Kórházi szakemberek egy része megdöbbenve fogadta, hogy a Magyar Orvosi Kamara elutasítja a betegellátást átalakító törvény tervezetét. Ugyan az ágazat képviselőit jelentősen megosztja, pontosan kik és miként vegyenek részt az átalakításban s milyen sorrendben történjék mindez, az azonban többnyire egyértelmű: változtatás nélkül a rendszer működésképtelen. A szakemberek szerint a kamarai döntés éppen e változás megkezdésére mondott a hét végén nemet.

Leszavazták a Magyar Orvosi Kamara tagjai az egy hét múlva a parlament elé kerülő kórháztörvényt: hét végi küldöttgyűlésükön ugyanis - amint az sejthető volt - többségükben elutasították annak elfogadását.

Kupcsulik Péter, a kamara elnöke szerint a közgyűlésen arról szavaztak: az intézmények gazdasági átalakításáról szóló, a parlament előtt lévő törvényjavaslat elfogadása esetén bekövetkezhet-e javulás az egészségügyi ellátásban és az orvosok helyzetében. A küldöttek 53 százaléka ebben nem reménykedik, csupán 30 százalékuk bízik a kedvező változásban - a többiek pedig nem érezték úgy, hogy meg tudnák ítélni a törvény hatását.

Mint ismeretes, a kamara ősszel a törvénytervezet visszavonását kezdeményezte, s az egyeztetések során is úgy nyilatkozott: a minisztérium nem veszi figyelembe a testület véleményét. Most azonban elismerte a szervezet: több olyan módosító javaslatot terjesztettek a képviselők az Országgyűlés elé, amelyet az orvosi kamara indítványozott.

Mindezek ellenére a kamara szerint ma sem világos: jó-e az, ha ilyen feltételekkel elfogadja a parlament az egészségügyi privatizációt. A többség ugyanis nem lát garanciát arra, hogy a magánosítás nem borítja-e fel az egészségügyi szakmai rendszereket, s az is kétséges: az orvosok többletjövedelemhez jutnának-e az egészségügy változatlan finanszírozása mellett.

Mindezzel szemben a lapunk által megkérdezett orvos-közgazdászok, a kórházak gazdasági igazgatói azt állítják: változás nélkül az egészségügy a jövőben már működésképtelen, s ezért megdöbbentő a kamara elutasítása. Igaz: egyelőre politikától függetlenül is komoly szakmai vitákat kavar, kik és miként vehessenek részt az átalakításban s milyen sorrendben történjenek a változások.

Dr. Vancsura Miklós, a hévízi Szent András Kórház főigazgatója szerint többen vagy nem értik, vagy ellenérdekeltségük folytán állítanak komoly akadályokat a szabályozás elé. A főigazgató viszont azt állítja: ez az egyetlen esély, hogy a rendszer továbbra is fenntartható legyen, ugyanis újabb forrásokra csak struktúraváltással lehet számítani. Ennek pedig három kulcskérdése van: az adósságok rendezése, az infrastruktúra rendbetétele, majd ezek után a folyamatos működtetést biztosító, értékalapú finanszírozás kialakítása.

- A törvény éppen arra alkalmas, hogy elindítsa az átalakulási folyamatot - véli Vancsura Miklós. Egyet mond ki határozottan: azt, hogy közhasznú társasági formát preferál, s kizárólag ebben engedi az új működést. Ezt azonban kötelezővé nem teszi. Tehát az önkormányzat dönthet úgy, megmarad fenntartónak, s akkor vagy kht.-ként vagy költségvetési intézményként működik tovább, vagy lemond tulajdonosi jogairól. Akkor viszont nyílt pályáztatással, csakis egészében hirdetheti meg az ellátást, így átláthatóvá és mindenki számára érthetővé teszi a rendszert. A jelenlegi zűrzavar ugyanis kimondottan alkalmas a tisztességtelen nyerészkedésre még ebben a pénztelen rendszerben is.

A hévízi kórházvezető szerint kifejezetten jó, hogy az egészségügyi piac érdekeltjei, a szakmai befektetők nem vehetnek részt a tulajdonlásban: semmi sem indokolja, hogy még tulajdonosi oldalon is erősítsék befolyásukat a kórházak fölött. Ugyanakkor Vancsura Miklós a dolgozók, illetve a kórházi vezetők részvételét támogatná, méghozzá úgy, hogy banki eszközökkel, kamattámogatással legyen lehetőségük a tulajdonszerzésre.

Két, neve elhallgatását kérő egészségügyi gazdasági vezető is úgy véli: a kht.-ban részt vevők "szűrése" egyrészt diszkriminatív, másrészt az eddigi gyakorlat azt igazolja: lényegesen hatékonyabb ellátási forma valósulhat meg szakmai befektetőkkel. Ráadásul ezzel az erővel bármilyen profilú cég részvételét meg lehetne tiltani, lényegében ugyanis szinte minden iparág beszállítója az egészségügynek. A szakértő megkérdőjelezi azt is, várhatók-e, hogy befektetőként jelentkeznek olyan vállalkozások, amelyek a piac biztosításában nem érdekeltek. A kht.-s működési forma ugyanis nonprofit forma, azaz nyereséget nem lehet remélni tőle.

A befektetők "szűrését" azért is tartják jelentős akadálynak, mert az átalakítás - számításaik szerint - komoly költségekkel jár, s ennek fedezetére nincsenek források. Az átalakítást ugyanis a költségvetési forma megszüntetése előzi meg, amely végkielégítéssel járna, ez pedig egy 2000-2500 fős intézmény esetén 1,5 milliárd forintot emésztene fel.

Továbbá: a kht.-alakításához törzsvagyon bevitele kell, ennek 30 százaléka pedig készpénzt igényel. Az új gazdasági forma vezetése, működése ráadásul versenyszférához igazodó jövedelmeket követel, ennek éves költsége - átlagot számítva - 48 millió forint. Ez pedig - a kórházak felével szorozva - mintegy 3,5 milliárd forintos többletet jelent majd.

A változtatás egyébként a szakértők szerint sok helyen tisztességtelen is, hiszen például csak az kaphat pénzt, aki vállalja az új formát. Ráadásul a jelenlegi finanszírozás arra is ösztönözhet, hogy esetleg csak gazdaságos gyógyító tevékenységet végezzenek az ellátásban.

Kun J. Viktória
Népszava
2001.december 11.

Vissza a kezdőlapra