Franz Schubert Ász-dúr miséje
Krisztus Király ünnepén Kolozsvárt

Ma a kolozsvári Szent Mihály-templomban a 10 órás szentmisén Krisztus Király ünnepe alkalmából
bemutatásra került Franz Schubert ötödik, Ász-dúr miséje. A szerző a császárt akarta díicsőíteni, de mint látjuk az alábbiakból, "mindössze" Isten dicséret let belőle.
Ez a mű talán a legjelentősebb Schubert hat miséje közül, egyben a 19. század egyik legeredetibb, leghatásosabb miséje. Bécsben komponálta 1819 novembere és 1822 szeptembere között, bemutatásra azonban csak 1863 májusában került sor a bécsi Karlskirchében. Előzőleg részleteket már játszottak belőle egy 1863. január 1-i hangversenyen a lipcsei Gewandhausban Karl Reinecke zenei vezetésével.

Schubert a hat tételes misét (Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus és Agnus Dei) saját bevallása szerint a császárnak vagy a császárnénak szerette volna ajánlani. 1826-ban versenyvizsgázott az udvari másodkarmesteri állásra, ezért Josef Eybler udvari karnagy figyelmébe ajánlotta művét, aki azonban elutasította. Bár a misét jónak tartotta, a karnagy azt is tudomásáraíhozta Schubertnek, hogy az nem a császár által kedvelt stílusban fogant. Ez igaz is volt, hiszen Schubert miséi új irányt kezdeményeztek az egyházi zene életében (ezt a stílust használja fel késôbb Liszt Ferenc is). Az Ász-dúr mise olyan újításokat mutatott, amelyek természetszerű idegenkedést váltottak ki: merész harmóniák, magas vokális szövés jellemezte.

Mint Schubert más egyházi műveiben is, a lírai hang itt is dominál. A miseszöveg erős hatással van rá, az ima szövegét saját énjén átszűrve ülteti át zenébe. A mise nem mentes a drámai kifejező erő nyújtotta hatásoktól sem, példa erre a Crucifixus egy tömbbe faragott megjelenítése, a Credo szerteágazó, hatalmasan felnövő témája vagy a fenyegető erejű Judicare a maga harsogó posanjaival. A Confiteor erős hitet árasztó bizonyosságát egyszerű kórusrész hozza mélabús, ide-oda lépegető negyedhang-staccatókkal a csellókon.

Schubert sajátos módon kezeli a kórust. Eszköztárában megtaláljuk az a capella írásmódot (a Gloria kezdése), a pompás zárófugát, vagy a háromszólamú nôi- és férfikarban megszólaló Antifóniát (a Hozsannában). A zenekar kezelése is érdekes: a hangszereket a karakterisztikus hangzás érdekében vonultatja fel, a mámoros Tuttikban vagy a szólisztikus részekben egyaránt. A rezeket óvatosan kezeli, ezek megszólaltatása mindig fokozást jelent. Nem idegen tőle a kamaraszerű megközelítés sem,
példa erre a Kyrie gyengéd hangú bevezetője, a dialógus az első és második hegedű között a Gratias agimus részben, a Dominus Deus csellószólamában, vagy a pompás bevezetőben a Sanctus és az Agnus Dei tételekben.

Schubert egyházi műveit elsősorban a végtelen egyszerűség és az a természetesség teszi számukra élvezetessé és kedvessé amivel hitét, jámborságát kifejezni képes. Bár a beethoveni értelemben vett tudatos szöveg-fejtegetés nála nem található meg, ez mégsem jelentkezik hiányként — a hallgató szívesen és készségesen merül el a túlnyomórészt homofón dallam széles folyamában.

A mise avatott előadói  - B. Konrád Erzsébet, Borsos Edith Csilla, Szilágyi Zsolt és Dániel Zsolt énekművészek, valamint a templom ének- és zenekara Magyari Zita zenei vezetésével - igazán széppé tették ezt az 1925 decemberében elrendelt, tehát több mint 25 éves ünnepet.

A mise alatt elhangzott még

Beethoven: Kit áldva áldnak,
Händel: Du bist der Ehre Gott tenorszólóra, trombitára és orgonára (Pora Tibor),
Händel: Á-dúr szonáta hegedűre és orgonára (Ruha István érdemes művész),
Saint Saëns: Ave verum Corpus szólistákra és orgonára és
D. German: Festive trumpet tune.

Orgonán kísért Magyari Zita.

Laskay Adriennenek
a Szabadságban megjelent cikke nyomán

Vissza a kezdőlapra