Előzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2001. október 24-i számából

A kedvezménytörvény (státusztörvény)
Mitől érdekes, miért jó, mitől újszerű

Nemrégiben fogadták el – a státusztörvénynek nevezett – a szomszédos országban élő magyarok jogállásáról szóló törvényt, rövidebben a kedvezménytörvényt amelyben Magyarország a határon túl élő magyarok jogállását határozza meg, és ezzel kapcsolatban a nekik nyújtható és nyújtandó támogatásról és  kedvezményeiről is rendelkezik. Ezzel kapcsolatosan sokszor folynak mostanság viták, és vannak aktuálpolitikai hőzöngések Romániában. Jugoszláviában csupán néhány kedvezőtlen nyilatkozat és cikk jelent meg, de azok sem olyan durvák mint az elmúlt évtized megnyilatkozásai.

Durvaságra nincs is ok, hiszen a törvény senki ellen sem irányul. És Trianont csak azoknak a köröknek a rossz lelkiismerete kapcsolja össze  a kedvezménytörvénnyel, akik ezzel kapcsolatban hőzöngenek. A kedvezménytörvénnyel azt a két alapelvet kapcsolták egybe, amelyek alapját képezték a demokratikus, parlamentáris Magyarországnak. Egyrészt Magyarország deklarálta, hogy semmiképpen sem törekszik a határok magváltoztatására, de azt is nyílvánvalóvá tette, hogy a magyar nemzet nem csupán Magyarország keretein belül létezik, és hogy ezt nem akarja figyelmen kívül hagyni. Így a magyar nemzet meghatározása egy kissé különbözik a nyugat-európaitól, ugyanis ott a nemzeti hovatartozás és az állampolgárság a gyakorlatban egybeesik, és ilyen értelemben szokásos használni ezt a fogalmat. Így sokszor nem értik a Nyugaton, hogy mitől magyar az, aki Jugoszláviában születik, ott éli le életét, és bizonyára ott is fejezi be azt. Nem értik, hogy mitől magyar egy ilyen ember…

Ezt fogalmazza meg és ennek ad jogi kereteket a kedvezménytörvény. Ez az önmegértés mellett azt is elősegítheti, hogy mások is megértsék, mitől magyar az, aki  nem Magyarország lakosa. A törvény értelmében mindenki magyar, aki annak vallja magát, és erről nyilatkozik is írásban. Lényegében véve eddig is erről volt szó, csak most ez írásban is megjelenik, ezt igényli a jogi szabályzás.
Fontos tudnunk, hogy a kedvezménytörvény nemcsak a magyarokra vonatkozik, hanem azokra is, akik magyarokkal élnek egy háztartásban, magyar intézményeket támogatnak, ill. gyerekeiket ilyen intézménybe járatják, vagy tevékenységükkel segítik a magyarságot. A kedvezménytörvény érvényesítése a következő év elejétől kezdődik, mégpedig úgy, hogy kérvényezni kell a kedvezmények felhasználására jogosító igazolványt. Minden érintett országoban lesz egy ajánló szervezet, amely továbbítja a kérvényt, és az elbírálás után kiállítják az igazolványt.

A kedvezmények lényegében véve nem nagy volumenűek, mert nem is lehetnek azok, hiszen Magyarországon is van mire költeni a pénzt, az egészségügy, a kisnyugdíjak, a minimálbérek stb. ott is anyagi eszközöket igényelnek.

Utazási kedvezményeket kaphat a határon túli magyar, négy olyan utat tehet, amelyért alig kell fizetnie, ugyanis a menetjegy 90%-a kedvezmény. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy évente két alkalommal oda-vissza utazhat viszonylag olcsón bárhova Magyarországon. Másrészt a magyar intézményekbe járó gyerekeket és családjukat a magyar állam évi egy alkalommal támogatja egy akkora összeggel, amely annyi lehet, hogy ne veszélyeztesse a magyarországi költségvetés egyensúlyát. A jelen pillanatban ezt az összeget 20 000 forintban határozták meg, tehát a jövő évtől ennyi lesz az, amit az a gyerek, illetve, család kap, amelyben él a gyerek, és amely magyar intézménybe járatja őt.

A kedvezmények másik nagy csoportja a munkavállalás biztosítása, egyszerre három hónapos időszakra. Az így munkát vállaló magyar ugyanolyan biztonságot élvezhet, mint más munkavállalók (pl. betegbiztosítás),  igaz, úgy is kell adóznia, mint a többi munkavállalónak.
A kedvezménytörvény egy új típusú törvény, hiszen eddig Európában a kisebbségekről túl sokszor gondoskodtak oly módon, hogy háborúkat indítottak azért, hogy olyan területeket szerezzenek meg, amelyeken kisebbség élt. Ez ugyanolyan romboló volt, mint az, hogy az ilyen ügyekben panasszal lehetett élni, aminek a gyakorlatban semmi eredménye nem volt.

A kedvezménytörvény ezeknek az alternatívája, hiszen a magyar állam a saját erejéből kívánja jobbítani a kisebbségi magyarok sorsát, olyan eszközökkel, amelyekkel maga rendelkezik, de ami semmilyen nemzetközi jogszabályba nem ütközik, sőt teljesen kulturált, elfogadható módja a segélyezésnek. Ráadásul ennek érezhető, és pontosan kimutatható hatása lesz: ki-ki tudhatja és számon tarthatja, hogy mi az, amire az ilyen segélyből tellett, arról nem is beszélve, hogy Ukrajnában annyi pénzből, mint amit Magyarországon három hónap alatt lehet keresni, illetve megspórolni, hónapokat lehet átvészelni. De azt itt is tudjuk, hogy a Magyarországon keresett pénzért nálunk többet lehet vásárolni. Így a magyarság helyzete az által is javulhat, hogy megdolgozik a pénzéért, mert valljuk be, egy kicsit kellemetlen, ha az ember csak arra vár, hogy adjanak neki. Nem mellékes az sem, hogy az ilyen munkavállalásból a magyar államnak is haszna lesz. Ilyen megoldások eddig térségünkben alig léteztek, noha Szlovákiában és Horvátországban is hoztak hasonló törvényt, az nem érintett – hiszen nem érinthetett – ennyi embert.

A kedvezménytörvény léte tovább erősíti – hiszen ez is a célja – a magyar lakosság összefonódását ebben a térségben, hiszen általa még jobban elmélyülhetnek a szakmai, üzleti és magánkapcsolatok magyar és magyar között, akik nem ugyanazon ország polgárai.

A kedvezménytörvény természetesen nem teheti gondtalanná az életet, sőt még egyenesbe sem hozhatja, azonban megjelent a vajdasági légkörben is egy tényező, amely valamennyire számít, és ami ebben segíthet. Milyen volt ugyanis a légkör eddig? Nem is szükséges kimondani, elég ha arra utalunk, hogy az elmúlt 3-4 népszámlálás alkalmával a magyarok száma jelentősen csökkent. Mi okozta ezt? Anélkül, hogy most az asszimiláció kérdésébe belemennénk, nem valószínű, hogy bárki, akinek „minden mérce feletti” kisebbségi jogokat biztosítanak, szerb iskolába íratja a gyermekét, hogy jobban érvényesülhessen. A valamilyen módon állandóan kedvezőtlen helyzet okozhatta.

Ki-ki tudhat arról, hogy a vegyes házasságokból származó gyerekek óriási többsége a többségiekhez hasonult. Ha az alternatívák azonos súlyúak lettek volna, akkor ez az arány nagyjából fele-fele kellett volna, hogy legyen. Tudjuk, hogy ez nem volt így. A magyar állam az elmúlt évtizedben elérte, hogy egyre kevésbé lehessen azt a régi nótát fújni és gondolni, hogy egy utolsó nép vagyunk, most érkeztünk el arra a  pontra, amikor magyarnak lenni nemcsak az anyaországban (hogy miért, nem tudom, de nekem jobban tetszene és szívesebben használnám az „apaország” fogalmát az anyaország helyett...) lehetőség is lesz, nemcsak hátrány. Eddig csupán akaratból, hűségből, tradícióból, véletlenül lett, illetve maradt valaki magyar, s most immár az érdek is olyan tényező lehet, amely szerepet játszhat ebben a döntésben.

A kedvezménytörvény lehetséges hatását még nem lehet egyértelműen felmérni és megfogalmazni, de bizonyára felértékelődik az a választás, ha valaki magyar. Ennek pedig természetes velejárója, hogy felértékelődik a magyarság is.

Hasonlóképpen a magyarság fogyásának megállítására is hatással lehet a kedvezménytörvény, mégpedig két módon. Egyrészt az asszimilációs veszteséget csökkentheti, másrészt pedig a demográfiait. Nem arra gondolok, hogy hazafiságból meg magyarságtudatból fogunk ezek után „gyereket csinálni”, de lehet, hogy könnyebb lesz a döntés, ha tudjuk, hogy valamilyen támogatásra számíthatunk. Igaz, a szociális támogatás annak az országnak a feladata lenne, amelynek ki-ki az állampolgára, de – sajnos – belátható időn belül nem sokat javulhat a szociális helyzet és az állami gondoskodás sem Jugoszláviában, sem Romániában, sem Ukrajnában. Ilyen helyzetben, ha már az illető ország nem tud polgárainak megfelelő egészségügyi ellátást, munkát, szociális biztonságot nyújtani – nem lehet, nem kellene, hogy legyen senkinek kifogása a kedvezménytörvény ellen.

A kedvezménytörvény bevallott célja az, hogy otthonmaradásra ösztönözze a magyarokat. Ezért azokra nem vonatkozik, akik le akarnak telepedni Magyarországon, vagy állampolgárságot szerezni. A magyar állam ugyanis az 1990-es években már támogatta jócskán a magyarokat, de ennek rendre az lett a következménye, hogy a támogatottak Magyarországon kötöttek ki. Az ilyen típusú támogatás ellen – aminek az a vége, hogy Magyarországra települ az ember – nem volt kifogás a szomszédos, magyarok által is lakott országokban. Elgondolkodtató azonban, hogy miért lenne baj az, ha a szülőföldjükön maradáshoz érkezik támogatás?

Mészáros Zoltán

Vissza a kezdőlapra