Vissza
a kezdőlapraElőzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2001. november 7-i számából
HARMADIK BEJÁRAT AZ ŐSLÉNYPARKBAImmár harmadszor ülhetünk be a mozikba, hogy megnézzük a dínók rohangálását.
De viszont érdemes beülni. Már csak azért is, mert a most már trilógiává bővült jurakori action-movie ezen része a leglátványosabb. A hüllők szebbek (már ha lehet ilyet mondani), többen vannak, változatosabbak, és többet szerepelnek.
Hogy mért csinálták meg a harmadik részt? Egyértelmű! Hogy bebizonyítsák, képesek négyévente bevetni a legmodernebb videó- és trükktechnikákat, hogy képesek felülmúlni önmagukat. Természetesen az anyagi háttérről sem feledkezhetünk meg, hiszen a világ anyagi és szellemi jólétben nevelkedett felén valóságos dínómánia lett úrrá az első rész után (Jurassic Park), melyet csak fokozott a második (The Lost World), és most itt van a harmadik rész (Jurassic Park III), melyben közlik velünk, hogy tudnak újat produkálni. Érdekes egyébként, hogy a harmadik filmet nem előzte meg különösebb médiahírverés.
Amikor a Universal stúdió 1998 nyarán úgy döntött, hogy belevág a harmadik részbe, egyetlen probléma merült fel: az ötlethiány. Mivel az előző két rész kihasználta az “emberek a szigetre-emberek és dínók a szigetről” elvet, nem tudtak új, használható forgatókönyvet kiötleni. Még Michael Crichton, az előző két rész szülőatyja is tanácstalan volt. Ekkor dumas-i hősként megjelent három férfiú, névszerint Peter Buchman, Alexander Payne és Jim Taylor, és ők végre megalkották a harmadik rész tartalmát (ennek ellenére a bemutató több mint 12 hónapot késett).
Emberek, a story megvan, szóljunk Spielberg atyánknak, dobjuk a mozikba, és tartsuk a markunkat!
Csakhogy a jó öreg Steve nem vállalhatta, mivel belevágott a Kubrick-féle A. I. Mesterséges Értelem (Artifical Intelligence) című nagyszabású projektumba, és csak producerként működött közre.
A rendezést végül Joe Johnston kapta, aki korábban már bizonyított a Jumanji rendezőjeként, és aki megalkotta a legakciódúsabb, leglátványosabb, vizuálisan és akusztikailag remekül kidolgozott harmadik Jurassic filmet, amely terjedelmében a legrövidebb lett (93 perc).
A JP III. helyszíne Sorna szigete, melyről tudjuk, hogy Isla Nublarral együtt karanténövezet.
A jómódú amerikai házaspár, Amanda és Paul Kirby (Tea Leoni és William H. Macy) visszacsábítja a szigetre az előző részekből már jól ismert paleontológust, dr. Alan Grantet (azt a sandaképű Indiana Jones-imitátort), akit az ausztrál Sam Neill játszik, ugyanis az történt, hogy Kirbyék 13 éves fia motorcsónakos ejtőernyőzés közben eltűnt a sziget közelében.
Hamarosan beindul a szokásos mechanizmus: rohanás, sikoltozás, rohanás, pánik, rohanás. Kb. így lehetne a filmet jellemezni.
Persze kreatív alkotói a már említett hatásvadász megoldásokon kívül még sok más érdekességet is bevetettek. Például: a dinoszauruszok (kiváltképp a velociraptornak nevezett két lábon járó ragadozók)
megfontolt stratégák, kifejlett kommunikációs képességeik vannak, csapdába csalnak, csatasorba rendeződnek és lecsapnak (nagyvállalati stratégia).
A pozitívumok közé sorolható, hogy több új hüllővel gyarapodott a film. Ilyen a szpinoszaurusz, mely hatalmas, félelmetes, és speciel imádja üldözni az embereket (persze konfliktusba kerül a már jól ismert T-Rexszel is). Mégis talán a legattraktívabb újítás a repülő dinók, a pteranodonok prezentálása. Több szerep jut nekik, izgalmas, fordulatokban bővelkedő szituációsorozatok kapcsolódnak a szárnyas hüllőkhöz.
Érdemes megemlíteni, hogy az első részhez viszonyítva a jurakori szereplőket kétszer annyi ideig szemlélhetjük. Tehát duplájára nőtt a dinóidő.
Sokak szerint a film már lerágott csont, és Spielbergnek is csak pénz kellett az olyan bukások, mint az Amistad anyagi korrigálásához.
Ennek ellenére a film izgalmas, cselekménye akcióban bővelkedik, egyszóval nézhető. Mindenesetre legalább újra megvilágosodik előttünk, hogy mitől döglik a légy Hollywoodban, és megbizonyosodhatunk (intuíciónkra és a dinófanek próféciáira hallgatva), hogy lesz itt még negyedik rész is.
B. Viktor