Előzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2001. november 7-i számából

MORUS TAMÁS ÉS WILLIAM SHAKESPEARE TALÁLKOZÁSA

Morus Tamás 1478. február 7-én született Londonban. 1501-ben már ügyvéd, később az angol parlament tagja. VIII. Henrik lordkancellárja. Magas méltóságát akkor veszítette el, amikor ellenezte a király válását, új házasságát és egyházalapítási szándékait. A katolikus vallást védte a reformációval szemben. Mivel nem volt hajlandó felesküdni a VIII. Henrik által bevezetett új örökösödési rendre, 1535. július 6-án fejét vették.

William Shakespeare 1564-ben született Stradfordban. 1590-ben mutatták be III. Richárd című drámáját, ettől kezdve ismert művész volt. 1599-ben épült a Globe színház, melynek egyik tulajdonosa ő volt.

A drámaíró születésekor a lordkancellár már majdnem harminc éve halott volt, az angol trónon VIII. Henrik és Boleyn Anna gyermeke ült, annak a házasságnak a gyümölcse, amely Morus Tamás vesztét okozta, és olyan uralkodó, aki pártfogolta William Shakespeare-t.

Kettejük “találkozása” annak köszönhető, hogy Shakespeare idejében Morus nagyon népszerű volt. Életrajzát több kiadó is kiadta, ezért Shakespeare elhatározta, hogy színre viszi Morus életét és több szerző összefogásával rövid idő alatt összeállítottak egy darabot, ami jó üzletnek ígérkezett.

Hogy nemcsak a jó üzlet reményében vonzódott a drámaíró Morushoz, az is mutatja, hogy Shakespeare III. Richárd című drámájában teljesen elfogadta a Morus III.Richárd című művében leírt látásmódot, vagyis tetszett neki Morus történelemszemlélete. A darab végül soha nem került színpadra, mert a cenzorok betiltották. Talán éppen ennek köszönheti fennmaradását, hiszen a dráma kéziratát a XIX. században találták meg egy Erzsébet-kori cenzor irattárában. A darabot több szerző írta, és az egyik jelenetről bebizonyosodott, hogy Shakespeare tollából származik. Olyan jelenetről van szó, amely meghatározza a dráma műfaját: krónikás színműből modern tragédiává alakítja.

Aki olvasta Shakespeare nagy tragédiáit és Morus Utópiáját, felfedezheti, hogy mindkét író erősen vonzódik a humorhoz. Ahogyan Shakespeare nem választja szét egyértelműen a humort a tragikumtól, úgy Morus a legmélyebb filozofikus művébe is olykor a legmerészebb humort vegyíti. Vagyis mindkettejüket filozofikus gondolkodásmód és mélyen humoros szemlélet jellemzi.

Rokonlelkűségüket Shakespeare is felismerhette, hiszen valószínűleg nem kívánta a különféle felekezetek dogmatikáját összehasonlítani, és ezért hangsúlyozta drámájában a Morus és Erasmus közötti barátságot, hiszen egyikük a katolicizmus, másikuk a protestanizmus megjelenítője.

Idézet Morustól:

“Miután feltárták előttem, miért hívattak (s némileg elcsodálkoztam azon, hogy azok között, akiknek meg kellett jelenniük, én vagyok az egyetlen világi), meg kívántam tekinteni az eskü szövegét. Ezt követően azt kértem, tárják elém az örökösödési törvényt, amelyet egy nyomtatott tekercsen adtak át. Némán átolvastam ezeket, majd értésükre adtam, hogy semmivel sem szándékozom vádolni sem a törvényt, sem azt, aki megszövegezte, sem pedig az esküt vagy azt, aki csatlakozott hozzá, és nem is kárhoztatom senki más lelkiismeretét. Én magam azonban, nyíltan megvallom, lelkiismeretemet követve mindezt illetően csak ezt mondhatom: bár nem vonakodom esküt tenni a törvényre, ha csatlakoznék az elébem tárt eskühöz, az azzal fenyegetne, hogy lelkemet az örök kárhozatra juttatom.” (A börtönből lányához, Margaret Roperhez írt leveléből.)

Vissza a kezdőlapra