Előzetes a Képes Ifjúság december 19-én megjelenő számából

SZSZP: “Az autonómiára szükség van”
Interjú Dušan Bajatovićtyal, az SZSZP tisztségviselőjével

Nem volt könnyű dolgunk, amikor úgy döntöttünk, a vajdasági autonómiával kapcsolatos sorozatunkban megszólaltatjuk a Szerbiai Szocialista Párt képviselőit is, hiszen éppen ennek a pártnak az uralkodása idején zajlott le a tartomány leépítése. A mostanában nem sok publicitást kapó párt tisztségviselőinek telefonszámait azonban csak hosszas keresgélés után sikerült megkaparintanunk: senki nem tud róluk semmit, újságírók és szerkesztők állítják váltig, hogy soha nem is tartottak fenn kapcsolatokat velük, pártirodájuk számát sem ismeri senki... Aztán a végső kétségbeesésbe belecsöppent a kolléganő kollégájának a száma, aki viszont tudott segíteni. Így sikerült kapcsolatba kerülnünk Dušan Bajatovićtyal, a Szerbiai Szocialista Párt vajdasági bizottságának elnökével, a párt fő- és végrehajtó bizottságának, illetve az SZSZP-t (Slobodan Milošević tartós távollétében) irányító titkáráságának tagjával. Aki készségesen állt rendelkezésünkre, ahogyan azt a korábban ellenzéki pozícióban lévő politikusoktól megszoktuk (de akik mára már jórészt megfeledkeztek eme jó szokásukról).

Dušan Bajatović ismertette tehát az SZSZP-nek Vajdaság autonómiájával kapcsolatos nézeteit:
-- Közismert tény, hogy a Szerbiai Szocialista Párt programja megfogalmazza, hogy támogatjuk a tartomány autonómiáját. Ezt az elmúlt tíz év gyakorlata  is bizonyítja, hiszen 1990-től 2000-ig hatalmon voltunk itt, Vajdaságban. Teljesen más lapra tartozó kérdés viszont az, hogy hogyan kellene kinéznie ennek az autonómiának. Az autonómia mindenképpen politikai megegyezés eredménye kell, hogy legyen, ami azt jelenti, hogy arról nem dönthet kizárólagos joggal a Szerbiai Demokratikus Ellenzék csúcsvezetősége. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy az autonómiáról nem dönthetnek a kisebbségi és autonomista pártok, illetve a belgrádi centralista pártok egymás között,  mások megkérdezése nélkül. Az autóniómia fokának és milyenségének meghatározása komoly, tudományosan megalapozott, és a közvélemény által jóváhagyott politikai megegyezést igényel. Kétségtelen viszont, hogy az autonómiára szükség van. Tudni kell, hogy egyetlen autonómia sem statikus jellegű; dinamikus szerveződési forma ez, s különbözősége a politikai, történelmi, gazdasági, etnikai, sőt, még etikai és vallási jellegétől függően alakul. Milyenségére kihatással van az is, hogy milyen politikai, illetve jogi alapokon nyugszik. Ezért gondolom azt, hogy a vajdasági autonómiáról nem lehet ilyen túlfűtött hangulatban tárgyalni, ahogyan azt mostanában tapasztaljuk. Szükségtelen és nem megfelelő módon feszegetik itt egyesek Vajdaság autonómiájának kérdését, gyakran tévesen hozzák összefüggésbe más tényezőkkel. Nem lehet olyan megközelítéssel megoldani az autonómia kérdését, ahogyan egyesek teszik, hogy “itt van, kaptok az autonómia megvalósítására tizenhárom milliárd dinárt”. Először is, honnan van egyeseknek az a tizenhárom  milliárdja, másrészt, az, aki kapja, hogyan fogja felhasználni, milyen is valójában a felkínált rendszer...? Szemmel látható, hogy itt az a rendszer érvényesül, melyben semmiféle rendszer nincs. Itt valakik valamiféle omnibuszokat kínálnak, valami más megoldásokat, magam sem tudom, miféle javaslatokat... Hová és miért kell sietni? Ha autonómia kell, akkor le kell ülni, komolyan megfontolni a kérdést és komoly megegyezéseket létrehozni, majd ezeknek komoly törvényes formát kell adni. Így jön létre a rendszerbeli megoldás. Minden más csak kapkodás.
-- Azt említette az imént, hogy minden autonómia dinamikus. Egészen pontosan ez mit jelent jelen esetben?
-- Igen, minden autonómia dinamikus szerveződési forma, állandóan változik, attól függően, hogy milyen politikai tényezők kezelik. Az autonómia fejlődése kétféle lehet: vagy unitarizálódásba torkollik, azaz felszámolja önmagát és feleslegessé válik, vagy szeparatizmusba, azaz az államból való elszakadásba -- amennyiben területi autonómiáról van szó. Vajdaság esetében ez utóbbi lehetőséget egyszerűen nevetségesnek tartom, hiszen semmiféle szeparatizmusnak itt nincs alapja és nem is kell léteznie.

“A területi autonómiát Vajdaság a kommunistáknak köszönheti”

-- Tény, hogy az SZSZP hatalomgyakorlása idején gyakorlatilag felszámolta Vajdaság autonómiáját. Most viszont Ön azt mondja, pártja álláspontja az, hogy a tartománynak szüksége van bizonyos fokú önállóságra.
-- Azt hiszem, itt némi félreértés van. Vajdaság területi autonómiát csak a kommunisták hatalomra jutásával kapott. Korábban ezen a területen az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül szerb autonómia létezett. Továbbá tudni kell, hogy Vajdaság autonómiája nem kapcsolódik a kisebbségi kérdésekhez. Ezekből az alaptételekből kiindulva lehet tovább tárgyalni arról, hogy milyen autonómiára van Vajdaságnak szüksége. Személyes véleményem, hogy beszélhetünk az autonómia minden formájáról, hiszen nagyon sokféle autonóm szerveződési forma létezik; vannak olyanok, melyek gyakorlatilag önálló államot jelentenek egy másik államon belül, s vannak olyanok is, melyek egy államhoz tartozó területet jelentik egy másik államon belül. A két véglet között számtalan változat létezik. Persze, létezik bizonyos európai szabályozása is ennek a kérdésnek, amit ugyan a Nyugat nem alkalmaz, de nagyon szeretné, ha Kelet alkalmazná. A lényeg azonban az, hogy a vajdasági  autonómiának olyannak kell lennie, hogy egyetlen meghatalmazása, jogköre ne veszélyeztesse Szerbia Köztársaság integritását. Minden másról lehet beszélgetni. Attól is, hogy hol lesznek a pénzalapok. Arról is, hogy milyenek lesznek a bevételi források -- ezekre ugyanis szerintem is szükség van. Arról is, hogy milyen jogkörökkel rendelkezik. Mindezt az állammal kell megbeszélni és törvényekkel kell szabályozni.
Egy dolog azonban biztos: ha már autonómiát akarunk, akkor azt nem szabad a községek szintjére leépíteni. A község nem autonóm egység. A decentralizáció folyamata egy dolog, melynek a mi társadalmunkban be kell következni, de az autonómia megfogalmazása már egy másik dolog. Vajdaságnak kell rendelkeznie bizonyos jogkörökkel. Hogy ezek mely szférákban jelentkeznek, hogy milyenek lesznek, azt meg kell beszélni. Valamiről az autonómia esetében gyakran megfeledkeznek az emberek: ha piacgazdaság van, akkor nem beszélhetünk például gazdasági különbözőségekről, hiszen a piac szabályozza ezeket a dolgokat. Ha decentralizálódik az állam, akkor meg kell határozni, milyen jogköröket kapnak a községek. S csak ez után beszélhetünk arról, hogy milyen jogkörökkel rendelkezhet a tartomány. Konkrétabb dolgokat szándékosan nem mondok, mert az SZSZP készíti az autonómiával kapcsolatos projektumát, melyet majd a nyilvánosság elé tár. Személyes véleményem, hogy minél többet beszélünk Vajdaság önállóságáról, minél több kérdést vetünk fel ezzel kapcsolatban, minél inkább részletekbe menő az ezzel kapcsolatos tárgyalás, annál közelebb kerülünk ahhoz a felismeréshez, hogy az 1990-ben elfogadott alkotmányos megoldások nem is voltak olyan rosszak, csak éppen az elmúlt tíz év alatt soha nem valósultak meg a gyakorlatban. Kezdetnek talán elég lenne az is, ha a gyakorlatot összehangolnánk az alkotmánnyal.

“Természetellenes a tartományi parlament összetétele”

-- Vajdaság Képviselőházának utóbbi ülésein szinte minden alkalommal napirenden volt a tartományi autonómia kérdése. Nem ez az a hely, ahol az ezzel kapcsolatos döntéseknek meg kellene születni?
-- Az autonómiáról nem lehet felhevült légkörben, politikai alkuk közepette beszélgetni. Nagyon rossz dolognak tartom, hogy ezekről a kérdésekről a tartományi képviselőházban folyik a vita, mert a képviselőház összetétele egyszerűen természetellenes. Hogy ezt miért mondom? A képviselőházban 120 képviselő van. Ebből  az SZDE-nek 118, az SZSZP-nek kettő. Amikor az SZDE alakult, tizennyolc különböző irányultságú csoportosulást kellett egy helyre gyűjteni, s ennek eredményeképpen aránytalanul nagy szerephez jutottak (valós erejükhöz mérten) a különféle autonomista, kisebbségi és szeparatista pártok. Most viszont gyakorlatilag abba a helyzetbe kerültünk, hogy ezek a politikai erők szinte többséget képeznek a vajdasági képviselőházban. Ez semmiképpen sem nevezhető természetes állapotnak. Azt szoktam mondani, hogy Kasza József úr és a Vajdasági Magyar Szövetség tudja a legjobban, hogy mit is csinál. A tartományi képviselőház legutóbbi ülésének eredménye -- sportnyelven szólva -- a következőképpen összegezhető: Zoran Đinđić egy öngólt adott, Nenad Čanak egy öngólt adott, Kasza vezet 1:0-ra. Ez mindenképpen figyelmeztető jellegű kell, hogy legyen. Nekünk Vajdaságban együtt kell élnünk, nem egymás mellett. Végső soron, nem nemzetállam a miénk, hanem polgári. Ezt szem előtt kell tartani. Utána majd az is kialakul, hogy milyen autonómiára van szükség.
 

Mihájlovits Klára

Kattints ide, ha érdekel a Képes Ifjúság

Vissza a kezdőlapra