ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varga István frakcióvezető-helyettes úr, Magyar Demokrata Fórum.

DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1802. szeptember 19-én Monokon született nemzetünk világtörténelmi alakjainak egyike, Kossuth Lajos. Bizonyára a jövő esztendő a reformkor nagy alakjának, Magyarország kormányzójának ünneplésével fog telni, hisz Kossuth Lajos mindnyájunké határon túl és innen. A nép, a szegény magyar nép, amelyet ő szabadított fel, s amely az ő szavára rohant a csatákban, már életében lelkébe foglalta, mint még senkit, mitikus hőst látott benne. Kossuth valóban megérte, hogy még életében eszmévé finomult, foglalata gyanánt egy nemzet vágyainak.

Minden közéleti tevékenységének meghatározója a hazája és nemzete iránti felelősségtudata volt. Eszmélésének kezdeteitől a félvak aggastyánként papírra rótt utolsó üzenetéig hazája iránti kötelességének tartotta, hogy figyelmeztesse nemzetét az általa felismert fenyegetettségre és a megmaradásához, felemelkedéséhez szükséges teendőkre.

1861-ben ezt írta: "A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet s lesz." Ezeréves történelmünknek alig van olyan alakja, mint Kossuth Lajos, akit a magyar nép a legszegényebbtől a leggazdagabbig csodálattal tisztelt, apánknak nevezett. Ez utóbbiról így vallott: "Ez az a múlt, amelynek én embere vagyok. Ez az a múlt, amelynek emlékét feleleveníti a magyar népnél az én nevem, kegyelete nem nekem, a szerény munkásnak szól, hanem a kiirthatatlan nemzeti vágyaknak. Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi, az én nevem óramutató. Jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönnie kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak fel jövőt a végzetek, s annak a jövőnek a neve: szabad haza Magyarország szabad polgárainak, annak a jövőnek a neve: állami függetlenség."

Tisztelt Országgyűlés! Kossuth születésének 200. évfordulóját az SZDSZ már az idén megünnepelte, s nem átallották Kossuth nevét kisajátítani a következőkkel: "Kossuth a szabadság embere, az SZDSZ a szabadság pártja". (Kuncze Gábor: Köszönjük szépen!) Az elmúlt hetekben hiába tiltakoztak történelmünk kiemelkedő alakjainak leszármazottjai az ellen, hogy bárki kisajátítsa Kossuth Lajos nevét, ez egyáltalán nem zavarta a hirtelen nemzetivé lett párt vezérkarát.

Az SZDSZ, úgy látszik, kedvet kapott, talán a millenniumi ünnepségsorozat hatására, hogy saját ünnepet rendezzen. Tulajdonképpen megértem a párt vezetőinek kétségbeesését társadalmi támogatottságuk megcsappanása miatt (Felzúdulás az SZDSZ soraiban.), ez azonban egyetlen politikai erőt sem jogosít fel arra, hogy Kossuth Lajost kisajátítsa. (Kuncze Gábor: Hányadik vagy a listán a Fidesznél?)

Az SZDSZ agytrösztje valószínűleg csak mára jött rá arra, hogy az emberekből negyven esztendő alatt nem sikerült kiirtani a nemzeti érzést, és a szavazótábor növelése érdekében most kénytelenek újra hazafinak mutatkozni. (Derültség az SZDSZ soraiban.) Hogy miért vannak ennek az érzésnek mélységével kapcsolatosan kételyeink, az SZDSZ eddigi tevékenységén túl, idézem a párt egykori országgyűlési alelnökének nyilatkozatát 1998-ból: "Amíg az emberek közvetlenül nem érzékelik a gazdasági növekedést, addig jobbra-balra kileng az inga. Ott hibáztunk, hogy mi most nem mozdultunk időben jobbra."

Kétségtelen, az SZDSZ-nek a félrevezetésben hatalmas rutinja van. 1990-ben harcos antikommunistának álcázták magukat, majd mindent megtettek annak érdekében 1994-ig, hogy megbuktassák az első szabadon választott kormányt, gondolok itt a taxisblokádra és a jobboldali veszéllyel való állandó riogatásra. (Dr. Kis Zoltán közbeszól.) 1994-ben pedig koalíciót kötöttek az MSZMP utódpártjával. (Folyamatos moraj az SZDSZ soraiban.)

A másság főpapjai, a szép idegenek pártfogói most megint köpönyeget váltottak, ezúttal nemzetinek és hazafinak adják ki magukat. A magyar választópolgárok soha nem fogják elfelejteni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége volt az egyetlen párt, amely nem szavazta meg a státustörvényt, és amelynek korifeusai micisapkának titulálták a Szent Koronát, végül folyamatosan gúnyolták a millenniumi emléksorozatot.

Lehet, képviselőtársaim, hogy az SZDSZ-nél jövő híján a múlt kezdődött el?

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki válaszolni az elhangzottakra. Megadom a szót Várhegyi Attila államtitkár úrnak.

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: (Kuncze Gábor: Le van gépelve a reagálásod?) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök, hogy szóba került a Kossuth Lajos megemlékezéséről szóló társadalmi vita az Országgyűlésben, hiszen így számot adhatok arról, hogy a kormány milyen előkészületeket tett, illetve kíván tenni az elkövetkezendő hónapokban a Kossuth-emlékév méltó, a magyar millenniumhoz hasonló méltó lebonyolítása érdekében.

Teljesen egyetértek azzal, amit a Kossuth-leszármazottak szeptember végi nyílt levele tartalmaz, miszerint a mindenkori kormány az - legyen bármely oldalról -, amelynek joga lehet a megemlékezés megszervezése, és tudtommal ez folyamatban is van: mi, a Kossuth-nemzetség oldalági leszármazottjai tisztelettel és szívesen veszünk részt a pártpolitikától mentes megemlékezéseken. Úgy gondolom, hogy a kormánynak nem a képviselő úr által említett párt megemlékezéskísérletével kell foglalkoznia, hanem a valódi megemlékezés hátterével, előkészületeivel. Beszéljünk inkább erről! 1802. szeptember 19-e, Kossuth születésnapja egy olyan dátum, amely nem képezheti versenyfutás tárgyát.

Tehát akkor a konkrétumokról: a kulturális tárca elkészítette az évforduló méltó megünneplését biztosító kormány-előterjesztést, amelyet a kormány elfogadott. Az előterjesztésben foglaltak végrehajtására Kossuth Emlékbizottságot hozott létre, az emlékbizottság társelnökeként a köztársasági elnök úr és a miniszterelnök úr került felkérésre. Tagjai az érintett felelős miniszterek, valamint az általuk felkért állami, társadalmi szervezetek, intézmények képviselői lesznek. A megemlékezéssel és az emlékbizottság működésével kapcsolatos szervezési, érdemi ügyintézési feladatokat pedig az emlékbizottság titkára látja el.

A programok megvalósításának költségvetési fedezetét a kormány a 2002. évi költségvetésében biztosítja. Tehát tájékoztathatom önöket, hogy az évforduló megfelelő ünneplése megfelelő ütemben, gondosan előkészítve zajlik, amelyben minden magyar, Kossuthot és a nemzetet tisztelő polgár részvételére számítunk politikai hovatartozás nélkül. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)
 
 

Vissza a kezdőlapra