Előzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2001. október 24-i számából

Nam 2001 – A Birodalom visszavág?

Nos, először is szómagyarázat: Nam – Vietnam rövidítése illetve, az amerikaiak által közkedvelt elnevezés. Hogy mi is történt Vietnamban? Ezt a történelemkönyvek már százszor megírták, és az amerikai katonák is megérezték anno, a hatvanas és hetvenes években. Rambo is ott járt, hogy mentse a csillagos és sávos lobogó becsületét a filmvásznon. Vietnam bizonyos tekintetben a katonai csúcstechnológia kudarcát jelenti az emberrel szemben. Vietnam – többezer amerikai halott, egy romba döntött ország. Vietnam – több száz, a mai napig eltűntnek nyilvánított katona.

Hogy mégis hogyan kerülhetett ismét szóba több mint három évtizeddel az események után? A szeptember 11-i terrortámadás utáni “nemzetközi terrorista koalíció” létrejötte és az Afganisztán elleni katonai beavatkozás ismételten előrevetíti Vietnam árnyékát. Szovjet katonák tudnának és tudnak is mesélni amerikai kollégáiknak. Másrészt egy légi kampány sem igazán érheti el az akció eredeti célját, mert ahogyan Magyarország egykori kabuli nagykövete is kifejtette az egyik, televíziós interjúban, Afganisztánban nincs már mit lebombázni. Különben is, az ilyen légiakciók eredményeit sajnálatos módon és önhibánkon kívül mimagunk is saját bőrünkön tapasztalhattuk, az irakiak pedig a mai napig érzik, mennyire hatásosak a kazettásbombák Husszein ellen. A hosszan tartó szárazföldi harcok pedig egyenesen katasztrofálisak lehetnek a hadszínteret és az ellenfelet csupán a cikk elején említett Rambo-filmekből ismerő katonák számára.

Most bizonyára a kedves olvasó azt hiszi, hogy a sorok írója szimpatizál bin Ladennel. Erről szó sincs. Ő is, mint sokan mások megdöbbent a szeptember 11-én történtek láttán, és úgyszintén elítéli a terrorista akciót, és követeli a bűnösök megbüntetését.

Mert szörnyű az, ami New Yorkban és Washingtonban történt, és egy szent vagy kevésbé szent cél sem igazolhatja azt a terrorista bűncselekményt, amelynek következtében mintegy tizenkétezer ember esett áldozatul, legalább is egyelőre ennyiről tudnak az írás születésének pillanatában. Semmi sem magyarázza azonban, azt a “boszorkányüldözést” sem, amely a terrortámadásokat követően kezdődött, és még ma is folyik az Egyesült Államokban az iszlám vallású állampolgáraik ellen. Amiről viszont a globális média vezérürüje, a CNN csak halkan, elvétve közölt riportot, mint ahogyan arról is, hogy a Világkereskedelmi Központ és a Pentagon elleni támadás fő gyanúsítottja, Oszama bin Laden annak idején a CIA fizetési listáján is szerepelt, mint az akkori szovjet rezsim ellen küzdő mudzsahedinek egyik vezetője. És csak pár szó esett azokról a berkeleyi fiatal egyetemistákról, akik alig több százan a racionális megoldást szorgalmazták az elmúlt hetek folyamán. Nevetségesek azok a próbálkozások, ahogyan állítólag az amerikai nemzetet igyekeznek megnyugtatni. Nevetséges dolog betiltani Frank Sinatra New York, New York-ját, Jimmy HendrixHey Joe-ját és a Rage Against The Machine szerzeményeit. Röhejes visszavonni James Cameron Pókemberének a plakátját csak azért, mert szerepelnek rajta a WTC ikertornyai. Habár egyes feltételezések szerint ún. hoax-ról, szóbeszédről van szó csupán, de akkor is irracionális. “Nem lehet racionálisan válaszolni – csakis fegyverrel, és az afgán nép megérdemli, hogy kollaterális kárként áldozatul essen, mindenki, aki nem így gondolkodik, az antiszemita, csurkista és a terrorizmus támogatója.” Ez az egyik, mellesleg ezidáig liberális hangvételű internetes levelezőlistán jelent meg, az egyik magyar származású amerikai értelmiségi tollából (pardon, billentyűzetéből), aki nem is olyan rég még a melegeket támogatta Tarlóssal szemben.

Bush szerint, aki ellene van Amerika háborús készülődésének a terrorizmus ellen, az egész civilizált világ ellensége. Más szóval, a világrend megőrzésének érdekében sötét idők jönnek, különösen azok az ártatlan afgánok számára, akik anyagi eszközök hiányában és a tálib rezsim korlátozásainak következtében képtelenek elhagyni az országot.

A szeptember 11-i terrortámadást követően új időszámítás kezdődik. Számtalanszor elhangzott már és közhelyként hat szinte mindenhol. Valaki Nosztradamuszt emlegeti, valaki meg a Word szövegszerkesztőjével manipulálva igyekszik a windings font típus beállításaival manipulálva magyarázni a történteket. Azonban a vége ugyanaz, a szemet-szemért, fogat-fogért felfogás már számos tragédiát okozott, és nagyon valószínű, hogy a Birodalom válaszcsapása csak ideiglenesen tudja majd megfékezni a rákos sejtként elburjánzó terrorizmust, hogy az utána méginkább fenyegesse bolygónk összes nemzetét. Mert ne felejtsük el Vietnamot, ahol a hi-tech semmit sem ért a Vietkong a leglehetetlenebb helyeken előbukkanó, lecsapó és elmenekülő katonáival szemben, nem beszélve arról, hogy Nam is megelőzhető lett volna, mondjuk talán racionális gazdaságpolitikával és az emberi jogok tiszteletbentartásával. Lehet, hogy szeptember 11-ével is ugyanaz az eset, mint megannyi fekete betűkkel bejegyzett dátummal a világtörténelemben. Különben is, Erich Maria Remarque írta anno az És azután című regényében: “A holtak végrendelete nem ez: Bosszút! – hanem ez: Soha többé!”

Horváth Zsolt

Vissza a kezdőlapra