beszerezhető marihuánából, ha egy-két grammot elszívsz, kisebb szívdobogást kaphatsz. Hát megnézném én azt a tagot a kisebb szívdobogásával, aki pl. az újvidéki motyóból elrántana egy gét. Nekem abból már három emberes slukk is túlszívást jelentett... Meg, hogy Bob Marley mielőtt meghalt, 56 g füvet szívott el. A jamaicaiból. Nonszensz. Szóval a hatás. Erről elég nehéz beszélni, ezért úgy döntöttem, hogy majd inkább a sztorijaim mutatják be a lényeget. Röviden annyi a hatása, hogy általában kiemeli az aktuális hangulatot. Ezért, ha rosszkedvűek vagyunk, akkor egyedül nem érdemes szívni. Társaságban más a helyzet, ott ha a ceremóniamester jókedvű, akkor ez nagy valószínűséggel át fog terjedni a többiekre is. A fű egyébként is társaságkedvelő szer. Általában eufóriát okoz, kivételes esetben hallucinációt is. Sokszor nagy a mozgáskényszer, de van olyan is, hogy a földhöz ragaszt. Ilyenkor általában nem áll be a szája az embernek. Igen gyakori a nevetési kényszer is, általában olyan dolgokon, amit a kívülálló nem ért. Pl. felkiáltok csak úgy ok nélkül, hogy vigyáááááááz, leesik! És már röhög is a jónép. Túlszívás esetén, tehát ha túl sokat fogyasztottunk, mindennek az ellentéte a jellemző. Jelentkezhet letargia, paranoia, sokszor halálfélelem. (Hű, de sokszor volt az nekem...) Fizikailag az ember szédül, szívdobogást kap, a vérnyomás drasztikusan felszökhet, jelentkezhet hányinger, bár én még sosem hánytam fűtől. De jegyezzük meg, hogy bármely kábítószer hatása egyénfüggő, és éppen ezért veszélyes, mert nem tudjuk előre kiszámítani. Ezért ha valaki netán kipróbál egy szert, azt mindig nagyon óvatosan kell adagolni, mert adhat bárki tanácsot, lehet, hogy a másikra pont ellenkező hatással lesz az anyag. Tehát a jelszó: ÓVATOSSÁG!!! Nagyon nehéz egy túladagolt embert megnyugtatni...

A rászokásról most nem beszélnék, az úgyis egyénfüggő. Kíváncsiság, lelki válság, „rossz társaság”, ilyesmik. Függőség, mint olyan, nem létezik a kender esetében, mármint fizikai. Viszont a heroinnál is legtöbb esetben a pszichikai függőség okoz nagyobb gondot. A fű esetében ezt mindig a csokihoz hasonlítom, hogy ha nincs kéznél, akkor megvagy nélküle valahogy, ám ha ott lapul a fiókban, nincs esély, hogy ellenállj. (A hasis egyik neve a szlengben csoki, bár ez inkább a külalakjára utal.)

A cannabis hosszú időn át tartó használat utóhatásairól annyit, hogy engem kb négy hónapon át kezeltek a dokik, nyugtatókat szedtem, meg még agykontrollal is foglalkoztam, hogy némileg visszahozzam magam a való világba. (Amúgy éppen arról is vitázhatnánk, hogy melyik a reális valóság, lásd Descartes filozófiájában, vagy, ha ez közelebb áll hozzátok: Mátrix, Existenz, 13. emelet, etc.) Tehát a gyengébb pszichikumú emberek különösen vigyázzanak, mert akár maradandó károsodást is szenvedhetnek. Én azóta megtanultam úgymond ésszel nyúlni a drogokhoz, de ehhez hosszú évek tapasztalata kellett, és még most sem vagyok egy sámán.

Nem vagyok ugyan fűellenes, de azon mindig röhögök, amikor azt mondják, hogy teljesen veszélytelen, ún. „könnyű drog”. Hallgassátok most meg az első túlszívásom történetét.

Ez Nagygomboson történt, ami egy pici falu Hatvan közvetlen közelében. Itt is van a gödöllői egyetemnek egy kisebb kollégiuma, és én ’95 és ’97 között egyes egyedül laktam benne. Mivel „ökör iszik magában”-alapon a fröccsöt inkább mellőztem, előfordult, hogy unaloműző gyanánt pipázgattam egy keveset. A szóban forgó esetig csak egészen gyenge hatóanyagtartalmú kenderrel volt dolgom. Azon a napon egy haverom említette, hogy otthon náluk megejtették az „aratást”. Jó az anyag, a magot Indiából hozatták, és szívesen ad kóstolót. Mondom, köszi, miért is ne, este úgy sincs jobb dolgom. (A tévémen a Magyar 2-t fogtam, fekete-fehéren, az ablakkilincs segítségével, antenna nem volt. OK, OK, ez nem mentség, tudom...) Este hazamentem, volt még egy pohárnyi borom, ezt kitöltöttem, előkészítettem a füstölőt, a gyertyát, a zenét (Type O Negative - sajnos) és sodortam egy kisebb jointot, olyan fél cigarettányit, kb negyed g-t. Ez az általam addig ismert anyagokból kb. arra elég, hogy picit megdobja az ember fejét. Hát, igen... Nem úgy sült el a dolog. Gyertya, füstölő begyújt, zene bekapcs, egy korty bor és jöhet a joe. Már a felénél éreztem, hogy valami nem oké. Normális esetben az ember elszívja a motyót, és kb 5-10 perc múlva jön a hatás. Itt meg szívás közben megforgatta velem a szobát. Utána ittam még egy korty bort, s szinte azonnal jelentkezett az ún. „para”, ami sokszor halálfélelemben teljesedik ki. Nekem akkor volt ilyen először. Az amúgy is sötét zene artikulátlan hörgések és sikolyok kavalkádjává változott, minden egyes tárgy rémületet keltett bennem. Nagyon gyorsan kikapcsoltam először is a zenét, aztán elfújtam a gyertyát, a füstölőt, felkapcsoltam a villanyokat, kinyitottam az ablakot... De már késő volt. Forgott velem minden és fortyogott, minden pici hang kiélesedett. Az italos embernek persze mi ilyenkor az első reakciója? Próbáljunk hányni, az majd segít! Hát, ez nem az a játék... A méreg nem a gyomorban van. Szerintem, aki a fűtől hány, az valójában a félelemtől teszi. Nekem nem is sikerült. Ellenben, amikor nyögve a WC-re roskadtam és felnéztem, akkor jött csak az igazi móka. A WC falai kitágultak és eltávolodtak, kb. pályaudvarnyi nagyságúra növekedett a fülke, és berepült egy szúnyog, és ő is óriási volt, és a hangja egy helikopteré. Ajjaj! Tűnés innen! Mindez idáig kb. az első 15 perc volt a szívás óta, persze nekem óráknak tűnt. És ezután kb. még négy órán keresztül tartott a hatás. Persze az iszonyatos része. Mert utána meg nagyon jó lett. De addig minden lehető módon próbáltam nyugtatni magam, visszahozni a valóságba, ne röhögjetek ki, de még maszturbálással is. Persze hiába. Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, no, most végre vége, kitisztultam. Az ágyra roskadtam hullafáradtan és megkönnyebbülten sóhajtottam egy hatalmasat, lehajtva a fejemet. Ekkor behunyt szemmel azt éreztem, hogy a nyakam elválik a testemtől s a fejem, végig a testemen a földre gurul. És kezdődött minden elölről... Hát, mit mondjak? Örültem, amikor tényleg véget ért a buli.

Levonhatjuk a tanulságot. Egyedül, tapasztalatlanul ilyet soha! A későbbiekben 1-2 gyufafej nagyságnyit raktam egy cigibe és elég volt. Nem emlékszem a cucc színére, de alighanem a „skunk” névre hallgató fűhöz lehetett szerencsém, ami felér a hasissal. A zene sem volt megfelelő, amit akkor hallgattam, azon kívül nem árt, ha ilyenkor van az embernél nyugtató. Nagyon kell vigyázni, mert szinte bármilyen külső hatás előhozhatja a paranoiát. Főleg, ha egyedül vagyunk és tapasztalatlanok. Meg lehet halni a fűtől, simán. Mese, hogy nem létezik túladagolás. Mert szívrohamot mindenképp okozhat. Persze ez egyénfüggő, de sosem lehet tudni. Hangsúlyozom, Óvatosság!!!

Mindig fontos a jó környezet, a megbízható emberek. Én pl. mindig úgy szerettem csinálni, hogy a törzshelyeimen, miután bezártunk és maradtunk hárman-négyen, elszívtunk egy jointot, majd eldumáltunk, jó zenéket hallgattunk (nekem mindig az A. E. Bizottság, a Kispál, meg a VHK jöttek be legjobban). Az ember kicsit eltáncikál, kicsit elröhigcsél... Nagyon fontos, hogy biztonságban érezze magát! Ez a hallucinogéneknél – melyekről még szó lesz – még hangsúlyozottabban fontos.
 

Vissza a kezdőlapra