Előzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2001. november 7-i számából

 
Drága Lili Néni!

Legutóbbi leveled az egész család boldogan olvasta, hiszen már közel fél éve semmit se hallottunk felőled. Ezért aztán mindenkinek nagy kő esett le a szívéről, mikor megbizonyosodhattunk róla, hogy egészséged jól szolgál.

Meghívásodat átgondoltuk, s habár nagyon csábító e kedves gesztus, nem élnénk vele. Talán, ha rendeződik itt a politikai helyzet, szívesen meglátogatnánk egy nyáron.

Idézem leveled:

“...Kanadában sem egyszerűbb az élet. Sőt, többet kellene dolgoznotok, hogy itt is megteremtsétek azt a nyugodt családi fészket, amilyen most az otthonotok. A zöld bércek, eldugott hegyi falucskák között viszont nem hallanátok a fegyverek durrogását, a repülőzúgást, és nem félnétek, hogy bármelyik pillanatban bombatalálat érheti Topolyát...”

Minden szó igazságot rejt. Nem könnyű sziréna hangjára kelni, és ugyanezzel a hanggal térni nyugovóra. Százszor átkoztam már ezt a földet, mikor megremegett egy közeli robbanástól, és százszor áldom, ha családom boldog arcát láthatom. Ellentétekre épül ez a világ, melyben mi élünk. Ellentét a nép, a vallás, a gondolkodás között. Egy valami azonban közös bennünk, bennünk topolyaiakban. Itt születtünk, és ugyanúgy, mint a többi ezer meg ezer embernek nekem is szülőhazám e piciny világ. Itt éltem le gyermekkorom, innen vitte messze a szél anyukám hangját, mikor altatót énekelt, és remélem egyszer majd ez a föld takar el, ha úgy hozza a sors.

Egy idegennek semmit sem jelent. Egy szürke kisváros, amelyet az ember észre sem vesz, ha átautózik rajta, pedig templomtornyunk hívogatóan magasodik Topolya fölé, mint egy öreg vílágitótorony, ami az eltévedt vándorokat csalogatja. Mintegy 250 éve fejlődik itt minden. A semmiből nőtte ki magát. Puszta, homok, gyér táj, végtelen magány...és akkor jöttek a szorgos emberek, és a határtalan ürességből virágzó városkát varázsoltak. Hány év robot, kemény munka tette ilyenné Topolyát, mint amilyen ma? Mennyi vihar mosta már a tó partjait, és mosta tisztára a lelkeket is, mikor a szivárványt látták kicsillani a felhők mögül? Ez a csöppnyi falu mindig kedves volt hozzám. Búcsút intett, ha elutaztam, és boldogan várt rám, amikor utamból hazatértem. Ideköt életem minden kellemes és szomorú pillanata. Még most is érzem a rám hulló lágy esőcseppeket, mikor egy alkalommal zivatar szakította félbe játékunkat, a tavaszi illatokat, a hárs, az akác, az orgona illatát... Ha elmegyek, megtalálom ezeket ott is? Átcsalogathatom-e a virágokat, a fákat, a madarakat, az ismerős házakat, az emlékeket a tengerentúlra? Nem hiszem.

Tudod nénikém, éjszakánként néha felébredek, és hallgatom az ismerős hangokat: a vonatsípolást, a tücskök muzsikáját, a kutyánk ugatását... Az ablakon átlátom a holdat sok-sok szentjánosbogár társaságában. A csillagok sem hagyják el helyüket. Millió évekig keringenek ugyanazon a megszokott pályán. Nem kívánkoznak máshova, nekik ez adatott. Nap mint nap végig járom az ismerős utcákat, találkozom rokonokkal, barátokkal.

Egyik reggel a szomszéd néni éppen arról mesélt, hogy miért nem hagyott itt mindent, hajszolva egy csendesebb életet. 96 éves. Megélt két világháborút, néhány forradalmat. A férje meghalt, gyerekei nincsenek, mégis ideköti minden. Itt született. Az első lépések nagyanyja házában, az iskolás élmények, az első csók attól a magas, jóképű fiútól és az a boldog perc, mikor igent mondott az oltár előtt.

Látod nénikém, erre gondoltam: az emlékekre. Azt szeretném, ha megértenél, és ne tarts őrültnek, amiért a szívemre hallgatok!

“Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok.”

És itthon is maradok. Ha tehetem, még nagyon sokáig akarom látni ezt a Napot, ezt a Holdat, ezeket a csillagokat itthonról, Topolyáról.

Vigyázz magadra, és esti imáidba foglald bele ezt a csöpp falucskát Vajdaság szívében, Topolyát, a szülőföldemet!

Ölel unokahúgod, Kati
Kelt 1999. április 26-án
Topolyán

Beretka Katinka
II. 2
Dositej Obradović Gimnázium

Vissza a kezdőlapra