• DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója
• DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz)
• DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP)


ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Soron következik a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/4978. számon, a bizottságok ajánlásait T/4978/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időtartamban.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ígérem, hogy nem fogom igénybe venni a rendelkezésemre álló időkeretet.

Az információs társadalom kiépülése jövendőnk záloga, hazánk versenyképességének kulcsfontosságú tényezője. Az információs társadalom kialakulása lendítő erővé válhat a gazdasági életben, a kultúrában, a tudományban, az oktatásban és a közigazgatás korszerűsítésében. Elősegítheti a polgárok és a civil szervezetek jobb tájékozódását is.

A rendszerezett ismereteket vagy más elemeket tartalmazó adatbázisok az információs társadalom létrejöttének és működésének létfontosságú eszközei. Az adatbázisok előállítása többnyire számottevő emberi, műszaki és pénzügyi ráfordítást igényel, miközben másolásuk az előállítási költségek töredékéből megoldható. A ráfordítások a magas szintű és hatékony jogi védelem híján nem térülnének meg, és ezért az adatbázisok előállítása elmaradna. Nos, ez az a káros eredmény, amelynek elhárítását célozza a Ház előtt fekvő törvényjavaslat.

Javaslatunk célja az adatbázist előállítók külön jogi védelmének bevezetése a szerzői jogról szóló '99. évi LXXVI. törvény módosítása útján. Hazánk az Európai Unióhoz való csatlakozásra irányuló tárgyalásokon az adatbázisok jogi védelmét szabályozó 96/9/EK számú európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összeegyeztethető szabályozás megteremtését vállalta a 2001. évre. A javaslat ezzel az irányelvvel teljes mértékben összeegyeztethető szabályozást teremt.

A javaslat az adatbázis-előállítók részére külön jogi védelmet vezet be. E védelem jogosultja az adatbázis előállítója, azaz az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki vagy amely kezdeményezte az adatbázis létrehozását és gondoskodott az ehhez szükséges ráfordításokról. Az adatbázis előállítóját a javaslat által biztosítani kívánt jogok akkor illetik meg, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényel. E védelem alapján az adatbázist előállító hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy jelentős részét kimásolják vagy újrahasznosítsák. A védelmi idő 15 év.

Figyelemmel a tárgykörnek a szerzői jogi szabályozáshoz való szoros kötődésére, valamint az egyeztetésbe bevont érdek-képviseleti és társadalmi szervezetek véleményére, a szabályozást a szerzői jogi törvényen belül egy külön fejezetben, a szomszédos jogokkal közös cím alatt helyeztük el. A szabályozás a szerzői jogi törvény fogalmi és dogmatikai rendjére épül.

A szerzői jogi törvénybe illeszkedő szabályozás a hazai jogrendszer sajátosságait jobban figyelembe vevő jogharmonizációt eredményez, s egyben a joggyakorlat biztonságát, kiszámíthatóságát is szolgálja. A javaslatnak a szabad felhasználásra és a jogszerű felhasználókra vonatkozó szabályai a legteljesebb mértékben biztosítják a kutatás, az oktatás és a nagyközönség, valamint az adatbázist előállítók közti érdekegyensúlyt.

A javaslat a közösségi irányelv által biztosított valamennyi lehetőséggel élve rendelkezik az adatbázisok szabad felhasználásáról. E körbe tartozik az adatbázisok jelentős részének magáncélú másolása, az iskolai oktatás vagy tudományos kutatás céljából történő kimásolása, illetve a bírósági és a hatósági eljárásjogban történő felhasználása.

A javaslat kifejezetten rögzíti, hogy az adatbázisok szerkesztőinek és előállítóinak a szerzői jogról szóló törvényben szabályozott jogai nem érintik a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló jogszabályok érvényesülését. A javaslat széles körű szakmai és érdek-képviseleti egyeztetésen alapul, ami garantálja a javaslat megalapozottságát és az abban foglaltakat érintő konszenzust. Az előállítók számára biztosított hatékony jogi védelem hozzájárul az adatbázisok létrehozására fordított erőforrások, befektetések megtérüléséhez. Ösztönzi a nemzetgazdaság számára nélkülözhetetlen információhordozók és adatfeldolgozó rendszerek kiépítését.

Minderre figyelemmel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy szíveskedjék támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy kívánnak-e előadót állítani. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, a napirendi ajánlás szerint 10-10 perces időkeretben. Elsőként Isépy Tamás úr, a Fidesz képviselője következik.

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én úgy érzem, hogy nem kell csodálatraméltó jóstehetség annak a megjövendöléséhez, hogy az elkövetkezendő percekben minden igyekezetem ellenére nem fogok senkit lázas izgalomba hozni, sőt még az érdeklődés felkeltése és szinten tartása is komoly erőfeszítést igényel majd, pedig jó lenne, ha egy rövid időre még a képernyőre tapadók is nemcsak a parlament zajos botrányaira figyelnének, hanem azokra az unalmasnak tűnő, ihletett percekre és órákra is, amikor komoly viták folynak és jelentős törvények születnek. Most éppen ezért az ígért erőfeszítést az egyébként oxigénhiányt okozó bonyolult jogi nyelvezet helyett igyekszem majd az egyszerűségre és a közérthetőségre összpontosítani.

Minden nagyképűség nélkül most ugyanis ilyen ihletett perceknek és óráknak - ha igaz - nézünk elébe, hiszen a sokat hangoztatott tudás alapú társadalom kiépítését is szolgáló jelentős törvényjavaslat vitáját kezdjük meg.

Mindjárt elöljáróban a teljes egyetértés jegyében szeretném idézni a törvényjavaslat általános indokolásának bevezető mondatát: "Az információs társadalom kiépülése jövendőnk záloga, Magyarország versenyképességének kulcsfontosságú tényezője." Ma már el sem tudnánk képzelni az életünket telefonkönyvek, lexikonok, szótárak, internetes adatbankok vagy számítógépes lemezekről lehívott információk nélkül, viszont ezeknek az adattáraknak az előállítása számottevő emberi, műszaki és pénzügyi ráfordításokat igényel, és ezek magas szintű és hatékony jogi védelem hiányában elmaradnának.

Ne alakoskodjunk, és a kultúra világában se legyünk álszemérmesek! A szerzői jog ugyanis kezdettől fogva a kulturális ipar, mai szóval: a tudásipar befektetéseinek a védelmét célozza. Ne feledjük, hogy a világ első szerzői jogi törvénye Stuart Anna 1790. évi Statútuma a könyvkiadók érdekében, az ő ráfordításaik védelmére született! A szerzői jognak tehát már a bölcsőjét is azok az üzleti vállalkozások ringatták, amelyek a műveket a közönséghez eljuttatták. Csak azután ébredhetett történelmi álmából a szerzői öntudat, amely a szerző személyiségét próbálta meg a védelem középpontjába helyezni. Előbb szolgálta tehát a szerzői jog a műveket terjesztő vállalkozások üzleti érdekeit, s csak utóbb vált - ahogy Kant minősítette - a legszemélyesebb joggá, a ius personalissimusszá. Nem volt ez másként hazánkban sem, hiszen az 1875-ben fogant első szerzői jogi szabályaink is a kereskedelmi törvénykönyvbe illeszkedtek, és a kiadói ügyletek feltételeit rendezték.

Ezzel a rövid visszatekintéssel nem mentegetni, hanem indokolni kívántam, hogy a benyújtott törvényjavaslat szemérmesen egyáltalán nem rejtegeti, hogy a fő rendeltetése a befektetésvédelem. Az adatbázisok másolása ugyanis olcsó mulatság, míg az előállításuk drága szórakozás. Tehát az előállítók jogi védelmének megteremtése elengedhetetlen. Hogyan teljesíti a törvényjavaslat a kívánt jogalkotói célt? Akként, hogy a szerzői jogról szóló törvényben a szerzői jogi védelem tárgyai közé beemeli a gyűjteményes műnek minősülő adatbázist, és a szerzői jogi védelemben részesülő tevékenységek felsorolását kiegészíti az adatbázis-előállítók teljesítményeivel. Ezen túlmenően meghatározza az adatbázis két feltételt rögzítő fogalmát akként, hogy a törvény alkalmazásában adatbázis: önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, ez az első feltétel; a második feltétel: amelynek tartalmi elemeihez számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon egyedileg hozzá lehet férni.

Képviselőtársaimat és az esetleg elszántan még figyelni tudó hallgatókat nem szeretném az előbb általam már említett oxigénhiányos légtérbe terelni, de mégsem hagyhatom említés nélkül azt az éles logikai felépítést és finom jogi fogalmazást, amely szerzői jogi vonatkozásban a gyűjteményt teszi a legszélesebb fogalommá. Vagyis gyűjtemény a gyűjteményes mű és a gyűjteményes műnek egyébként nem minősülő adatbázis is. Tehát minden adatbázis és minden gyűjteményes mű gyűjtemény, viszont nem minden gyűjtemény gyűjteményes mű vagy adatbázis. Az adatbázis egyébként állhat önálló művekből, azaz önálló irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokból éppúgy, mint más elemekből, illetve mindezek összetételéből.

Bármilyen bonyolultnak látszik, mégis nagyon szeretném érzékeltetni azt a jogi különbségtételt - s ezért külön is szeretném felhívni a figyelmet arra -, hogy más és más az adatbázis szerzői jogi és külön jogi védelmének a tárgya, illetve tartalma. A szerzői jog az adatbázis egyéni, eredeti jellegű elrendezését, az adatbázis struktúráját védi, az adatbázis mint gyűjteményes mű egészére vonatkozik. Ugyanakkor a 11/A. fejezet szerinti úgynevezett sui generis védelem tárgya pedig a jelentős ráfordítást tükröző adatbázis-előállítói teljesítmény.

Az adatbázisnak ugyanis valójában négyféle jogi státusa lehet, és külön ki kell hangsúlyozni, hogy ha nem számít gyűjteményes műnek, akkor az adatbázis előállítóját csak akkor illeti meg ez a bizonyos 15 éves sui generis védelmi jog, ha az adatbázis tartalmának a megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt, és a védelem alapján csakis ilyen esetben szükséges az előállító hozzájárulása ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy jelentős részét kimásolják és újrahasznosítsák.

Az adatbázis-előállítók jogainak ez a 15 évre szóló különleges védelme tehát kifejezetten a ráfordítások és a befektetések védelme. Ez a védelem megállna a saját lábán is, hiszen az eddigiekből egyértelmű, hogy az adatbázisok előállítói védelmet élvezhetnek olyan adatbázisokon is, amelyek gyűjteményes műként egyébként nem tartoznak szerzői jogi védelem alá, és védett lehet az olyan adatbázis is, amelynek tartalmi elemei között egyetlen szerzői mű sem található. A törvényjavaslat érthetően és indokoltan a szerzői joghoz kapcsolódó, de nem szomszédos jogi kategóriaként szabályozza az adatbázis-előállítók külön jogi védelmét. Jelentős vita előzte meg tudomásom szerint a jogi megoldás megválasztását, és csak dicsérni lehet, hogy a változást kikényszerítő fejleményekre jogalkotásunk nem a szabályozás rendszerének, dogmatikájának és terminológiájának felforgatásával, ötletszerű újításokkal válaszolt, hanem inkább az alkalmazkodó konzervativizmus jegyében a hagyományos kategóriák felhasználásával és a tartalmuk gazdagításával.

Többen észrevették, hogy a felszólalásban egyaránt használtam az adattár és az adatbázis fogalmát. A most módosítani kívánt, tehát az eredeti szerzői jogi törvény az adattár megnevezést használja, ami ténylegesen inkább fedi a fogalomtartalmat. Az embernek a bázisról inkább a légi vagy a flottabázis jut az eszébe, de a részletes indokolásban kifejtettekre tekintettel kényszeredetten tudomásul kell vennünk, hogy az érintett szakmai szervezetek - az informatika nyelve egy bonyolult nyelvezet - egyöntetűen ezt a szóhasználatot ítélték pontosabbnak.

Tisztelt Országgyűlés! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Sok mindenről kellene beszélni, de megszólalt már a csengő is, mert ennyi fért bele a tíz percbe. S ha már méltatlanul ilyen kevés időt szánunk ennek a törvénynek, akkor befejezésül engedjék meg utolsó mondatként, hogy "a tudás hatalom". Akkor is az, sőt talán akkor még inkább, ha adattárba, illetve adatbázisba rendezik, s ezt a hatalmat mindannyian (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nyugodt szívvel építgethetjük és oltalmazhatjuk, ezért a Fidesz nevében elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Serfőző András úr, az MSZP képviselője.

DR. SERFŐZŐ ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tudom, hogy az elmúlt hetekben és napokban a közvélemény figyelmét nem elsősorban a szerzői jogi kérdések, hanem a háborús események kötötték le, nehéz kivonni magunkat a képen látottak hatása alól. Egy oldalról egy csillagháborús haditechnika, más oldalról pedig kőkorszaki állapotok néznek farkasszemet egymással, és bizony látjuk azt is, hogy a kőkorszak nem adja meg magát könnyen.

De hát mi köze a háborúnak a szerzői jogok témaköréhez? A háborúnak közvetlenül semmi, hiszen tudjuk, hogy a háborúban hallgatnak a múzsák, azok az információk viszont, amiket róla kapunk, azokból az adatbázisokból származnak, amelyeket korábban készítettek el, és azon eszközrendszerek segítségével jutnak el hozzánk, amelyek bizony már kapcsolódnak a szerzői jogokhoz. Az előttünk fekvő törvénymódosítás ugyanis az adatbázisokról, azok készítőiről és jogi védelmükről szól.

Miért kell védeni az adatbázisokat, azok szerzőit, hiszen az adatokat legtöbbször pont azért készítik, hogy azokat mások is felhasználják? A válasz egyszerű. Az adatbázisok előállítása jelentős emberi munkával, műszaki és pénzügyi beruházásokkal jár. A rendszerezett, feldolgozott adatok másolása, terjesztése az előállítási költségekhez képest jelentéktelen összegből megoldható. Ha az adatbázis szerzőinek védelme nem valósulna meg, akkor leértékelnénk az alkotó, teremtő munkát, és felértékelődne mások munkájának a jogtalan kisajátítása. Ennek megakadályozása céljából a hazai jogalkotás igyekszik lépést tartani az Európai Unió előírásaival és elvárásaival is. Ezért került sor a törvényjavaslat benyújtására, szerintünk is helyesen, még akkor is, ha nem túl régen, 1999-ben átfogó törvényi szabályozást fogadott el a parlament a szerzői jogokról.

Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unió irányelveiben megjelent egy új jogi kategória, amelyet sui generis, azaz elkülönült, önálló jogként emlegetnek. Tartalma alapján magyarul beruházásvédelmi jognak lehetne nevezni, mert a szerzői jogtól elkülönítve a széles értelemben vett és tekintélyes mennyiségű pénzügyi és szakmai befektetést honorálja, amely egy adatbázis létrehozásában, az adatok hitelesítésében, ellenőrzésében és frissen tartásában, tehát az adatbázisba felvett munkában ölt testet. Ez a sui generis jog hivatott védeni az adatkészítők érdekeit a mások munkáján élősködő magatartással, az adatbázis kirablásával és illetéktelen újrahasznosításával szemben. Ez a jog mindig az adatbázis-készítőt illeti meg, akié a kezdeményezés, az elvégzett munka és a befektetői kockázat is.

Azért kellett egy új jogi kategóriát teremteni, mert a befektetések védelmére leginkább hivatott jogot, a tisztességtelen versenyre vonatkozó szabályokat nemzetközi szinten nem sikerült egységesíteni, ahány ország és ahány gazdaság, annyiféleképpen rendezik a tisztességtelen piaci magatartás szabályait. A sui generis jog alkalmazása teszi lehetővé, hogy a felhasználók ne lépjék túl az őket megillető jogosítványokat, és ezzel ne ártsanak a befektetőknek. Így válik lehetővé eljárás lefolytatása azok ellen a versenytársak ellen, akik konkurens termékeikhez élősködő módon merítenek más forrásokból, és azokkal utána saját termékként lépnek fel a piacon.

Tisztelt Országgyűlés! Az információs társadalom kiépítése alapvető fontosságú Magyarország számára is. Az információk adatbankokból való lehívását nagymértékben segítette az internet terjedése. Bevezetőmben említettem már a háborút. A valósághoz tartozik, hogy a háborúra való felkészülés döntő mértékben segítette az internet létrehozását. Az amerikai hadügyminisztérium kutatási programjának célja az volt, hogy egy számítógépek közötti adatkommunikációs hálózatot úgy építsenek ki, hogy a hálózat egy elemének kiesése esetén is a hálózat többi eleme korlátlanul működőképes maradjon. Egy gyakorlatilag elpusztíthatatlan kommunikációs rendszert építettek így ki. 1998-as adatok szerint akkor 70 ezer hálózatból álló rendszert kötöttek össze, az akkori becslések szerint 50-100 millió között volt a felhasználók száma, amely szám azóta is állandóan emelkedik.

A fejlődés persze nem állt meg, ma már megfigyelhető a telefon és a számítástechnika mellett a televízió betársulása is az informatikai adatátviteli rendszerekbe. Korábban elképzelhetetlen mennyiségű adatbázishoz jutnak hozzá a hazai internetfelhasználók is. Talán ezért is várja el tőlünk az Európai Unió, hogy mi is az ő normáikhoz hasonlóan védjük az adatbázisok készítőinek jogait.

Tisztelt Országgyűlés! A közismert mondás szerint a puding próbája az evés. A gyakorlat dönti majd el, hogy jól szabályoztuk-e a szerzők, adatbázis-előállítók védelmét. A tervezetben van néhány előírás, amely mindenképpen pontosítást igényel. Például a 84/A. § (5) bekezdése alapján az adatbázis előállítóját akkor illetik meg az (1)-(3) bekezdésben szabályozott jogok, ha az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényel. A jelentős ráfordítás fogalmát célszerű lenne a törvényben pontosítani, a későbbi viták elkerülése céljából.

Vagy: a 84/C. § (1) bekezdés 3. pontja szerint bírósági, továbbá államigazgatási vagy más hatósági eljárásban bizonyítás céljára az adatbázis tartalmának jelentős része is kimásolható vagy újrahasznosítható a célnak megfelelő módon és mértékig. Vajon ki dönti el, hogy mi a megfelelő mód és mérték? Hatósági eljárás keretében egy bizonyítási eljárás során miért kell és kinek kell dönteni az újrahasznosításról? Ezek a túlságosan tág szabályok sérthetik a szerzők érdekeit.

A törvénytervezet indoklása többször is hivatkozik az európai uniós csatlakozás feladataira. Kedvező tendencia, hogy a kormány előterjeszti az egyes tárgyalásra kerülő témáknál a csatlakozási követelményeknek megfelelő joganyagot. Azt is látni kell azonban, hogy az Európai Unió egy rendszer, amelyhez való csatlakozásunk nem valósul meg automatikusan egy-egy átvett jogi norma segítségével. Az alkotáshoz, a művek szerzéséhez, létrehozásához alkotó légkörre is szükség van. Ez a légkör ma hiányzik Magyarországon, és ezen sürgősen változtatni kell. Ha ezt nekem nem hiszik el, javaslom elolvasni Macskássy Izolda művésznő közelmúltban megjelent nyilatkozatait a művészek életérzéseiről a mai Magyarországon.

Tisztelt Országgyűlés! Törekednünk kell arra - és ehhez mi minden szükséges támogatást megadunk -, hogy a magyar munkaerő ne értékelődjön le az uniós csatlakozás során se. Hazai szerzőink minél nagyobb számban váljanak adatbázisok készítőivé, és ne rekedjünk meg csak a felhasználás szintjén. Mert mennyit is ért jelenleg egy magyar műszaki ember, egy potenciális alkotó? Külföldön munkát vállalók beszámolóiból tudom, hogy jelenleg a többségük hazai végzettségéhez képest alacsonyabb munkakör betöltésére kényszerül. Például a mérnök technikusi, a technikus szakmunkási, a szakmunkás betanított munkákat végez. Ez sajnos akkor is így van, ha egy részük ezt itthon nem szívesen vallja be, a kizsákmányolás egyéb formáiról már nem is beszélve.

Ha idehaza közös erőfeszítéssel alkotó légkört tudunk teremteni, akkor a hátrányunkat fokozatosan le tudjuk dolgozni. Bízom benne, hogy e jogszabály szolgálja a fenti célokat, ezért a törvényjavaslatot frakciónk is támogatni tudja.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Vissza a kezdőlapra