MAGYAR HON-LAP EXKLUZÍV

2002-es kívánságlista

Év vége van, a fogadalmak, az elhatározások és elképzelések összegzésének az időszaka. Ki mit akar? Mit kíván Magyarországnak és a világnak? Bárkit sikerült is telefon-, internet- vagy mikrofonvégre kapnom, a válaszok egybecsengtek: „békét akarok.”

JÁSZAY ISTVÁN, floridai nyugdíjas, „üldözött öreg magyar”

Nem tehettem arról, hogy édesapám, mint felvidéki cipészmester fia, a képességei folytán a császár magas rangú tisztje lett, és én – jóhiszemű zsidógyerekek segítségével - rendőr lehettem fogalmazói és nyomozói beosztásban. Ez mind közvetlen 1945 után történt, amikor a magyar még azt hitte, hogy végre a kezébe veheti a saját sorsát. Ezt azonban Rákosi Mátyás és moszkovita társai csírájában meghiúsították. Ezt még a volt kádári rendszer jelenleg is élő vazallusai sem tagadhatják le. Elkeseredésükben állandóan rágalmazzák a jelenlegi vezetőket; azokat, akik a saját bőrükön érezték a kádári rezsim ördögi megfélemlítésének minden formáját. Ők közben szabadon utazgattak a világban, terroristákat – mint Carlos – ösztönöztek politikai gyilkosságok elkövetésére és a keresztény világ megfélemlítésére. A Történeti Hivatal 325 oldalnyi, a kommunizmus alatt rólam készített dokumentációs anyagot bocsátott a rendelkezésemre, ami bizonyítja, hogy próbálkoztak a beszervezésemmel és azt, hogy nem lehettem kommunista besúgó. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy mit kívánok 2002-ben és a 21. században a magyar népnek: Isten áldásával, az önhibáján kívül megcsonkított hőn szeretett hazánk és népünk végleges feltámadását, ami egyedül csak a mai becsületes, hazájukat szerető vezetőkkel érhető el. Végül köszönöm, hogy engem megkerestek, és kíváncsiak egy üldözött öreg magyar véleményére. Ez már önmagában is nagy lépés.
 

SUZANNE ADAMS, a New York-i székhelyű Külföldi Sajtó Egyesület igazgatója.

Az évnek ebben az időszakában mindenfelől érkeznek az üdvözlőlapok. Az ideiek üzenetei hasonlítanak egymásra, és éppen ebben térnek el az előző évekétől: „Békét a világnak”, „Megértést az emberiségnek”. Nem is tudom, mikor volt olyan időszak, amikor ezek a kívánságok valódi jelentéssel bírtak; mint napjainkban. A barátoktól és munkatársaktól érkező rengeteg hasonló üdvözlet egyértelműen jelzi, hogy a világ humánusabb társadalmakért kiált. Szeptember tizenegyedikének szörnyű tragédiája mindenkit megérintett. New Yorkot teljesen áthatotta a lakosainak egymás iránti kedvessége és odaadása. Nem lenne jó, ha mindig és mindenütt ilyen természetes lenne a szeretet és az aggódás az emberek között? Békéért és az emberek megértéséért imádkozunk a földön; templomban, zsinagógában vagy imaházban. A mi felelősségünk a béke és megértés megteremtése.
 

SÁRKÖZY PÉTER, New York-i magyar főkonzul-helyettes.

Mit kívánok Magyarországnak? Egyetlen dolgot: sikerrel menjen tovább azon az úton, amin 12 éve halad. Erre jó esély is van. Én eredetileg úgy gondoltam, hogy a 1998-99-es időszakban sor kerül rá, de végülis 2002 lesz az az év, amikor végérvényesen eldől, hogy Magyarország nem marad le az európai elvárás „vonatáról”. Magyarország végleg bekerül a világ kb. 15-20 vezető politikai és gazdasági országai közé. Sikerül felzárkózni, mert ugye erről szól a történet. Ettől én sokat várok, mert  hozzá fog járulni a társadalmi nyugalomhoz is.
 

BHUPINDER MARIA, indiai származású, hongkongi születésű New York-i  fiatalember, Angliában végezte a tanulmányait, és a felesége magyar.
 
 Emlékszem, új reményekkel és izgalommal ünnepeltük a millennium kezdetét 2000 végén. A béke ígérete, a megértés és a társadalmi fejlődés ott volt mindenki gondolatában. Most, 2001 végén ebből semmit nem érzékelünk. Az utóbbi idők világeseményeinek következtében az emberek közötti egyenlőtlenségek, és ennek eredményeként a tolerancia hiánya és egymás meg nem értése a felszínre kerültek.
 Őszintén remélem, hogy az utóbbi események nem mossák el teljesen azokat a kívánságainkat és gondolatainkat, emelyeket a 21. században akartunk. A gyermekeink érdekében mindannyiunktól türelmet kérek, és egymás megértését. A felvilágosítás kulcsfontosságú szerepet játszik.
 Azt kívánom, a világon minden egyes gyermeknek megadasson az élethez, a tanuláshoz és békéhez való lehetőség, hogy a világnak jobb jövőt teremthessenek.

HEVES ANNAMÁRIA, erdélyi származású asszisztensnő, Cunnecticut.

 Kifordult a sarkából a világ ebben az évben. Biztosan mindenki azt szeretné, ha béke lenne a földön, és minden jó. Ezért nem értem, mégis miért van annyi gyűlölet és gyilkolás. Magyarországon még mindig szomorúak és pesszimisták az emberek, amit szintén nem értek. Végre olyanfajta szabadság, demokrácia és társadalomfejlődés van, amire több évtizeden keresztül vártak. Biztosan a lélek feltámadása tovább tart, mind a gazdaságé. Azt kívánom Magyarországnak 2002-re, hogy a választásokon merjen kiállni a jobbért, azért a kormányért, amelyik előre viszi a magyarokat, még akkor is, ha nem az anyaországban laknak. Ehhez kívánok sok sikert és erőt.

ERDŐS ANDRÉ, a Magyar Köztársaság - hamarosan hazatérő - ENSZ nagykövete

Amikor a magyar nemzet jövőjére gondolok, nem tudok elvonatkoztatni a világtól. Egyetlen ország sem fordíthat hátat a világnak, nem zárkózhat be az elefántcsonttoronyba. Ez nem csak szeptember 11-e miatt van így, a globalizáció már hosszabb ideje folyik. Békésebb, méltányosabb és igazságosabb évet szeretnék. Ha a világnak jobban megy, abból Magyarország is profitálni fog. Realista alapokon nyugvó kívánságaim vannak; ehhez kemény munka, kitartás és türelem kell. Az emberek jobban szót érthetnének egymással, mert a feszültségek nemhogy csökkennének, hanem növekednek. A mi gyermekeink is akkor válhatnak csak hasznos felnőttekké, ha nincsenek tízmilliók írástudatlanságra kárhoztatva. Az ENSZ-ben is azon dolgozom, hogy megértsük egymást a súlyos globális problémák megoldásában. Hogy melyek ezek a problémák?  Az észak és dél közötti gazdasági szakadék mélyülése, a környezeti szennyeződés, az emberi jogok megsértése, a nemzetközi terrorizmus, a betegségek és a kábítószerfogyasztás terjedése – ezek mind behálózzák az egész világot. Ha e problémákat nem tudjuk kezelni, akkor a 21. század életminősége nem olyan lesz, ahogy azt elképzeljük.

Niemetz Ágnes
New York

Vissza a kezdőlapra