A XVIII. században élt dr. Curtius, aki bár orvos volt, megélhetését viaszfejek készítése jelentette. Elkészítette Jeanne du Barry mását, 16. Lajosét, Marie Antoinette királynőét és sok más akkori híres emberét. A modellek arcát olajjal kente be, majd gipsszel fedte. Az orrba két tollat tett, hogy a modell levegőt kapjon, és így várta az illető, hogy a gipsz megkössön. A kemény gipszbe, ami az olaj miatt könnyen eltávolítható volt, meleg viaszt öntött, ami, ha megkeményedett, szemet is kapott megfelelő színben, és ugyanígy hajat is.
Dr. Curtiusnek volt egy tanítványa, Marie Grosholtz. Marie már gyermekkorában elkezdett “játszani” a viaszlabdákkal, majd később teljes bábukat készített. Mesterével ellentétben ő már a testet is megformázta, de általában csak a kezet csinálta viaszból, a többit fából. Hobbijának köszönhetően rengeteg hírességgel találkozott, akik dr. Curtiushoz jöttek arcuk megörökítéséért. A 17 éves Marie-re már bízott a tanítója munkát, így készítette el Voltaire mását. Majd megbarátkozott 16. Lajos lányával, Elizabeth-tel, és így a királyi palotában kezdett dolgozni. A forradalmak idején dr. Curtius visszarendelte. A sors fintora, hogy a forradalmárok után a lefejezett királyt és királynőt kellett elkészítenie. Fogta táskáját, elment a börtönbe és ismerőseinek fejéről leszedte a formát és megcsinálta. Dr. Curtius halála után Marie férjhez ment, és így lett belőle Madame Tussaud. Míg Napóleont és más hazafiakat formázott, két fiúnak adott életet. Az unalmassá vált kiállítási darabjait nagy dobozokba csomagolta és idősebb fiával, Joseph-fel útnak indult. Elhagyta Párizst, London felé vette útját. Kiállításának a címe megmaradt: Exhibition of Models from Life, from the Great Curtius of Paris (A párizsi Nagy Curtius kiállítása, modellek az életből). Elhajózott Skóciába és Írországba. Először Belfastban jelent meg az kiállítás új neve: Madame Tussaud's Great European Exhibition of Models from Life (Madame Tussaud nagy európai kiállítása, modellek az életből). Visszatért Angliába, és 26 évig ott is maradt. Férjéről nem hallott többet, de kisebbik fia, Francis megkereste, így már mindkét fia segédkezett neki.
73 éves korában Madame Tussaud visszatért Londonba. 89 éves korában megbetegedett, nehezen lélegzett, és lassan a mozgalmas életének végéhez ért. Azokon az utolsó, hosszú éjszakákon mind szeme elé kerültek: Curtius, Votaire, Jeanne du Barry, Benjamin Franklin, 16. Lajos, Napóleon, arcok, arcok, arcok... Ezek jelentették életét.
Fiai folytatták a kiállítást és a viaszbábuk készítését. A Marylebone utcán találta meg a helyét a kiállítás. 1967-ben elhunyt az utolsó Tussaud, de a kiállítás még ma is él. A múzeumot az év egyetlen napján zárják be, december 25-én, karácsonykor. 12 ember dolgozik a modelleken, minden reggel újra festik, átöltöztetik őket, és a régi, megbarnult viaszokat újakra cserélik. A bábukat évente 2,5 millió ember tekinti meg, és az épülettől 200 km-re található Wookey Hotel is, ahol a régi gipsz formák vannak raktározva. 1970-ben Amsterdamban is nyitottak egy Madame Tussaud's kiállító termet, ahova Londonból érkeznek a viaszbabák.
Ma már más technikával dolgoznak. Egy modellt többször viaszba öntenek. Figyelik a modellek változását, ezért pl. Erzsébet királynőnek 6 viaszmása áll a múzeumban. A modellnek már nem kell gipszben szenvednie, képek és megadott méretek alapján készítik el másukat.
Madame Tussaud is a hírességek közé került. Egy alacsony, idős hölggyel találkoznak a látogatók a bejáratnál. A figurát Madame Tussaud saját magáról készítette 81 éves korában.
Több munkáját meghagyták a múzeumban, de csak egyetlen egy bábu maradt dr. Curtiustől. Egy gyönyörű fiatal lány alszik egy nagy ágyban. Ez az egyetlen mozgó szobor. Ha jól megfigyeljük, akkor ugyanis lehet látni légzésének nyomát, a mellkas mozgását. Név nincs feltüntetve, de ő a híres szépség, 16. Lajos szeretője, Jeanne du Barry.Madame Tussaud ihletet adott több alkotónak, így egy orosz társaságnak is. Tagjai a szabadkai Városházán bemutatták élethű munkáikat. A Panoptikumba félelmetes bemenni, ugyanis ha sokáig álldogálunk egy szobor előtt, már úgy tűnik, hogy az megmozdult.
A kiállításon élethű nagyságban ábrázolnak sok ismert embert. Pl.: Nagy Péter cár, Vlagyimir Putyin elnök, Puskin, Rettegett Iván, Napóleon, Hitler, Nefertiti egyiptomi fáraó felesége, Einstein, Leonardo da Vinci, Salvador Dali...A kiállítás másik része fizikailag fogyatékos embereké. Láthattuk az 1794- ben született izlandi Annie Smith-et, aki malacorral született, Grace McDanelt, aki a maga idejében a világ legvisszataszítóbb nője címet kapta (viszont többször ment férjhez), Paolina Masterst, aki 45 cm magas volt, és 4 kg, és lába vékonyabb volt mint egy ember hüvelykujja. A legmegnyerőbb a kis Victor Adenauer volt, aki csecsemő nagyságú volt, és az orosz maffiának dolgozott. Egy tér közepére tették egy babakocsiban, ő szivarra gyújtott, és míg az emberek ámulva nézték, társai kifosztották a csodálkozók zsebeit.
250 évvel ezelőtt egy orvos szórakozásból, majd később pénzkeresés céljából viaszfejeket készített. Madame Tussaud verejtékes munkával mutatta be az egyszerű embereknek az ismert emberekről készült bábuit, én meg mélyen Hitler szemébe néztem...
Chee
Nostradamus
