Ötvenhat New Yorkban  
Remembrance – emlékezés. A New York-i magyarság az emlékezés és nem politikától zajos ünneplés keretében tartotta meg ötvenhatos rendezvényeit. Ezekből viszont, mint töretlenül mindig, most is bőségesen válogathattunk. Az újkeletű tragédiákra való utalás fel-feltört a szokásosnál szenvedélyesebb és érzelmesebb megnyilatkozások között. Mintha 1956 józanabb, történelmibb megítélése az érthetetlenséget és félelmet kiváltó újkori történelmünk esményeinek feldolgozásához példamutatást, leckét adna. Leckét az összetartozásról.

New York-ban, az 1956-os Világszövetség és a „Pesti Srác” Alapítvány rendezvényén előadást hallhattunk Jeszenszky Géza washingtoni nagykövettől, aki a történész szemével láttatta velünk a világraszóló eseményt. Egy folyamat részeként és nem lezárt történelmi eseményként értékelte, ugyanis  összehasonlította az utóbbi amerikai tragédiasorozattal. Miként tükre szeptember 11.-e október 23.-ának? Mindkét esetben azonos volt az eltökéltség a bűnösök megtalálása érdekében; akkor szembeszállás a szovjet elnyomó hatalommal, most a terrorizmussal. Hasonlóságot mutat a nemzeti szimbólumok használata is, a kivágott trikolór akkor és a csillagos-sávos zászló mintegy hétköznapi használata most.  A két esemény visszahangja is hasonló, politikai jelentőségében szinte azonnal túlnőttek az országhatárokon. Mind a két világjelenség üzenete világos, mindkét esetben hatalmas erők álltak, állnak egymás ellenében, mégpedig „a jó ügy a gonosszal szemben”. Jeszenszky Géza üzenetet fogalmazott meg a szolidaritásvállalásával: „Meg tudjuk érteni az amerikai nép metamorfózisát. Mi, magyarok, azt kívánjuk Amerikának, hogy úgy emlékezzen szeptember 11.-ére, mint mi október 23.-ára, arra a sok áldozatot követelő, de nagyszerű napra.” – mondta a nagykövet.

Pongrátz Gergely, a Corvin köz volt főparancsnoka ma ismét Magyarországon él, ahol aktívan tevékenykedik az egyetlen, általa létrehozott kiskunmajsai 56-os múzeum bővítésén. A New York-i magyarságnak is címzett, érzelmi megnyilvánulásokkal teli beszédében hangsúlyozta, hogy „soha nem fog eltűnni a keresztény Magyarország.” Még Jelcin is megmondta, hogy a „kommunizmus bukása 56-ban Magyarországon kezdődött”. Az emigrációs magyarságra utalva megjegyezte, hogy Amerika 30 ezer menekültet fogadott be akkor; amiből kétezer egyetemi tanár lett az új hazában. És ismét felbukkant egy érdekes párhuzam a 45 évvel ezelőtti és a mostani idők között. A fiatal, hős gyerekekről beszélt, akiket a magyar édesanyák neveltek hazaszeretetre. „Az akkori magyar ifjúság nem volt jobb, mint a mostani, de akkor eljött egy pillanat, amikor össze kellett fogni. Ne jöjjön el többet olyan idő, de a mai ifjúság ugyanúgy helyt állna” – mondta Pongrátz Gergely, nagyszerű példát adva a fiatalságba vetett hitéről. „Amerika nagyon szép ország, de én mégis azt a kicsi-szegény Magyarországot tudom a hazámnak” – mondta érzékenyen az előadó, aki 400 társával (az átlagéletkoruk nem érte el a 18 évet) védte Budapest szabadságát 1956-ban.

A New York-i konzulátus hivatalos rendezvényén részt vett Szent-Iványi István (SZDSZ) mint az est főelőadója, a magyar parlament a külügyi bizottságának vezetője, továbbá Szabó Vilmos (MSZP), Gógl Árpád (FIDESZ-MPP) és Szederkényi Viktor bizottsági titkár. Szent-Iványi angol nyelvű beszédében ötvenhatot mint egy új szakasz kezdetét elevenítette fel. „Azért gyűltünk ma egybe, hogy emlékezzünk a negyvenöt évvel ezelőtti nagyszerű napokra, amikor a magyar nép szabadságot követelt” – hangsúlyozva ő is az emlékezés méltóságát a mai, hirtelen megváltozott viszonyok között.  „Egy kis nép, amelyik megpróbált megszabadulni a Szovjetunió elnyomásától. Az emberek egységbe tömörültek, akárcsak az amerikaiak most... Emlékezünk a New York-i terrortámadásra, és mély együttérzésünket fejezzük az amerikai néppel.” Szent-Iványi utalt a saját szerepére; 1981 októberében szórólapokat terjesztett a városban, amiket azon a másológépen készítettek, aminek a használatára Demszky Gábor tanította meg.

A külügyi bizottság New York-i tartózkodásának egyik eseménye volt, hogy ellátogattak a terrortámadás helyszínére, ahol nemrég a Világkereskedelmi Központ állt. „Sokkoló volt. Az az üzenetünk, hogy egységben állunk; ilyen tragédia nem történhet meg ismét. Isten áldja meg Magyarországot, Isten áldja meg Amerikát” – fejezte be az előadását a magyar politikus.

George Pataki, New York állam kormányzója minden év október 23-án üzenetet küld a magyar népnek, megköszönve ötvenhatos helytállását. A mostani alkalommal a külügyi bizottság vezetője látogatta meg a kormányzót hivatalában, ahol kifejezte határozott támogatását. (A találkozóról nem adtak ki hivatalos sajtótájékoztatót.)

Szintén a New York-i konzulátus rendezvényén beszélt Lipták Béla, ötvenhatos emigráns, aki többek között bemutatta „A Testament of Revolution” című könyvét. Előadásában újra visszacsengett a 45 évvel és a másfél hónapja történt események összehasonlítása. „A tragédiák igenis összefogják a népeket. A hűség nem változó. A hűség egybefogó” – mondta Lipták, aki a magyar ügyek, így a Duna-vízlépcső elleni harc, aktív vigyázója.

Emlékezünk ötvenhatra örökké, és várjuk, hogy 2001 is csak emlék legyen, örökké.

Niemetz Ágnes
NEW YORK

Vissza a kezdőlapra