Előzetes a vajdasági Képes Ifjúság 2001. november 7-i számából

Lelki Boncasztal
A szokások rabjai

Nincs ki mind a négy kereke – mondjuk arra, aki ötször is visszaszalad megnézni, hogy bezárta-e a lakást. Mások szokásain kajánul mosolygunk vagy megütközünk, a magunkéit észre sem vesszük. Fel sem tűnik, hogy dobolunk az asztalon, vagy telefirkáljuk a jegyzetfüzetünket.

Szokásaink, legyenek jók vagy rosszak, belőlünk bújnak elő, hozzánk tartoznak. A szokás nem más – ezt már a régi római bölcselők is felismerték -, mint az ember második természete. Tartósan soha nem veszünk fel olyan szokást, amely idegen tőlünk. Utánozhatjuk mások feltűnő, különc szokásait, ám egy idő után lekopnak rólunk, mert nincs hozzájuk közünk. Viselkedésünk, hanghordozásunk, gesztusaink, fura kis hóbortjaink beszédesek: néha arról is árulkodnak, amivel magunk sem vagyunk egészen tisztában. Éretlenségről, gátlásokról vagy gátlástalanságról, ami védekezés is lehet. Agresszív leplezése kisebbrendűségi érzéseknek vagy a nevetségességtől való félelemnek. Az életmód és a munkakör is kialakíthat szokásokat. Egy női börtön parancsnokáról mesélték, hogy reggel, amikor elindult hazulról, gyakran rázárta a férjére az ajtót. Megszokásból.

Amiről nem szokás beszélni

Miből lesz szokás? A legtöbb a gyerekkorból származik. Továbbá: bármiből, amit azért teszünk, mert élvezzük vagy rákényszerülünk. Reggel kimászunk az ágyból, és odabotorkálunk a kávéfőzőhöz. Alapszokás. Ezzel beindítjuk a “motort”. Szertartásosan kortyoljuk a kávét, rágyújtunk. Egészségtelen szokás, de jól esik. Vagyis megszoktuk. Ha az utcán észrevesszük, hogy otthon felejtettük a pénztárcánkat, nem megyünk vissza érte. Babonából. Ez is megszokás dolga. Akárcsak az, hogy “lekopogjuk”, ha épp jól mennek a dolgaink. Szokásaink irányítják a táplálkozásunkat, az öltözködésünket, egész életformánkat. Beszélhetünk foglalkozási ártalmakról is. Hemingway, pl. állva gépelte a regényeit, míg Dosztojevszkij diktálta a gépírónőjének.

Nagyon jó, hogy vannak szokásaink, mert biztonságot adnak. A hajpödörgetés is egyfajta megkapaszkodási szokás. Ez még nem káros. Csak abban az esetben, ha valaki frusztrált, bizonytalan és kényszeresen keresi a biztonságot.

Normális körülmények között mások szokásait is lehet viselni, amíg mértékletesek. Ám kevesen tűrik, ha valaki rondán eszik: cuppog, csámcsog, szívja a fogát, nagyokat nyögve nyeli a falatokat. Két ember kapcsolatát azonban a jó szokások is megmérgezhetik, sőt akár zsarnokokat is nevelhetnek belőlük. A megszokás rabjai azzal ingerlik környezetüket, hogy erényt kovácsolnak kényszercselekvéseikből. Ilyen a túlzott pedantéria. A mániákusan pedáns anya még a zoknit is kivasalja, és ezzel képes őrületbe kergetni a családját.

Szokásaink néha megmagyarázhatatlanok. Magunk sem tudjuk, hogy miért csavargatjuk a hajunkat, ropogtatjuk az ujjunkat, rágjuk a körmünket, piszkáljuk az orrunkat. Ilyenkor ősi, atavisztikus ösztönöknek engedelmeskedünk, ami neveléssel megszüntethető. Felnőttként nehezebben szabadulhatunk meg tőlük, de erős akarattal átprogramozhatjuk rossz szokásainkat. A kóros szokások ún. viselkedésterápiás módszerekkel kezelhetők. Eredményként visszatolják a kényszert a mértékletesség felé.

Van belőlünk mindenféle…

A szokás tág fogalom. Lehet hasznos és haszontalan. Bosszantó vagy elbűvölő. Kedves és gyűlöletes. Vizsgáld meg az alábbiakat.

Kedves: Lehet haragudni arra partnerre, akinek megrögzött szokása, hogy neked ágyba viszi a kávét?

Figyelmes: Rögtön ugrik, ha tüzet kell adni, kabátot felsegíteni, parancsot teljesíteni. Már-már annyira előzékeny, hogy akkor is kopog az ajtón, ha kimegy rajta.

Mulatságos: Kabalaállatokat gyűjt, csomót köt a zsebkendőjére, fétisként őrizgeti régi játékait. Szétszórt, állandóan elhagyja a holmijait.

Idegesítő: Folyton elkésik, cuppanós csókokat nyom a másik fülébe, megpaskolja a nők fenekét, szürcsöli a levest, beleeszik más ételébe, tapintatlan megjegyzéseket tesz ismerősei szokásaira, küllemére.

Bántó: Különös élvezetét leli mások megalázásában. Ugráltatja a pincéreket, egrecíroztatja a családját, partnerét, társaságban azzal tűnik ki, hogy sértegeti vagy megbotránkoztatja a többieket.

Különc: Szereti, ha eredetinek tartják. Ezért öltözködik bogarasan, fura tárgyakat gyűjt, hüllőket, ragadozókat tart, szerencsenapjain felemás zoknit húz, a kávézóban mindig ugyanahhoz az asztalhoz ül.

Beteges: Vadul sepreget nem létező morzsákat az asztalon, állandóan rámol, portalanít. Az indokolatlanul sűrű kézmosás már pszichés sérülés jele. Kiváltója lehet fóbiás félelem a fertőzésektől, vagy az őrülettel határos tisztasági mánia.

Mánia: A mániákus rendszeretettől a szenvedélybetegségekig minden belefér ebbe a fogalomkörbe. Legrosszabb a monománia: rögeszme, kényszerképzet, beteges hóbort. Itt már nem furcsa szokással állunk szemben, hanem javarészt elmekórtani esettel. A monomániásokra jellemzők a gyakori öngyilkossági kísérletek, a kegyetlenséghez való kéjes vonzódás, a perverzitás öröme az önkínzásban éppúgy, mint a szeretkezésben.

Vissza a kezdőlapra