A minimálbér nagyságát 1990 óta a szociális partnerek állapították meg. Ennek ellenére 1993-tól fogva 2000-ig a minimálbér mintegy 30 százalékkal csökkent, az 1989-es 4000 forint reálértékét sem érte el.

A lemaradás zömmel a Horn kormány alatt következett be, a Bokros-csomag idején, amikor a minimálbér reálértéke
15 százalékkal csökkent. De ugyanebben az időszakban a reálbérek értékcsökkenése még nagyobb volt, itt a csökkenés 18 százalékos volt, de hasonlóképpen ebben az időszakban csökkentek a legnagyobb mértékben a nyugdíjak reálértékei is.

2001-től nemcsak ezt az elmaradást sikerül behozni, hanem értéknövekedés is keletkezett. Sajnálatos, hogy a baloldali ellenzék nem támogatta a kormánynak ezt a szociális igazságot érvényesítő lépését. (Pl. 2001.02.15-i felszólalásában Dr. Juhászné Lévai Katalin,  MSZP-s képviselő : "Nem érzékeli a kormány, hogy mi zajlik a 40 ezer forintos minimálbér bevezetése után? Nem érti, hogy mi miért nem támogatjuk? Hogy emiatt ma a munkaviszonyok úgy alakulnak át, hogy ezzel úgy jutunk be Európába, hogy a munkavállalóink papíron már valamennyien részmunkaidőben dolgoznak?! S teszik mindezt jóval az európai bérek alatti jövedelemért. Úgy vélem, ebben a vonatkozásban joggal kérhető számon a kormányzati felelősség.")

Éppen ezért még érdekesebb, hogy a 2002. évi változtatásnál már nem elégedtek meg a nettó 22,5 százalékos,
bruttó 25 százalékos emeléssel, hanem ennél magasabb: 57000,- Ft-os bruttó minimálbért, azaz 42 százalékos emelési igénnyel léptek fel.

Vissza a kezdőlapra