A magyarok háza tája New Yorkban
A kultúra jegyében

 Mintha egy hatalmas sziklát dobtak volna az amerikai magyar társasági és kulturális élet állóvizébe, ami hatalmas hullámokat ver az egész keleti partvidéken. Ez a szikla Márton András személyében öltött testet, aki elnyerte a Magyar Kulturális Örökség  Minisztériumának pályázatát a New York-i Magyar Kulturális Központ igazgatói állására. A munkáját alig pár hete kezdte, egyelőre a magyar konzulátus épületében kialakított kis irodában, de a mély vízből még nem igazán merült fel – feltett szándéka, hogy a munkájához meg kell ismernie az itteni helyzetet, az amerikás magyarokat és szervezeteiket. Ez pedig, köztünk legyen mondva, csaknem emberfeletti vállalkozás. Bár néha, az elmúlt évtizedek során felcsillant egy-egy drágakő ebben az amerikai magyar kulturális állóvízben, de amióta szabadon áramolhat az információ, így a kultúra is az anyaországgal, azóta ez vajmi kevés kielégítést adhat, legalábbis az igényeseknek.

A Jászay-díjas színész és az Antall-kormány idején Los Angeles-i konzul tenni akarása minden képzeletet felülmúl, lelkesedése szinte határtalan. Ha az elképzelése megvalósulhat, akkor az Egyesült Államok emigrációs magyarjai fölé egy olyan kulturális háló feszül, amely lehetővé teszi sokszínű élet megpezsdítését.

Lényegében arról van szó, hogy a központ magyar ajkúak számára rendezvényeket támogat, bár célja az amerikai közönség bevonása is, akár magyar származásúak, akár nem. Pályázni lehet a központnál kihelyezett rendezvények támogatására is, természetesen olyanokra, amik „maguktól nem mennek”. Tevékenysége a magyar zene, tánc, színház, film és a magyar kulturális élet számos egyéb területére is ki fog terjedni, akár diszkók színvonalas szervezésére is. Előkészületben van a Győri Balett „Purim” című előadása, Bálint András Márai-estje, Spiró György Kvartett darabja, továbbá kapcsolatokat épít  a pécsi Jelenkor Kiadóval és a New Hungarian Quarterly-vel. Márton András hiszi, hogy a támogatói hálózat az univerzális magyar szellemiség és tehetség jóhírének áramlását segíti elő hosszú távon, ami a kultúrán keresztül a különböző nemzetiségek közötti jobb megértéshez vezet. Célja, mint mondta „egy olyan magyar szőttes létrehozása, amire ha rálépünk, egy kicsit melegebb lesz”.

December 2-án Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter mutatta be a világ tizenhatodik magyar kulturális „kirendeltségének” igazgatóját a nagyszámú érdeklődőnek a New York-i Magyar Házban. Erről a házról, mint ingatlanról, tudni kell, hogy három magyar szervezet tulajdonában van: a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség, az Amerikai-Magyar Könyvtár és Történeti Társaság, továbbá a Széchenyi István Társaság. Márton András szeretné, ha az épület  otthona lehetne a kulturális központnak. Ezzel kapcsolatban elkezdődtek a tárgyalások, bár eddig semmi érdemleges nem történt, pontosabban elég nehézkes és érzékeny témáról van szó.
Rockenbauer beszélt a kulturális minisztérium tevékenységéről, és hangsúlyozta, hogy „csak egy és oszthatatlan magyar kultúra van, határon belül vagy kívül”.

Márton András elmondta, hogy Magyarország mostmár nemcsak akkor van, ha ötvenhat történik, vagy rendszerváltozás, hanem akkor is, ha csendes; mint most. Magyarország rendkívül gazdag kultúráját próbálja eljuttatni az amerikai közönségnek.

„A missziónk Magyarországot kulturálisan a térképre helyezi”.

 Érdekes eszmefuttatásban volt részünk, amikor egy kérdező felvetette a második, harmadik, sokadik generációs magyarok problémáját. Az Egyesült Államokban az utóbbi népszámláláson 1,8 millió vallotta magát magyar származásúnak; ebből csak 10 százalék beszél (ír, olvas, ért) magyarul, és kb. 20 százalék úgy-ahogy. Őket vajon hogyan lehet utólérni a magyar kultúrával, illetve hogyan lesznek „visszamagyarok”? Rockenbauer Zoltán szerint, utalva az erdélyi tapasztalataira is, a magyar identitás része a nyelv. „Számomra ismeretlen az a kulturális azonosulás, ami nem nyelvi tudatú.” Hámos László, a Magyar Emberjogi Alapítvány elnöke viszont, bekapcsolódva e témakörbe, úgy érvelt, hogy a sok nemzetiségű Amerikában éppen az itteni beilleszkedésre való törekvés segíti az adott nemzeti tudatot. Csak az amerikai mivoltuk miatt tudják tartópillérek módjára segíteni a diplomáciai vagy politikai életet az anyaországukkal. Mindenesetre, a már magyarul nem tudók felemás helyzete és a hozzájuk való viszonyulás mindig érdekes felismerést jelent a Magyarországon élők számára.

 Az amerikai magyarok háza tájáról remélhetőleg egyre több szó lesz a jövőben, hisz – ami még nem fordult elő eddig -  az amerikai magyarok megsegítése a cél: színvonalas magyar kultúrával.
 

Niemetz Ágnes
NEW YORK

Vissza a kezdőlapra