India és Pakisztán, a két nukleáris fegyverzettel rendelkező ország között ismét rendkívül feszült a helyzet a december 13-i, Új-Delhi parlamentje elleni öngyilkos merénylet óta, aminek következtében tizennégyen meghaltak. Iszlámábád tagadja, hogy ők követték el a támadást. India külügyminisztere azzal vádolja Pakisztánt, hogy terroristákat támogat a saját földjén, és követeli, hogy két iszlám militáns csoport működését tiltsa be. Pakisztán bejelentette, hogy a két csoport számláit befagyasztották, és az egyik vezetőjét letartóztatták – bizonyára annak hatására, hogy december 26-án az Egyesült Államok e csoportokat nemzetközi terrorista szervezeteknek nevezte.

 A két ország szankciókat vezet be egymás ellen. Január 1-től a pakisztáni nemzetközi légitársaság járatait betiltják Indiában, továbbá a busz- és vonatjáratokat is. India részéről a légijáratok leállítása szimbolikus értékű, mivel már régen elkerüli Pakisztán légterét; az egyetlen járatát Karachiba a múlt hónapban szüntette meg. Pakisztán vesztesége nagyobb lesz: heti 23 Indiába irányuló járat áll le.
 A nagykövetségek – mindkét oldalon – 48 órán belül felére csökkentik a diplomaták számát. A pakisztáni külügyminiszter szóvivője sajnálatosnak nevezte India vádaskodását, „ez további feszültségeket fog kelteni, a problémát tárgyalások útján kellene megoldani. Ezek az indiai lépések bonyolítják a helyzetet, mivel így nekünk válaszlépéseket kell tennünk”.
 Katonai mozgások szempontjából az indiai hadügyminiszter bejelentette, hogy a két ország közötti 1786 km-es hatászakaszon a hét végéig csapatokat állomásoztat, amelyek teljes készenlétben állnak. Tűzharc még sehol nem alakult ki, és semmi jel nem mutat arra, hogy  bármelyik fél is nukleáris fegyvert állított volna be.  A pakisztáni kormány szóvivője elmondta, nem hiszi, hogy a konfliktus az atomfegyverek használatához vezethet. Ugyanakkor egy pakisztáni katonai szóvivő kijelentette: „Amikor csapatok néznek egymással farkasszemet, és árad belőlük az egymás iránti gyűlölet, akkor a ’korlátozott háború’ kategória ismeretlen.”
 Mindkét fél elmondta, hogy tárgyalások útján kellene rendezni a helyzetet, bár csak egymásnak adogatják a labdát, és semmi erdemleges nem történik ebben az irányban.
 Az amerikai Colin Powell, külügyminiszter, már tárgyalt a feszült helyzetről az orosz és a brit kollégájával, továbbá az ENSZ főtitkárral. Az indiaiak által a határ közelében  telepített rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták aggodalomra adnak okot és növelik a bizonytalanságot. Ugyanakkor Kína, ami mindkét országgal határos, dialógust sürget a stabilitás megtartása érdekében. A helyzetet még tovább bonyolítja, hogy Oszama bin Laden esetleg Pakisztánban egy radikális iszlám vezető védelmében volt. Amerika attól tart, hogy India helikopteres megfigyelésekbe kezdhet feltételezett „terrorista” táborok keresésére Pakisztán területén. Az ilyen fegyveres akciók  a pakisztáni csapatokat elterelhetik az afgán határról, ahol az amerikai erők az al-Qaida terrorista hálózat felderítésén dolgoznak; jelenleg az Egyesült Államok több ezer pakisztáni katona működésére számít itt, akik figyelik a határt, hogy az esetleg Pakisztán felé menekülő al-Qaida erőket elfogják.
 Pakisztán és India között 1947 óta három háború volt, ebből kettő Kasmírért. Az 1949-ben az ENSZ által meghúzott úgynevezett „ellenőrzési vonal” sem járt sok sikerrel; majd 1959-ben Kína egy 15 ezer mérföldes területet megszállt Kasmírban. India most azzal vádolja Pakisztánt, hogy Kasmírban India-ellenes muszlim militánsokat támogat. A helyzet rendkívül bonyolult és feszült az atommal rendelkező két ország között.

****
 

November 16-án hat pakisztáni születésű amerikai értelmiségi néhány hetes jótékonysági útra indult New Yorkból hazájába Saghir Tahir, New Hampshire kongresszusi képviselő vezetésével. Az volt a céljuk, hogy Amerika jó hírét vigyék, és elmondják a szeptember 11-i terrortámadás részleteit, hogy ártatlan emberek haltak meg, és azt is, itt szabadon gyakorolhatják az iszlámot csakúgy, mint otthon. Az útjuk során nemcsak Iszlámábádban voltak, ahol többnyire a sajtó képviselőivel találkoztak, hanem ellátogattak a szülőfalvaikba is és egyszerű emberekkel beszélgettek. Önként vállalt felvilágosító munkát végeztek, amelynek természetesen Amerika Afganisztánban vívott harca volt a központi témája. Visszatértük után, december 27-én beszélgettem Saghir Tahirral, aki elmondta, hogy missziójuk sikeresebb volt, mint ahogy tervezték; az írott és az elektronikus sajtó is őszinte volt Pakisztánban.
-Azóta megint mintha fordult volna egyet a világ. Ismét veszélyes a viszony India és Pakisztán között. A vezető politikus a beszélgetésünk során rendkívül rezignált, szomorú és fáradt volt. Láthatóan aggódik a kialakult feszültség miatt. Az új helyzettel kapcsolatban a következőket mondta:
- Az atombombával való fenyegetéssel India ugyanazt a taktikát próbálja ki, mint amit Amerika Afganisztánnal: „vagy velünk vagy, vagy ellenünk”. Én úgy látom, az amerikai média teljes egészében India mellé állt. Ez természetesen nem a hivatalos amerikai álláspont, hiszen a sajtó független. Pakisztánnak joga van ahhoz, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa reálisan kezelje a problémáját. Remélem, hogy az atombombát nem veti be India; így azonban a feszültség teljes egészében csak diplomáciával oldható fel. India viszont nem érdekelt a békés, diplomáciai megoldásban. Az izraeli kormány is India oldalán áll. A hírszerzésük és a hadseregük azon dolgozik, hogy Pakisztánt megtámadják.
Ezek a valóságos élet valóságos adatai. Egy erősebb nemzet sosem ül le egy gyengébb nemzettel tárgyalni. Ilyen az élet. Hallotta valaki, hogy Bush elnök megegyzéses tárgyalásokat kezdeményezne bin Ladennel? Vagy elgondolkozott már azon valaki, hogy Indiával egyetlen egy szomszédja sincs jóban? Miért van ez? A mukti bahni valójában paramilitáns csoportosulás volt, nem hadsereg, ami a múltban több mint 100 ezer fegyverest küldött Észak-Pakisztánba. Kaotikus helyzetet teremtettek, asszonyokat erőszakoltak meg. Indiát most zavarja, hogy Pakisztán haladna előre, a jó irányba. Mindig a hatalmasabb alkotja a törvényeket, hogy a saját szükségleteit kielégítse, és ezt igazságszolgáltatásnak hívja. Az erősebbnek több joga van, a gyengébbnek nem jár jog.

Niemetz Ágnes
NEW YORK

---

A pakisztáni-amerikai politikus keserú szavait egyesek talán túlzásnak vélik. Ám, ha arra gondolunk, milyen "jogok" védtek minket és idegenbe szakadt véreinket 1920-ban, talán egyetértőbben olvassuk nyilatkozatát.
 

Vissza a kezdőlapra