Előzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2001. október 24-i számából

FÜLSZÖVEG ÖREGFIÚKRÓL

Míg egyik szerzőnk, Slobodan Ilić (bár ő is inkább fiatalabbnak mondható, mint korosnak) az életet a naplemente felől nézi, a másiknak, Ne-vil-le Tylernek most virrad meg, napsugarak cirógatják a folyóparton. A kettő közötti legrövidebb út, illetve a legnagyobb közös többszörös, ami ezt a mostani válogatást is összeköti, közelítsük bár meg keleti avagy nyugati irányból, a felnőttkor és a gyerekkor közötti kapujanincs átjáró. Ki sem nőttük még a gyermeki vízfejűséget, s már birtokába is vesz minket az agylágyulás – sugallja a szomszéd hasábon olvasható elbeszélés.

A két próza között, mint a szendvics két kenyérszelete között a koleszterin-szegény töltelék, egy harmadik szerző, Tóbiás Krisztián fogpiszkáló-verse, keskeny önéletrajza, meg a többi... Adja ég, hogy az olvasó szemében gerenda legyen ez a teleírt szálka! A szerző technikája, a szótakarékos költésmód még abból az időből származik, amikor sorra fizették a verset. Ő  ezekért a versekért most minden bizonnyal semmiféle fizetségben nem részesül, de még így is jobban jár, mint azok a szerzők, aki a megjelenés érdekében a szerkesztőnek kénytelenek fizetni – sorra és italokat. Bár némi jutalmat azért megérdemelne az, ahogyan mint témát beemeli az irodalomba a szerkesztőbácsit is a maga ahogyan Pistike elképzelte módján.

D.

Vissza a kezdőlapra