Előzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2001. november 7-i számából

Lelki Boncasztal
Hang nélküli üzenetek

Gesztusaink és arcjátékunk sokat elárulnak rólunk. A testbeszéd rendkívül fontos jelzőrendszerünk: már egy félórás találkozó alatt is négyszázezer jelzést adhatunk egymásnak, s a jeleket helyesen értelmezők számos értékes információt kaphatnak beszélgetőpartnerükről.

Nem igényel nagy erőfeszítést, hogy viselkedésünket átprogramozva néhány nap alatt előnyünkre változzunk meg. A tükör előtt saját magunkon is megfigyelhetjük, miként válik egy félszeg, lógó vállú, rebbenő pillantású, félénk tekintetű ember öntudatossá, magabiztos fellépésűvé. A titok az egyenes tartásban, a felemelt fejben s a nyílt tekintetben rejlik.

A mosolygást sem árt gyakorolni. A derűs arckifejezés nem csak azért fontos, hogy már az első találkozásunk alkalmával kedvező benyomást keltsünk, hanem azért is, mert aki kedvesen mosolyog, automatikusan pozitív hangulatba kerül, és egész teste harmóniát sugároz.

Ha egy nőnek lóg a válla, görcsösen összefonódik a keze és lesüti a szempilláit, akkor kisebbségi érzésről és bizonytalanságról árulkodik. Ez a testtartás jellemzi azokat a “petrezselymet áruló” lányokat, akik hiába remélik, hogy valaki bevonja őket egy jóízű csevegésbe. Nem is csoda, hiszen így olyan látványt nyújtanak, mintha óriási lelki terhet cipelnének. Egy csődtömeggel pedig senki sem ismerkedik szívesen. Ugyanígy önbizalomhiányra utalhat még, pl. a fülcimpa húzogatása, a fej vakargatása, a pohár ideges szorongatása vagy a kéz zavart gyúrogatása.

Tehát: egyenes tartás, vállat kissé hátrahúzni, a kezeket lazán lógatni, a tekintetet pedig magabiztosan előre irányítani. Így már könnyen megy a kapcsolatteremtés.

Vissza a kezdőlapra