Vissza
a kezdőlapraELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Soron következik a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/5059. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5059/1-4. számokon kapták kézhez.Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak, 25 perces időkeretben.
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedések alkalmazását lehetővé tenni kívánó javaslat eddig a magyar büntetőjogban ismeretlen, új jogintézmény bevezetéséről rendelkezik. A hatályos magyar Btk. szerint bűncselekményt csak természetes személy, tehát élő ember követhet el. A büntetőjogi felelősség egyéni felelősség. Ezt a jogi helyzetet a magyar jogi irodalom általában elfogadja, és a mértékadó szerzők egészen a legutóbbi időkig egyetértéssel idézték a societas delinquere non potest római jogi elvét.
Ugyanakkor a jogi személyek büntetőjogi felelősségének problémája már jóval régebben felmerült. A nemzetközi büntetőjogi társaság 1929-es kongresszusán például már foglalkozott a kérdéssel, és egy igen figyelemreméltó zárónyilatkozatot fogadott el, amelyet most az idő rövidségére tekintettel nem idézek. A jogi személy büntetőjogi felelősségre vonhatóságáról szóló viták hosszú ideig folytatódtak, azonban a kontinentális büntető jogalkotás tekintetében ezen a területen konkrét előrelépés sokáig nem történt.
A legújabb jogfejlődés azonban merőben új irányt vett. A jogi személy büntetőjogi felelősségét már régóta elfogadó angolszász államok mellett a kontinentális Európa országai is egymást követően vizsgálják felül korábbi elutasító álláspontjukat. Hollandia még 1976-ban, Norvégia 1991-ben, Izland 1993-ban, Franciaország '94-ben, Finnország '95-ben, Belgium '99-ben vezette be a jogi személy büntethetőségét. Anglia és Wales 2000-ben szélesítette e felelősség körét. Svédország '86-ban, Spanyolország '95-ben vezetett be sajátos szankciót a jogi személyekkel szemben. Nem büntetőjogi, hanem közigazgatási jogi szankciót alkalmaznak jogi személyekkel szemben Németországban, Olaszországban, Portugáliában és Svájcban.
A kelet-közép-európai régióban először Szlovénia hozott törvényt e kérdésről '96-ban. Tervezetek készültek Horvátországban, Litvániában, Észtországban, Csehországban, Romániában és Lengyelországban is. A jogi személy ilyetén felelősségének bevezetését tervezi a szlovák büntető törvénykönyv 2000-ben elfogadott koncepciója is. A magyar büntetőjog fejlődésére hagyományosan számottevő befolyással levő Ausztriában, Németországban és Svájcban is oldódni látszik a korábbi elvi elutasítás, és valószínűleg hamarosan ott is törvényi szabályozás születik meg.
A jogi személy büntetőjogi felelősségének térhódítását nemzetközi egyezmények és az Unió jogi aktusai is előmozdították. E kérdésről az alábbi nemzetközi egyezmények rendelkeznek: az OECD keretében létrejött, '97. november 21-én elfogadott, a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló egyezmény; az Európa Tanács '99. január 27-én kelt korrupció elleni büntetőjogi egyezménye; az 1997. július 19-én felvett második jegyzőkönyv az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezményhez; az ENSZ keretében létrejött, a nemzetközi szervezett bűnözés elleni egyezmény, valamint kiegészítő jegyzőkönyvei.
Törvényjavaslatunk az előzőekben felsorolt nemzetközi kötelezettségeinknek megfelelően önálló törvényben, a büntető törvénykönyvtől és a büntetőeljárásról szóló törvénytől elkülönítve szabályozza a jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedéseket, azok alkalmazásának feltételeit és eljárási rendjét. A Btk. csak erre az új törvényre utaló szabályt tartalmaz.
A javaslat által választott anyagi jogi konstrukció lényege abban áll, hogy a természetes személyek meghatározott körbe tartozó bűncselekményeit e személyeknek a jogi személyhez való kapcsolata alapján a jogi személynek számítja be. A természetes személyek vagy vezető tisztségviselői a jogi személynek, akik maguk követik el a szándékos bűncselekményt, vagy kötelességük teljesítése esetén az alkalmazott részéről a szándékos bűncselekmény elkövetését megakadályozhatták volna, vagy a jogi személyen kívül álló személy követi el a szándékos bűncselekményt, azonban ennek eredményeként a jogi személy ténylegesen gazdagodik.
A jogi személy felelőssége a szándékos bűncselekményt megvalósító személyhez való kapcsolatán, illetve azon a tényen alapul, hogy a jogi személy a szándékos bűncselekmény folytán gazdagodott, vagyoni előnyhöz jutott. A jogi személy felelőssége és a természetes személy felelőssége egymás mellett érvényesül. A természetes személy elkövető büntetőjogi felelősségre vonása nem zárja ki a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazását. A jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedés folytán pedig nem enyészik el a természetes személy büntetőjogi felelőssége.
A jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazására akkor kerülhet sor, ha a természetes személlyel szemben szándékos bűncselekmény miatt a bíróság büntetést szabott ki. A törvényjavaslatban meghatározott intézkedések akkor is alkalmazhatók, ha az elkövető a halála vagy kóros elmeállapota folytán nem büntethető.
A jogi személlyel szemben a következő szankciók, intézkedések alkalmazhatók: a jogi személy megszüntetése, a jogi személy tevékenységének korlátozása és a pénzbírság.
A jogi személy megszüntetése a legsúlyosabb joghátrány. A jogi személyt a bíróság akkor szüntetheti meg, ha azt kimondottan bűncselekmény elkövetésének leplezése céljából hozták létre, illetve ha a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselekmény elkövetésének leplezését szolgálja. Kizárt azonban a megszüntetés alkalmazása, ha ennél jelentősebb társadalmi érdek fűződik a jogi személy további működéséhez. Ez nem zárja ki természetesen a további jogszerű működés ellenőrzését és a másik két büntetőjogi intézkedés alkalmazását.
A tevékenység korlátozása azt kívánja biztosítani, hogy szándékos bűncselekmény elkövetése esetén a jogi személy ne vehessen részt olyan tevékenységben, amely fokozott megbízhatóságot igényel, vagy amely az állam által biztosított gazdasági előnyt jelent. Kizárható továbbá a jogi személy minden olyan tevékenységből, amelyből a bíróság döntésétől függően ez szükséges. A kizárást a törvény 1-3 évig terjedő időtartamban teszi lehetővé. A jobb egyéniesítést szolgálja az a megoldás, hogy a kizárás egyszerre több tevékenységre is elrendelhető.
A pénzbírság célja elsősorban a bűncselekménnyel elért vagy elérni kívánt vagyoni előny elvonása, illetve a további jogsértések megelőzése az elrettentésen keresztül. Ezt jelzi a kiszabható pénzbírság összege, amelynek alsó határa 500 ezer forint, míg a felső határa a bűncselekménnyel elért vagy elérni kívánt vagyoni előny értékéhez igazodik, annak legfeljebb háromszorosa lehet.
A javaslat hatálybalépésének időpontja az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk időpontja. Erre az időpontra a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényt felváltja a már elfogadott és az előttünk fekvő T/5061. számú javaslattal módosításra kerülő 1998. évi XIX. törvény. Erre figyelemmel azokat a sajátos eljárási rendelkezéseket, amelyek a jogi személyekkel szemben alkalmazható büntető intézkedések eljárási keretei, az új Be. rendszeréhez és rendelkezéseihez képest indokolt meghatározni.
A javaslat kiindulópontja szerint a jogi személynek nincs önálló büntető anyagi jogi jogalanyisága, tehát a jogi személy nem válik a Btk. értelmében vett elkövetővé. A javaslat alaptétele az, hogy a jogi személy a büntető anyagi jog szerint nem elkövető, ebből következően a büntetőeljárásban sem lehet terhelt.
A javaslat II. fejezetébe felvett eljárásjogi rendelkezések ezért a jogi személyt nem terheltként vagy - ami még következhetne a büntetőeljárás dogmatikája szerint - egyéb érdekeltként kezelik, hanem teljesen új konstrukció létesül a büntetőeljárási jogban is. A javaslat, abból kiindulva, hogy a jogi személy csak képviselője útján képes jogviszonyokban részt venni, nem a jogi személy jogállásáról rendelkezik, hanem a jogi személy törvényes képviselőjét, illetve az eljáró ügyvédet mint perbeli képviselőt ruházza fel a büntetőeljárási jogosultságokkal. Ezt úgy teszi meg, hogy a jogi személy törvényes, illetve perbeli képviselőinek büntetőeljárási helyzete a jogi személy sajátosságából adódó eltérések kivételével leginkább a védő eljárási helyzetéhez hasonlít.
A javaslat kiindulási alapként kezeli azt a tételt, hogy a jogi személy sajátos büntetőjogi felelőssége fő szabályként nem önálló, hanem származékos. A jogi személy büntetőjog szankcionálására a javaslatban meghatározott kivételekkel csak akkor nyílik lehetőség, ha van olyan természetes személy, akivel szemben büntetőeljárást lehet folytatni. E természetes személy a hagyományos értelemben vett büntetőjogi felelősségéhez kapcsolható a jogi személy büntetőjogi szankcióval sújtása. Ebből következik, hogy a büntetőeljárás a természetes személlyel szemben folyik, az eljárásnak a természetes személy az alanya, a jogi személlyel szemben a hagyományos értelemben vett büntetőeljárás nem folyik. A jogi személy az eljárásban fő szabályként annak a természetes személynek az eljárási helyzetét osztja, akire tekintettel a jogi személlyel szemben az intézkedés szükségessége, lehetősége felmerül.
Ha a természetes személy ellen a terhelt elleni büntetőeljárás bármilyen okból megszűnik, a büntetőeljárás a jogi személlyel kapcsolatban sem folyhat tovább. E szabály alól a javaslat - amint azt már említettem - két kivételt fogalmaz meg. Az egyik az, amikor kóros elmeállapot, a másik pedig, amikor az elkövető halála miatt kellett megszüntetni a büntetőeljárást. Ezekben az esetekben azonban tovább folyhat az ügy a jogi személlyel szemben, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetése a jogi személy javára vagyoni előny szerzését eredményezte.
A javaslat tehát - még egyszer leszögezve - azon az elven áll, hogy a jogi személy szankcionálásának lehetősége szorosan tapad a természetes személy felelősségre vonásához. E megfontolásból következően mind elvi, mind célszerűségi okok miatt az tűnik a legjobb megoldásnak, ha a természetes személy ellen folyamatban lévő büntetőeljárás keretében történik meg a jogi személy szankcionálása is.
A büntetőjogi felelősségre vonás rendjét a természetes személyekkel szemben a büntetőeljárási törvény szabályozza. Tehát annak az eljárásnak az alapvető és részletes szabályait, amely eljárásban a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazásáról a bíróság dönt, értelemszerűen a mindenkori büntetőeljárási törvénynek kell tartalmaznia.
A javaslat ezért csak azokat az eljárási rendelkezéseket szabályozza, amelyeket a jogi személy sajátosságából, újdonságából fakadóan szükségképpen meg kellett tennie. Ugyanakkor mind szerkezetében, mind fogalomhasználatában kifejezi, hogy a jogi személlyel szembeni büntetőjogi intézkedés alkalmazásakor az új Be. rendelkezései az irányadók, ha e javaslat eltérően nem rendelkezik.
Tisztelt Ház! Végezetül: a bizottsági viták során elhangzott, a jogi személyek megszüntetésével kapcsolatos felvetésekre szeretnék reagálni. A jogi személyek megszüntetése esetén valós problémaként merülhet fel a kérdés, hogy mi történik azoknak a jóhiszemű harmadik személyeknek az igényeivel, követeléseivel, akik a megszüntetendő jogi személlyel polgári jogi ügyletbe bocsátkoztak, nem tudva a jogi személy illegális, a megszüntetésre alapul szolgáló tevékenységéről.
A jogi személy megszüntetése esetén természetesen a vonatkozó gazdasági jogi és polgári jogi szabályokat szükséges alkalmazni. Ugyanakkor nem vitatja a kormány azt, hogy a teljesen új jogintézmény megteremtésével kapcsolatban felmerülhetnek olyan kérdések, amelyek további jogágak gondolkodását is igényelhetik. E gondolkodás és az esetlegesen felmerülő jogi megoldások tökéletesítése elől természetesen a kormány sem zárkózik el a részletes vita során.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő T/5059. számú, a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvényjavaslat, legalábbis a magyar jogrendszer fejlődése szempontjából alighanem az 1998-2002 közötti parlamenti időszak egyik legjelentősebb változását kívánja megcélozni, illetve végigvinni.Jól tudjuk, hogy a jelenleg hatályos büntető törvénykönyv, illetve annak korábbi, jórészt a klasszikus büntetőjogi dogmatikán alapuló előzményei és a tudományos szakirodalom is sarkalatos elvként kezelte azt, hogy bűncselekményt csak természetes - külföldön elterjedt elnevezéssel: fizikai - személy követhet el. A "societas delinquere non potest" elve a jogi irodalom és a tudományos közvélekedés megegyezésen alapuló, elfogadott és az európai kontinentális jogokban, a francia, illetve a német, osztrák, magyar jogterületeken lényegében általános szabály volt, és zömmel ma is annak tekinthető. Ebből az elvből logikusan következik, hogy ha bűncselekményt csak valós, természetes személy követhet el, akkor csak ő büntethető, ő vonható felelősségre, de az a cég, egyesület, alapítvány s a többi, amelynek tagjaként, képviselőjeként járt el, esetleg ezen jogi személyiséggel rendelkező társulások javára és érdekében, az nem büntethető.
Mindezt azért is fontosnak tartottam az előzményekről szólva kiemelni, mivel a mai napirendünket nyilván nem csak jogászok hallgatják, az tárgyánál fogva bizton számíthat a szélesebb nyilvánosság érdeklődésére is. A jelenlegi helyzet, amelynek gyökeres megváltoztatását célozza a tervezet, a régmúltból öröklődött, hosszú viták eredményeként rögzült a törvényekben is. A római jog, amely a jelenlegi európai jogrendszerek zömének alapja, nem alakított ki egységes szabályozást a problémakörre. A jogi személyek közül az egyesületekre vonatkozó norma úgy rendelkezett, hogy az egyesület maga nemcsak jognyilatkozatok tételére képtelen, de vétőképtelen is, azonban a nevében eljáró képviselő szervek delictumaiért, gazdagodása erejéig maga az univerzitás volt perelhető. Ez némileg ellentmondásos szabályozás.
Látható tehát, hogy ebből származtatható, legalábbis az első részéből a jelenlegi törvényben rögzített álláspont, de a javaslat által megcélozni kívánt új intézmény is. Az előzményekhez tartozik az is, hogy a későbbiekben a középkori jogfelfogás ismerte és befogadta, kidolgozta a jogi személyek büntethetőségének elvét és szabályait. A germán jogban például zárt volt az elkövethető bűncselekmények köre. Ide tartozott az engedelmesség megtagadása, mondjuk, egy város vagy egy község részéről, a bűntettesek elrejtése, a törvénytelen szabályalkotás, az adósságszolgáltatás elmulasztása. A büntetések között találjuk a városfalak lerombolását, az egyházi és világi kitaszítást és más hasonló szankciókat. Az újkor vége felé hanyatlásnak indult ez a jogfelfogás, és a XIX. század elején meg is dőlt.
A kérdéssel foglalkozott a magyar jog is. Először Mátyás király 1486. évi dekrétuma érintette a kérdést, de foglalkozott vele II. Ulászló 1492. évi dekrétuma is. A következő lépést Werbőczy István Tripartituma jelentette, amely a káptalant, illetve a konventet kívánta büntethetővé tenni. Később Mária Terézia a céhek ellen is módot adott a represszív intézkedések alkalmazására. Végül 1785-től egy királyi rendelet hatására szűnt meg a testületek büntethetőségének lehetősége. Kitűnik tehát, hogy bár a külföldi példák és a gyakorlati érvek hatására a magyar jog hajlott a jogintézmény elfogadására, az csekély hatással bírt, és mélyebb nyomokat nem hagyott jogéletünkben és jogfejlődésünkben. Mindezt úgy is lehet összegezni, hogy igazodtunk a fő európai tendenciákhoz.
Lényegesen eltérő irányú fejlődés figyelhető meg az angolszász jogterületen. A XVIII. században a common law még azon az állásponton volt, hogy a jogi személyeknek nincs büntetőjogi jogalanyiságuk, mivel nem lehet saját akaratuk, amely bűnös szándékú cselekedetekre késztetné őket. A gyors gazdasági fejlődés, a társaságok számának gyarapodása, szerepük és befolyásuk növekedése azonban a bírói gyakorlatot változtatásra kényszerítette. Hasonló a helyzet az Amerikai Egyesült Államok jogában, jogaiban is.
Tisztelt Országgyűlés! Az eddigiekből is látható, hogy az előttünk lévő téma előtörténete igen összetett, és tudnunk kell, hogy a jogterület szabályozására, az egyes jogtechnikai problémák megoldására a legkülönfélébb variációk elképzelhetők, illetve kerültek kidolgozásra, alkalmazásra. Egyre több ország döntött úgy az elmúlt években a kontinentális jog területén is, hogy felülvizsgálva a korábbi, klasszikusnak elfogadott jogelveket, bevezeti, illetve szélesíti a jogi személyek büntethetőségét.
Ilyen irányú javaslatokat fogalmazott meg az Európai Unió is. A jogásztársadalmat, a tudományos köröket is már régóta foglalkoztatja a problémakör, hiszen számos érvrendszer mozgósítható mindkét oldalon. Ugyanakkor le kell szögeznünk: nem lehet feladatunk ezen viták eldöntése, erre aligha vállalkozhatunk. Nekünk az életviszonyok változása, a társadalom átalakulása által felvetett kérdésekre és kihívásokra kell a választ megkeresnünk és megtalálnunk, és ez bizony nem könnyű. Nem ritka, hogy korábban már biztosnak és mozdíthatatlannak ítélt felfogásokat kell átértékelnünk.
A kor, amelyben élünk, sok szempontból a nagy szervezetek és a szervezetek millióinak kora. Ha megnézzük a különféle cég-, egyesületi és alapítványi nyilvántartásokat, a jogi személyek valóságos dzsungele tárul fel előttünk. Az őket alapító, alkotó személyek nagy száma, állandó mozgásuk, a vagyonmozgások és -mozgatások bonyolult alrendszerszövedéket jelentenek a társadalmi lét felszínén, sőt afölött, de a felszín alatt is. Lehetőségek és kibúvók, falak, határok és kiskapuk, komoly kapcsolatok és nehéz esetek húzódnak meg itt, nemcsak a civil és a gazdasági, hanem más irányú szervezeteket is erősítve és helyzetbe hozva.
Az életviszonyok bonyolultabbá válása az a körülmény, amely a jogalkotókat meggyőzte - amint tudjuk - tucatnyi országban a klasszikus jogi felfogás átértékelésének szükségességéről. Az egyébként jogi alaphelyzet, mondhatni közhely, hogy a jogi személy, amennyiben büntethetővé válik is ezen javaslat általunk remélt elfogadásával, akkor sem eshet azonos megítélés és gyakorlat alá a természetes személyekkel. Ez az intézmény lényegéből és sajátosságaiból ered, ezért is tartalmazza a tervezet azokat az egyedi szabályokat és világos lehatárolásokat, amelyek a kitűzött cél eléréséhez okvetlenül szükségesek. Fontos, hogy konkrét meghatározásra kerülnek azok a természetes személyek által elkövetett bűncselekmények, amelyek a jogi személy számára előny szerzését jelentik. Ezek a vagyoni előny megszerzésére irányuló cselekedetek.
Meghatározott az elkövetői kör is: ügyvezető, a felügyelőbizottság tagja, illetőleg megbízottja s a többi. A jogi személy felelősségét a szándékos delictumot elkövető személyhez fűződő kapcsolata alapozza meg a cselekményből adódó vagyoni előny által. Ez az a logikai váz, amelyre a felelősségre vonás alapítható, illetve a büntetés mint következmény ennek folyománya. A jogi személyek különös jellegéből következnek a büntetések, intézkedések is, így a jogi személy megszüntetése mint a legsúlyosabb szankció, illetve a tevékenység korlátozása és a pénzbírság.
A büntetések kapcsán méltán újulhatna fel az a régi szakmai vita, hogy vajon, ha a jogi személyt például ügyvezetőjének bűncselekménye miatt büntetik és megszüntetik, ez nem sújtja-e azokat az ártatlan személyeket, akik további ügyvezetői, alkalmazottai, szerződéses bedolgozói s a többi az adott cégnek. A tervezet alaposan átgondolt megoldást tartalmaz az ilyen jellegű érdek-összeütközések, az állam, a társadalom büntetőjogi igénye és a jogos magánérdekek védelmére, áthidalására. A javaslat szerint ugyanis azt a jogi személyt lehet megszüntetni, amelyet bűncselekmény elkövetésének fedezésére hoztak létre vagy ténylegesen ilyen céllal tevékenykedett. Itt tehát egy taxatív körülhatárolás történik. Másrészt biztosíték az is, hogy nem lehet megszüntetni azt a jogi személyt, amelynek működéséhez fontos állami vagy önkormányzati érdek fűződik. Ilyenek az országos közüzemi szolgáltatók, a gazdaságilag kiemelt, illetve honvédelmi vagy más különleges feladatot megvalósító szervezetek. Aligha kell külön hangsúlyozni, hogy ilyen esetben indokolt a védelem. Természetesen ebből a felsorolásból az is következik, hogy a többi terület fölött nincs ilyen védőernyő. Az, hogy ez a kör szűkíthető-e vagy bővíteni kellene, azt hiszem, hálás vitatéma lehet nemcsak a mai napirendnél, de a szakmai fórumokon is.
Fontos rendelkezés a jogi személy tevékenységének korlátozása mint lehetőség bevezetése is, hiszen elképzelhető, hogy viszonylag nagy méretű, szerteágazó feladatkörű gazdálkodónál ez is eredményes és elégséges lehet a kívánt cél eléréséhez.
Mindezen szankciók igazi értelmét és lényegét az adja, hogy elválnak a tényleges bűnelkövető természetes személy terhére érvényesített szankcióktól. Az egy külön ügy, külön felelősség. A két kategória: a természetes és a jogi személy felelősségre vonása a büntetőjogi rendszerben egyfajta párhuzamosan mozgó, mégis átfedésben lévő cselekménysort feltételez, és a tervezet eljárásjogi részei az ehhez szükséges kereteket és garanciákat teremtik meg. A javaslat alapálláspontja ugyanis az, hogy a jogi személynek nincs önálló büntetőjogi jogalanyisága, nem elkövető; az a természetes személy. De a fent kifejtett esetkörben a jogi személy is "felel" képviselőjéért, ügyvezetőjéért, hiszen ha az törvénybe ütköző módon vagyoni előnyhöz juttatja, ezáltal a cselekmény haszonélvezőjévé válik.
Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésünkre álló időkeret és műfaj aligha teszi lehetővé bonyolult elméleti okfejtések kibontását. Mégis fontosnak tartottam, hogy a javaslat által meghonosítani kívánt jogintézmény elvi alapjairól a lehető legfontosabbakat elmondjam, kiemeljem. Ugyanakkor érintenünk kell még egy olyan kérdést is, hogy a jogintézmény miért nem került bevezetésre hamarabb, akár évekkel ezelőtt.
Nos, azt hiszem, az életviszonyok felgyorsult fejlődése a magyarázat, mely mozgásokat a jog nyilván csak jelentős késésekkel képes követni. Az egyértelmű, hogy az államszocializmus időszakában az alapprobléma sem létezhetett. Szinte minden jogi személy állami tulajdonban vagy felügyelet alatt volt, így a javukra vagyoni előnyt bűncselekménnyel elérni büntetőjogi következménnyel nem járhatott. A rendszerváltást követően váltak szabadabbá a cég- és egyesületalapítások, vált nyitottá a gazdaság, és a piaci viszonyok robbanásszerűen alakultak ki, illetve át. Cégek tízezrei alakultak meg, váltak szét és egyesültek, szűntek meg, és ez a mai helyzetre is jellemző. Elég csak a fantomcégek, a gazdasági bűncselekmények elszaporodásának jelenségére és a szervezett bűnözés kapcsolatára, a fekete- és szürkegazdaság kapcsolatára utalnom.
Ezért is vetette fel a Fidesz vezérszónoka már 1993-ban itt, a parlamentben a jogi személyek büntethetőségének kérdését és szükségességét. Az azóta eltelt idő módot adott egy kiérlelt megoldás kidolgozására, amely az előttünk lévő tervezet formájában beterjesztésre került, és amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója részéről - nyitottak lévén a cél biztosabb elérését, az intézmény jobbítását és erősítését indítványozó módosításokra - megvitatásra és elfogadásra ajánlunk.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálom, hogy felszólalásomat ismételten egy kis kitérővel kell kezdenem, de erre - mint a korábbi esetekben is - az előterjesztő törvényességhez való viszonyulása késztet.
Az 1987. évi XI. törvény a jogalkotás szabályairól rendelkezik. Ez a törvény a mai napig hatályban van, valószínűleg azért, mert annak tartalmával, annak szabályozási rendszerével a rendszerváltástól ez idáig minden kormány, illetve parlament egyetértett. Éppen ezért nem tudom elfogadni, hogy a tisztelt kormány sorozatosan - és ez alól a most előttünk fekvő, a jogi személlyel szemben alkalmazott büntetőjogi intézkedésről szóló törvényjavaslat sem kivétel - megsérti a már hivatkozott törvényt több vonatkozásban is.
Az előterjesztőnek törvényben meghatározott kötelessége lett volna elemezni a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, és meg kellett volna vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit is. Ezen két utóbbi követelmény a mostani tervezetnél kiemelkedően fontos lehetett volna.
Nem kaptunk információt arról, hogy a törvényjavaslatot, tekintettel arra, hogy ez a bírósági hatáskört érinti, megküldték-e a Legfelsőbb Bíróság elnökének, valamint a legfőbb ügyésznek, mint ahogy az idézett törvény 28. §-a erről rendelkezik. Illetve nem tudunk arról, hogy e két szerv véleményt nyilvánított-e egyáltalán, és ha igen, akkor ez a vélemény mit tartalmaz.
A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések címet viselő törvényjavaslat tartalmában a magyar jogalkotásban radikális újítást kíván bevezetni, célja a jogi személy működésével összefüggő jogsértések hatékony megelőzése, valamint a bűncselekménnyel szerzett gazdagodás, vagyoni előny elvonása. Tudjuk, már több európai országban törvény szabályozza a jogi személlyel szembeni büntetőjogi eszközök alkalmazásának lehetőségét. Úgy gondolom, valamennyi képviselőtársam és kollégám, aki jogi tanulmányokat folytatott, ennek során kizártnak tartotta, hogy egy szervezet, egy jogi személy büntetőjogi intézkedés szenvedő alanya lehetne. A ma hatályos büntető törvénykönyv szerint is bűncselekményt csak természetes személy követhet el, a büntetőjogi felelősség egyéni felelősség. Az előttünk lévő törvényjavaslat áttöri a "societas delinquere non potest" elvet, és a magyar jogban egy újfajta felelősségi alakzatra egy sajátos szankciórendszert, büntetőjogi intézkedési rendszert épít fel.
A jogi személy sajátos büntetőjogi felelőssége önálló felelősségként nem értékelhető, nem lehet a hagyományos büntetőjogi vétkességi felelősségét felfogni, mert a jogi személyek felelősségre vonhatósága mindig származékos. A klasszikus értelemben büntetőjogi felelősségről itt nem is lehet beszélni, csak - meghatározott esetekben - a büntetőjog szankcionálásáról olyan természetes személyek által tanúsított magatartások esetén, amelyek büntetőjogilag értékelhetőek, és ezen természetes személyek a bűn elkövetésének következményével a jogi személlyel jogi személynek joghátrányt alkalmaznak.
Mint minden új jelenséggel kapcsolatban, így a most tárgyalandó törvényjavaslattal kapcsolatban is több kérdés vetődhet fel. Talán az első, hogy miért a büntetőjog eszközével kíván a tervezett szabályozás fellépni, miért a büntető állam kerül ismét előtérbe. Közigazgatási vagy polgári jogi eszközök alkalmazásával is megfelelő szankciókat lehet, lehetne a jogi személlyel szemben alkalmazni a kívánt cél elérése érdekében. Mondom ezt mindazok ellenére, hogy tudjuk: uniós elvárás a jogi személy büntetőjogi szankcionálása.
A tervezet általános indoklása szerint az európai irodalomban a jogi személy büntető szankcionálásában három modell különböztethető meg. Úgy tűnik, hogy a tervezet az úgynevezett beszámítási modellt veszi át a szabályozás alapjául, tehát a természetes személyek - mint a jogi személy ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja vagy tisztviselője, a felügyelőbizottság tagja, illetőleg ezek megbízottja, bizonyos esetekben a tagja vagy alkalmazottja - a szervezet tevékenységével kapcsolatos bűncselekményét a jogi személyhez való kapcsolódásuk, sajátos kapcsolódásuk alapján a jogi személynek számítja be.
Jól tudjuk, hogy a Btk. a természetes személyek egyéni büntetőjogi felelősségével kapcsolatos szabályrendszert tartalmazza, a Be. pedig ennek érvényesítését, az eljárás szabályait. Ennek ellenére felvetődik, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések miért kerültek külön törvénytervezetbe, és miért foglalhatnának helyet mint különleges eljárás a büntető törvénykönyvben, valamint a büntetőeljárási törvényben. Ennek megvalósítása most különösebb nehézség nélkül lehetséges is lenne, hiszen mind a Btk., mind a Be. módosítása szintén a tisztelt Ház napirendjén szerepel.
Az alkotmány- és igazságügyi bizottság ülésén dr. Györgyi Kálmán professzor úr, kormánybiztos, a napirendi pont előadója ezen kérdésemre a szomszédos államok szabályozási rendszerére hívta fel a figyelmet mint követendő példára, ugyanakkor elképzelhetőnek tartotta, miután most folyik a Be. és a Btk. előkészítése, hogy ennek keretei közé kerül majd a jogi személlyel kapcsolatos büntetőjogi szabályozás. Tudom, hogy felvetésemmel szemben a büntetőjogi felelősség klasszikus fogalma ellenérvként hozható fel, de maga a jogi személlyel szembeni büntetés, szankció érvényesítésének a sajátos módja áttörheti majdan a hagyományos felfogást, mint ahogyan a jogi személy büntetőjogi megítélése is történik jelenleg hazánkban és más országokban is.
A tervezet komoly joghátrányt helyez kilátásba azon jogi személlyel szemben, amelynek tevékenységi körében a korábban vázolt kapcsolatban álló természetes személy bűncselekményt követ el, vagy akkor, ha harmadik személy által elkövetett bűncselekmény folytán a jogi személy gazdagodik.
A legsúlyosabb intézkedés a tervezet szerint a jogi személy megszüntetése, ezt követi tevékenységének a korlátozása, és végül a "legenyhébb" joghátrány, a pénzbírság. Ezekkel kapcsolatban is szeretnék elmondani néhány észrevételt.
A jogi személy megszüntetését a bíróság akkor alkalmazhatja, ha a szervezetet bűncselekmény elkövetésének a leplezése céljából hozták létre, vagy ha a jogi személy tényleges tevékenysége bűncselekmény elkövetésének leplezését szolgálja. Ez utóbbi említett esetben a jogi személy nem szüntethető meg, ha ennek következtében állami vagy önkormányzati feladat ellátása veszélybe kerülne, továbbá akkor sem, ha az érintett jogi személy országos közüzemi szolgáltató, ha nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségűnek minősül, valamint ha honvédelmi vagy más különleges feladatot valósít meg, illetve célt szolgál. Ha jól értelmezem, a kivételek azt jelentik, hogy a jogi személy működésével kapcsolatos jogsértések hatékony megelőzésének elvét megelőzi az állami vagy önkormányzati feladat ellátásához fűződő érdek. Álláspontom szerint az állami vagy önkormányzati feladatok ellátásához fűződő társadalmi érdek sérelme nélkül lehetne kezelni a kérdést, hiszen ha a jogi személy megszüntetésének feltételei fennállnak, akkor mindenképpen indokolt lenne az intézkedés alkalmazása mellett az állami vagy önkormányzati feladat ellátásáról az erre illetékes szervnek más, megfelelő formában haladéktalanul intézkedni. Erre több megoldás is kínálkozik. Ugyanez vonatkozik a másik kivételt jelentő esetre is.
A jogi személy megszüntetése, tevékenységének korlátozása, de közvetve a pénzbírság alkalmazása is több kérdést vet fel. Elöljáróban leszögezem: egyetértek azzal, hogy a jog eszközrendszerével szigorúan fel kell lépni a társadalomra káros cselekményekkel, magatartásokkal szemben, de az állami kényszer kiterjesztése, a büntetések szigorítása önmagában nem szolgál a bűnözés visszaszorítására, és nem szolgálja a hatékony megelőzést. Közvetlen bűnelkövetést megelőző hatása annak van, ha a bűnüldöző szervek rövid idő alatt felderítik a bűnelkövetőket, és a felelősségre vonás velük szemben még véletlenül sem marad el. Ha a bűnelkövető bízhat cselekményének ismeretlenségben maradásában vagy felelősségre vonásának elmaradásában, akkor a legsúlyosabb fenyegetettségnek sincs komoly preventív hatása.
Mindnyájan tudjuk, a jog kizárólagosan elégtelen eszköz a deviáns jelenségek megelőzésével szemben. Úgy gondolom, nálunk még kiaknázatlan a társadalom megvédésének eszköztára a bűnelkövetőkkel szemben, és sok még a tennivaló a sokoldalú bűnmegelőzés területén. A jogi személy megszüntetése és általában az ellene alkalmazott büntetőjogi intézkedés olyan személyek alapvető érdekeit is sértheti, akiknek vétkessége szóba sem jöhet. A jogi személy megszűnése vagy ellehetetlenülése folytán vétlen emberek sokaságának szűnhet meg a munkahelye, és válhatnak így munkanélkülivé. Kívánatos lenne, ha ezeknek az embereknek a sorsára is gondolna az előterjesztő, és meghatározná érdekeik védelmének állami eszközrendszerét a jogutód nélküli megszűnés esetére.
További lényeges kérdés, hogy a megszűnést kimondó jogerős határozat kézbesítése után mi történik. Lesz-e felszámolás vagy végelszámolás? Ha igen, ki jelöli ki a végelszámolót? A cégbíróság a megszűnést kimondó határozatban kijelöli a végelszámolót, jelen esetben erről azonban nem találunk rendelkezést - úgy látszik, nem teljes az összhang a tervezet és a cégtörvény között. Mi történik továbbá a megszűnő jogi személy szerződéses kapcsolataival? A jóhiszemű hitelezők védelmére elegendő-e a hatóságok részére biztosított méltányossági szabály, amely szerint az ügyész, illetve a vádirat benyújtása után a bíróság engedélyezheti a csődeljárás és a felszámolási eljárás megindítását, illetve folytatását.
Úgy ítélem meg, hogy mindenképpen részletesebb és differenciáltabb törvényi szabályozásra lenne szükség a felvetett kérdések megnyugtató rendezése érdekében.A jogi személy megszűnését követő joghátrány a tevékenységének korlátozása. A tervezet ennél a szankciónál nem határozza meg úgy, mint a legsúlyosabb intézkedés esetében, az alkalmazás feltételeit. Ebből következően a bírói jogalkalmazás fogja majd meghatározni, milyen esetben célszerű és szükséges ennek az intézkedésnek az alkalmazása.
A bírói mérlegelésnek is tág teret enged a törvényjavaslat abban a kérdésben, hogy milyen tevékenység gyakorlásában korlátozza majd intézkedésével a jogi személyt, és ugyanez igaz a pénzbüntetés alkalmazása esetére is. A törvényjavaslat a pénzbírság alsó határát 500 ezer forintban határozza meg, a felső határ pedig relatíve meghatározott, a pénzbírság maximális mértéke az elért vagy elérni kívánt vagyoni értékhez igazodik, és annak háromszorosáig terjedhet.
A pénzbírság kiszabásánál is tág bírói mérlegelésre nyílik lehetőség, ad absurdum az is előfordulhat, hogy a kiszabott pénzbírság összege elmarad a jogi személy által elért vagyoni előny mértékétől. Ez esetben viszont meghiúsulhat a törvényjavaslat által kitűzött cél megvalósítása a konkrét esetben.
A tervezet 3. § (3) bekezdése tévesen hivatkozik az (1) bekezdés 1., 2. és 3. pontjaira, hiszen ilyen jelölés a hivatkozott bekezdésben nincs, ennek korrigálására módosító javaslatot nyújtottunk be. A tervezet eljárásjogi része a sajátos jogintézmény természetéből következő módon kapcsolódik a büntetőeljárás szabályaihoz. A törvénytervezet 7. §-a rendelkezései szerint, ha jogi személlyel szemben a büntetőeljárás során intézkedés alkalmazásának lehet helye, az intézkedés alkalmazásáról a terhelt ellen indított büntetőeljárásban kell határozni. Ez a rendelkezés, bár logikailag egyértelmű, mégis azt a kérdést veti fel bennem, hogy az intézkedésről szóló határozat meghozatalához szükséges adatok beszerzése, illetve magának az eljárásnak a lefolytatása nem késleltetheti a büntetőeljárás befejezését.
A sértett polgári jogi igényének büntetőeljárás során történő érvényesítése esetén a hatályos Be.-ben tartalmaz szabályokat a büntetőeljárás gyors lefolyásának biztosítása érdekében. A jogi személy a büntetőeljárásban főszabályként annak a természetes személynek az eljárási helyét osztja, akire tekintettel a jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazása felmerült. Ezért, ha a természetes személy, terhelt elleni büntetőeljárás bármely okból megszűnik, két kivételtől eltekintve, a jogi személlyel szembeni büntetőeljárás sem folytatható tovább.
Az egyik kivétel, amely szerint a jogi személlyel szemben akkor is alkalmazható a büntetőjogi intézkedés, ha a bűncselekményt elkövető kóros elmeállapota miatt nem büntethető, életszerűtlen, nem az ilyen személyekre jellemző a törvényjavaslat által felhozott bűncselekmények elkövetése.
Végezetül a törvényjavaslat hatálybalépésére vonatkozó szabályról: a javaslat szerint a törvény az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépése napján lép hatályba. Én bízom abban, hogy nem kell sokat várni a hatálybalépésre, de úgy gondolom, hogy a javaslat előterjesztésének későbbi időpontja sem veszélyeztette volna csatlakozási esélyeinket.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)