Az egészséges élet védelmében

Krisztusban Kedves Testvérek!

Szent Erzsébet ünnepén hagyományosan emberi életünk aktuális problémáira fordítjuk figyelmünket. Idén nemcsak az elesett emberek, hátrányos helyzetben lévő embertársaink, a betegek oldaláról tesszük fel a kérdést, hogy mit kell tennünk a helyzetük javítására, milyen segítséget tudunk most felajánlani nekik, hanem egy kissé messzebbre tekintünk előre. Próbáljuk feltenni a sokkal átfogóbb kérdést, hogy mit tehetünk mi, hívő emberek azért, hogy megelőzhessük ezeket a bajokat és egészségesebb életet éljenek honfitársaink.

A hitben való látásmódunk az egész emberi életet és annak minden feltételét Isten ajándékaként szemléli. Testünk és lelkünk együtt jelenti emberségünk csodáját. Urunk Jézus Krisztus hozzánk hasonló testben jött el közénk, amikor édesanyjától, Szűz Máriától a világra született. Ahogy a Szűzanya gondoskodott róla gyermekként, úgy kell gondoskodnia minden édesanyának is saját gyermekeiről, de az egész társadalomnak is a felnövekvő ifjabb nemzedékről. Lelki és testi egészségük egyaránt a felnőtt társadalom felelőssége. Isten Jézus Krisztusban az ember megváltását, üdvösségét hozta el és ennek szolgálatát Egyházára bízta.

A keresztény szeretet-szolgálat természetesen elsősorban a bajbajutott embereket veszi észre és siet segítségükre. Szent Erzsébet és a karitász többi nagy egyénisége minden nemzedék számára példát adott, közelebb hozva hozzánk Jézus együtt-érző szeretetét. Ám amikor egy egész társadalom nyomorúságát tapasztaljuk, nyilvánvaló, hogy éppen úgy felelősséget kell éreznünk, mint az egyes ember baja iránt. Gondoskodásunk nem merülhet ki a betegek ápolásában, hanem mindent meg kell tennünk azért, hogy a betegséget lehetőleg minél többen elkerülhessék. A kettő nem zárja ki egymást, sőt valamiképpen fel is tételezi egymást. Aki együtt tud érezni a szenvedő emberrel, az felelősséget érez a kiszolgáltatottakért – elsősorban az újszülöttekért, gyermekekért - hogy óvja őket mindattól, ami tönkre tudja tenni test-lelki egészségüket.

Az Egészségügyi Minisztérium a közelmúltban közzétette 10 éves egészségügyi programját. Nekünk, hívő embereknek erre reagálnunk kell. A tanulmányban közölt adatok megdöbbentőek és cselekvésre
szólítanak fel. Számunkra különösen figyelemre méltó a 6. fejezet, amelynek ez a címe: Egészséges életkezdet… Ebben az összeállításban szembesülünk a mai egészségügyi helyzet egészen sajátos gondjaival.

Ami valóban elgondolkodtató, hogy azok a fiatalok – fiúk, lányok –, akik néhány év múlva egészséges gyermeknek adhatnának életet, dohányoznak, alkoholt, drogokat fogyasztanak, felelőtlenül belekeverednek szexuális kalandokba, váltogatják a partnereiket, a fogamzásgátlókkal teszik tönkre közvetve, közvetlenül a szervezetüket, és a lelküket. Nem nézhetjük tétlenül, hogy pusztítják önmagukat a reklámok, az ördögi mesterkedések, üzleti vállalkozások áldozataiként. Az nem lehet megoldás, hogy mindezek következményeként a „rendellenességekkel” jelentkező magzatokat – akárhányszor sajnos orvosi tanácsra és „felelősségre” - sorra megöljük. Szebb kifejezéssel „megszakítjuk a terhességet”.

Mit tehetünk? Mit kell tennünk nekünk, keresztényeknek? Mindenekelőtt a „szép élet példájával” (1Péter 3,16) kell segítséget nyújtani a fiatal nemzedéknek. Persze legyen ez a szép élet őszinte és hiteles. Legyen a mi életünk – mint az első keresztény nemzedékeknek a Római Birodalomban – valóban következetesen felelős élet a hétköznapokban. Az étkezési szokásainktól, a családi sportoláson,  természetjáráson át a „függőségektől” való mentességig valóban vonzó és hihető perspektíva.
Ezzel együtt a nevelés akár a családban, akár a katolikus iskolákban, plébániai, lelkiségi közösségben, cserkészetben legyen minden katolikus kereszténynek szívügye. Amit Jézus az utolsó ítéletről mond
(Mt 25,31)‚ az vonatkozik az egészséges-életre-nevelésre is: „amit a legkisebbek közül egynek tettetek, azt nekem tettétek!”

Hinnünk kell a felemelkedésben! Az új évezred kezdetén, kérjünk az Úristentől bátorságot és erőt, hogy ne adjuk fel a küzdelmet. Vegyük észre a fiatalok szép kezdeményezéseit. Szavazzunk bizalmat nekik és imádkozzunk értük, hogy felelősen készüljenek az életadás csodálatos hivatására. Egy 16 éves fiú egyszer elhatározta, hogy komolyan jár karate-edzésekre. Amikor megkérdezték, hogy ezt miért csinálja, azt felelte: „azért, hogy egészséges, stramm fiam lehessen majd, ha megházasodom.” Azóta valóban egészséges, szép gyermekei születtek. Valahogy így képzeljük el népünk egészségben, önbizalomban való felemelkedését az Úristen szándéka szerint.

Szent Erzsébet és a magyar szentek égi közbenjárása segítsen ebben!

Természetesen az egészséges életmód kölcsönhatásban van a szép emberi kapcsolatokkal. A jól ismert szólás szerint „ép testben ép lélek”. A sport, az egészséges táplálkozás, a fegyelem nem öncélú programok, hanem az egész életünk összefüggésében van értelmük. Amikor egy család kirándulni megy a szép őszi erdőbe, nem csupán friss levegőt szív a tüdejébe, hanem a lelke is gazdagodik. Az együtt átélt szép élmények szeretetben is közelebb hozzák egymáshoz a családtagokat. A sport nem merülhet ki abban, hogy kiabálunk a stadionban, főleg nem a TV előtt sört iszogatva. A sport mozgás és játék, vidám együttlét, személyiségformáló lehetőség. Éppígy az étkezés is az emberi együttlét, a közösség megélésének nagyszerű alkalma. Ismét egy régi mondás szerint „nem azért élünk, hogy nagyokat együnk, hanem fordítva: azért kell táplálkoznunk, hogy éljünk.” Örömmel és hálaadással fogyasztjuk a sokféle ételt, italt, de mértékkel és tudván azt, hogy mi árt és mi használ az egészségünknek. Szent Pállal valljuk: „minden szabad nekem, de nem minden használ – csak ne legyek semminek a rabja.” (1Kor 6,12) Úgy gondoljuk, hogy egy keresztény ember felelős a környezetéért akkor is, amikor autót vezet, akkor is, amikor a szabad idejét tölti, akkor is, amikor a napi munkáját végzi, akkor is, amikor névnapot ünnepel, vagyis minden élethelyzetben.

Üdvözöljük az egészségügyi programot és szeretnénk részt venni a megvalósításában. Akkor is, amikor önkéntes véradásra jelentkezünk, akkor is, amikor beteget látogatunk, akkor is, amikor kerékpártúrára
megyünk a gyerekekkel, akkor is, amikor idejében orvosi vizsgálatra jelentkezünk, de akkor is, amikor imádsággal asztalhoz ülünk a családban. Felelősek vagyunk egymásért, mert az életet az Úristen
bízta ránk. Ezt az életet, ennek a magyar népnek életét, itt és most, miránk!

2001. november 19-én, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar

Vissza a kezdőlapra