A Büntető Törvénykönyv módosításáról


ELNÖK: Az elfogadott napirendünknek megfelelően soron következik a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/5060. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5060/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás szerinti 25 perces időkeretben.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt három évben a büntető törvénykönyv két nagyobb módosítása mellett két kisebb terjedelmű törvény szólt a Btk. módosításáról. Az önök előtt fekvő törvényjavaslat 86 szakaszból áll, amelyek közül 78 a Btk. módosítását, illetve kiegészítését javasolja.

Megkérdezhetnék, tisztelt képviselő hölgyek és urak - mint ahogyan többen meg is kérdezték a bizottsági vitában -, hogy miért van szükség ismételten a büntető törvénykönyv nagy terjedelmű módosítására. Erre a választ a törvényjavaslat 86. §-a adja meg, amely tíz olyan európai uniós jogforrást sorol fel, amelyekkel a törvényjavaslat rendelkezései harmonizáló szabályozást tartalmaznak. De választ ad kérdésükre a törvényjavaslat indoklása is, amely a hivatkozott paragrafusban felsorolt közösségi jogi normákon túl további tíz ENSZ-, illetve Európa tanácsi egyezményre hivatkozik az egyes rendelkezések kapcsán.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat középpontjában tehát az európai uniós elvárásoknak és az Egyesült Nemzetek Szervezete által kidolgozott büntetőjogi egyezményeknek megfelelő jogszabályi rendelkezések megteremtése áll.

A nemzetközi elvárásoknak való megfelelés különösen fontos jelenleg, mivel hazánk ez év őszén zárja le a csatlakozási folyamaton belül a bel- és igazságügyi együttműködésről szóló fejezet tárgyalását. Ez adja tehát a törvényjavaslat aktualitását azzal együtt, hogy az Igazságügyi Minisztériumban már elkezdődtek egy új büntető törvénykönyv előkészületi munkálatai. Az új kódex előkészítése hosszú időt, két-három évet vesz igénybe, így annak az összesen húsz nemzetközi dokumentumnak megfelelő jogi környezet kialakításával, amelyek a Magyar Köztársaságot kötelezik büntetőjogának megváltoztatására, egyszerűen nem várhatunk az új kódex megalkotásáig.

Tisztelt Ház! E bevezető után szeretnék rátérni a törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseinek ismertetésére. A külföldi bíróság ítéletének érvényére vonatkozó, már régen elavult szabályokat a Btk. 1998. évi módosítása során váltotta fel korszerű szabályozás. Az azóta eltelt idő alatt azonban világossá vált, hogy a magyar jognak nemcsak a külföldi ország bíróságainak ítéleteit kell elismernie, hanem a törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződéssel létrehozott, illetve az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatával létrehozott nemzetközi büntetőbíróságok ítéleteit is. Ezért a törvényjavaslat egy ilyen tartalmú rendelkezéssel egészíti ki a Btk.-t.

Szólnom kell - már csak azért is, mert ez a bizottsági viták során felmerült - a törvényjavaslat azon rendelkezéséről, amely a büntethetőség elévülésének határidejére vonatkozó rendelkezéseket egészíti ki. Eszerint az elévülés határidejébe nem számít bele az az idő, amely alatt a büntetőeljárást azért nem lehetett lefolytatni, mert az érintett személyes mentessége ezt megakadályozta.

Magyarországon jelenleg mentelmi joga, illetve a büntetőeljárást akadályozó személyes mentessége van az országgyűlési képviselőnek, az alkotmánybírónak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, az ő általános helyettesének, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának, az adatvédelmi biztosnak, az Állami Számvevőszék elnökének és alelnökeinek, valamint a bíráknak, az ügyészeknek és a bírósági ülnököknek.

A mentelmi jog intézményét az alkotmány 20. §-a alapján az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 5. §-a szabályozza akként, hogy a képviselőt csak tettenérés esetén lehet őrizetbe venni, és ellene csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani vagy kényszerintézkedést alkalmazni.

Ezt a szabályozást veszi át az alkotmánybírákra, az ombudsmanokra és az Állami Számvevőszék vezetőire vonatkozó törvény is, míg a bírák és az ügyészek esetében nem mentelmi jogról, hanem arról van szó, hogy ellenük büntetőeljárást csak a kinevezésre jogosult hozzájárulásával lehet indítani.

A sérthetetlenség jogintézménye arra hivatott, hogy megóvja a mentelmi jog alanyát attól, hogy fontos közéleti tisztségének fennállása alatt ellene a büntetőjogilag üldözendő cselekmények miatt büntetőeljárást lehessen indítani. A javaslat ebből kiindulva rendelkezik arról, hogy a mentelmi jog, illetve személyes mentesség nem lehet gátja e jog megszűnése után a büntetőeljárás lefolytatásának.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatnak a büntetések és intézkedések körében bevezetni javasolt rendelkezéseiről külön nem kívánok szólni, ezek vagy jogtechnikai, vagy a törvényjavaslat más rendelkezéseivel összefüggésben lévő módosító javaslatok. A szankciórendszert érintő módosítások közül azonban mégis kiemelést érdemel a vagyonelkobzásra vonatkozó hatályos szabályozás teljes megváltoztatása, ideértve annak a büntetőtörvényen belüli szerkezeti elhelyezkedését is.

A vagyonelkobzás jelenleg mellékbüntetésként szerepel a Btk.-ban, ám a törvény 1988. évi módosítása óta e mellékbüntetés tényleges tartalma az intézkedésekhez közel álló tartalmat mutat.

A javaslat egyértelművé teszi, hogy a vagyonelkobzás a bűncselekmény során megszerzett vagyon elvonását szolgálja, és ezzel a szabályozási javaslattal összhangot kíván teremteni a Btk. és több nemzetközi jogi dokumentum között. A javaslat átveszi azt a több külföldi büntetőkódexben érvényesülő rendelkezést, amely szerint a szervezett bűnözés keretében elkövetett bűncselekmények esetében el kell kobozni mindazt a vagyont, amelyet az elkövető a bűnszervezetben való részvételének ideje alatt szerzett. E rendelkezés alól a javaslat csak akkor enged kivételt, ha bizonyított, hogy a vagyont nem bűnös úton szerezték.

Kriminológiai közhely, hogy a bűnözés - elsősorban a vagyon elleni és a gazdasági bűnözés - profitorientált tevékenység. Ez fokozottan igaz a szervezett bűnözésre, amelynek egyik, ha nem a legfontosabb eleme a profitszerzés. A szervezett bűnözés a bűncselekmények elkövetéséből származó hasznot megpróbálja a legális gazdaságba forgatni, ezáltal azt legalizálni. Ezért a szervezett bűnözés ellen akkor lehet a legeredményesebben fellépni, ha annak vagyoni alapjait rendítjük meg.

A javaslat tehát úgy rendelkezik, hogy a bűnszervezetben való részvétel alatt szerzett minden vagyont - ellenkező bizonyításig - vagyonelkobzás alá esőnek kell tekinteni. A bizonyítás sikertelenségének kockázatát ebben az esetben az elkövető viseli. Ha vagyonának törvényes eredete kétséges, vagyis egyértelműen nem bizonyított, hogy az törvényes eredetű, úgy a vagyonelkobzást ki kell mondani.

A javaslat e rendelkezése azonban mégsem jelenti teljesen a bizonyítási teher megfordítását, sem a javaslat, sem a büntetőeljárási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat nem hárítja át a bizonyítási terhet a büntetőeljárás alá vont személyre. Továbbra is érvényesül tehát az az alapelv, hogy a bűnösség bizonyítása a büntetőügyekben eljáró hatóságokat terheli.

Tisztelt Ház! A javaslat egyik meghatározó eleme a bűnszervezet fogalmának átalakítása, amely jogharmonizációs kötelezettségen alapszik. A bűnszervezet hatályos fogalma nem felel meg a hazánk által aláírt nemzetközi jogi dokumentumoknak, ezért a módosítás az Egyesült Nemzetek határon átnyúló szervezett bűnözés elleni egyezményének, illetve az Európai Unió dokumentumaiban írt fogalomnak való megfeleltetést célozza.

Míg a hatályos jog a bűnszervezet fogalmát a bűnszövetség fogalmára építve, ahhoz kapcsolja, a javaslat önállóan határozza meg a bűnszervezet fogalmát. Figyelemmel a bűnszervezetnek a javaslatban szereplő meghatározására, a bűnszervezet keretében elkövetés megállapítható akkor, ha három vagy több személy hosszabb időre, abból a célból szerveződött, hogy ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett bűntetteket összehangoltan kövessen el, és egy személy legalább egy bűntettet vagy annak kísérletét el is követi.

A csoport azon tagjai, akik más bűntettet nem követtek el, bűnszervezetben részvétel miatt lesznek büntetendők.

A módosítás folytán a Btk. nem bizonyos bűncselekmények minősítő körülményeként határozza meg a bűnszervezet keretében történő elkövetést, hanem általános részi rendelkezéssel írja elő, hogy minden esetben, amikor az 5 évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt bűnszervezet keretében követik el, a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik, az így megállapított felső határ azonban a 20 évet nem haladhatja meg. A javaslat által választott megoldás meghatározó eleme még, hogy a bűnszervezetben részvételt önálló, sui generis bűncselekményként rendeli büntetni.

A bűnszervezetben részvétel előkészületi jellegű tényállása már a bűntett bűnszervezet keretében elkövetésére felhívással, a közös elkövetésben való megállapodással, avagy bármilyen, az elkövetést könnyítő vagy segítő feltétel biztosításával megvalósulhat.

És most röviden a korrupcióról. Az elmúlt évtizedben sorra születtek a különböző nemzetközi szervezetekben a korrupcióval szembeni harmonizált, hatékony büntetőjogi fellépés céljával készült egyezmények, így az Európa Tanács korrupció elleni büntetőjogi egyezménye, az OECD egyezménye a vesztegetésről a nemzetközi üzleti kapcsolatokban, az Európai Unió tagállamainak tisztviselőit és az Európai Közösségek tisztviselőit érintő korrupció elleni küzdelemről szóló egyezmény. Ez a nemzetközi aktivitás jelzi, hogy a nemzetközi szervezetek tagállamai alapvetően átértékelték a korrupciós jellegű bűncselekményeknek a demokratikus társadalom alapértékeit veszélyeztető jellegének súlyát és jelentőségét, és kiemelt figyelmet fordítanak a korrupcióval szembeni büntetőjogi fellépés hatékonyságának növelésére.

A vesztegetési bűncselekményekkel szemben növekedett a társadalom érzékenysége, az ilyen bűncselekmények társadalmi elutasítottsága. Erre figyelemmel, széles körű helyzetfelmérésre alapozva, a korrupció elleni küzdelem területén született nemzetközi ajánlásokat, egyezményeket feldolgozva ez év márciusában a kormány a korrupcióval szembeni kormányzati stratégiáról határozatot fogadott el. E határozat keretei közé illeszkedik a korrupcióval szembeni fellépéssel kapcsolatos módosítások körében a javaslat néhány alábbi rendelkezése, úgymint:

Egy tételkerettel emeli a közélet tisztasága elleni bűncselekmények büntetési tételeit, ezzel egyidejűleg meghosszabbítva e bűncselekmények elévülésének határidejét. A felderíthetőség és a bizonyíthatóság javítása érdekében olyan, büntethetőséget megszüntető okot illeszt be, amelynek célja megtörni a vesztegetés aktív és passzív oldali elkövetői közötti érdekközösséget. A hivatalos személyek esetében indokolt, hogy az állam szolgái, amennyiben hitelt érdemlően tudomást szereznek még le nem leplezett vesztegetésről, azt jelentsék az állam illetékes hatóságainak. A javaslat ennek érdemében szankcionálni rendeli az e speciális feljelentési kötelezettségüknek eleget nem tevő hivatalos személyeket.

A javaslat új rendelkezésként szabályozza a vallási tisztelet tárgyaira elkövetett lopás és rongálás cselekményeit. Az utóbbi időben sajnálatos módon elszaporodtak a sírok, a síremlékek, a vallási tisztelet tárgyát képező, illetve a vallási szertartások végzésére szolgáló tárgyak elleni támadások. Erre tekintettel a javaslat fokozott büntetőjogi védelmet biztosít a vallási tisztelet tárgyára elkövetett lopás, illetve az ilyen tárgyra, valamint sírra, síremlékre elkövetett rongálás esetében. Ennek megfelelően a javaslat a lopás minősített eseteként nevesíti a kulturális javak körébe tartozó tárgy mellett a vallási tisztelet tárgyára, illetve a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyra elkövetett lopást is. Ez a megoldás azt jelenti, hogy az ebbe a körbe tartozó tárgyakra elkövetett lopás akkor is bűntettnek minősül és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, ha az adott tárgy értéke kisebb mértékű, azaz a 200 ezer forintot nem haladja meg. Ezekben az esetekben a fokozott védelmet indokolja az is, hogy az ilyen tárgyak az állampolgárok alkotmányban biztosított vallásszabadságának a gyakorlásához kapcsolódnak, továbbá az a tény is, hogy a nagy nyilvánosság számára hozzáférhető helyeken e tárgyak a lopással szemben nehezen védhetők.

Hasonló kiemelt védelemben részesíti a javaslat a sírt, a síremléket, a vallási tisztelet tárgyát vagy a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyat az ilyen tárgyak vonatkozásában elkövetett rongálás esetén. A sírrongálás, a vallási tisztelet tárgya, illetőleg a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyak tekintetében elkövetett rongálás az emberek kegyeleti érzését, vallásos meggyőződését is sérti. Ez indokolja, hogy hasonló védelemben részesüljenek, mint a kulturális javak körébe tartozó tárgyak, régészeti lelőhelyek vagy műemlékek.

Röviden a gazdasági bűncselekményekről. A javaslat az időközben a háttérjogszabályokban bekövetkezett módosításokra, valamint a nemzetközi elvárásokra tekintettel módosítja több gazdasági bűncselekmény tényállását. A javaslat a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének tényállásában - a jogbiztonság erősítése érdekében - az "állam által biztosított gazdasági előny" fordulatot elhagyja, és pontosan meghatározza, hogy mely cél jelleggel nyújtandó pénzügyi támogatás vagy más gazdasági előny megszerzése büntetendő, egyidejűleg pontosan meghatározza a bűncselekmény elkövetésének módját is.

E bűncselekmény nagy hasonlóságot mutat a javaslat 70. §-ával, a Btk.-ba új bűncselekményként beiktatott, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése elnevezésű bűncselekménnyel. Az új tényállás felvételével az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény büntető rendelkezéseinek megfelelő szabály került a Btk.-ba. A két bűncselekmény külön-külön tényállásban történő szabályozásának indoka, hogy az előbb említett egyezmény rendelkezései megkívánják annak az esetnek a szankcionálását is, amikor az Európai Közösségek költségvetése úgy károsul, hogy az elkövető a Közösségek felé történő tájékoztatási kötelezettségének nem vagy megtévesztésre alkalmas módon, hiányosan tesz eleget. További indok a külön tartásra, hogy az egyezmény megkívánja a vállalkozások vezetőinek büntetőjogi felelősségre vonása lehetőségének biztosítását, amennyiben a szubvenciós csalást a vezető ellenőrzése vagy felügyelete alatt dolgozó személy követte el.

Szintén jogharmonizációs célból került sor a pénzhamisítás törvényi tényállásának módosítására. Az Európa Tanács kerethatározatot bocsátott ki a pénzhamisítással szembeni büntetőjogi védelem erősítéséről, tekintettel az euró közelgő bevezetésére. A javaslat a kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően úgy módosítja a tényállás szövegét és ezzel összefüggésben a Btk.-ét, hogy a pénzhamisítás ne csak a forgalomban lévő, hanem a jövőben egy meghatározott időponttól forgalomba kerülő, azonban az elkövetéskor már ismert formájú pénz hamisítására is alkalmazható legyen.

A pénzmosás tényállását az 1994. évi IX. törvény 23. §-a iktatta be a Btk.-ba, amely azóta több esetben módosult. 2000. július hó 1. napján hatályba lépett a 2000. évi CI. törvény, amely a pénzmosásról, a bűncselekményből származó dolgok felkutatásáról, lefoglalásáról és elkobzásáról szóló, Strasbourgban, 1990. november 8-án kelt egyezményt hirdette ki. A hatályos szabályozás az egyezmény rendelkezéseinek megfelel, ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a megelőző bűncselekmény elkövetőinek mentesülése a pénzmosás miatti felelősségre vonás alól az egyezmény értelmében lényegében az államok számára biztosított fenntartási lehetőségnek tekinthető.

Az egyes államok pénzmosással szembeni fellépését vizsgáló szervezetek értékelési gyakorlata során kialakult elvárás a megelőző bűncselekmény elkövetői által megvalósított pénzmosás szankcionálhatóságának megteremtése, az úgynevezett saját jövedelemre elkövetett pénzmosás. Magyarország jogi megoldását 1998. október 12-16. között vizsgálta meg az Európa Tanács pénzmosás elleni intézkedéseket vizsgáló szakértői csoportja, és ajánlásként fogalmazta meg a saját alapok tisztára mosása szankcionálásának lehetőségét.

A javaslat erre tekintettel koncepcionálisan alakítja át a pénzmosásnak a Btk. 303. §-ában foglalt tényállását, megteremtve a megelőző bűncselekmény elkövetőinek büntethetőségét a pénzmosás miatt is.

Az elkövetési magatartások úgy módosulnak, hogy lehetővé tegyék a megelőző bűncselekmény elkövetőinek pénzmosás miatt történő felelősségre vonását. A pénzmosás tényállásának védett jogi tárgya a szervezett bűnözés elleni minél hatékonyabb küzdelemhez fűződő társadalmi közösségi érdek. A szervezett bűnözés hazai és nemzetközi elterjedésével jelentős pénzeszközök és anyagi javak halmozódnak fel a szervezett bűnözői csoportok kezében.

E csoportok a bűnös úton szerzett pénzek jelentős részét a legális gazdaságban próbálják befektetni, aminek célja, hogy a bűnös úton szerzett pénz azonosságát és eredetét elleplezzék, és így azt legális forrásból származónak tüntessék fel. A piszkos pénzek megjelennek a bankok és egyéb pénzügyi intézmények hálózatában, ezért a pénzmosás büntetendővé nyilvánítása védi az előbb említett intézmények, illetve a legális gazdaság törvényes működésébe vetett bizalmat.

Tisztelt Ház! Röviden szólnék az informatikai bűncselekményekről. Az Európa Tanács informatikai bűnözésről szóló egyezményének hivatalos elfogadására 2001 őszén kerül sor. Az egyezmény aláírására először egy 2001 novemberében Budapesten megrendezésre kerülő konferencia keretében nyílik lehetőség. Az egyezmény végleges szövege már megállapításra került. Az egyezmény büntetőjogi rendelkezéseivel összhangban lévő hazai szabályozás megteremtése érdekében a tervezet új tényállást iktat a számítógépes csalás helyébe.

Az új bűncselekmények jogi tárgya egyfelől a számítástechnikai rendszerek megfelelő működéséhez, és a bennük tárolt feldolgozott, továbbított adatok megbízhatóságához, hitelességéhez, valamint titokban maradásához fűződő érdek. Másfelől azonban szoros kapcsolatot lehet kimutatni a hagyományos gazdasági bűncselekményekkel is e tényállás kapcsán, mivel a számítástechnikai rendszer zavartalan működése, illetve az adatok hozzáférhetősége, sértetlensége és titkossága elleni bűncselekmények egyben a vagyoni, illetve a gazdasági viszonyok sérelmét is eredményezhetik.

Az új tényállás, az új formában megjelenő számítógépes csalás mellett szankcionálja a számítógépes rendszerbe történő jogosulatlan belépést, a számítógépes rendszerben tárolt feldolgozott adatok megváltoztatását, törlését vagy hozzáférhetetlenné tételét is.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat 51. §-a a hatályos Btk. 261. §-ában szereplő terrorcselekmény bűntettének törvényi tényállását javasolja módosítani. A módosítási javaslat a terrorista bombatámadások visszaszorításáról New Yorkban 1997. december 15-én elfogadott ENSZ-egyezmény rendelkezéseit vette alapul. Az egyezményt az Országgyűlés idén szeptember 4-én erősítette meg, az erről szóló országgyűlési határozatot a Magyar Közlöny szeptember 7-én tette közzé.

A kormány szeptember 4-ei ülésén döntött az alapul fekvő törvényjavaslat elfogadásáról és az Országgyűléshez történő benyújtásáról. Egy héttel később, szeptember 11-én az Amerikai Egyesült Államok két nagyvárosa ellen terrortámadást intéztek. A terrortámadás emberiségellenes, esztelen és barbár cselekedet, amelyre nem lehet indokot találni. A civilizált világ egyértelműen felsorakozott a terrorizmus elleni koalíció mellett. A terrortámadás hatására az Európai Unión belül megkezdődött a terrorizmus elleni küzdelem hatásosabb eszközeinek megteremtésére irányuló jogalkotás. Ennek jeleként az Európai Bizottság kerethatározat-tervezetet készít elő a terrorizmus elleni fellépésről, valamint az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti kiadatási eljárásokról.

Az Európai Tanács utasította a bel- és igazságügyi tanácsot, hogy legkésőbb a 2001. december 6-7-ei ülésén hozza meg a szükséges intézkedéseket a fenti jogszabályok elfogadása érdekében, és ezzel teremtse meg a terrorizmus fogalmának egységes meghatározását, valamint a személyek közvetlen átadásának lehetőségét az igazságügyi hatóságok között. A tervezet szerint a tagállamok 2002. december 31-éig kötelesek lennének a megfelelő belső jogszabályokat megalkotni. Ez pedig azt jelenti hogy a belső büntető anyagi jogi szabályok terén is szükséges újragondolni a terrorizmussal kapcsolatos szabályozást, ideértve mind a hatályos, mind pedig a Btk.-t módosító javaslat által tartalmazott szabályokat, mivel ezek a tényállások a szeptember 11-ei események előtt kerültek kialakításra.

Felgyorsult a hazai jogalkotás is. A Külügyminisztérium intézkedési tervet dolgozott ki a terrorizmus elleni harc európai politikájához, valamint akcióterveihez történő csatlakozásunk végrehajtásáról. A kormány benyújtotta az Országgyűlésnek a terrorizmus elleni küzdelemről, a pénzmosás megakadályozásáról szóló rendelkezések szigorításáról, valamint az egyes korlátozó intézkedések elrendeléséről szóló T/5216. számú törvényjavaslatot, kérve annak kivételes eljárásban történő sürgős tárgyalását. Sajnos, ez a tegnapi döntés alapján nem lehetséges. (Bauer Tamás: De lehet! Csak a parlament plénuma előtt!)

Tisztelt Országgyűlés! A szeptember 11-ei terrortámadások a jogban is új helyzetet teremtettek, a terrorcselekmények eddig érvényes jogi fogalmai kérdőjeleződtek meg, amely kérdésekre a választ az Egyesült Nemzetek, az Európa Tanács és az Európai Unió is keresi. A kormány a fent említett T/5216. számú törvényjavaslatban azokat a legsürgetőbb jogalkotási teendőket javasolja elvégezni, amelyek a nemzetközi elvárásoknak történő minimális megfelelést jelentik.

A Btk. módosítására vonatkozó előttünk fekvő törvényjavaslat nem számolhatott a szeptember 11-ei terrortámadással és azzal, hogy ennek nyomán a nemzetközi fórumok a terrorizmussal kapcsolatos joganyagaikat felülvizsgálják. A terrorcselekményre vonatkozó hazai büntetőjogi szabályozás teljes reformja akkor lesz elvégezhető, ha a nemzetközi szervezetek a terrorizmus elleni harccal kapcsolatos követelményeiket már egyértelműen kialakították, az a Magyar Országgyűlés és kormány számára már ismert és rögzült tartalmú.

Ezért a kormány támogatna egy olyan módosító javaslatot, amely a törvényjavaslat 54. §-át elhagyni javasolná, figyelemmel arra, hogy az Európai Unió kerethatározata, az Európa Tanács és az ENSZ jövőben megalkotandó dokumentumainak ismeretében tárgyalhassa majd a magyar parlament a terrorcselekményre vonatkozó büntetőjogi szabályozás megreformálását.

Tisztelt Országgyűlés! Az expozé bevezető részében húsz olyan nemzetközi dokumentumra hívtam fel figyelmüket, amelyek rendelkezéseinek megfelelő jogszabályi viszonyok megteremtése áll az önök előtt lévő törvényjavaslat középpontjában. Azt gondolom, hogy e rendelkezések elfogadása pártállástól függetlenül mindnyájunk közös érdeke. A kormány ennek érdekében nyitott a javaslat rendelkezéseinek jobbítását, pontosítását célzó módosító indítványok elfogadására. Ugyanakkor számunkra csak azok a módosító javaslatok fogadhatók el, amelyek úgy módosítják a törvényjavaslatot, hogy az nem jelenti egyben e nemzetközi egyezmények rendelkezéseinek történő megfelelés csorbítását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1978 óta eddig 57 esetben módosult a büntető törvénykönyv. Talán ez a szám is mutatja, hogy helyes a kormánynak az a törekvése, ami a javaslat indoklásából is kitűnik, amely szerint szükséges egy új, egységes szemléletű büntető törvénykönyv megalkotása. De kétségtelen, hogy az új büntető törvénykönyv megalkotásáig bizonyos módosításoknak helye lehet, ezeknek az indokai fennállnak.

Szeretném elmondani, hogy megítélésünk szerint melyek azok az indokok, amelyek a büntető törvénykönyv mostani módosítását lehetővé, sőt szükségessé teszik. Az egyik, hogy olyan nemzetközi kötelezettségeket vállaltunk, amelyeknek a következményei büntetőjogi törvénymódosításban mutathatók ki. Nem utolsósorban ide tartozik az a folyamat, amely az uniós csatlakozásunkhoz vezető útban fejezhető ki, ezt szakszerű szóval jogharmonizációnak nevezik.

Ide tartozik az a jelenség, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem új formákat, új, hatékonyabb eszközöket kíván, és ugyancsak ide tartozik az az indok is, hogy a közélet tisztaságának igénye megkövetel bizonyos büntetőjogi módosításokat. Nem utolsósorban a számítástechnika gyors ütemű fejlődése is indokolja, hogy a büntető törvénykönyv módosítására most sor kerüljön.

Tisztelt Ház! Szeretném leszögezni, hogy a javaslat megfelel az 1998 óta hivatalban lévő polgári kormány büntetőpolitikai célkitűzéseinek, folytonosságot mutat a választási és kormányprogram megvalósítását célzó 1999-es büntetőjogi szigorításokkal.

A most előttünk fekvő javaslat legfontosabb módosítása megítélésünk szerint a szervezett bűnözéssel kapcsolatos szabályok szigorítása körében található meg. Itt üdvözölni tudjuk azt az általános szigorítást, hogy minden súlyos bűncselekmény elkövetése esetén, ha azt bűnszervezet keretében követték el, kétszer olyan súlyos büntetésre számíthat az elkövető, mint eddig. Támogatjuk ezt a módosítást. Ennek a hatásaként, ha bűnszervezet keretében követték el a bűncselekményt, akár 20 évi börtönbüntetést is elérhet a büntetés.

A bűnszervezetben való részvétel már önmagában is bűncselekmény lesz, függetlenül az elkövető szerepétől, sőt a bűnszervezet támogatása is bűncselekmény.

A szervezett bűnözői életmód során szerzett vagyon minden esetben elkobzásra fog kerülni, kivéve, ha az elkövető a vagyon törvényes eredetét bizonyítani tudja. Itt egy nagyon fontos szabálynak tartjuk, hogy a bizonyítási teher ebben a tekintetben, tehát a vagyon törvényes eredetének a tekintetében megfordul. A szervezett bűnözés keretében elkövetett bűncselekmény vádlottja enyhítésre csak nagyon kivételes esetben számíthat.

Üdvözöljük a törvényjavaslat néhány fő elemét. Így a közélet tisztaságához fűződő érdek indokolja, hogy a mentelmi joggal vagy diplomáciai mentességgel rendelkező személyek elleni büntetőeljárásban a hatóságok soron kívül járjanak el az igazság mielőbbi tisztázása érdekében. Hasonló szempontok indokolják a közügyektől eltiltás hatályának kiterjesztését a köztestületi, közalapítványi tisztségekre.

A foglalkoztatástól eltiltásnál helyeseljük az erkölcsi szempontok megjelenését, azaz az adott foglalkozás gyakorlására méltatlanná vált személy eltiltását a foglalkozástól. A lelkészek fokozott büntetőjogi védelmével mint közfeladatot ellátó személykénti elismeréssel egyetértünk.

Figyelemre méltó változtatás, hogy az eddigiekhez képest a tiltott, tehát kiskorúakról szóló pornográf képfelvételeknek már a birtoklása is három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménynek minősül ezután. Fontos módosítás az embercsempészés tényállásának átalakítása úgy, hogy az a schengeni egyezmény követelményeinek, így az Európai Unió elvárásainak megfeleljen.

Egyetértünk azzal, hogy a törvény elfogadásával a közélet tisztaságát veszélyeztető vesztegetés büntetése jelentősen szigorodjon. Elfogadjuk azt, hogy az erkölcsileg egyébként teljes mértékben elítélendő és a közélet tisztaságára igen veszélyes vesztegetés elkövetői mentesülhessenek a büntetőjogi felelősségre vonástól, ha leleplezik a vesztegetés másik elkövetőjét, mielőtt annak a kiléte a hatóságok tudomására jutna. Ez a megoldás, tisztelt Ház, azonban csak kísérleti jellegű lehet. Ha ugyanis nem váltja be a hozzá fűzött bűnüldözési reményeket, nem tekinthetünk el a vesztegető és a megvesztegetett egyaránt szigorú megbüntetésétől.

A vesztegetési bűncselekményekre vonatkozóan a hivatalos személyek feljelentési kötelezettségét előíró és annak megszegőit büntetéssel fenyegető rendelkezéseket következetes megoldásnak találjuk, hiszen a büntetőeljárási törvény úgy írja ezt elő, hogy nem tesz mellé szankciókat.

A törvényjavaslattól eltérően, a jogszabály végrehajthatósága érdekében nem támogatjuk az általános feljelentési kötelezettséget, csak arra az esetre javasoljuk, ha a hivatalos személy hivatali hatáskörében szerzett hitelt érdemlő tudomást a vesztegetésről. Nem válhat minden hivatalos személy rendőrnyomozóvá, de az elvárható, hogy a hivatali minőségében tudomására jutott vesztegetést komolyan vegye.

Új, XXI. századi szemléletet tükröz az informatikai bűnözés szabályainak megfogalmazása a törvényjavaslatban. Támogatjuk a számítástechnikai rendszerbe történt jogosulatlan belépésnek, illetve a számítástechnikai rendszer és adatok sértetlensége elleni bűncselekménynek bűncselekménnyé nyilvánítását és büntetését a jövőben.

Üdvözöljük, és várható uniós csatlakozásunkra figyelemmel magától értetődőnek tartjuk a pénzhamisítás büntetése körében az euró büntetőjogi védelmét is.

Fontos és messzemenően indokolt a vallási tisztelet tárgyainak, a vallási szertartás végzésére szolgáló tárgyaknak, valamint a síroknak és síremlékeknek a fokozottabb büntetőjogi védelmét megteremteni a lopás és a rongálás vonatkozásában.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalva a javaslatot, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében elfogadásra ajánljuk a tisztelt Háznak. De már most jelezzük, hogy a 2002-2006 közötti kormányzati terveinkben hangsúlyosan szerepel egy új, átfogó és egységes büntető törvénykönyv megalkotása, amelynek megszületéséig csak a legszükségesebb, elsősorban az európai uniós csatlakozásunkkal összefüggő büntetőjogi tárgyú törvénymódosításokat tartjuk indokoltnak.
A büntető jogszabályoknak lépést kell tartaniuk a bűnözés új jelenségeivel, de világos és stabil értékrendet kell közvetíteniük a jog erejével.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Avarkeszi Dezső képviselő úrnak, aki az MSZP-frakció véleményét fogja tolmácsolni nekünk; őt követi majd Boda Ilona, a Kisgazdapárt részéről.

DR. AVARKESZI DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Miniszteri Biztos Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az általános indokolás szerint két lényeges területre vonatkozó szabályokat fogalmaz meg. Az egyik terület a korrupció elleni küzdelem, ez kapcsolódik az Európai Unió által meghatározott jogharmonizációs feladatokhoz, a másik pedig a szervezett bűnözés területe. Nézzük az első kérdéskört!

A kormány idén márciusban fogadta el a korrupcióval szembeni kormányzati stratégiáról szóló 1023/2001. határozatát. Ebben többek közt a következőket mondja ki: "A kormány, a programjában foglaltakat érvényesítve, figyelemmel a társadalom elvárásaira és szem előtt tartva a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, így különösen az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az Európa Tanácsnak és az Európai Uniónak a korrupció visszaszorításáról szóló dokumentumaiban megfogalmazott elveket és ajánlásokat, határozott intézkedéseket kíván tenni a gazdasági és társadalmi élet korrupcióval szembeni védelme, illetve a korrupciós jelenségek minél hatékonyabb büntetőjogi eszközökkel történő üldözése érdekében. A kormány, számot vetve a korrupciót megkönnyítő körülményekkel, így különösen a korábbi időszakokban bekövetkezett visszaélések tapasztalataival, előidéző okaival, ma is érzékelhető társadalmi hatásaival és egyes továbbélő jelenségeivel, világos, a magyar polgárok elvárásait tükröző intézkedésekkel arra törekszik, hogy minél átláthatóbb, számonkérhetőbb legyen mind a gazdasági, mind az állami, mind pedig a közvélemény-formáló tényezők működése."

A kormány tehát a korrupciót megkönnyítő körülmények között kizárólag a korábbi időszakok visszaéléseiről beszél. Kísértetiesen hasonlít az úgynevezett szocialista jogtudomány azon tanára, mely szerint a szocializmusban a bűnözés legfőbb okai a kapitalista múlt csökevényeiben keresendők. A saját jól vagy rosszul felfogott szempontjaikból talán érthető, hogy meg sem próbálták az elmúlt három és fél év jelenségeit, visszaéléseit górcső alá helyezni. Akkor ugyanis szólni kellett volna a pályáztatás nélküli autópálya-építésről, a Fidesz közeli cégekről, a kisgazda tárcák botrányairól, az igazságszolgáltatás elleni sokfrontos harcról, az Orbán-bányákról, az országimázsról, a kormányzati szintű korrupció megannyi jeléről.

Ha viszont hiányos, pontatlan a diagnózis, a terápia sem lehet megfelelő. És bár az alkotmányügyi bizottság ülésén egy gondolat a szervezett bűnözés vonatkozásában hangzott el, nem árt felidézni a korrupció kapcsán sem. Dr. Györgyi Kálmán miniszteri biztos úr mondta a következő mondatot: "Természetesen az, hogy jogilag ráolvasással oldjuk meg a szervezett bűnözéssel kapcsolatos problémákat, nem járható út." Azt már én teszem hozzá: ha nem nézünk szembe a valós problémákkal, ha a korrupciónak nem a gyökereit próbáljuk megsemmisíteni, akkor módosíthatjuk akár hetente a Btk.-t, hozhatunk jó vagy rossz új szabályokat - a javaslatban egyébként találunk mindkettőre példát szép számmal -, nem lépünk előre a korrupció elleni küzdelemben.

Hasonló a helyzet a szervezett bűnözés kérdésében. Egy másik törvényjavaslat, a büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők védelmi programjáról szóló javaslat általános vitájában dr. Gál Zoltán képviselőtársam elemezte az okokat és jellemezte a kormány magatartását. Többek közt a következőket mondta: "Úgy ítéljük meg, hogy a szervezett bűnözéssel összefüggésben is cáfolhatatlanul kimutatható a kormány torz, felületes és a valódi koncepciót nélkülöző politikája. Arról van szó, hogy az elmúlt három esztendőben más sem történt, mint hogy a szervezett bűnözéssel való fenyegetőzés jegyében a hatóságok pluszhatásköröket kaptak, ezek a hatáskörök, illetőleg alkalmazásuk gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, ködös jogi fogalmakra épített hatósági beavatkozások lehetőségei szélesedtek szinte korlátlanul. Ahogy a kormány politikájának más területén is tapasztalhattuk, egy-egy ilyen akció után azonnal beindul a sikerpropaganda, és mindjárt elhangzanak az első győzelmi jelentések."

A magam részéről azzal egészíteném ki Gál Zoltán szavait, hogy a másik eszköz, amit a kormány következetesen alkalmazni próbál a szervezett bűnözés és általában a bűncselekmények visszaszorítása érdekében, az a büntetések állandó szigorítása. Azon természetesen nem lehet vitatkozni, hogy a legsúlyosabb, a társadalomra legveszélyesebb bűncselekmények elkövetőivel szemben a legsúlyosabb büntetéseket kell kiszabni. Ez azonban önmagában szinte semmit nem old meg. És itt ismét Gál Zoltánt kell idéznem: "A bűnüldözés, a bűnözés és a szervezett bűnözés ellen igazán csak egyfajta eszközzel tud fellépni, nevezetesen azzal, hogy kockázatosabbá teszi a bűnözést. Csökkenteni, megváltoztatni bűnüldözési eszközökkel nem lehet. De hogy kockázatosabbá kell tenni a bűnözést, az egy rendkívül fontos eszköz. Ahhoz, hogy ez a szervezett bűnözés kockázatosabb legyen, eredményesebb és hatékonyabb bűnüldözés szükséges. Nem rendkívüli eszközökről van itt szó, egyszerűen a szükséges anyagi eszközök biztosításáról, a szükséges szakértelem biztosításáról és a szükséges erkölcsi tartásról a bűnüldözők részéről."

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat általános indokolása is szól arról, hogy viszonylag sűrűn került sor az elmúlt két évtizedben a Btk. módosítására, 57-szer, tehát több mint évi két alkalommal. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban is egyet kell értenünk Györgyi Kálmánnal, aki a bizottsági ülésen a következőket mondta: "Van olyan felfogás, hogy ha valamit nem muszáj módosítani, akkor muszáj nem módosítani. Azt gondolom, hogy ez egy helyes felfogás."

A legutóbbi jelentős módosítás 1999. március 1-jén lépett hatályba. Közben megkezdődtek az átfogó revízió, egy új kódex megalkotásának előkészületi munkái. Félő azonban, hogy amint azt dr. Csiha Judit képviselő asszony az alkotmányügyi bizottság ülésén megfogalmazta, "ahhoz, hogy egy új Btk. megszülessen, egy új Csemegi Károlynak kellene születnie, hiszen az elmúlt tíz év története azt mutatja, hogy módosítjuk, módosítjuk, ebből következően egyre több tényállást fogalmazunk meg, egyre vastagabb lesz a kódex, egyre nagyobbak lesznek a belső aránytalanságai, és nem látszik valójában az a nagy elszánás, hogy az egészet próbáljuk úgy összerendezni, hogy egy egységes büntetőkódexunk legyen. Olvasva azokat a statisztikákat, amelyek azt vizsgálják, hogy az új tényállásokat a gyakorlat milyen sűrűséggel alkalmazza, az utóbbi tíz évben azt mutatják, különösen a 17. fejezet, de a szép nagyra duzzadt fejezetek tekintetében is, hogy a jogalkalmazás nem honorálja azt az erőfeszítést, amit az új tényállások kreálása jelent. Sokkal szívesebben nyúlnak a bíróságok és talán a szabálysértési hatóságok is a hagyományos, megszokott minősítésekhez, szemben azzal, amit a jogalkalmazó el akar érni, tehát hogy azokat a speciális bűncselekményeket is megállapítsák a bíróságok, amelyek az élet új kihívásaira reagálnának. Tartok tőle, hogy az előterjesztés jelentős része is ugyanerre a sorsra fog jutni."

A magunk részéről természetesen jobban örülnénk annak, ha a Btk. toldozgatása-foldozgatása helyett már az új büntetőkódex tervezetéről vitatkozhatnánk, de elfogadjuk, hogy az átfogó revízió elvégzése hosszabb időt igényel. Elfogadjuk azt is, hogy bizonyos törvényalkotási feladatok, főleg azok, amelyek a jogharmonizációs folyamatból erednek, szükségessé teszik a Btk. jelen módosítását.

A javaslat elemei között vannak olyanok, amelyeket jónak tartunk, üdvözlünk. Mások feleslegesnek vagy ebben a formájukban elhibázottnak tűnnek, és van olyan kérdés, amelynek szabályozását hiányoljuk a tervezetből. Frakciótársaim a későbbiekben részletesen szólnak majd az előterjesztés egyes megoldásairól. Én most csupán a legfontosabb kérdéseket kívánom érinteni.

Számos helyen, először a 4. §-ban használja a javaslat a bűnszervezet keretében elkövetés fogalmát. Nem egyértelmű, hogy a "keretében" fogalom pontosan mit takar, a büntetőjog rendszere ugyanis eddig nem használta ezt a kifejezést, és a tervezet sem tér ki annak értelmezésére. Talán helyesebb lenne a "bűnszervezet tagjaként" fogalmat használni.

A 19. § ismét ki kívánja terjeszteni a közfeladatot ellátó személyek körét, ezúttal a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szerint nyilvántartásba vett egyház lelkészére. A bizottság ülésén dr. Hack Péter képviselő úr hívta fel arra a figyelmet, hogy egy szakma, egy hivatás végzőinek büntetőjogi védelme és a sérelmükre elkövetett bűncselekmények száma között nincs semmi összefüggés. Gondoljunk csak a taxisok példájára. Nagy vita folyt legutóbb itt a parlamentben, hogy őket is ebbe a körbe vonjuk-e, ez megtörtént - azóta nőtt a sérelmükre elkövetett bűncselekmények száma.

Érdekes gondolatokat indít az emberben a 24. §, mely büntetni rendeli többek közt azt, aki a választásra jogosultat megtévesztéssel befolyásolni törekszik. Gondoljunk csak a megelőző országgyűlési választási kampányban elhangzottakra, és - legyünk igazságosak - nemcsak a mai kormánypártok részéről. Bár ha a 400 százalékos béremelési ígéretek, a nagymértékű adócsökkentés programja jut eszünkbe, nehéz megtartani objektivitásunkat.

A vesztegetés új szabályozása számos problémát vet fel. Így különösen a 43. §-ban meghatározott büntethetetlenségi ok, valamint a 44. §-ban szabályozott feljelentés elmulasztása kapcsán folyt sok vita az elmúlt hetekben. Az előbbi a provokációk lehetőségét növeli, és nem biztos, hogy ez a cél, amit el kellene érnünk. Különösen érdekes az, hogy az a hivatalos személy, aki maga kiköveteli az előnyt, utána a jelenlegi javaslat szerint szabadulhat a büntetés alól, ha ő maga tárja fel ezt a cselekedetét. Az utóbbi pedig kényes választás elé állítja a hivatalos személyeket. Ha ugyanis valakit négyszemközt megkísérelnek megvesztegetni - és a korrupciós ügyekben ez a jellemző -, a legbecsületesebb köztisztviselő is két rossz közül választhat: nem jelenti fel az illetőt és ezzel bűncselekményt követ el, vagy feljelenti, de nem tudja bizonyítani a vesztegetést, és esetleg hamis vád gyanújába kerülhet.

A javaslat talán legvitatottabb része a bűnszervezet meghatározása. A 19. § (5) bekezdése szerint bűnszervezet három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja öt évi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése. Problémás az öt év mint határ, hiszen elképzelhető, hogy a bűnszervezet enyhébb megítélésű bűncselekmények végrehajtására jön létre. Meggondolandó olyan elemek beépítése, mint a hierarchikus felépítés vagy a feladatmegosztáson alapuló működés.

Végül szeretnék szólni egy hiányérzetünkről. Egyetértünk a kulturális javak és a kegyeleti emlékek rongálóinak súlyosabb szankcionálásával. Hiányoljuk azonban a közösség elleni izgatás újraszabályozását. A legfőbb ügyész úrnak az igazságügy-miniszter asszonyhoz írt levele, de napjaink történései is szükségessé teszik ezt a szabályozást.

Összefoglalva: a törvényjavaslatot szükségesnek tartjuk, de nem elégségesnek. Szembe kellene nézni a korrupció és a szervezett bűnözés valós okaival, valamennyi megnyilvánulásával. Minden erőt mozgósítani kellene a társadalmi okok megszüntetésére, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás megerősítésére. Végül: át kellene gondolni a törvényjavaslat vitatott rendelkezéseit. Ehhez módosító indítványok elkészítésével és benyújtásával kívánunk segítséget nyújtani. Őszintén reméljük, hogy ezeket a módosító javaslatainkat el fogja fogadni a kormány, és akkor van lehetőség arra, hogy a szocialista frakció megszavazza a törvényjavaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra jelentkezett Hende Csaba államtitkár úr, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára. Megadom a szót.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni a vitában eddig elhangzott értékes véleményeket. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldalról hangzott el kritika és hangzott el egyetértés, hangzottak el téves álláspontok megítélésem szerint, és hangzottak el megfontolandó és helyes felvetések.

Annak rendkívüli módon örülök, hogy egy dolgot nem vitatott el senki, ez pedig a következetesség. A javaslatban tükröződő következetesség, amely a kormány meghirdetett büntetőpolitikájának töretlen folytatását jelenti.

Vita arról bontakozott ki, hogy vajon ez a büntetőpolitika helyes-e. Vajon értelmes dolog-e feszesebb, szigorúbb, az elkövető egyéni felelősségét jobban hangsúlyozó szabályokat hozni a büntetőjog területén? Ezt a vitát, tisztelt Országgyűlés, 1998 ősze óta változó hevességgel, de folyamatosan folytatjuk. 1998 őszén, amikor a középmértékes büntetési tételt tartalmazó és a szervezett bűnözés és a kábítószerrel kapcsolatos bűnelkövetések vonatkozásában igen jelentős szigorításokat hatályba léptető új büntető novella vitáját folytattuk, általában azt mondták az ellenzéki oldalról, hogy semmi értelme ennek a tendenciának, ez nem fog eredményre vezetni, ez felesleges, mi több: az országot kelet felé taszító irány. Nos, hogy mi van keletre és mi van nyugatra, az persze relatív. Hankó Faragó képviselő úrnak mondom, a mai vita kapcsán ő idézett egy korábban elhangzott véleményt: tőlünk keletebbre szigorúbbak a büntetések, tőlünk nyugatabbra enyhébbek. Ez nem igaz, képviselő úr, mert ha valahol nagyon szigorú büntetési rendszer van, akkor az az Egyesült Államok. Aztán az Egyesült Államok - fogadjuk el! - nem keletre fekszik tőlünk, hanem jócskán nyugatra. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Attól függ, hogy merre megyünk!) Persze elindulhatunk a földgolyón másik irányba is, és akkor kelet felé is elérjük az Egyesült Államokat; ezt Kolumbusz Kristóf megpróbálta India vonatkozásában az ellenkező módon.

Azt szokták még fölhozni, hogy nem lesz eredményes ez a politika, egyébként is ehelyett a bűnmegelőzésre, ehelyett a bűnüldözés hatékonyságára kellene fektetni a hangsúlyt. Akkor is elmondtuk, azóta is minden alkalommal elmondjuk, hogy nem gondoljuk azt, hogy a szigorú, határozott büntető jogszabályok pótolják a bűnmegelőzési tevékenységet, hogy azok pótolják a rendőrség és a bűnüldöző szervek munkájának a javítását. Mindezt együtt kell meglépnünk, tisztelt Országgyűlés, és mindez együtt vezethet el a kívánatos eredményhez.

Aminthogy azzal sem vitatkozom, amit Avarkeszi képviselő úr elmondott, hogy a bűnös jelenségek, így többek között a korrupció okainak a feltárására kell törekedni, és az okokat kell megszüntetni. Teljesen egyetértek a képviselő úrral, csak hát a képviselő úr ezt most a Btk. vitájában kéri számon, nem a kormányon, magán a Btk.-n. Ez olyan, mintha egy tengeralattjáróval szemben olyan követelményt támasztanánk, hogy miért nem repül magasabban. Nyilván a büntető törvénykönyv az utólagos reagálásnak az eszköze, az okok megszüntetését a Btk.-n számon kérni nem lehet, ez értelmetlen és logikátlan.

A vita tehát idestova három éve tart közöttünk, és hála istennek az idő közben azt bizonyította be, hogy a mi törekvéseink, a mi politikánk igenis eredményes volt, igenis nagyon jelentős eredményeket hozott. Meg kell mondanom, rendkívül különös az az ellenzéki megközelítés, amely éppen tegnap reggel egy napirend előtti felszólalásban Katona Béla úr részéről abban nyilvánult meg, hogy a bűnügyi statisztikáktól függetlenül az emberek nem érzik magukat eléggé biztonságban, fenyegetve érzik magukat a lakókörnyezetükben, nem elég hatékony az állami jogvédelem. A másik oldalról meg megkapjuk azt a kritikát, hogy brutális, indokolatlanul szigorú büntetőpolitikát folytatunk. El kellene dönteni, hogy most akkor melyik oldalon állunk: a bűncselekmények által fenyegetett egyszerű emberek, az úgynevezett kisemberek érdekeit védjük, itt-ott demagóg eszközökkel is, vagy pedig a bűnözők jogai fölött sopánkodunk? Vagy afölött sopánkodunk, hogy a szervezett bűnözésben, vagyis a maffiacselekményekben és a maffiatevékenységben részt vevő bűnelkövetőket a jövőben túlságosan súlyos büntetés fogja fenyegetni? Hát ezt boncolgatta itt Hankó Faragó képviselő úr hosszasan! Aggódik amiatt, mert a maffiózókat, a szervezett bűnözőket szerinte túlságosan szigorúan, aránytalanul szigorúan kívánjuk büntetni. Különös ellentmondás ez, és csak utalok rá, hogy ezt az ellentmondást az ellenzéki oldalnak kellene a saját gondolkodásában feloldani.

Ami már most a büntetőpolitikánk igazolását illeti, amit én annak vélek. Tisztelt Országgyűlés! Sok mindenen lehet vitatkozni, a számok azonban makacs dolgok. 1998-ban, amikor átvettük a kormányzást, 600 ezer fölött volt az adott évben ismertté vált bűncselekmények száma Magyarországon. 1998 őszén folytattuk le azt a heves vitát, amelynek eredményeképpen a szigorításokat bevezető törvényjavaslat hatályba lépett '99. március 1-jén. Ez volt az a pont, amitől kezdve a bíróságoknak valóban a korábbi gyakorlathoz képest lényegesen súlyosabb büntetéseket kellett kiszabniuk, és meg kell mondjam, a statisztikánkból az is kiderül, hogy a bíróságok ezt a törvényi parancsot teljesítették is. Ez volt az az időpont, amikor például a tényleges életfogytiglant, tehát a legsúlyosabb bűnelkövetőkre a valóban életük fogytáig tartó szabadságvesztés kiszabásának a lehetőségét megteremtettük. Az eredmények, tisztelt Országgyűlés, már 1999-ben megmutatkoztak. 1999-ben 505 ezerre csökkent az előző évi több mint 600 ezerről az ismertté vált bűncselekmények száma. A 2000. évben ez a szám tovább javult, és immár csak 450 ezer bűncselekmény elkövetése vált ismertté. És a 2001. évben, tisztelt Országgyűlés, az első féléves adatok alapján, összehasonlítva a 2000. év első félévével, további mintegy 10 százalékos csökkenés mutatható ki. (Dr. Avarkeszi Dezső: A KSH szerint 2,5 százalékos a növekedés!) Nem lehet azt mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy ezek az intézkedések nem hozták meg a maguk eredményeit.

Itt vitába szállok a MIÉP igen tisztelt képviselőjével, Fenyvessy képviselő úrral, aki azt mondta, hogy az állam számára a legolcsóbb megoldás a büntetések szigorítása és a szigorú büntetőpolitika. Nem igaz, képviselő úr. Vannak ennél sokkal olcsóbb, ám kevésbé hatékony módszerek is. Miért mondom ezt? Teljesen világos, hogy a hosszabb tartamú szabadságvesztések kiszabásának gyakorlata azt is jelenti, hogy a bűnözést élethivatásszerűen folytató személyek, a megrögzött bűntettesek, hogy Csemegi Károly szavát használjam, bizony hosszabb időt töltenek el a rács mögött. Amíg bent vannak, addig nincsenek kint. Ez az egy biztos. Az már kevésbé, hogy meg lehet-e őket javítani, át lehet-e őket nevelni. Én inkább tamás vagyok e tekintetben, de természetesen az erre vonatkozó erőfeszítéseket a büntetés-végrehajtás keretében és össztársadalmi szinten is meg kell tenni.
Ez azonban azt is jelenti, hogy a börtönnépesség száma jelentősen megemelkedett. Míg 1998-ban 13 ezer körül mozgott a fogva tartottak száma, ez a szám jelenleg 17 ezer. Rendkívül drága a börtönök fenntartása, rendkívül nagy a zsúfoltság a büntetőintézetekben. Új börtönök építésére van szükség. A kérdés úgy merül fel, hogy vajon a csökkenő bűnözés, a javuló közbiztonság megéri-e ezt az árat. Ezt a kérdést nem most, nem e vita keretében kell talán megválaszolnunk, de a következtetéseket mindenki talán saját maga levonhatja. Ennyit tehát arról a kérdésről, ami az ellenzéki felszólalások egyik fő vonulata volt, a szigorítások ügye.

Avarkeszi képviselő úr képviselőtársát idézte - ami elég szokatlan itt a Házban -, és egy Csemegi Károlyt kért számon rajtunk. Csemegi Károlyokat ezerévente egyszer ad az Úr egy népnek. Mi a múlt században kaptunk egyet. Reméljük, hogy már közöttünk van, már megszületett az új Csemegi; na nem itt, ebben a teremben, de valahol már készül, és majd a segítségünkre lesz, az utódainknak is segítségére lesz a büntető jogalkotás területén.

Amit a bűnszervezettel kapcsolatban mondott, a bűnszervezet keretében, illetve tagjakénti elkövetés tekintetében, azzal sajnos nem tudok egyetérteni, hiszen a bűnszervezetben való részvétel elég képlékeny és nehezen körülhatárolható forma, és ennek sajnos ilyennek is kell maradnia. A hierarchizáltság, a munkamegosztás bonyolítja ezt a fogalmat, ezért nem lehet a jelenleg meglévő definíciót alkalmazni, és ezért kell újat alkotni.

A bűnszervezet keretében történő elkövetésen, amint az kiderül a javaslat 19. §-ához fűzött indokolásból - a 20. oldal (5)-(6) bekezdése -, a következőt értjük: a bűncselekmény tettesként, társtettesként, felbujtóként, bűnsegédként való elkövetéséhez kapcsolódik, és átfogja a bűnszervezeten belül a szervező, irányító, közreműködő és segítő szerepeket egyaránt. A "tagjaként" való elkövetés azt feltételezné, képviselő úr, hogy a bűnszervezet valamiféle bejegyzett egyesület, ahol van egy tagfelvételi nyilatkozat, és oda be lehet lépni, s a bíróság előtt majd bizonyítjuk, hogy ő tagja volt, ő meg nem volt tagja. Ez nem működik, képviselő úr, ez nem lehetséges.

A lelkészek közfeladatot ellátó személyek lesznek. Igen, képviselő úr, hiszen az egyházaknak, valamennyi történelmi egyháznak, a zsidó felekezettől a katolikus egyházig ez egybehangzóan kifejezett kívánsága volt. Különösen vidéki helyen, egyedül, szerény körülmények között élő lelkészek, papok bizony nagy bizonytalanságban érzik magukat, bizony szükségük van arra a kis megnyugtatásra, arra az állami intézkedésre, amely az ellenük elkövetett bűncselekményeket a jövőben szigorúbban fogja büntetni.

Abban én önnel egyetértek, hogy ettől önmagában nem fog csökkeni a papok sérelmére elkövetett bűncselekmények száma, azonban azt a fajta megközelítést sem tudom osztani, amelyet ön sugallt, hogy a taxisoknak e körbe való bevonása után nőtt a sérelmükre elkövetett bűncselekmények száma - mintha összefüggés lenne a két dolog között. Nem erről van szó - elvi kérdésről van szó. Ha a taxis közfeladatot lát el, akkor százszor inkább azt lát el a lelkész, s ez vonatkozik a postásra, a mentősre, és még tudnánk sorolni a példákat.

Visszatérnék még nagyon röviden Kósáné Kovács Magda felszólalására, amelyben volt egy támogatható elem. Természetesen az állami szerv hiányára helyesen utalt, vissza fog kerülni módosító javaslattal költségvetési szervként a vesztegetés tényállásába. Ez valóban egy elírás.

A büntetési tételt illetően feltehetően nem értette meg a törvényjavaslatot. Nincs olyan szabály a javaslatban, hogy a hivatali vesztegetést enyhébben büntetnék, mint a gazdasági vesztegetést. Mind a kettőt megfelelő súllyal méri meg a javaslat.

Többen kifogásolták, így elsőként Kósáné Kovács Magda, a közösség elleni izgatás, a gyűlöletbeszéd szankcionálásának a kérdését. Én nem szeretnék most hosszasan arra utalni, hogy a Szocialista Párt - ha jól emlékszem - egy munkacsoportot is létrehozott vagy egy évvel ezelőtt ennek a kérdésnek a vizsgálatára, és az volt a konklúzió, ami a sajtóban is megjelent, hogy a hatályos alkotmányi keretek között nem lehet módosítani és nem lehet megváltoztatni a vonatkozó szabályozást. Ez szakmai körökben eléggé elterjedt álláspont. Egyébként az Alkotmánybíróság számos határozatát szokták e tekintetben idézni, amikor is az Alkotmánybíróság a véleményszabadság körében egy igen liberális, rendkívül toleráns álláspontot foglalt el.

Kétségtelen az is, hogy a legutóbbi idők fejleményei arra indították a legfőbb ügyész urat, hogy kezdeményezze az igazságügy-miniszternél egy egyeztető folyamatnak, egy szakértői egyeztetésnek a megkezdését, mert lát szakmai lehetőséget arra - a korábban uralkodónak mondható szakmai véleményekkel szemben, melyek, mint jeleztem, korábban a Szocialista Párt gondolkodását is áthatották -, a legfőbb ügyész úr lát lehetőséget a Btk. megfelelő módosítására. Ez az egyeztetés megindult, az igazságügy-miniszter természetesen készséggel vesz részt felkészült szakemberei útján ebben a munkában. Rendkívül bonyolult kérdésről van szó, végleges eredmény még nincs. Amint eredményre jutnak a szakemberek, természetesen nem lesz akadálya a javaslat beterjesztésének. Itt jelezném, hogy maga az emberi jogi bizottság - amelynek az elnöke itt felszólalt - szavazott le egy, a kisebbségi biztos úr által készített jó szándékú, ám a szakmai mércét meg nem ütő javaslatot ebben a témakörben.

Bauer képviselő úr a büntetési tételkeretek kérdésében szintén tévedett. Ő is utalt arra, hogy keletre és nyugatra mi van, hogy nyugatra enyhébbek a büntetések. Szeretnék utalni a már hivatkozott terrorcselekményekről szóló európai uniós kerethatározat-tervezetre. Ez a határozat olyannyira negligálja a szuverenitást, hogy maga meghatározza a büntetési tételkereteket, és igen magasan határozza meg: 10-től 20 évig terjedő keretben határozza meg a büntetési tételt.

Répássy képviselő úr szólt a vesztegetés feljelentésének szankcionálásával kapcsolatban. Én a javaslatát támogatni tudom, az erre irányuló módosító javaslatot be fogjuk fogadni.

Boda képviselő asszony a gazdasági bűncselekmények gyakori módosítását vetette fel. Teljesen igaza van, az új Btk. keretében gondolkodunk ezen is.

Hankó Faragó képviselő úr felemlítette még a Stumpf és Pintér miniszter urak egy évvel ezelőtti nyilatkozata és a mostani törvényjavaslat indokolása közötti látszólagos ellentmondást. Tisztelt Képviselő Úr! Abban az időszakban valóban nagy eredményeket sikerült elérni a szervezett bűnözés elleni harcban. (Dr. Hankó Faragó Miklós mosolyog.) Hogy mást ne mondjak... - képviselő úr mosolyog, de emlékeztetem arra, hogy ebben az időszakban sikerült azt a Szemjon Mogiljevicset kiszorítani az országból, aki amúgy és egyébiránt az ezt megelőző időszakban szinte háborítatlanul szervezhette és irányíthatta bűnszervezetét, és végezhette azt a bűnös tevékenységet, amelyet Kelettől Nyugatig az egész világ az egyik legveszedelmesebb szervezett bűnözői csoportnak tekintett. Ez egy olyan harc, ami hasonítható a terrorizmus elleni küzdelemhez is. Állandó csata folyik, ebben lehet részsikereket elérni, de ezt az ezer fejű hidrát: a maffiát, a szervezett bűnözést természetesen nem remélhetjük, hogy belátható időn belül véglegesen legyőzhetjük.

Ezért tehát rendkívüli mértékben indokolt, hogy a szervezett bűnözéssel kapcsolatos jogi szabályozást folyamatosan a legújabb tapasztalatokhoz és a nemzetközi tendenciákhoz is igazítsuk. A nemzetközi tendencia egyébként a szigorítás ebben a körben is. Utalhatnék arra is, hogy Stecura nevű ismert maffiózót a közelmúltban sikerült végre rács mögé juttatni, és folyik ellene is az eljárás. Tehát vannak eredmények, és persze vannak további szabályozási kényszerek is.

A képviselő úr a nemzetközi egyezmények és a bűnszervezet fogalmának tervezett szabályozása közti ellentmondást véli. A nemzetközi egyezmények is ellentmondanak egymásnak, képviselő úr, ezek sem egyértelműek, és ennek megfelelően kell mindegyiket teljesítenünk, ami nem egy egyszerű feladat. A bűncselekményi kör egyébként be van határolva, nem igaz az, amit ön e körben mondott, ötéves bűntett a behatárolás.

Horváth Balázs képviselő úr érintette a bűnszervezet és a bűnszövetség kapcsolatát, mi nem találunk a Btk.-ban ilyen ellentmondást, majd készséggel állunk a megvitatása elé.

A mentelmi jog kérdése is többeknél felmerült, én köszönöm mindazoknak, akik támogatják a javaslatot. Hiszen miről van szó? Jelenleg, ha csak az országgyűlési képviselőket vesszük, bizony elvileg előfordulhat az a lehetőség, hogy valakit egy közvádra üldözendő, tehát nem a képviselői szólásszabadság körébe tartozó bűncselekmény miatt eljárás alá vonnak, azonban valamilyen okból a kiadásához szükséges kétharmados többség nem születik meg. És ha az illetőt például kétszer megválasztják, tehát egyszer újraválasztják, akkor egészen jelentős súlyú bűncselekmények is el tudnak évülni, hiszen az elévülés, mint tudjuk, a büntetési tétel felső határához igazodik a Btk.-ban, de legalább három év az időtartama.

A javaslatunk azt a célt szolgálja, hogy figyelemmel a képviselői munka zavartalan végezhetőségéhez fűződő rendkívül nagy érdekre, amelyet a történelemben kialakult mentelmi jog intézménye testesít meg, de ugyanakkor a törvény előtti egyenlőség ugyancsak fontos és történelmileg kialakult követelményét egyszerre szem előtt tartva és érvényesítve egy olyan új szabályt alkossunk, amely nyugodni rendeli az elévülési időt a mentelmi jogot keletkeztető időszakra, tehát adott esetben az országgyűlési képviselői időszak tartamára. Azonban lehetővé válik a büntetőeljárás lefolytatása, tehát ugyanazon eljárásnak a lefolytatása, amely bárkivel, bármelyik magyar állampolgárral szemben a törvény kötelező parancsa folytán lefolytatandó, amint ez a jogviszony, ez a státus megszűnik.

Természetesen azon el kell gondolkodni, és itt ugyancsak hangzottak el a vitában megfontolandó elemek, hogy vajon minden típusú bűncselekmény esetében szükséges-e, lehetséges-e, indokolt-e ez az új szabályozás, vagy pedig ki kellene esetleg venni azokat a bűncselekményeket, amelyek miatt egyébként igen helyénvalóan a mentelmi bizottság általában nem szokta kiadni a képviselőket, ezek a különböző becsületsértési rágalmazások, tehát a verbális cselekmények. Ezen el kell gondolkodni, hozzátéve persze azt is, hogy ha valaki innen a pulpitusról, amint az elhangzott, egy ilyen verbális bűncselekményt követ el, akkor vajon évekkel később ugyan milyen szankciót alkalmazna vele szemben a bíróság, tekintettel az időmúlásra is; illetőleg felvethető, hogy a magánvádló vajon évekkel később szükségesnek tartaná-e a már mentelmi joggal nem bíró személy bírósági felelősségre vonását. De azért vitatkozunk, hogy a vita során ezeket a szempontokat még mérlegelni tudjuk.

Horváth Balázs képviselő úr a fogolyszökés tekintetében is, azt hiszem, tévedett, itt a "kivonja" kifejezés kifejezetten az ideiglenes kivonásra vonatkozik. Nyilván nem lehet azt gondolni, hogy egyórás késés valósítja majd meg a bűncselekményt. Az ideiglenes kivonásra a Btk.-ban számos példa van, így például kibúvás a szolgálat alól vagy például az önkényes eltávozás. Ami a pénzmosás tényállásához fűzőtt kritikáját illeti, azt nem is nagyon értem, az ügyvéd általi elkövetés mint minősített eset 1994 óta szerepel a Btk.-ban.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
 
 
 

Vissza a kezdőlapra