Előzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2001. november 7-i számából

Egy elégedett egyéniség

Kovács Nemes Andor a Sztárcsinálókban lépett fel először hivatásos színház előadásában. Akkor még úgy állt a dolog, hogy tornatanár, vagy valamilyen edző lesz belőle. Azóta nagyot fordult vele is a világ, vagy a kocka, vagy bármi… Sikeresen felvételizett az újvidéki Művészeti Akadémiára, az idén nyáron pedig már főszerepet is játszott a Tanyaszínház Liliomfi című előadásában.

-- Kezdjük a legelején, mikor és hol születtél, milyen jegyben?

-- 1978. december 11-én születtem, Zentán, a nyilas jegyében. A legjobbak a nyilasok...

-- Foglalkozol a horoszkóppal komolyabban és onnan tudod ezt?

-- Nem, egyáltalán nem. Azt még tudom, hogy mi a horoszkópom, de hogy mi az aljegyem stb., nem tudom.

-- Akkor honnan tudod, hogy a nyilasok a legjobbak?

-- Hát mert én is az vagyok...Viccelek. Azért gondolom így, mert nagyon sok nyilas barátom van, ez nem lehet véletlen.

-- Gyerekkor? Csendes kisfiú vagy vásott kölyök voltál?

-- Inkább az utóbbi. Szerettem tüzeskedni, és ha esett az eső, mindig a sárban mentem haza. Okoztam néha fejfájást a szüleimnek. Ritkán, de elcsattant egy-egy pofon is, amit mai fejjel jogosnak találok.

-- Nem nagyon ismerlek, de a többi színészhez képest visszafogottabbnak, zárkózottabnak tűnsz...

-- Tényleg nem nagyon ismersz akkor...

-- Ennyire rosszul látnám a dolgot?

-- Végülis lehet, hogy van benne igazság. Noha ott vagyok általában én is, ahol a többiek, nem handabandázok állandó jelleggel. Azt se gondolom viszont, hogy nagyon kilógnék a sorból...

-- Hogy lettél színész? Gyermekkori álom?

-- Persze, majdnem minden gyerek álmodik arról, hogy egyszer színész lesz, én is. Főleg, ha láttam egy filmet, amelyikben Silvester Stallone vagy Arnold Schwarzenegger játszott! Akciófilm, erős hősök, akik megmentik a jókat...Ez persze később el is múlt. Amikor láttam életem első Forma-1-es versenyét, amin Nelson Piqué lett a győztes, akkor már Forma-1-es pilóta akartam lenni. Később pedig sporttal foglalkoztam. Asztalitenisz, úszás, vízilabda, foci, három hét bírkózás (a küzdősportokat nem nekem találták ki), végül kézilabda. Általános iskola után vegyészetre íratkoztam be, mert ugye, ha az ember gimnáziumba akar menni, akkor többet kell tanulnia, nehezebb a felvételi, ez akkor fontos ellenérv volt... Tehát vegyészetet fejeztem, és utána a DIF-en kötöttem ki. Egy év elég is volt belőle.

-- Mi nem tetszett?

-- Először is az, hogy mindent szerb nyelven kellett tanulni. Másodsorban a tanáraimmal is voltak nézeteltéréseim.

-- Mivel kapcsolatban?

-- Hát, ez már politika... Hat csoport volt, mindegyikben 22-en voltunk. Az én csoportomban én voltam egyedül magyar, és szerettem volna akkori lakótársammal (aki szintén magyar volt) egy csoportba kerülni. Amikor kértem, hogy egy csoportban lehessünk, tanáraim megjegyezték, hogy nem kívánságműsor ez, mit akarok én, különben sem kötelező nekem oda járni. Az sem tetszett, amikor a pszichológia tankönyvben olyasmivel találkoztam, ami az akkori politikai helyzetet boncolgatta, és azt olvastam, hogy a muzulmánok számára Európában nincs hely. Ezek a tényezők vezettek odáig, hogy otthagytam a DIF-et, és színész lettem. Teljesen véletlenül keveredtem erre a pályára. A Sztárcsinálókhoz nem volt elég szereplő, és mivel előtte én már játszottam Szögi Csaba Legyenek átkozottak… című rockoperájában, Puskás Zoltán felfigyelt a hangomra. Ő javasolt a Sztárcsinálók rendezőjének, behívtak meghallgatásra, aztán pedig megkaptam a szövegkönyvet. A Sztárcsinálók után gondolkozni kezdtem, hogy most akkor akarok én színész lenni, vagy nem akarok, és másfél év múlva felvételiztem az Akadémián. Felvettek. így lettem színészpalánta...

-- És jól érzed magad színészpalántaként?

-- Hát, igen.

-- Nem vagy túl meggyőző...

-- (Nevet.) Hát, jól érzem magam, de az az igazság, hogy én egy nyugodt embertípus vagyok, aki nem szereti a hajtást, a sürgést-forgást. Mindent nyugodtan, komótosan szeretek csinálni. Van, aki ezt lustaságnak nevezi. Ha valaki megkér valamire, akkor én előbb átgondolom, hogy mit is csinálok aznap, mi a dolgom másnap, és majd lehet, hogy kb. két óra múlva elmegyek a boltba, mert előtte eszek, fürdök, stb. Ebből persze rengeteg konfliktus van.

-- Te milyennek látod magad?

-- Szerintem én nem vagyok lusta... (nevet). Az igazság az, hogy gyakran kerülök ellentmondásba másokkal. Ők azt mondják, ilyen vagy olyan vagyok, szerintem pedig nem. Vagy ők nem ismernek engem, vagy én magamat. Tény, hogy rengeteg dolgot megbocsátok magamnak.

-- Például?

-- Rengeteg ilyen dolog van. Például nemrég nem tettem le egy vizsgát, amiből hatalmas botrány kerekedett otthon. Mindenki nagyon ideges volt, én pedig nagyon nyugodtan csitítgattam őket, hogy nem kell pánikolni, majd októberben leteszem azt a vizsgát, és meglesz a feltételem a következő év beírásához. Pedig tényleg fontos vizsga volt, és le kellett volna tennem.

-- Azóta készültél már rá?

-- Lelkileg igen...

-- Csakhogy nem a lelkierő, hanem a tárgyi tudás segít letenni a vizsgát...

-- Ráérek még, van idő.

-- A Liliomfi főszerepét játszottad a Tanyaszínházban. Ez egy hálás szerep? Mennyire lettél “sztár” utána?

-- Nem szeretem a “sztár” szót. Nem is lettem az. A szerep valóban hálás, de amikor rám osztották, megijedtem. Első főszerepem volt, “kisiskolás” színészként féltem, hogy nem tudom majd eljátszani. Az elején voltak is nehézségek. Le voltam blokkolva, csak akkor engedtem fel egy kicsit, amikor először próbáltunk a szabad ég alatt. Szerintem a Tanyaszínház nem arról szól, hogy ki mekkora sztár lesz utána, de ha már erről beszélünk, akkor azt kell hogy mondjam, hogy mindenki sztár, aki részt vesz ebben. A vidéki közönség nagyon hálás, egyformán szeret mindenkit.

-- Szüleid hogyan fogadták, hogy színésznek álltál?

-- Örültek neki, a kisfiuk színpadon, tudod már... Bár szerintem akkor még nem tudták, hogy ez azzal jár majd, hogy esetleg két hónapig nem látnak. Ebbe még ma sem igazán nyugodtak bele. Ahogy velem is gyakran előfordul, hogy hiányoznak, hogy hazamennék egy kicsit anyuka szoknyája mellé egy kis kényeztetésre. Még a nővérem is hiányzik néha...

-- Ahogy ezt mondtad, arra következtetek, hogy nem mindig vagytok jóban...

-- Nem tudom ez másokkal hogy van, de szinte egész gyermekkoromból nem emlékszem olyanra, hogy jól meglettünk volna. Amióta nagyobbak lettünk, és nem látjuk egymást mindennap reggeltől estig, így egész jól kijövünk.

-- Pedig jó, ha az embernek van egy ellenkező nemű testvére, mert könnyebben megtanul bánni a másik nemmel, a te esetedben a nőkkel, nem?

-- (Megint nevet.) Hogy érted?

-- Úgy...

-- Hát, hm. Ellentétben azzal, amit mondanak rólam, hogy nagy nőcsábász és kujon vagyok, egyáltalán nem vagyok az. Soha nem “hajtottam” egy nőre, hogy mindenáron az enyém legyen. Ha tetszett egy lány, akkor természetesen a tudomására hoztam ezt, és ha ő úgy gondolta, hogy neki ehhez nincs kedve, akkor jó. Ami összejött, összejött, ami nem, az nem. De ennek már vége. Most le vagyok nyugodva, jól érzem magam. Már egy éve.

-- Milyen az ideális n??

-- Tudom, hogy ellentmondásosnak fog hangzani, de legyen kicsi és törékeny, de ugyanakkor legyen vezéregyéniség.

-- Tehát kiélhesd a klasszikus férfiszerepet, te óvjad, védjed?

-- Igen, de ugyanakkor engem irányítani kell.

-- Nem sok olyan férfit ismerek, aki ezt vállalja...

-- Én vállalom, és nem is tagadom, hogy ez valószínűleg kényelmességem következménye...

-- Tehát jelenlegi társad ilyen?

-- Igen. Minden kapcsolatban, tehát ebben is vannak viták, nekem ez mégis tökéletesnek tűnik, nagyon jól érzem magam.

-- Hát, akkor sok sikert a vizsgádhoz, úgy látszik, csak emiatt kell bosszankodnod...

-- Köszönöm.

Danyi Szilvia

Kedvencek:

Színész: Val Kilmer, Robert de Niro, Tom Hanks, a fiatalabbak közül Edward Norton és Ewan McGregor
Színésznő: Meg Ryan
Rendező: Oliver Stone
Film: Tarantino összes, Doors, A Szakasz
Énekes: Axel Rose
Énekesnő: nincs kedvenc, de a néger nők hangja elvarázsol...
Együttes: 1991 óta a Guns'n Roses, Pearl Jam, Red Hot Chili Peppers, Stone Temple Pilots
Író: Bertolt Brecht, Douglas Adams, P. J. Woodhouse
Festő: Toulouse-Lautrec

Kedveltek

Étel: Szárma, a nővérem lasagne-ja, és minden, amit Kinga főz
Ital: Bárminemű alkoholos ital, töményben csak a minőséges
Sütemény: Rigó Jancsi
Szín: Fekete és világoszöld
Ruha, cipő: Bőrcuccok, farmer, fekete cipő
Az ideális nő… Legyen kicsi és törékeny, de ugyanakkor vezéregyéniség.
 

Vissza a kezdőlapra